Évközi 2. vasárnap
„Íme, az Isten Báránya!”
Ünnepek a héten:
jan. 18. hétfő: Árpád-házi Szent Margit
jan. 21. csütörtök Szent Ágnes, szűz és vértanú
jan. 23. szombat Szalézi Szent Ferenc, püspök és egyháztanító
Miseszándékok, miserend:
jan. 17. vasárnap | 11.30 | † Gyarmati Ferencné szül. Gurin Rozália
(évfordulós mise) |
jan. 19. kedd | 18.00 | Fogadalmi szentmise
a bányaszerencsétlenség áldozataiért |
jan. 23. szombat | 17.00 | Szentmise – Annavölgy |
jan. 24. vasárnap | 11.30 | Szentmise |
A zsoltár válasza: Íme, eljövök, Uram, * hogy teljesítsem azt, amit kívánsz.
Hirdetések:
Isten éltesse mindazokat a híveket, akik a héten ünneplik névnapjukat, születésnapjukat, vagy házassági évfordulójukat!
Elmélkedés:
„Nézzétek, az Isten Báránya!” Ezekkel a szavakkal mutatja be Keresztelő János tanítványainak a feléjük közeledő Jézust, a Szentlélek sugallatára kimondja Jézus életének és munkájának legnagyobb titkát.
Krisztus eljövetele előtt várakozásban élt a világ, és miután Keresztelő János kimondta Jézussal kapcsolatban az ominózus mondatot, még a levegő is megdermedt: végre itt van az Örökkévaló megígért követe!
A sajátos kifejezés mind az ószövetségben, mind az újszövetségben szerepel, illetve a szentmisében is előfordul.
A bárány nagy szerepet játszott Izrael népének mindennapi és istentiszteleti életében is, az első áldozati állat a Bibliában. Mikor az embereket utolérték bűneik, mindig bárányok vére ömlött az oltárra. Bárány halt meg a bűnös ember helyett. Az Ószövetségben Isten szabadító szeretetének legkiemeltebb jele, fehér gyapja miatt a lélek tisztaságának jelképe is. A bárány Jézus bűntelenségét és türelmét jelképezi.
Az evangéliumokban elsőként Keresztelő János beszél Jézusról, mint az Isten Bárányáról. János Jézust nemcsak egyszerűen áldozati báránynak mondja, hanem Isten Bárányának. Ez azt jelenti, hogy a keresztfa oltárán nem ember áldozik Isten kiengeszteléséért és a saját megszabadulásáért, hanem ezt az áldozatot maga a megsértett Isten mutatja be a saját kiengeszteléséért. Krisztus, az ártatlan bárány hal meg a bűnös ember helyett, s ezt báránytürelemmel teszi. Ő az, aki magára veszi minden ember bűnét, és az ő drága és tiszta vérének ontásával törli el az emberek bűneit. Ő a mennyei Atya örök áldozata, a szenvedő szolga, aki nem lázad, nem vádol senkit, hanem csendben odaadja, feláldozza magát irántunk érzett szeretetből.
A Szentírás kinyilatkoztatott igazsága hangzik el minden szentmisében a szentáldozás előtt: „Íme az Isten Báránya, íme, aki elveszi a világ bűneit. Boldogok, akiket meghív asztalához Jézus, az Isten Báránya.” A gyenge bárány Isten erejének és győzelmének a jelképe. Legyőzi a gonoszt és megszerzi az üdvösséget minden ember számára. Jézus a legértékesebb áldozatot mutatja be saját életének odaadásával a kereszten.
Ennek az evangéliumi történetnek három pillanatát emeljük ki. Az első a meghallgatás. A két tanítvány meghallgatta Keresztelő Szent János tanúságtételét.
Ma, mi, keresztények: merre nézünk? Mit látunk? Mit hallunk meg?
Látjuk-e a fényt, amelynek érkezését karácsonykor ünnepeltük?
A körülöttünk és bennünk lévő hangzavarban halljuk meg és fogadjuk be azt a hangot, amely Jézust úgy mutatja be, mint aki egyedül adhat teljes értelmet életünknek.
A második mozzanat a találkozás. A két tanítvány találkozik a Mesterrel és vele marad. Azonnal valami újat éreztek szívükben: annak az igényét, hogy örömüket átadják másoknak is, hogy ők is találkozhassanak Jézussal. András találkozik testvérével, Simon Péterrel és Jézushoz vezeti őt. Milyen jót tesz nekünk, ha ezt a jelenetet szemléljük! Arra emlékeztet, hogy Isten nem azért teremtett bennünket, hogy egyedül, önmagunkba zárkózva éljünk, hanem hogy találkozhassunk vele és megnyíljunk másoknak. Isten elsőként indul el minden egyes ember felé és ez csodálatos. Ő jön el, hogy velünk találkozzon! A Bibliában Isten mindig úgy jelenik meg, mint aki kezdeményezi az emberrel való találkozást.
Türelmesen keres bennünket a mi Atyánk, és mindig megelőz, vár bennünket. Nem fárad bele, hogy várjon ránk, nem távolodik el tőlünk, hanem türelmesen kivárja a megfelelő pillanatot, hogy találkozzon mindannyiunkkal.
És amikor létrejön a találkozás, nem siettet Isten, mert hosszasan velünk akar maradni, hogy támaszt nyújtson, vigasztaljon, nekünk adja örömét. Isten siet, hogy találkozzon velünk, de soha nem siet, hogy elhagyjon bennünket. Velünk marad. Mint ahogy mi vágyunk rá, úgy ő is arra vágyik, hogy találkozzon velünk, mert hozzá tartozunk, az ő teremtményei vagyunk. Mondhatjuk, hogy Isten is szomjúhozza a velünk való találkozást. Az Úr hűséges és soha nem hagy minket cserben. Ez Isten szíve. Szép ezt hallani.
A történet harmadik vonása pedig az előrehaladás. A két tanítvány Jézus felé megy, majd az út egy részét együtt teszik meg. Ez fontos tanítás mindnyájunk számára. A hit a Jézussal való előrehaladás.