Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk:

kezed alkotása vagyunk mindannyian

Ünnepek a héten:

nov. 29. vasárnap: Advent első vasárnapja

nov. 30. hétfő:       Szent András apostol

dec. 3. csütörtök:  Xavéri Szent Ferenc

dec. 4. péntek:       Szent Borbála – Bányásznap Magyarországon

dec. 6. vasárnap:  Advent második vasárnapja,

Szent Miklós, „Mikulás napja”

Miseszándékok, miserend:

A zsoltár válasza:      Téríts meg minket, Istenünk, * ragyogtasd ránk arcodat, és szabadok leszünk!

Hirdetések:

A jövő héttől keddenként reggel 6 órakor rorate miséket tartunk. Vegyünk részt ezeken az alkalmakon lehetőség szerint minél többen.

Az év vége közeledtével ne feledjük befizetni az ez évi egyházi adót!

Az egyházközségi hozzájárulást minden jövedelemmel rendelkező, 18. életévét betöltött hívőnek hitbeli kötelessége megfizetni, melynek irányadó mértéke a jelenlegi egyházi ajánlások szerint az éves nettó jövedelem 1%-a.

Az egyházadó befizetése történhet készpénzben a sekrestyésesnél és a plébánián plébános atyánál, vagy a hátsó kis asztalokra kihelyezett sárga csekkeken, illetve banki átutalással a következő számlaszámra:

Sárisápi Szent Imre Plébánia, 11101404-19888729-36000001

(Megjegyzés rovatba: ’egyházközségi hozzájárulás 2020’)

Támogatásukat hálásan köszönjük, Isten fizesse meg!

A mai szentmise után még lehet csatlakozni a szerveződő pásztorjátékhoz. Borsos Rita és Kollár Dóra várja szeretettel a sekrestyében azokat a gyermekeket, fiatalokat, akik szívesen szerepet vállalnának a karácsonyi pásztorjátékban.

Isten éltesse mindazokat a híveket, akik a héten ünneplik névnapjukat, születésnapjukat, vagy házassági évfordulójukat!

Elmélkedés:   

Az egyházi év advent első vasárnapjával kezdődik, első alkalma mindig a karácsony előtti 4. vasárnap. Az egész adventi idő Krisztus jövetelére figyelmeztet (advenio = jövök, eljövök; adventus = megérkezés, Krisztus érkezése). Az advent eredete a 4. századig nyúlik vissza.

Ezen időszak hagyományos liturgikus színe a lila és a rózsaszín (utóbbi advent 3. vasárnapján). A viola szín az összeszedettség, szent fegyelem és bűnbánat színe. Az oltár díszítetlen, az orgona legfeljebb az éneket kíséri: ezek a visszafogottság, a várakozó komolyság jelei. Mindkét szín a hajnalpírt idézi.

Az adventi reggeleken hagyományosan rorate misékkel (hajnali mise, angyali mise, vagy aranyos mise) ünnepeljük a Karácsony közeledtét, Jézus érkezését. A hívek a hajnali sötétben várják a napfényt, a Messiást, mint hajdan a próféták. Régen az adventi időszak szigorú böjt volt, kezdetét éjféli harangzúgással jelezték, egyes vidékeken pedig a roráték előtt gyermekek járták végig a falut, és csengőszóval hívták a szentmisére a híveket. Érdekesség, hogy a roráte-szentmisék a katolikus egyházban többnyire csak az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területén találhatók meg.

Ez az időszak várakozás az Úrra, aki mindnyájunkat meglátogat az ünnepen, eljön mindannyiunk szívébe. Az adventi liturgia évenként visszatérő ünneplésével az Egyház aktualizálja a messiásvárást; ezáltal a hívők részt vesznek a Megváltó első eljövetelének hosszú előkészítésében, és megújítják magukban a vágyat második eljövetele iránt. … “Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem.” (KEK 524)

Az advent nem a szavak ideje, legalábbis nem az emberi szavaké, nem is a hangoskodás, hanem az elcsendesedés időszaka számunkra, így a bennünk teremtett csendben, nyugalomban megszólalhat, megszólal Isten. A számvetésnek, a lelki egyensúly megtalálásának és a belső kérdések valódi megválaszolásának ideje az advent.

Virrasszatok! Advent 1. vasárnapján a Szent Márk írásából olvasott rövid evangéliumi idézetnek egészen titokzatos, misztikus hangulata van.

Figyelni, ébren maradni, várakozni a ház urának érkezésére – e szavak foglalják össze azt, amit Jézus tőlünk, keresztény emberektől kíván.

Jézus a legvégső időkről beszélve, nem az időt és módot határozza meg pontosan, hanem hamis prófétákról, megtévesztő tanítókról, álmessiásokról, üldöztetésről, háborúkról és természeti csapásokról beszél, mint a végső idők előjeleiről.
A keresztény embernek fel kell ismernie ezeket a jeleket és úgy kell élnie, hogy ne érje őt váratlanul az Úr érkezése. Legyetek hát éberek! „Virrasszatok és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek” (Mt 26,41) – mondja Jézus.  Az éber ember észreveszi a közeledő gonoszt, de aki elalszik, az kísértésbe esik.

Az Úr Jézusnak a bűnösök iránt mutatott magatartása alapján remélhetjük, hogy az ítélőbíró nagyon megértő és irgalmas lesz. Inkább számon kér oly módon, hogy rávezeti az embert annak belátására, hogy mikor mulasztott vagy tévesztett utat, és mindent felhozhat majd saját mentségére. Hihetetlenül sok mentsége van mindenkinek! Végül mindenki maga fölött fogja kimondani az ítéletet. Az ítélet alapja pedig, amit a mai evangélium is jelez, az egyéni küldetés teljesítése vagy elhanyagolása lesz, mert „Mindegyiknek kijelölte a maga feladatát.”

Mi az én kapott feladatom? Ezt adott helyzetben saját adottságai alapján mindenki maga ismeri fel.

Útravaló:     

Az advent az Úr jövetelére való várakozás ideje. Felelevenítjük azt a múltbeli eseményt, amikor az idők teljességében Isten Fia eljött a világba, és tudatosítjuk magunkban, hogy ígéretének megfelelően a világ végén újra el fog jönni, de ennek pontos idejét nem tudhatja senki előre.

Emellett várakozunk Jézus Krisztus születésének napjára, a Megváltó érkezésére, a karácsony ünnepére. Legyünk éberek! Készüljünk az Úr születésének napjára!

Az adventi készületünk legyen tudatos várakozás! Éljük át ugyanazt a Messiás-várást, amely az ószövetségi választott nép lelkében élt! Várjuk úgy Jézus eljövetelét, mint ókori elődeink, akik teljes reménységgel és bizonyossággal imádkozták nap mint nap: „Marana tha, jöjj el, Uram!”

Családi elhatározás-ajánlatok az adventre: internetböjt? villanymentes esték?

az egymásra figyelés új lehetőségei? adományaink?

Buzgán józsef és Horváth István Sándor nyomán

(Forrás: katolikus.hu, Magyar Kurir, katolikus.network.hu)

Mivel a kevésben hű voltál, menj be Urad örömébe!

Ünnepek:

nov. 15. vasárnap:          Szegények világnapja

nov. 19. csütörtök:         Árpád-házi Szent Erzsébet

nov. 21. szombat:           Szűz Mária bemutatása a templomban

nov. 22. vasárnap:          Krisztus Király főünnepe

Miseszándékok, miserend:

A zsoltár válasza:      Boldog az az ember, * aki féli az Istent. 

Hirdetések:

Ma, november 15-én, a szentmisét követően megemlékezést tartunk Rédei József Atyáról, az emlékműnél. 1-1 mécsest gyújtsunk érte.

A 2021 szeptemberében tartandó Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülve világméretű szentségimádást szerveznek. Egyházközségünk a felhíváshoz csatlakozva november 21-én szombaton, Krisztus Király főünnepének előestéjén 16-17 óra között tartja a közös szentségimádást.

Szeretettel várjuk a híveket az imádságra!

November 22-én, vasárnap a Karitász javára gyűjtjük a perselyadományokat.

Isten éltesse mindazokat, akik a héten ünneplik névnapjukat, születésnapjukat, vagy házassági évfordulójukat!

Elmélkedés: Amit Istentől kapunk, avagy: mindannyian kaptunk talentumot

A talentumokról szóló evangéliumi történetet jól ismerjük. (Mt 25,14-30)

Izraelben kezdetben a vert pénz ismeretlen volt, általában súly szerint lemért arannyal, ezüsttel fizettek. A talentum sem pénz-, hanem súlyegység: Jézus korában egy talentum mintegy huszonhat kilogramm (!) aranyat vagy ezüstöt jelentett. A történetet olvasva, fel kell figyelnünk: óriási összegről, hatalmas felelősségről van szó még azon szolga esetében is, aki „csupán” egy talentumot kapott gazdájától. Az idegenbe készülő gazda kivétel nélkül megbízik mind a három szolgájában: rájuk bízza a vagyonát, amíg ő távol lesz.

Mi mernénk-e hasonlóképpen tenni? Mi megbízunk-e másokban?

Könnyen felismerjük, hogy Jézus példabeszéde valójában nem a pénzről szól, és nem is arról, hogy jól nézzük meg, kire bízzuk pénzünk kezelését. A talentumokról szóló mai beszéd az Úr visszatéréséről és az elszámolásról szól.

Isten megbízik bennünk. Viszont nem egyformán osztotta ki a talentumokat, emberi képességeink különböznek, és ez így van jól. Mindenki rátermettsége szerint kapott – ki ötöt, ki kettőt, ki egyet. Mindannyian kaptunk talentumokat: jó tulajdonságokat, szellemi képességeket, vagy testi adottságokat Istentől, én is.

Először is ezt fontos tudatosítanom. Értékes vagyok. Vegyem észre, fedezzem fel a talentumot magamban és másokban is. Tudatában kell legyek annak, hogy Isten velem sem volt fukar, és eleget kaptam.

Ő elvárja tőlünk, hogy használjuk és fejlesszük, kamatoztassuk mindazokat a talentumukat, amelyekkel megáldott minket. Az a kötelességünk, hogy amit kaptunk, azzal hűségesen gazdálkodjunk. Nemcsak megtartani kell azokat, hanem munkálkodni, nőni és érni általuk.

Azt is elvárja, hogy ne csak a magunk javára használjuk ezeket, állítsuk embertársaink szolgálatába. Mindannyiunknak személyre szabott feladata, küldetése, hivatása van. Amit Istentől kapunk, azzal neki kell elszámolnunk.

Olyan időben élünk, amikor Krisztus dicsőséges második eljövetelét várjuk.

Várakozásunk nem tétlenséget jelent, hanem azt, hogy szem előtt tartva a ránk váró ítéletet, felelősséggel használjuk mindazt, amit Isten ránk bízott. Nem elegendő a hagyományok őrzése és az azokhoz való ragaszkodás, hanem fejlődnünk és növekednünk kell. A vallási, a lelki életben szüntelenül gyarapodnunk kell. Krisztus eljövetele, mely bármely pillanatban bekövetkezhet, és ítéletet jelent az emberek számára, tehát mindenkinek számot kell adnia hitéről. Őrizzük meg hitünket, hogy az ítélet napján fel tudjuk azt mutatni!

Útravaló: Aki közreműködik a kapott kegyelmekkel, az újabbakat kap, és joggal remélheti, hogy az utolsó napon hozzá is fognak szólni a szavak:

„menj be Urad örömébe”.

Horváth István Sándor és Kovács Gergely nyomán

(Forrás: katolikus.hu, Magyar Kurir)

Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben.

Ünnepek:

1. vasárnap: Mindenszentek
2. hétfő: Halottak napja
3. szerda: Borromeo Szent Károly püspök
4. csütörtök: Szent Imre herceg, Templomunk védőszentje – Búcsú

Miseszándékok, miserend:

A zsoltár válasza:

Ez az istenkeresők népe, * mely látni kívánja arcodat, Uram.

Hirdetések:

November 2-án hétfőn, halottak napján nem lesz szentmise.

Változás: 15 órakor lesz a közös imádság a temetői nagy keresztél, ezt követően az Atya személyes megkeresésre megáldja az új, vagy felújított sírokat.

November 5-én, csütörtökön, Templomunk védőszentjét szentmisével ünnepeljük, 18 órai kezdettel.

Isten éltesse mindazokat, akik a héten ünneplik névnapjukat, születésnapjukat, vagy házassági évfordulójukat!

Mindenszentek főünnepe

“Aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt, mennyei Atyám előtt.”

Az apostolok korától kezdve, oly nagy számban vallották meg vérükkel az Urat, hogy sokaságuk miatt a kalendárium külön, név szerint nem emlékezhet meg róluk egyenként. Ezért egy napot, november 1-jét szenteli Egyházunk minden szentjének,

amikor valamennyi (ismeretlen) megdicsőült lélekről megemlékezik.

A keleti egyházban már 380-ban volt minden szentnek egy közös ünnepe, ezt a bizánci szertartásban közvetlenül Pünkösd után ülték meg, minden vértanúról megemlékezve. 609-ben szentelte fel IV. Bonifác pápa Szűz Mária és az összes vértanú tiszteletére a római Panteont, végül a 9. században IX. Gergely pápa november 1-jére tette ezt az ünnepet.

A mai nap örömünnep. Azokra az emberekre, szentekre emlékezünk, akik megélték a hétköznapokban a keresztségben kapott életszentséget, eljutottak már minden emberi élet végső céljára, az örök boldogságra Isten örök Országába. Megmutatták, hogy el lehet jutni az örök életre a Krisztus által meghirdetett úton. Azt üzenik, hogy a halál után van folytatás; sokkal szebb, mint amire legmerészebb álmainkban is gondolni mernénk. A mai ünnep üzenete az, hogy szenteknek kell lennünk, hogy eljussunk Isten örök Országába, hiszen az üdvözültek seregének száma megszámlálhatatlan.

Ebben példaképeink és segítőink a szentek, akiknek életét feljegyezték, s az Egyház biztos módon tartja számon őket az üdvözültek között. A szentek is emberek, akik hozzánk hasonlóan megtapasztalták életük során saját gyengeségeiket és kicsinységüket, de Isten kegyelmével önmaguk fölé tudtak nőni. Megértették, hogy egészen kicsivé kell válniuk ahhoz, hogy Krisztus tudjon növekedni bennük és meg kell halniuk önmaguk számára ahhoz, hogy Krisztus éljen bennük. Nem voltak bűntelenek! Ismerték gyarlóságaikat, de küzdöttek ellene. Voltak kísértéseik, de legyőzték őket. Időnként talán a hitük is megrendült, de tudtak imádkozni annak megerősödéséért. Nem szentként születtek, hanem szentté alakították életüket.

Megtérésük, lelki felemelkedésük példa számunkra, hogy ne féljünk életünket egészen odaadni Istennek. Közbenjárásukkal segítenek minket az élet rögös útján. Egy a fontos, hogy akarjunk szentnek lenni és kérjük az ő közbenjárásukat, mert Isten világában szabad akaratunké az első szó. Csak annyi kell, hogy teljes szívünkből szeressük Istent, komolyan elkötelezzük magunkat a keresztény életre, következetesen valljuk meg hitünket, legyünk nagylelkűek testvéreink szolgálatában, tevékenyen vegyünk részt az Egyház életében és küldetésében. Merítsünk erőt Isten igéjének hallgatásából és a szentségekből, különösen is az Eucharisztiából és a bűnbocsánatból.

A sokszor szinte észrevétlen életszentség nagyon értékes. Benne van a hitért folytatott küzdelem, a Krisztusért vállalt vértanúság és a mindennapi élet keresztjeinek türelmes hordozása is. Csak önmagunkat és bűnös vágyainkat legyőzve lehetünk szelídek, irgalmasok, tiszta szívűek és békességesek. Bűneink és gyengeségeink ellenére Isten szeret minket, szereti az általa teremtett embert, és gondoskodik róla. Ez a szeretet pedig felszólít, hogy tudjunk szeretettel, türelemmel és megbocsátással fordulni másokhoz. Ezen az úton és ebben a folytonos küzdelemben nem vagyunk egyedül, Ő ott halad velünk.

Boldog mennyei lelkek! Járjatok közben értünk és legyetek segítőink, hogy hittel megélve emberlétünk ajándékát, vállalva annak minden keresztjét és próbatételét, eljuthassunk abba a boldog valóságba, amiben Ti részesültetek.

Induljunk el bátran az életszentség útján! Induljunk el a szeretet útján! Induljunk a boldogság útján!

(Horváth István Sándor nyomán)

Halottak napja

Ne nyugtalankodjék szívetek! Egészen pontosan inkább: Ne rendüljön meg a szívetek! Jézus, mielőtt a halálba indulna, a hátramaradt élőknek biztatást és útmutatást ad. Halála előtt az apostolok csak egy életveszélyes helyzetet látnak, amit a túlélési ösztönük szerint inkább el akarnak kerülni. Jézus azonban szembesíti őket ezzel a nehéz helyzettel. Az első, vagyis a földi halált nem lehet elkerülni sem a bűnösöknek, sem az igazaknak. A második halált elkerülhetik az igazak. A földi halál ténye így vagy úgy megrendülést okoz mindenkinek. Jézus nem megnyugtatni akarja apostolait, hanem arra biztatni őket, hogy hitben szembesüljenek ezzel az élménnyel. A halál is az életről szól.

A clunyi bencések 998-ban kezdték önálló ünnepként megtartani a halottak napját, a 11. században pedig az egész Egyházban elterjedt, ám Rómában csak a 14. században honosodott meg, vált hivatalossá.

Ezen a napon a küzdő, vagy zarándok Egyház kéri a megdicsőült Egyház pártfogását, hogy a szenvedő Egyház tagjai mielőbb eljussanak az üdvözült hívek közé.

Ekkor imádkozunk az elhunytak lelki üdvösségéért, a pápa szándékára, és gyónunk, áldozunk.

Csak a tisztitótűzben szenvedő lelkek javára fordítható teljes búcsút nyerhet az a hívő:

• aki november 1-től 8-ig áhítatos lélekkel temetőt látogat, s legalább lélekben imádkozik az elhunytakért (a mostani a virus helyzetben egész novemberben engedélyezte a Szentatya)
• aki halottak napján, XI. 2-án templomot vagy kápolnát áhítattal meglátogat, s egy Miatyánkot és egy Hiszekegyet elimádkozik.

A halottak napján mondott imádság a Halottak olvasója, amely öt tizedből áll, Jézus öt sebének emlékezetére. A holtakért végzett ima értékére sok szent felhívja a figyelmet, hiszen az elköltözött lélek már nem tud segíteni magán.

“Minden lelket, amelyet kimentettél a tisztítóhelyről,

úgy fogad Isten, mintha őt szabadítottad volna ki a fogságból,

és alkalmas időben megjutalmaz ezért a jótéteményért.”

Különös nap ez a mai. Ilyenkor hívő és hitetlen megfordul a temetőben. Sokszor fáradságot és áldozatot nem kímélve az ország más részeiből vagy egyenesen határainkon túlról érkeznek, hogy egy-egy szál virágot, gyertyát helyezzenek szeretteik sírjára. Ezen a napon mindenki találkozik valahogy a halállal, aki az elveszett hozzátartozóit idézi fel.

Halál. Fogyasztói társadalmunkban modortalanságnak számít szóba hozni a szenvedéssel, halállal kapcsolatos dolgokat. Menekülünk az igazság kimondása elől, hogy az ember halálra születik.

A halállal kapcsolatban két út tárul fel. Az egyik az, amelyik sehová sem vezet, csak a megsemmisülés sötét, feneketlen szakadékába. A mai modernnek nevezett társadalmak ezen az úton járnak. A mindenáron való evilági érvényesülés a halál utáni élet totális tagadásából fakad. De létezik egy másik út a halállal kapcsolatban. Akik ezen az úton járnak, hitet tesznek amellett, hogy valaminek lenni kell a halál után.

Ennek az útnak egy sokkal világosabb folytatását nyitotta meg a kereszténység, a halál tapasztalatára egyedülállóan eredeti és meghaladhatatlan választ hozott. Fölértékeli az ember életét az őt megillető méltóságra.

Az ember Isten képmására van teremtve, s belé van ezáltal oltva a halhatatlanság csírája. Ezért van folytatás a halál után. Jézus Krisztus megtestesült, magára vette emberi természetünket, ezzel Isten isteni szintre értékelte fel az emberi életet. Jézus Krisztus feltámadt, elsőként a halottak közül, hogy mi utána mindannyian feltámadjunk. Ez a kereszténység lényege, amire azt mondta Szent Pál: “Ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti hiteteknek sem.”

A mai nap kérhetetlenül szembesít a halállal és a feltámadással. A kérdést neked kell eldöntened: te melyik utat választod? Azt, amely a semmibe torkollik? Azt, amelyik homályosan hisz az örökkévalóságban, vagy pedig ennek Istentől megvilágított szakaszát, mely hisz a feltámadásban? A kérdést neked kell megválaszolnod, hogy milyen hittel léped át a temetők kapuját, melyre az van felírva: Feltámadunk!

A halállal és a feltámadással való számvetés, számvetés egész életünkkel is. Mert a befejezés határozza meg mindazt, ami előtte van. Döntésed nemcsak elméleti. Nem elég elhinni, hogy van Isten, aki értelmet adhat további életednek, ha rábízod magad, hanem úgy is kell élni.

Végezetül egy mondatot vigyünk haza Mózes szájából: “Ma tanúul hívom ellenetek az eget és a földet: életet és halált, áldást és átkot tártam a szemetek elé. Így hát válaszd az életet, hogy te is, utódaid is életben maradjatok!”

(Forrás: Magyar Kurir, liturgia.hu, katolikus.hu)

OLVASMÁNY: Bölcs 12,13-19: A bölcsesség könyvének azon részét olvassuk, amikor Salamon Istent dicséri bölcsességéért, a világban való igazságos és irgalmas jelenlétéért. Rémi Brague francia filozófus ír arról, hogy a nyugati világ abból az őrültségből, amibe belenavigálta magát, akár a középkori bölcsesség újbóli megtalálásával is kikecmereghet. Az a téveszme, hogy Isten az embernek átadta a maga értelmét és bölcsességét ámokfutássá vált a modern világban. A modernitás sikeres projekt, de mégis kudarcos, mert elveszítette az embert. Nem tudja megalapozni az ember létét, nem tud érvelni amellett, hogy miért jó az, hogy van ember a Földön., és miért érték önmagában az ember. Chesterton az első világháború után írta: A modern világ tele van keresztény erényekkel, amelyek elszakadtak egymástól és megbolondultak. Ez a vízió beteljesülni látszik. Az emberi értelem autonóm lett és elszakadt a teremtő értelemtől. A Bölcsesség könyve abban segít, hogy Isten bölcsessége előtt meghajoljunk és az legyen az iránymutatónk.

SZENTLECKE: Róm 8, 26-27: A Lélek a gyöngeségünkben siet segítségünkre. Ez a gyöngeség nem az, amit a koronavírus tud előidézni. Ez a kívánatos gyengeség az önző akarat erejének a megfékezése, az önállítási és az önigazolási szellemi arzenál teljes háttérbe vonása. Ez a gyengeség az a gyermeki magatartás, amikor az életemet bizalommal átadom Istennek, hogy az Ő teremtő akarata érvényesüljön benne és nem az én szűklátókörű erőlködésem. Szent Pál az erőt az Isten Lelkével azonosítja. Nélküle legfeljebb erőlködünk. Nem könnyű azonban felismerni, hogy milyen lélek hatása alatt vagyunk. Ezért már az első zsoltár beszél a két útról. Majd maga Jézus (Lk 9,55: Nem tudjátok, milyen lélek lakik bennetek), aztán Szent János apostol (1Jn 4,1: Vizsgáljátok mega a lelkeket, ne higgyetek minden léleknek), meg Szent Pál és Loyolai Szent Ignác is tanítja a lelkek megkülönböztetésének fontosságát. Ha túl hamar hivatkozunk a Szentlélekre, akkor előfordulhat, hogy gyenge hívatástudatunk, rejtett félelmeink, bosszúvágyunk, kicsinyességünk talált hivatkozási alapot. Ilyenkor nem Isten Szentlelke, hanem másféle lélek vezet bennünket. Inkább a pszichénk, mint a Lélek irányítás alatt állunk. Isten Szentlelke előtt az alázatos, szeretetre kész emberi lélek tud megnyílni.

EVANGÉLIUM: Mt 13,24-43: Nagy kérdés, hogy Isten miért enged teret a világban a rossznak is. Miért nem rendezte úgy, hogy a mi erőlködésünk nélkül is jelen legyen a jó és csak a jó legyen jelen. Az az ember, akit a Szentlélek vezet, sokkal kevesebb rosszat lát meg a világban, mint az, aki kivonja magát a Szentlélek irányítása alól. Minél inkább szenved valaki a rossztól, annál inkább bele kellene nézni a saját lelke mélyébe. Kétségtelen, hogy az ilyen emberek kegyetlenkedésekre is képesek, amit megszenvednek az igazak. Jézus azonban az igazak mellé áll és a végső igazságszolgáltatás biztos és kikerülhetetlen eljövetelével erősíti őket.

A ZSOLTÁR VÁLASZA: Urunk, édes Istenünk,  *  mennyire jó vagy hozzánk!

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Az évközi 16. vasárnapot ünnepeljük. Szerdán Szent Mária Magdolna, szombaton Szent Jakab apostol ünnepe lesz. Mogyorósbányán csütörtökön 15 órakor lesz Fogarasi Antalné temetése és gyászmiséje.

Augusztus 1-jétől Mogyorósbánya lelkipásztori ellátását a szalézi rend végzi, Vitális Gábor SDB atya plébánosként, a vietnámi származású Jakab atya pedig káplánként. Július 17-én az esperes jelenlétében megtörtént az átadás-átvétel, de július 31. éjfélig a plébánosi jogkörök a leköszönő plébánosnál vannak. Bizonyára fellendül Mogyorósbányán az ifjúság hitnevelése, hiszen ezután a mogyorósbányai szalézi diákok is bekapcsolódhatnak a liturgikus életbe. Fogadjuk az atyákat szeretettel, de nem kiszolgálni érkeznek bennünket, hanem a hit mélyebb megélésére tanítani és nevelni. Ezt a szolgálatot kell igényelni tőlük.

Augusztus 1-jétől Sárisáp és Annavölgy plébánosa Szőcs László atya lesz. (Sárisáp marad plébániai státuszban, Annavölgy egyházjogi besorolása továbbra is lelkészség.)

Augusztus 1-jétől Sárisápon a vasárnapi szentmise 11.30-kor kezdődik, Mogyorósbányán változatlanul 9.00 órakor. Ugyancsak augusztus 1-jétől Sárisápon hétköznap csak keddenként lesz szentmise, 18.00 órakor. Az előre felvett szentmiséket írassuk át keddi napra. A továbbiakban, pedig egy-egy család vonja egybe a szentmiséit. Aki eddig három-négy szentmisét mondatott hozzátartozóiért, most egy szentmiseszándékban sorolja fel valamennyit. A kegyelem nem kisebbedik ezáltal, s tekintsük továbbra is nagyon nagy értéknek a szeretteinkért felajánlott szentmisét. Mogyorósbányán egyelőre változatlanul kedden 18 órakor lesz a hétköznapi szentmise.

Annavölgyben visszaállnak a szombati szentmisék, egyelőre 18 órai kezdéssel. Július 1-jén már az új plébános mutatja be a szentmiseáldozatot. A nyilvános botrányokozás után elvittem az Oltáriszentséget, de augusztus 1-jétől ismét jelen lesz a tabernákulumban az Úr Jézus. Legyen egyre inkább jelen a szívünkben is.

Búcsúmisét sehol sem tartok. Aki lelkipásztorként tekintett rám, azzal megvolt a lelki kapcsolódás és ezután is megmarad. Az üres formaságok azonban tőlem idegenek.

MISESZÁNDÉKOK – SÁRISÁP (július 19-26.) V: + ifj. Gula János és + Tutervai Magdolna; H: + Holló Ervin; Sz: élő unokák; P: + Svigruha János és + József fia és szerettei; V: (….)

Chesterton: Nem elfelejteni kell a múltat, hanem vissza kell adni a szavazati jogot azoknak, akik előttünk jártak és már meghaltak.

OLVASMÁNY: Zak 9,9-10: A választott nép fényes uralkodót, dicső hadvezért várt a Messiásban, aki szabadságot gondtalan életet és jólétet biztosít. Jézus szegénységben és egyszerűségben érkezett, de jelentősebb ajándékot hozott, mint amit vártak tőle: bűntől való szabadulást, lelki békét, örök üdvösséget, mégpedig az egész emberiségnek. A választott nép hamis várakozása állandóan visszatét minden korban és számos ember életében. Jobban bízunk a hatalomban és a gazdagságban, mint a bűntől szabadult lélek örömében. Olykor erőszakkal és felfordulással, zavaros jelszavakkal akarunk eljutni oda, ahová csak Jézus szelídségével, megbocsájtó szeretetével érkezhetünk meg: a lelki béke, a tisztánlátás, a helyes önismeret, a tiszta létezés boldogságába. A zűrzavart okozók szinte minden esetben a saját benső zűrzavarukat élik elénk.

SZENTLECKE: Róm 8,9-13: Szent Pál is világosan látja és tanítja a test és a lélek szimbiózisát. Krisztust szemlélve nem lép be az újplatonikusok és gnosztikusok kelepcéjébe, akik a testet eleve a rossz forráshelyének tüntettek fel, amitől meg kell szabadulnia a léleknek. Szent Pál a megtestesült és testben feltámadt Krisztusra tekintve, testünket a Lélek templomának mondja. Megszentelődik, majd feltámad a test, ha a lélek élteti. Senki sem haragudhat önnön testére vagy az önnön testéből származó másik testre, a megfogant magzatra. Aki ezt mégis megteszi, arról vall, hogy teste már nem élvezi az egészséges lélek éltető hatását. Beteg lélekkel műveli a céltalan, önző testkultuszt. S ebben a testben csak a halál távlatával találkozik. Ezért tud gyűlölettel, hazugságokat hangoztatva rátámadni embertársára is.

EVANGÉLIUM: Mt 11,25-30: Jézus nem kelt bennünk hamis illúziókat és nem kelt bennünk felesleges bűntudatot. A test nehezék tud lenni. Megbetegszik, elfárad, megroppan, megöregszik. Jézus magához vonzza a terhek alatt görnyedőket és segít a terheket hordozni. A bölcsek és okosok végül is nem tudnak magukon segíteni. Csak azok a kicsinyek, akiknek élete az Isten iránti bizalom és az imádság légkörében formálódott. A hitből élő, Istenben bízó élet kivétel nélkül, mindig, mindig visszaigazolást nyer. A hatalmasok azonban összeroppannak a végső elszámolás köszöbén.

A ZSOLTÁR VÁLASZA: Istenem és királyom, magasztallak téged,  *  szent nevedet áldom örökkön-örökké.

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Az évközi 14. vasárnapot ünnepeljük. Ma van a Péter-fillér gyűjtés.

Júliusban ismét van keddenként szentmise Mogyorósbányán. Este 6 órakor kezdődik.

Hálás köszönet azoknak, akik a mogyorósbányai és a sárisápi évzáró hittanos nap lebonyolításában segítséget nyújtottak. Köszönet a szülőknek, akik segítették az online hitoktatás idején a gyermekeiket, jó példát adva ezzel a kötelességteljesítéshez és a felelős keresztény élethez.

MISESZÁNDÉKOK – SÁRISÁP (július 5-12.) V: + Mária; H: A Rózsafüzér Társulat szándékára; Sz: (….); P: (….); V: + Borsos János és szerettei

Weöres Sándor: Korunk találmánya a kötelező lelkesedés, a hatóságilag intézményesített forradalom: az elnyomók lázadása az elnyomottak ellen. A mai uralmi rendszereket az jellemzi, hogy hazugságaikat nem akarják feltétlenül elhitetni, csak feltétlenül elfogadtatni.

Weöres Sándor: Amit nekem adsz, mindenkinek adod” – hirdeti a földi hatalom. „Amit mindenkinek adsz, nekem adod” – hirdeti az égi hatalom.

Paulo Coelho: Abban általában megegyezünk, hogy a múlt hatással van a jelenre. Azt azonban már kevesen tudják, hogy amit a jelenben teszünk, hatással van a múltunkra, az onnan érkező üzenetekre. Nemcsak a múlt van hatással a jelenre, de a jelen is hatással van a múltra.

(Paulo Coelho természetesen más összefüggésben beszél a múlt és a jelen egymásra hatásáról, a keresztény embernek azonban tudnia kell, hogy a megtérését követően a múltja már nem lesz belülről rágó ellensége, hanem barátjaként jelentkezik be.)

Közmondás: Általában a „majd holnap” a hét legzsúfoltabb napja.

Albert Einstein: Az időnek egyetlen oka van, minden nem történhet egyszerre.

Gustave Flaubert: A jövő nyugtalanít, a múlt fogva tart, ezért a jelent elmulasztjuk.

Közmondás: A múlt emlék, a jövő titok, a jelen ajándék.