Évközi 2. vasárnap

/in /by

„Íme, az Isten Báránya!”

Ünnepek a héten:

jan. 18. hétfő:               Árpád-házi Szent Margit

jan. 21. csütörtök        Szent Ágnes, szűz és vértanú

jan. 23. szombat          Szalézi Szent Ferenc, püspök és egyháztanító

Miseszándékok, miserend:

jan. 17. vasárnap 11.30 † Gyarmati Ferencné szül. Gurin Rozália

(évfordulós mise)
jan. 19. kedd 18.00 Fogadalmi szentmise

a bányaszerencsétlenség áldozataiért
jan. 23. szombat 17.00 Szentmise – Annavölgy
jan. 24. vasárnap 11.30 Szentmise

A zsoltár válasza:   Íme, eljövök, Uram, * hogy teljesítsem azt, amit kívánsz.

Hirdetések:

Isten éltesse mindazokat a híveket, akik a héten ünneplik névnapjukat, születésnapjukat, vagy házassági évfordulójukat!

Elmélkedés:                        

„Nézzétek, az Isten Báránya!” Ezekkel a szavakkal mutatja be Keresztelő János tanítványainak a feléjük közeledő Jézust, a Szentlélek sugallatára kimondja Jézus életének és munkájának legnagyobb titkát.

Krisztus eljövetele előtt várakozásban élt a világ, és miután Keresztelő János kimondta Jézussal kapcsolatban az ominózus mondatot, még a levegő is megdermedt: végre itt van az Örökkévaló megígért követe!

A sajátos kifejezés mind az ószövetségben, mind az újszövetségben szerepel, illetve a szentmisében is előfordul.

A bárány nagy szerepet játszott Izrael népének mindennapi és istentiszteleti életében is, az első áldozati állat a Bibliában. Mikor az embereket utolérték bűneik, mindig bárányok vére ömlött az oltárra. Bárány halt meg a bűnös ember helyett. Az Ószövetségben Isten szabadító szeretetének legkiemeltebb jele, fehér gyapja miatt a lélek tisztaságának jelképe is. A bárány Jézus bűntelenségét és türelmét jelképezi.

Az evangéliumokban elsőként Keresztelő János beszél Jézusról, mint az Isten Bárányáról. János Jézust nemcsak egyszerűen áldozati báránynak mondja, hanem Isten Bárányának. Ez azt jelenti, hogy a keresztfa oltárán nem ember áldozik Isten kiengeszteléséért és a saját megszabadulásáért, hanem ezt az áldozatot maga a megsértett Isten mutatja be a saját kiengeszteléséért. Krisztus, az ártatlan bárány hal meg a bűnös ember helyett, s ezt báránytürelemmel teszi. Ő az, aki magára veszi minden ember bűnét, és az ő drága és tiszta vérének ontásával törli el az emberek bűneit. Ő a mennyei Atya örök áldozata, a szenvedő szolga, aki nem lázad, nem vádol senkit, hanem csendben odaadja, feláldozza magát irántunk érzett szeretetből.

A Szentírás kinyilatkoztatott igazsága hangzik el minden szentmisében a szentáldozás előtt: „Íme az Isten Báránya, íme, aki elveszi a világ bűneit. Boldogok, akiket meghív asztalához Jézus, az Isten Báránya.” A gyenge bárány Isten erejének és győzelmének a jelképe. Legyőzi a gonoszt és megszerzi az üdvösséget minden ember számára. Jézus a legértékesebb áldozatot mutatja be saját életének odaadásával a kereszten.

Ennek az evangéliumi történetnek három pillanatát emeljük ki. Az első a meghallgatás. A két tanítvány meghallgatta Keresztelő Szent János tanúságtételét.

Ma, mi, keresztények: merre nézünk? Mit látunk? Mit hallunk meg?

Látjuk-e a fényt, amelynek érkezését karácsonykor ünnepeltük?

A körülöttünk és bennünk lévő hangzavarban halljuk meg és fogadjuk be azt a hangot, amely Jézust úgy mutatja be, mint aki egyedül adhat teljes értelmet életünknek.

A második mozzanat a találkozás. A két tanítvány találkozik a Mesterrel és vele marad. Azonnal valami újat éreztek szívükben: annak az igényét, hogy örömüket átadják másoknak is, hogy ők is találkozhassanak Jézussal. András találkozik testvérével, Simon Péterrel és Jézushoz vezeti őt. Milyen jót tesz nekünk, ha ezt a jelenetet szemléljük! Arra emlékeztet, hogy Isten nem azért teremtett bennünket, hogy egyedül, önmagunkba zárkózva éljünk, hanem hogy találkozhassunk vele és megnyíljunk másoknak. Isten elsőként indul el minden egyes ember felé és ez csodálatos. Ő jön el, hogy velünk találkozzon! A Bibliában Isten mindig úgy jelenik meg, mint aki kezdeményezi az emberrel való találkozást.

Türelmesen keres bennünket a mi Atyánk, és mindig megelőz, vár bennünket. Nem fárad bele, hogy várjon ránk, nem távolodik el tőlünk, hanem türelmesen kivárja a megfelelő pillanatot, hogy találkozzon mindannyiunkkal.

És amikor létrejön a találkozás, nem siettet Isten, mert hosszasan velünk akar maradni, hogy támaszt nyújtson, vigasztaljon, nekünk adja örömét. Isten siet, hogy találkozzon velünk, de soha nem siet, hogy elhagyjon bennünket. Velünk marad. Mint ahogy mi vágyunk rá, úgy ő is arra vágyik, hogy találkozzon velünk, mert hozzá tartozunk, az ő teremtményei vagyunk. Mondhatjuk, hogy Isten is szomjúhozza a velünk való találkozást. Az Úr hűséges és soha nem hagy minket cserben. Ez Isten szíve. Szép ezt hallani.

A történet harmadik vonása pedig az előrehaladás. A két tanítvány Jézus felé megy, majd az út egy részét együtt teszik meg. Ez fontos tanítás mindnyájunk számára. A hit a Jézussal való előrehaladás.

Évközi 1. vasárnap

/in /by

Te vagy az én szeretett Fiam, benned kedvem telik!

Ünnepek a héten:

jan. 10. vasárnap:        Urunk megkeresztelkedése

Miseszándékok, miserend:

jan. 10. vasárnap 11.30 † Kisgyőri Ferencné szül. Mosonyi Katalinért

(évfordulós mise)

† Doni hősökért
jan. 12. kedd 14.00 Gyászmise: † Hubácsek Károlyné

szül. Üveges Hermina
15.00 Temetés
jan. 16. szombat 17.00 Szentmise – Annavölgy
jan. 17. vasárnap 11.30 † Gyarmati Ferencné szül. Gurin Rozália

(évfordulós mise)

A zsoltár válasza:   Áldja meg Isten az ő népét, * adjon neki békességet.

Hirdetések:

A Vízkereszthez kapcsolódó házszenteléseket a járványhelyzetre való tekintettel későbbre halasztjuk. Kérjük a hívek szíves megértését, türelmét.

Isten éltesse mindazokat a híveket, akik a héten ünneplik névnapjukat, születésnapjukat, vagy házassági évfordulójukat!

Elmélkedés:                        

Egy lett közülünk

A vízkereszt utáni mai vasárnapon az Egyház Jézus Krisztus megkeresztelkedésének jelenetét állítja elénk, hálásan gondolunk saját keresztségünkre, mint ajándékra. A mai ünneppel ér véget a karácsonyi liturgikus időszak.

Jézus születését és megkeresztelkedését mintegy harminc év választja el egymástól, megkeresztelkedéséig Jézus rejtett életet élt, mindaddig nem volt nyilvánvaló az emberek előtt, hogy kicsoda ő.

Szent Márk evangélista egészen szűkszavúan emlékezik meg Jézus megkeresztelkedéséről. A keresztény hitre térők körében a vízbe merülés és a vízből történő felemelkedés volt a keresztség formája, amely nem csak testi, hanem lelki megtisztulást is eredményez, egyértelműen a bűnbánat, a vezeklés, a megtérés jele.

A négy evangélium kisebb eltérésekkel írja le a megkeresztelkedést (Mt 3,13–17; Mk 1,9–11; Lk 3,21–22; Jn 1,29–34), de a lényegben megegyeznek: Isten kinyilvánítja, hogy Jézus az ő szeretett Fia. Ily módon az Atya felszenteli és bemutatja Jézust, mint megmentő és üdvözítő messiást.

János már hónapok óta hirdeti a bűnbánat, a megtérés szükségességét. Aki kész rá, azt megkereszteli a Jordán vizében, így felkészülvén a Messiás eljövetelére. Mind a négy evangélium tanúsítja, hogy szolgálatának megkezdése előtt Jézus úgy akarta, hogy megkapja a keresztséget Keresztelő Jánostól. Ez az esemény döntő módon kijelöli Jézus küldetésének irányát. Ő ugyanis nem a templom fenségében jelent meg a világ előtt, habár megtehette volna. Azt sem kérte, hogy trombitaszó jelezze jövetelét, nem is bírói talárban érkezett, bár azt is megtehette volna. Hanem, miután harminc évet rejtetten élt Názáretben, elment a Jordán folyóhoz, népének sok más tagjával együtt, és beállt a sorba. Semmi rendkívüli jelenség, semmi látványosság. Nem szégyellte: együtt volt mindenkivel, a bűnösökkel, hogy megkeresztelkedjen. Jézus keresztelkedése esetében nem a bűnbánat jeléről van szó, a mi Urunknak nincs ugyanis szüksége bűnbánatra, hiszen neki, a szent Istennek nincs egyetlen bűne sem.  Bizonyos, hogy Jézus a megkeresztelkedés által egy oldalra került a bűnösökkel, sorsközösséget vállalt velünk, bűnös emberekkel. beállt a sorba, közénk, egy lett közülünk.

Tehát szolgálatának kezdetétől fogva olyan messiásnak mutatkozott, aki szolidaritástól és együttérzéstől indíttatva magára veszi az emberi létállapotot. Embersége nem független a mi emberségünktől. Velünk együtt áll be a sorba, aztán a vízbe, derékig, amelybe belemostuk gyengeségünkből fakadó bűneinket: cselekedeteinket, gondolatainkat, szavainkat.

Ez az isteni szeretet megnyilvánulása: Jézus Krisztusban úgy jött el közénk Isten, hogy minden ember közel érezhesse magához. A legbűnösebb is.

Jézus nem befejezni jött a világot, hanem üdvözíteni, és ez nem úgy történik, ahogyan mi elképzeltük. Jézus felebarátjává vált a legutolsóknak, részesítve őket Isten irgalmasságában, amely megbocsátás, öröm és új élet. Jézus, az Atya elküldött Fia, valóban az irgalmasság idejének kezdete az egész emberiség számára! Jézus nem gyűlöletet hozott, nem ellenségeskedést hozott: szeretetet hozott! Egy hatalmas szeretetet, egy mindenki előtt, mindannyiunk előtt nyitott szívet! Megmentő szeretetet!

Isten úgy szeret, ahogyan vagyunk, derékig az életünk kuszaságában. Amint egy gyermeknek sem kell kiérdemelnie szülei szeretetét, feltétel nélküli, elfogadó szeretettel szeret minket Isten. Ez a csodálatos dolog, hogy tudniillik Isten gyermekei vagyunk, azzal a felelősséggel jár, hogy kövessük Jézust, az engedelmes szolgát, és kialakítsuk magunkban az ő vonásait: a szelídséget, az alázatot, a gyengédséget. Ez viszont nem könnyű, különösképpen, ha körülöttünk oly nagy az intolerancia, a gőg és a keményszívűség. De a Szentlélektől kapott erővel igenis lehetséges!

Mi történt a Jordán partján? Mit észlelt a tömeg, ha egyáltalán észlelt valamit? A Szentírásból nem egyértelmű, hogy ki az, aki látta, amint megnyílt az ég, és a Szentlélek látható alakban leszállt, mint egy galamb. Ki az, aki hallotta az égi szózatot, „te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem”: csak maga Jézus, a Keresztelő vagy a tömeg is?

Jézus első nyilvános mozdulatában benne volt egész élete: a Szentlélek erejével cselekszik, hogy az Atya akarata vezesse mindenben. Megkeresztelkedésekor vált nyilvánvalóvá, teljesedett be Izaiás próféta jövendölése: „Íme, az én szolgám, akit támogatok, választottam, akiben kedvem telik. Az Apostolok Cselekedete szerint: „mindenki kedves előtte, bármely néphez tartozik is, aki féli őt, és az igazságot cselekszi.”

Itt és most is közöttünk van Jézus. Nem kísérik motoros rendőrök. Nem úgy jelenik meg, mint a sztárok a színpadon, fényözönben… Vajon felismerjük-e? És ha igen, felfedezzük-e benne Isten Fiát, a Megváltót? Vagy mindössze testvért, barátot látunk benne? Esetleg csak csodadoktort, erkölcsi példaképet, kiváló embert?

Hitünk meghallja-e az égi szózatot: „te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem”?

 (olv: Iz 42,1-4.6-7 vagy Iz 55,1-11, szentl: ApCsel 10,34-38 vagy 1Jn 5,1-9, evang: Mk 1,7-11)

Karácsony utáni 2. vasárnap

/in /by

És az Ige testté lett, és közöttünk lakott.

Ünnepek a héten:

jan. 6. szerda:               Urunk megjelenése: Vízkereszt – parancsolt főünnep

jan. 10. vasárnap:        Urunk megkeresztelkedése

Miseszándékok, miserend:

jan.  3. vasárnap 11.30 † Szőke Sándorért és szeretteiért
jan.  5. kedd 15.00 Temetés: † Zgyerka Gáborné

szül. Schüller Teréz

Gyászmise a temetést követően
jan.  5. kedd 18.00 † Varga Ferencért,

nejéért, Basovszki Máriáért és szeretteikért

Rózsafüzér Társulat tagjaiért
VÍZSZENTELÉS
jan.   9. szombat 17.00 Szentmise – Annavölgy
jan. 10. vasárnap 11.30 † Kisgyőri Ferencné szül. Mosonyi Katalinért

(évfordulós mise)

† Doni hősökért

A zsoltár válasza:   Az Ige emberré lett, * és itt élt közöttünk.

Hirdetések:

Egyházi adóját, kérjük, aki teheti, csekken, vagy átutalással fizesse meg         az alábbi bankszámlaszámra:  

Sárisápi Szent Imre Plébánia, 11101404-19888729-36000001

(Megjegyzés rovatba: ’egyházközségi hozzájárulás 2020’)

Az egyházközségi hozzájárulás befizetése továbbra is lehetséges készpénzben  a  sekrestyésnél  (Marika Néninél),  ám  az  adminisztrációban könnyebbséget jelent a csekken vagy átutalással történő befizetés.

Támogatásukat hálásan köszönjük, Isten fizesse meg!

A Vízkereszthez kapcsolódó házszenteléseket a járványhelyzetre való tekintettel későbbre halasztjuk. Kérjük a hívek szíves megértését, türelmét.

Isten éltesse mindazokat a híveket, akik a héten ünneplik névnapjukat, születésnapjukat, vagy házassági évfordulójukat!

Elmélkedés:                        

Életünk reménye

Szent János evangélista írásának kezdetén nem a csodálatos betlehemi barlangba vezet el minket, hanem az Ige megtestesüléséről elmélkedik egészen ünnepélyes, dicsőítő formában.

Kezdetben már volt az Ige. Nem kezdetkor lett, nem a világmindenség létbe robbanásának titokzatos pillanatában jött létre. Hanem megvolt. Már benne volt a kezdetben. Nem a teremtett világnak volt a része, hanem alkotóként vett részt a teremtés művében. Tehát Istennél volt és Isten volt. Ő az a világosság, mely lelki, szellemi értelemben minden evilági fény előtt és mindörökké világít. Ő ragyog a semmi sötétségében mint élő és létező, ő fénylik aztán a teremtés óta a tudatlanság és a bűn sötétségében. Az ő isteni léte, mindentudása és szeretete besugározza a létező világot.

„És az Ige testté lett és közöttünk lakott” (Jn 1,14). Angyalok és betlehemi pásztorok nélkül is világos számunkra, hogy Jézus Krisztus születéséről szól ez a rész. Szent János a megtestesüléstől a mennybemenetelig bemutatja, Jézus hogyan „lakott közöttünk”, mit cselekedett és mit hirdetett.

Ezekben a karácsony utáni napokban családi körben látjuk őt, újszülött gyermekként, lélekben még mindig Betlehemben vagyunk. A liturgia rendje szerint még nem ért véget a karácsonyi időszak és remélhetőleg a szívünkből sem távozott el a karácsonyi ünnep érzése. Most még Mária karjainak biztonságában látjuk a Kisdedet, most még József gondoskodó mozdulataira figyelünk, körülöttünk lebeg a pásztorok által hozott bárányszag, káprázik még kissé a szemünk a betlehemi csillag ragyogásától, és türelmesen várjuk a napkeleti bölcsek érkezését. Hamarosan azonban majd vele indulunk el az úton: az egyházi év időszakai és ünnepei során elkísérjük Jézust tanító útján egészen Jeruzsálemig, a Golgota hegyéig, ahol meghalt a kereszten. Ezen az úton felismerjük, Isten azért lett emberré, hogy megossza velünk az életét. És ezen a jászoltól a keresztig vezető úton megtanuljuk, hogy nekünk is meg

kell osztanunk életünket Jézussal, hogy növekedjünk a hitben. Mindvégig Krisztus mellett szeretnénk lenni, miként egykor az apostolok, s az út végén látni szeretnénk az Úr dicsőségét és megtapasztalni az ő békéjét. Máskülönben csodálatos dolgokról maradunk le.

A Krisztus-követés útja ez számunkra. Ezen az úton minden előttünk álló lépés próbára teszi, és minden megtett lépés megerősíti reményünket. Jó ezt magunkban tudatosítanunk most, az esztendő első napjaiban, hogy legyen erőnk minden nap megtenni a szükséges lépéseket.

Napjaink társadalmi helyzete, a jelenkori kihívások, a váratlan természeti csapások és járványok, bizony kemény próbára teszik a reményünket. Sérülékenynek és törékenynek, gyengének és tehetetlennek érezzük magunkat, és nap mint nap feltesszük magunknak a kérdéseket: Mit tartogat számunkra a jövő? Mivel kell szembenéznünk holnap? Ez a fajta aggodalom az önzés csapdájába kergethet bennünket és azt sugallja számunkra, hogy csak önmagunkról kell gondoskodnunk. Ez a szorongás fékezi energiáinkat és törekvéseinket, gyengíti bátorságunkat és szabadságunkat. Az aggódásból és a jövőtől való félelemből csak a remény tud minket kiemelni. A jócselekedetek mindennapi megtételére csak a remény tud bennünket ösztönözni. Arra van szükségünk, hogy naponta, óráról órára bízzunk Jézusban. Ő megígérte, hogy mindennapi küzdelmeinkhez mérten adja az erőt is. Kegyelmével el tudjuk hordozni a jelen terheit, és teljesíthetjük kötelességeit. Mindenki megmenekül, aki Krisztus által jön az Istenhez. Ha az Ő érdemeire támaszkodunk, akkor nyugalmat, békét és örömet találunk.

(olv: Sir 24,1-4.12-16, szentl: Ef 1,3-6.15-18, evang: Jn 1,1-18)

Útravaló:     

Felmagasodik emberségünk, mert az alkotó Isten egy emberben érintkezik és kapcsolódik össze a világgal. Miért öltött emberi testet az Isten? – Hogy mi isteni életre születhessünk újjá! Isten Jézus születésével sorsközösséget vállalt velünk.  Jézus magára öltötte az emberi természetet, hogy teljes és tökéletes mintát hagyjon az emberiségnek. Az a szándéka, hogy magához hasonlóvá tegyen minket, igazzá minden célkitűzésben, érzésben és gondolatban – igazzá szívünkben, lelkünkben, életünkben.

Isten a maga teljességéből részesít bennünket, kegyelmet kegyelemre halmozva.  Minden embernek, magának az emberi mivoltnak a méltóságát is a megtestesülés világosságában fedezzük föl igazán. rányílik a szívünk, rányílik az egész létünk Isten életének örökké tartó boldogságára.

Szent Család vasárnapja

/in /by

A gyermek Jézus növekedett és eltelt bölcsességgel.

Ünnepek a héten:

dec. 27. vasárnap:      Szent Család Jézus, Mária és József

Szent János apostol és evangélista

dec. 28. hétfő:             Aprószentek, vértanúk ünnepe

dec. 31. csütörtök       Szent I. Szilveszter pápa

jan. 1. péntek               Szűz Mária, Isten Anyja – parancsolt főünnep,

A béke világnapja

Miseszándékok, miserend:

dec. 27. vasárnap 11.30 +  Gyarmati Ferenc és szeretteiért

Boráldás
dec. 28. hétfő 8.00 Szentmise – Kázmér atya misézik
dec. 31. csütörtök 16.30 Év végi hálaadó szentmise
 jan.   1. péntek 11.30 Újévi szentmise
 jan.   3. vasárnap 11.30 Szentmise

A zsoltár válasza:

Boldog ember, ki féli az Urat, * aki az Úrnak ösvényén halad.

Hirdetések:

A 2020-as évi egyházi adó befizetésére még mindig van lehetőség: készpénzben a sekrestyésnél (Marika Néninél), vagy a hátsó kis asztalokra kihelyezett sárga csekkeken, illetve banki átutalással a következő számlaszámra:

Sárisápi Szent Imre Plébánia, 11101404-19888729-36000001

(Megjegyzés rovatba: ’egyházközségi hozzájárulás 2020’)

Az egyházközségi hozzájárulást minden jövedelemmel rendelkező, 18. évnél idősebb hívőnek hitbeli kötelessége megfizetni, melynek irányadó mértéke az egyházi ajánlások szerint az éves nettó jövedelem 1%-a.

Támogatásukat hálásan köszönjük, Isten fizesse meg!

Egyházközségünk statisztikája a 2020-as évben:

Keresztelés:                14 gyermek     (2019-ben 8 fő)

Házasságkötés:           2                      (2019-ben 3)

Temetés:                     16                    (2019-ben 15)

A karácsony előtt felvett pásztorjáték megtekinthető a következő internetes linken: https://www.youtube.com/watch?v=CWvETIEJ8Rg,

valamint Sárisáp község Facebook oldalán.

Isten éltesse mindazokat a híveket, akik a héten ünneplik névnapjukat, születésnapjukat, vagy házassági évfordulójukat!

Elmélkedés:                        

Ünnepeljük Isten szeretetét!

Minden ünnep, a karácsony, a húsvét, és ma, a Szent Család ünnepe megállít minket, hogy legyen időnk az elcsendesedésre, és legyen lehetőségünk észrevenni a szeretetet. A karácsonyi napokban szemünk a betlehemi istállóra, a városszéli barlangra szegeződik. Elcsodálkozunk a szegényes környezeten. S bár a hely, az állatok istállója, az újszülött közelében lévő állatok az Isten Fiához szinte már méltatlannak tűnhet, Isten számára nincs méltatlan hely a földön. Mindenhol megszületik, mindenütt jelen van, mindenhol él, ahol emberek élnek a földön és szeretetre vágynak.

A pásztorok az élet legnagyobb ajándékában részesültek: megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Ők hárman tökéletes egységet alkotnak. Mária és József Jézusért élnek, Jézus pedig teljessé teszi az ő életüket.

Rögtön észrevehetjük az édesanyát, Máriát és gyermekét, a kis Jézust, s láthatjuk kettejük szeretetét. A háttérben meghúzódó József pedig gondoskodik családjáról. Ezt a feladatot kapta Istentől és ő engedelmesen megteszi mindazt, amire Isten kéri. Elsősorban Isten iránti szeretete motiválja őt, aztán pedig természetesen Mária és az ő gyermeke, Jézus iránti szeretete. József megismerte a titkot, tudja, hogy a gyermek az Isten Fia.

Valószínűleg nagyon félresiklanánk és nem értenénk meg a karácsonyi titok lényegét, ha azt gondolnánk, hogy a mostani ünnep csupán Máriának és a kis Jézusnak, valamint Szent Józsefnek a szeretetéről tanúskodik. Kétségtelen, hogy ez is jelen van, ez is fontos. Azonban észre fogjuk venni, hogy többről van szó, mint amit első pillanatban gondolunk.

Érdemes ugyanis észrevennünk Isten szeretetét, hiszen Jézus világra jötte ennek ragyogó jele és szembetűnő bizonyítéka. Sokszor emlegetjük, hogy a karácsony a szeretet ünnepe. De ha ezalatt csupán azt értjük, hogy az emberek egymás iránti szeretetét, a családtagok szeretetét ünnepeljük, akkor nagyon múlékony lesz a boldogságunk. A karácsony mindenekelőtt Isten szeretetéről szól, az ő örökké tartó szeretetéről. Isten szeretetből lesz emberré, szeretetből vállalja az emberi életet és sorsot, szeretetből jön el közénk. Karácsonykor Isten szeretete Jézus Krisztus születésében nyilvánvalóvá, észrevehetővé, láthatóvá válik az emberek számára. Isten szeretete minden embernek szól, s minden emberek közti szeretetkapcsolat ebből ered. A betlehemi Gyermek édesanyja felé irányuló szeretetében benne rejlik Isten minden ember felé, minden édesanya, minden édesapa és minden gyermek felé irányuló szeretete is. Máriának, az édesanyának gyermeke iránti szeretetében pedig benne foglaltatik az egész emberiség szeretete, mindannyiunk szeretete Isten felé, ebből láthatjuk, hogy kettejük szeretete sokkal mélyebb, mint azt első pillanatban gondoljuk.

Vegyük észre és ünnepeljük Isten szeretetét!

(olv: Sir 3,3-7.14-17a vagy Ter 15,1-6;21,1-3,

szentl: Kol 3,12-21 vagy Zsid 11,8.11-12.17-19, evang: Lk 2,22-40)

Útravaló:     

Követik-e a Szent Családot a mai keresztény családok? Sajnos, kevéssé. A családi élet erényei az evilági ember szemében nevetségesnek tűnhetnek. Hűség, szeretet, szolgálat, engedelmesség, gyermekáldás kikacagott szavak. De a kacaj nyomában könnyek árja folyik.

A szülők Isten helyettesei a családban. Isten védi is a tekintélyüket: a gyermekek kötelességévé teszi az engedelmességet és tiszteletet. Korunkban különleges jelentősége van az öregek megbecsülésének.

A Szent Család példája segítse a keresztény családokat, hogy rátaláljanak az igazik boldogság útjára.

Horváth István Sándor nyomán

 (Forrás: katolikus.hu, holycrosshungarian.com)

Advent 4. vasárnapja

/in /by

Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van.

Ünnepek a héten:

dec. 20. vasárnap:       Advent negyedik vasárnapja

dec. 25. péntek:           Urunk születése: Karácsony

dec. 26. szombat:       Szent István első vértanú

dec. 27. vasárnap:      Szent Család Jézus, Mária és József

Miseszándékok, miserend:

dec. 20. vasárnap 11.30 +  Horváth Jakabért és szeretteiért
dec. 22. kedd 6.00 Rorate szentmise
dec. 24. csütörtök 6.00 Rorate szentmise
dec. 25. péntek 11.30 Ünnepi szentmise
dec. 26. szombat 17.00 Szentmise – Annavölgy
dec. 27. vasárnap 11.30 +  Gyarmati Ferenc és szeretteiért

A zsoltár válasza:

Hadd énekeljem örökké * Urunknak irgalmas jóságát! 

Hirdetések:

A vírushelyzetre való tekintettel december 24-én, Szenteste sajnos nem lesz éjféli mise Sárisápon.

Ebben a különleges helyzetben idén a pásztorjáték sem a december 25-i szentmise után lesz megtartva, hanem karácsony előtt.

A gyerekek színjátéka előre videó felvételre kerül, és megtekinthető lesz a plébánia weboldalán (sariapiplebania.hu). Kérjük a hívek megértését.

 

December 25-én a délelőtti ünnepi mise szintén videofelvételre kerül, hogy a plébánia honlapján elérhetővé tehessük azok számára, akik a jelenlegi helyzetben nem tudnak templomba jönni.

December 26-án, szombaton, Karácsony másnapján Sárisápon nem lesz szentmise. Aznap Annavölgyön, 17 órakor kezdődik a mise.

December 27-én, vasárnap a szentmisén boráldás lesz. Kérjük a híveket, hozzanak 1-1 palackkal saját készítésű borukból.

December 22-ére és 24-ére lehet még miseszándékot íratni a sekrestyésnél.

Isten éltesse mindazokat a híveket, akik a héten ünneplik névnapjukat, születésnapjukat, vagy házassági évfordulójukat!

Elmélkedés:                        

Új korszak

Advent 4. vasárnapján Jézus születésének hírüladását beszéli el a mai evangéliumban. Gábor angyal jelenik meg Máriának, aki Isten üzenetét, akaratát közli vele. A szűz hittel fogadja el Isten vele kapcsolatos tervét, hittel egyezik bele Isten szándékába. Hite, feltétlen engedelmessége teszi őt üdvösségünk szolgálójává. Mindentudás és előrelátás nélkül mer igent mondani Isten terveire. Mária felajánlja magát, egész életét Isten szolgálatába állítja.

Hittel várom-e a születendő Megváltót? Kész vagyok-e engedelmeskedni Istennek? Készen állok-e arra, hogy akaratát teljesítsem, ha meghív valamilyen feladatra? Kész vagyok-e Istennek szentelni életemet?

A mindenható Isten és a születendő gyermek között valódi Atya-Fiú kapcsolat van. Jézus születése leereszkedés, a menny földre szállása. Születésével a láthatatlan Isten látható alakban jelenik meg köztünk.

Isten lejön közénk a földre. A szent Isten belép ebbe a világba, emberré lesz, hogy utat mutasson az emberségre és az életszentségre. Isten elérhető közelségbe kerül hozzánk. És mi letekintünk erre a jászolban fekvő Gyermekre, aki magához vonzza pillantásainkat. Úgy nézzük őt, mint akit az ég küldött a földre, hogy magával vigyen bennünket a földről az égbe.

Jézus Krisztus megtestesülésével az üdvösségtörténet új korszaka kezdődik el. Isten, aki egykor megteremtette a világot, most újjáteremt mindent. Isten, aki az idők kezdetekor megalkotta az embert, az idők teljességében Fia által emberré lesz, újjá alkotva ezzel az emberi természetet. A mi életünkben is valami új kezdődhet el, ha Máriához hasonlóan mi is befogadjuk életünkbe Jézust. Ez a lelki újjászületés bennünk is Isten Lelke által történhet meg. A Szentlélek le akar szállni ránk, hogy ne csak a gyertyák égjenek az adventi koszorún, hanem lángra lobbanjon szívünkben a szeretet és az Isten utáni vágy. Isten Lelke szeretné számunkra újra felragyogtatni a hit fényét és felszítani bennünk a remény néha már csak pislákoló lángját.

(olv: 2Sám 7,1-5.8b-12.14a.16, szentl: Róm 16,25-27, evang: Lk 1,26-38)

Útravaló:     

Isten bennünket is kiválaszt valamilyen feladatra, nekünk is küldetést ad, és alkalmassá tesz minket arra, hogy együttműködjünk kegyelmével.

Ha felismerjük a mindenható Isten velünk kapcsolatos szándékát, akkor fogadjuk azt örömmel! A karácsonykor született Jézus végigjárja az emberi élet útját, hogy megmutassa nekünk az Istenhez vezető utat, az üdvösség útját. Induljunk vele! Engedjük, hogy a földre jött Fiúisten elvezessen minket az égbe! Engedjük, hogy átformáljon minket az isteni kegyelem! Tegyük meg, amit Isten kér tőlünk! Legyen a mi életünk is szolgálat, Istennek tetsző szolgálat!

Az ember élete menthetetlenül töredékes. Nincsenek teljesen hibátlan házasságok, nincsenek tökéletes emberi életutak. Az öröm, a Lét teljességének átélése akkor lehet osztályrészünk, ha ajándékba kapjuk odafentről. Isten a Lét teljessége, az öröm forrása. Annak lesz része ebben az örömben, aki megnyitja a szívét, és befogadja őt. Az ember arra született, hogy szeressen, hogy befogadja és továbbadja Isten szeretetét.

Az ünnep ajándék. Nem mi hozzuk létre. Nyissuk meg az otthonainkat, a szívünket ez előtt a titok előtt!

Az adventi időben Mária lelkületével figyeljünk az Isten által küldött hírnökök szavára, akik nekünk is elmondják az örömhírt Megváltónk és Üdvözítőnk közelgő születéséről. Isten fiának megtestesülése azt jelenti számunkra, hogy Isten soha nem hagy magunkra minket, embereket, hanem velünk van az Úr! Karácsony napján örömmel a szívünkben mondjuk majd Jézus nevét: Emmanuel! Ez annyit jelent: velünk az Isten!

Elhatározás-ajánlat az adventre: Időt keresek és találok a csendre, hogy az Úr készítse bennem az ünnepet.

Barsi Balázs, Horváth István Sándor, Székely Balázs nyomán

 (Forrás: katolikus.hu, marianus.eoldal.hu, Magyar Kurir)

Advent 3. vasárnapja

/in /by

Gaudete! Örvendjetek, mert közel az Úr!

Ünnepek a héten:

dec. 13. vasárnap:  Advent harmadik vasárnapja

dec. 14. hétfő:         Keresztes Szent János áldozópap és egyháztanító

dec. 20. vasárnap:  Advent negyedik vasárnapja

Miseszándékok, miserend:

dec. 13. vasárnap 11.30 + Papp Sándorért és szeretteiért
dec. 15. kedd 6.00 Mátyási Károlyért és szeretteiért
dec. 17. csütörtök 6.00 Élő családtagokért
dec. 20. vasárnap 11.30 + Horváth Jakabért és szeretteiért

A zsoltár válasza: Lelkem ujjongva hirdeti * Istenemnek dicsőségét. 

Hirdetések:

Az ez évi egyházi adó befizetésére lehetőség van készpénzben a sekrestyésnél (Marika Néninél) és a plébánián László atyánál, vagy a hátsó kis asztalokra kihelyezett sárga csekkeken, illetve banki átutalással a következő számlaszámra:

Sárisápi Szent Imre Plébánia, 11101404-19888729-36000001

(Megjegyzés rovatba: ’egyházközségi hozzájárulás 2020’)

Támogatásukat hálásan köszönjük, Isten fizesse meg!

Az esztergomi Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnázium, Óvoda és Általános Iskola felvételt hirdet 4, 4+1 és 8 osztályos gimnáziumi képzéseire, a 2021/2022-es tanévre. Az erre vonatkozó szórólapok a sekrestyében megtalálhatók, illetve az iskola weboldalán tájékozódhatnak a szülők:

https://szent-erzsebet.hu/2020/11/05/beiskolazas      és      https://szent-erzsebet.hu/gimnazium/2020/12/03/tajekoztato-a-beiskolazasrol/

Isten éltesse mindazokat a híveket, akik a héten ünneplik névnapjukat, születésnapjukat, vagy házassági évfordulójukat!

Elmélkedés:                        

Életünk tanúságtétele

Ezen a vasárnapon a korábbi két lila után most az egyetlen rózsaszín gyertyát gyújtjuk meg. Örömvasárnapnak (gaudete vasárnap) is nevezik ezt a napot, hiszen ekkor már advent második felének kezdetét, Jézus megszületésének, eljövetelének közelségét ünnepeljük.

Advent 3. vasárnapján az evangéliumban Keresztelő János tanúságtételét hallottuk Jézus Krisztusról. Jánost az Isten küldte. Igazi próféta ő, aki nem a maga szavait mondja el és nem a saját gondolatait hirdeti, hanem azt hirdeti a népnek, amivel Isten bízta meg: hogy örömhírt, Jézus közelgő jövetelének örömhírét hirdesse az embereknek. Krisztus örömhírének hirdetése a világban mindannyiunk kötelessége. Mindig örömmel végezzük ezt az Istentől kapott feladatunkat!

János tanúságtételének igazi lényege abban rejlik, hogy nem önmagáról, hanem Jézusról tesz tanúságot. Mindenki azt kérdezi tőle, hogy ki ő? János mégsem önmagáról beszél, nem dicsekszik élete egyetlen eseményével sem, hanem Jézusra irányítja a figyelmet. Szavaink és életünk tanúságtételével irányítsuk Jézusra az emberek figyelmét.

Őt jelölte ki az Úr, hogy a sok évszázad óta várt messiás előfutára legyen. Ő kapta azt a feladatot, hogy rámutasson a Megváltóra, Jézusra. A Keresztelő nem ellenkezett, nem tiltakozott, a reá bízott feladatot hűségesen teljesítette.

Jánoshoz hasonlóan mi is „útkeresők” és „útmutatók” vagyunk, akik önmagunk számára meg akarjuk találni és mások számára szeretnénk megmutatni az Istenhez, az üdvösségre vezető utat.

Az Úr talán engem is kijelölt valamilyen feladatra. Kijelölt, hogy Betlehem felé utat mutassak az embereknek. Kijelölt, hogy csillag legyek és utat mutassak azok számára, akik elvesztették az útirányt. Kijelölt, hogy a sötétségben élők számára megmutassam az igazi világosságot. Kijelölt, hogy a reményvesztetteknek megmutassam az igazi reményt, a kis Jézust, aki talán az egyetlen reményünk a bizonytalan világban. Talán engem jelölt ki az Úr, hogy egy kis örömöt, szeretetet vigyek azoknak, akik nélkülözik ezt.

Engem jelölt ki az Úr, hogy társa, barátja legyek a magányosoknak, akik egyedül készülnek az ünnepre. Engem jelölt ki az Úr, hogy ezen a harmadik adventi vasárnapon, az öröm vasárnapján hirdessem Jézus közelgő születésének örömhírét.

(olv: Iz 61,1-2a.10-11, szentl: 1Tessz 5,16-24, evang: Jn 1,6-8;19-28)

Útravaló:     

Tégy jót!

Különleges életvitele és határozott fellépése miatt János személyére irányul a figyelem. Ő viszont tudatában van saját szerepének, pontosabban annak, hogy a most következő történetnek, a Megváltó fellépése eseményének ő csak mellékszereplője. A világba érkező Messiás, Jézus a főszereplő, róla beszél, róla tesz tanúságot, az ő útját készíti elő. Nem akar önmagán túlnőni. Nem értékeli túl önmagát, s nem akar mást tenni, mint amit az Isten rábízott.
János tehát ki tud lépni a figyelem középpontjából, mert megvan benne az alázat.

A jócselekedetek által az ember kilép önmagából, meglátja a másik emberben Jézust és segít neki. Az advent a jócselekedetek ideje.

Az adventi koszorún ma meggyújtott harmadik gyertya legyen a jócselekedetek gyertyája! Gondoljunk arra, hogy mi mindent köszönhetünk Istennek! Aztán induljunk és Isten iránti hálánk jeleként tegyünk legalább egyvalakivel jót! Az ő öröme fogja a miénket teljessé tenni.

Adam Peaty olimpiai bajnok úszó, miután átadta aranyérmét egy számára ismeretlen gyermeknek:  „Tulajdonképpen ez az egész, amit mi csinálunk arról szól, hogy inspiráljuk a következő nemzedéket. Mutassunk valamit, és lehetővé tegyük valaminek az átélését, amitől a következő nemzedéknek az élete elég ragyogó lesz ahhoz, hogy aztán majd ők is valami hasonlót tegyenek.”

Elhatározás-ajánlat az adventre: Átgondolom a Gondviselés szerepét az életemben. Bizalommal, türelemmel, figyelmes szeretettel fogadom a hozzám fordulókat, készséggel fordulok az idegenek, rászorulók, szükséget szenvedők felé. Miben kell jobban ráhagyatkoznom, rábíznom magam? Mit adhatnék a rászorulóknak?

Horváth István Sándor nyomán

 (Forrás: katolikus.hu, Magyar Kurir)

Advent 2. vasárnapja

/in /by

Építsetek utat a pusztában az Úrnak

Ünnepek a héten:

dec. 6. vasárnap:   Advent második vasárnapja, Szent Miklós, „Mikulás napja”

dec. 7. hétfő:           Szent Ambrus püspök és egyháztanító

dec. 8. kedd:           A Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen fogantatása, főünnep

dec. 13. vasárnap: Advent harmadik vasárnapja

Miseszándékok, miserend:

dec. 6. vasárnap 11.30 + Kun Sándorért
dec. 8. kedd 6.00 Rózsarüzér Társulat tagjaiért
dec. 10. csütörtök 6.00 Rorate szentmise
dec. 13. vasárnap 11.30 + Papp Sándorért és szeretteiért

A zsoltár válasza: Urunk, mutasd meg nékünk irgalmas szívedet, * és üdvösségedet add meg nékünk!

Hirdetések:

A karácsonyi pásztorjáték próbái szombatonként lesznek a templomban, 9 órai kezdettel. A szervezők kérik a résztvevőktől, hogy tanulják meg a kiosztott szerepek szövegét.

#KEK365NEK: Olvassuk el együtt egy év alatt

A Katolikus Egyház Katekizmusát (KEK)!

Ezzel a címmel tette közzé a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) felhívását, miszerint minden nap 7 percet szánjunk a KEK elolvasására, 2021. szeptember 4-ig, a Kongresszus kezdetéig.

Elektronikusan feliratkozhatunk, így mindennap eljuttatják hozzánk az aznap olvasandó részt, illetve okostelefonos applikáció is készült erre a megmozdulásra. A felhívás a NEK oldalán olvasható:

https://www.iec2020.hu/hu/KEK365NEK

Isten éltesse mindazokat a híveket, akik a héten ünneplik névnapjukat, születésnapjukat, vagy házassági évfordulójukat!

Elmélkedés:                        

Lelki készület – Készítsük az Úr útját a magunk és embertársaink szívében!

Az advent az év legcsendesebb időszaka kellene, hogy legyen. Sokak számára persze a legzajosabb, a legtöbb rohanással járó idő ez, a karácsonyi készülődés miatt. Ám ha odafigyelünk ennek az időnek a lelki tartalmára, akkor csendes készületté tudjuk tenni az adventünket. Miközben az üzletek ontják ránk reklámjaikat, hogy több vásárlót szerezzenek és több árut értékesítsenek, gondol-e valaki arra, hogy több időt szánjon Isten üzenetének olvasására és hallgatására? Miközben ámulattal szemléljük a milliónyi égővel kivilágított üzletközpontokat és utcákat, tudunk-e odahaza egyetlen kis gyertyát meggyújtani, s annak fényénél csendesen imádkozni? Meg tudunk-e állni a rohanásban és nyüzsgésben?

Szent Benedek azt tanította, hogy minden dologban meg kell találnunk a helyes mértéket. Az advent többek között mértékletességre figyelmeztet minket.

Advent második vasárnapján Keresztelő Szent János a vezetőnk karácsonyi előkészületünkben. A szavak, amelyeket egykor a hozzá kivonuló emberekhez intézett a pusztában, ma nekünk is szólnak:

„Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!”

János tudta, hogy hamarosan eljön a Megváltó, akit évszázadok óta várt a választott nép. Arra tanította az embereket, hogy már nem kell sokáig várakozniuk, közvetlenül utána fog megérkezni az Úr, aki hatalmasabb nála, aki elveszi a világ bűneit, akiben beteljesedik az ígéret.

Mit jelent az Úrnak utat készíteni? A hegyeket lehordani? A völgyeket feltölteni?

A hegyek lehordása, a völgyek feltöltése szellemi-lelki értelemben is nagy vesződség. Tele van vesződséggel az élet. Keresztelő János szavaiból világos: nem a sivatagban, nem kövekből, nem városok között kell utakat építenünk, hanem a szívünkben. Új utakat kell vágni szívünk kietlen pusztaságában, ködhomályában, magányában, elfelejtettségében.

A Keresztelő ma nekünk mondja, hogy készüljünk, mert hamarosan elérkezik Jézus  születésének  ünnepe.  Ezekben  az  adventi  napokban  a  keresztény

emberek szerte a világon lélekben útra kelnek és elindulnak Betlehem felé. Nagy utat kell még megtennünk, hogy találkozhassunk a Megváltóval, akinek életútja a betlehemi istálló szegénységétől, szerénységétől a kereszten átélt egyedüllétig vezetett, amelyen halálával beteljesítette a megváltás művét.

Személyes és élő hitre van szükségünk ahhoz, hogy a karácsonyi estén a pólyába takart kisdedben, a jászolban fekvő Gyermekben felismerjük Megváltónkat, akit az Atya küldött. Ugyanilyen hitre van szükségünk ahhoz is, hogy a kereszten szenvedő és meghaló Jézusban is felismerjük Isten Fiát, akit az Atya immár magához fogad. De hittel kell tekintenünk az Oltáriszentségre is, amelyben Jézus testével és vérével valóságosan jelen van, hogy önmagát adja nekünk.

Péter apostol annyit tesz hozzá ehhez az útkészítéshez, hogy ez mindannyiunk számára egyéni, kinek kevesebb, kinek több időbe telik, „de egy nap az Úr előtt annyi, mint ezer év, ezer év pedig annyi, mint egy nap”. Tehát ne aggódjunk: jó szándékú, építő munkálkodásunk, amely az új ég és az új föld reményében telik, nem mindig azonnal hoz látható, mérhető változást, mégis fölhasználja a szokásos, jól bevált eszközöket: a bűnbánattartást, a szentgyónást, a bocsánatkérést, az önnevelést, a szigorúságot, mértékletességet (ld. Keresztelő János ruhája, eledele) és így építi a Messiás útját.

(olv: Iz 40,1-5.9-11, szentl: 2Pét 3,8-14, evang: Mk 1,1-8)

Útravaló:     

Az egyre zajosabb külső tolongás moraja közepette is, annak érkezése előtt, aki hozzád is bekopogtat, készíts utat, hogy benned is otthonra találjon!

“Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra, Aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk.”

(Pilinszky János)

Elhatározás-ajánlat az adventre: Hogy befogadjam az Ünnepeltet, ellene mondok a karácsonyi reklámgépezet kényszerítő erejének, és igent mondok Isten csendes hívására a fogyasztás lármájával szemben.

Van-e lelki ajándékom mindenki számára?

Horváth István Sándor, Pákozdi István és Buzgán József nyomán

 (Forrás: katolikus.hu, Magyar Kurir)

Advent 1. vasárnapja

/in /by
Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk:
kezed alkotása vagyunk mindannyian

Ünnepek a héten:

nov. 29. vasárnap: Advent első vasárnapja

nov. 30. hétfő:       Szent András apostol

dec. 3. csütörtök:  Xavéri Szent Ferenc

dec. 4. péntek:       Szent Borbála – Bányásznap Magyarországon

dec. 6. vasárnap:  Advent második vasárnapja,

Szent Miklós, „Mikulás napja”

Miseszándékok, miserend:

nov. 29. vasárnap 11.30 + id. Horváth Jakab és szeretteiért
dec. 1. kedd 18.00 + Urbanics Rudolfné, szül. Szegvári Teréz halálának évfordulójára
dec. 6. vasárnap 11.30 + Kun Sándorért

A zsoltár válasza:      Téríts meg minket, Istenünk, * ragyogtasd ránk arcodat, és szabadok leszünk!

Hirdetések:

A jövő héttől keddenként reggel 6 órakor rorate miséket tartunk. Vegyünk részt ezeken az alkalmakon lehetőség szerint minél többen.

Az év vége közeledtével ne feledjük befizetni az ez évi egyházi adót!

Az egyházközségi hozzájárulást minden jövedelemmel rendelkező, 18. életévét betöltött hívőnek hitbeli kötelessége megfizetni, melynek irányadó mértéke a jelenlegi egyházi ajánlások szerint az éves nettó jövedelem 1%-a.

Az egyházadó befizetése történhet készpénzben a sekrestyésesnél és a plébánián plébános atyánál, vagy a hátsó kis asztalokra kihelyezett sárga csekkeken, illetve banki átutalással a következő számlaszámra:

Sárisápi Szent Imre Plébánia, 11101404-19888729-36000001

(Megjegyzés rovatba: ’egyházközségi hozzájárulás 2020’)

Támogatásukat hálásan köszönjük, Isten fizesse meg!

A mai szentmise után még lehet csatlakozni a szerveződő pásztorjátékhoz. Borsos Rita és Kollár Dóra várja szeretettel a sekrestyében azokat a gyermekeket, fiatalokat, akik szívesen szerepet vállalnának a karácsonyi pásztorjátékban.

Isten éltesse mindazokat a híveket, akik a héten ünneplik névnapjukat, születésnapjukat, vagy házassági évfordulójukat!

Elmélkedés:   

Az egyházi év advent első vasárnapjával kezdődik, első alkalma mindig a karácsony előtti 4. vasárnap. Az egész adventi idő Krisztus jövetelére figyelmeztet (advenio = jövök, eljövök; adventus = megérkezés, Krisztus érkezése). Az advent eredete a 4. századig nyúlik vissza.

Ezen időszak hagyományos liturgikus színe a lila és a rózsaszín (utóbbi advent 3. vasárnapján). A viola szín az összeszedettség, szent fegyelem és bűnbánat színe. Az oltár díszítetlen, az orgona legfeljebb az éneket kíséri: ezek a visszafogottság, a várakozó komolyság jelei. Mindkét szín a hajnalpírt idézi.

Az adventi reggeleken hagyományosan rorate misékkel (hajnali mise, angyali mise, vagy aranyos mise) ünnepeljük a Karácsony közeledtét, Jézus érkezését. A hívek a hajnali sötétben várják a napfényt, a Messiást, mint hajdan a próféták. Régen az adventi időszak szigorú böjt volt, kezdetét éjféli harangzúgással jelezték, egyes vidékeken pedig a roráték előtt gyermekek járták végig a falut, és csengőszóval hívták a szentmisére a híveket. Érdekesség, hogy a roráte-szentmisék a katolikus egyházban többnyire csak az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területén találhatók meg.

Ez az időszak várakozás az Úrra, aki mindnyájunkat meglátogat az ünnepen, eljön mindannyiunk szívébe. Az adventi liturgia évenként visszatérő ünneplésével az Egyház aktualizálja a messiásvárást; ezáltal a hívők részt vesznek a Megváltó első eljövetelének hosszú előkészítésében, és megújítják magukban a vágyat második eljövetele iránt. … “Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem.” (KEK 524)

Az advent nem a szavak ideje, legalábbis nem az emberi szavaké, nem is a hangoskodás, hanem az elcsendesedés időszaka számunkra, így a bennünk teremtett csendben, nyugalomban megszólalhat, megszólal Isten. A számvetésnek, a lelki egyensúly megtalálásának és a belső kérdések valódi megválaszolásának ideje az advent.

Virrasszatok! Advent 1. vasárnapján a Szent Márk írásából olvasott rövid evangéliumi idézetnek egészen titokzatos, misztikus hangulata van.

Figyelni, ébren maradni, várakozni a ház urának érkezésére – e szavak foglalják össze azt, amit Jézus tőlünk, keresztény emberektől kíván.

Jézus a legvégső időkről beszélve, nem az időt és módot határozza meg pontosan, hanem hamis prófétákról, megtévesztő tanítókról, álmessiásokról, üldöztetésről, háborúkról és természeti csapásokról beszél, mint a végső idők előjeleiről.
A keresztény embernek fel kell ismernie ezeket a jeleket és úgy kell élnie, hogy ne érje őt váratlanul az Úr érkezése. Legyetek hát éberek! „Virrasszatok és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek” (Mt 26,41) – mondja Jézus.  Az éber ember észreveszi a közeledő gonoszt, de aki elalszik, az kísértésbe esik.

Az Úr Jézusnak a bűnösök iránt mutatott magatartása alapján remélhetjük, hogy az ítélőbíró nagyon megértő és irgalmas lesz. Inkább számon kér oly módon, hogy rávezeti az embert annak belátására, hogy mikor mulasztott vagy tévesztett utat, és mindent felhozhat majd saját mentségére. Hihetetlenül sok mentsége van mindenkinek! Végül mindenki maga fölött fogja kimondani az ítéletet. Az ítélet alapja pedig, amit a mai evangélium is jelez, az egyéni küldetés teljesítése vagy elhanyagolása lesz, mert „Mindegyiknek kijelölte a maga feladatát.”

Mi az én kapott feladatom? Ezt adott helyzetben saját adottságai alapján mindenki maga ismeri fel.

Útravaló:     

Az advent az Úr jövetelére való várakozás ideje. Felelevenítjük azt a múltbeli eseményt, amikor az idők teljességében Isten Fia eljött a világba, és tudatosítjuk magunkban, hogy ígéretének megfelelően a világ végén újra el fog jönni, de ennek pontos idejét nem tudhatja senki előre.

Emellett várakozunk Jézus Krisztus születésének napjára, a Megváltó érkezésére, a karácsony ünnepére. Legyünk éberek! Készüljünk az Úr születésének napjára!

Az adventi készületünk legyen tudatos várakozás! Éljük át ugyanazt a Messiás-várást, amely az ószövetségi választott nép lelkében élt! Várjuk úgy Jézus eljövetelét, mint ókori elődeink, akik teljes reménységgel és bizonyossággal imádkozták nap mint nap: „Marana tha, jöjj el, Uram!”

Családi elhatározás-ajánlatok az adventre: internetböjt? villanymentes esték?

az egymásra figyelés új lehetőségei? adományaink?

Buzgán józsef és Horváth István Sándor nyomán

(Forrás: katolikus.hu, Magyar Kurir, katolikus.network.hu)

Évközi 34. vasárnap

/in /by
Én magam keresem meg juhaimat, és viselem gondjukat

Ünnepek:

nov. 22. vasárnap:           Krisztus Király főünnepe

nov. 24. kedd:                   Szent András és vietnami vértanútársai

nov. 29. vasárnap:           Advent első vasárnapja

Miseszándékok, miserend:

nov. 22. vasárnap 11.30 + Biber Józsefné és + családtagokért
nov. 24. kedd 18.00 + Vass Józsefért
nov. 29. vasárnap 11.30 + id. Horváth Jakab és szeretteiért

A zsoltár válasza: Az Úr nékem pásztorom, * ínséget nem kell látnom.

Hirdetések:    A mai napon a Karitász javára gyűjtjük a perselyadományokat.

A mai mise után Borsos Rita és Kollár Dóra szeretettel várja a sekrestyében azokat a gyermekeket, fiatalokat, akik szívesen szerepelének a karácsonyi pásztorjátékban. A szereposztáshoz és próbákhoz a jövő héten is lehet még csatlakozni.

Jövő héten Advent első vasárnapja lesz. A már hagyománnyá vált közös adventi koszorú kötés a járványhelyzet miatt sajnos elmarad. Kérjük a híveket, otthon, családi körben készítsék el (gyermekeikkel közösen) adventi koszorúikat. November 29-én, vasárnap hozzák el azokat a templomba, az oltár elé helyezzék el, hogy László Atya megáldhassa őket a mise keretében.

Isten éltesse mindazokat, akik a héten ünneplik névnapjukat, születésnapjukat, vagy házassági évfordulójukat!

Elmélkedés:    A mai nap ünnepe Krisztust mint királyt, a mindenség királyát állítja elénk. Ez az egyházi év utolsó vasárnapja, a jövő vasárnap megkezdődik az advent. S noha az ünnep még nincs száz esztendős sem, Krisztusnak királyként való megjelenítése igencsak régi hagyomány.

Egy kicsit megfoghatatlan számunkra ez az ünnep. Mit kezdjünk azzal, hogy Jézus a világmindenség királya? Jézus, aki úgy Mester és Úr, hogy közben megmossa tanítványai lábát… Jézus mint király, mentes volt a bűntől, nem élt a hatalmával, nem használta ki azt, hanem szolgává lett, s a legvégső lépésig, az élete odaadásáig is képes volt lemondani hatalma érvényesítéséről.

Sokan talán átsiklanak ezen ünnep fölött. Legyünk túl rajta, zárjuk le az egyházi évet, aztán jöjjön végre a hangulatos advent! Könnyen átlépnénk az ünnepen, ám az evangéliumi történet váratlanul szíven üt minket: a végső ítéletet állítja elénk.

Nem lehet kétségünk afelől, hogy a végső ítélet napja mindannyiunk számára el fog jönni.  Krisztus király egyszer számadásra fogja rendelni minden szolgáját, s számon kéri majd rajtunk, hogy mennyire voltunk irgalmasok, mennyire vettük észre és mennyi szeretet volt bennünk a szükséget szenvedők iránt. Ez a törvény egyetemes, mindenkire vonatkoztatható és mindenki által teljesíthető.

A mai történetet modern nyelvezetre fordítva nemzetközi bíróság elé állítják azt, akit mulasztáson kapnak. Nemde, kényelmetlen gondolat, hogy a nürnbergi törvényszékhez hasonlóan mintegy háborús bűnösként kezelik azt, aki „csak” önző volt, és saját érdekeit nézte. Jézus átkozottnak mondja a részvétleneket.

Az egyházi év lezárulta mindig jó alkalom a számadásra is: hogy állok én most, s hogy álltam az elmúlt évben Krisztus király törvényének követésével, szolgálatával? Részese vagyok-e én Krisztus királyságának? Uram-e nekem Krisztus, vagy sok egyéb dolgot elébe helyeztem már, és azok a valódi urai az életemnek? Saját múltjára, földi életére elfogulatlanul visszatekintve, önmagát nem könnyedén felmentve mindenki tudja magáról, hogy mit érdemel.

Halálunk után pedig Isten fogja igazságosan megítélni, hogy mit érdemlünk: az igazak üdvösségben részesülnek majd, a gonoszok kárhozatra számíthatnak. Az evangéliumban Jézus pontosan felsorolja, hogy mit fognak számon kérni tőlünk. Jutalomban azok részesülnek, akik irgalmasságot gyakoroltak embertársaikkal.

Jézus azonosulása a kitaszítottakkal teljes. Így lehet, hogy a legkisebb testvéri gesztus is, a peremre szorultakkal szemben Istentisztelet, Isten szolgálata.

Tudjuk, hogy Isten irgalmas, megbocsátja bűneinket és mulasztásainkat, de ez ne ébresszen bennünk elbizakodottságot! Számíthatunk a megbocsátásra, de az igazságosság is érvényre fog jutni a végső ítéletben.

Az Úr nagylelkű: akár egyetlen jó tettünket is mérlegeli. Jézus mondja majd „Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!” (Mt 25,40). Gondoljunk arra, hogy a mennybe azok juthatnak, akik Krisztus arcát felismerik másokban.

Útravaló:       Miközben olvassuk Jézus mondatait a jövőről, arra kell rádöbbennünk, hogy már most a döntés pillanatát éljük meg. Hogy nem a jövőben kell felkészülnünk arra, hogy egykor majd okosnak és bölcsnek bizonyuló döntést hozzunk, hanem szinte már döntöttünk. Hogy a meztelenben, az éhezőben, a menekültben érkező király nem a jövőben fog szembe jönni velünk, hanem már el is ment mellettünk városainak terein és útjain.

És hogy már most ott vagyunk, karnyújtásnyi távolságra, az utolsó vacsora menyegzős lakomájától.

Dejcsics Konrád, Horváth István Sándor, Kiss Ulrich és Kondé Lajos nyomán

(Forrás: katolikus.hu, Magyar Kurir)

Évközi 33. vasárnap

/in /by
Mivel a kevésben hű voltál, menj be Urad örömébe!

Ünnepek:

nov. 15. vasárnap:          Szegények világnapja

nov. 19. csütörtök:         Árpád-házi Szent Erzsébet

nov. 21. szombat:           Szűz Mária bemutatása a templomban

nov. 22. vasárnap:          Krisztus Király főünnepe

Miseszándékok, miserend:

nov. 15. vasárnap 11.30 + Kollár Sándorné szül. Varga Katalin és szerettei

Megemlékezés Rédei Atya emlékművénél
nov.17. kedd 18.00 + Tutervai és + Kurucz szülőkért,

valamint gyermekeikért
nov. 22. vasárnap 11.30 + Biber Józsefné és + családtagokért

A zsoltár válasza:      Boldog az az ember, * aki féli az Istent. 

Hirdetések:

Ma, november 15-én, a szentmisét követően megemlékezést tartunk Rédei József Atyáról, az emlékműnél. 1-1 mécsest gyújtsunk érte.

A 2021 szeptemberében tartandó Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülve világméretű szentségimádást szerveznek. Egyházközségünk a felhíváshoz csatlakozva november 21-én szombaton, Krisztus Király főünnepének előestéjén 16-17 óra között tartja a közös szentségimádást.

Szeretettel várjuk a híveket az imádságra!

November 22-én, vasárnap a Karitász javára gyűjtjük a perselyadományokat.

Isten éltesse mindazokat, akik a héten ünneplik névnapjukat, születésnapjukat, vagy házassági évfordulójukat!

Elmélkedés: Amit Istentől kapunk, avagy: mindannyian kaptunk talentumot

A talentumokról szóló evangéliumi történetet jól ismerjük. (Mt 25,14-30)

Izraelben kezdetben a vert pénz ismeretlen volt, általában súly szerint lemért arannyal, ezüsttel fizettek. A talentum sem pénz-, hanem súlyegység: Jézus korában egy talentum mintegy huszonhat kilogramm (!) aranyat vagy ezüstöt jelentett. A történetet olvasva, fel kell figyelnünk: óriási összegről, hatalmas felelősségről van szó még azon szolga esetében is, aki „csupán” egy talentumot kapott gazdájától. Az idegenbe készülő gazda kivétel nélkül megbízik mind a három szolgájában: rájuk bízza a vagyonát, amíg ő távol lesz.

Mi mernénk-e hasonlóképpen tenni? Mi megbízunk-e másokban?

Könnyen felismerjük, hogy Jézus példabeszéde valójában nem a pénzről szól, és nem is arról, hogy jól nézzük meg, kire bízzuk pénzünk kezelését. A talentumokról szóló mai beszéd az Úr visszatéréséről és az elszámolásról szól.

Isten megbízik bennünk. Viszont nem egyformán osztotta ki a talentumokat, emberi képességeink különböznek, és ez így van jól. Mindenki rátermettsége szerint kapott – ki ötöt, ki kettőt, ki egyet. Mindannyian kaptunk talentumokat: jó tulajdonságokat, szellemi képességeket, vagy testi adottságokat Istentől, én is.

Először is ezt fontos tudatosítanom. Értékes vagyok. Vegyem észre, fedezzem fel a talentumot magamban és másokban is. Tudatában kell legyek annak, hogy Isten velem sem volt fukar, és eleget kaptam.

Ő elvárja tőlünk, hogy használjuk és fejlesszük, kamatoztassuk mindazokat a talentumukat, amelyekkel megáldott minket. Az a kötelességünk, hogy amit kaptunk, azzal hűségesen gazdálkodjunk. Nemcsak megtartani kell azokat, hanem munkálkodni, nőni és érni általuk.

Azt is elvárja, hogy ne csak a magunk javára használjuk ezeket, állítsuk embertársaink szolgálatába. Mindannyiunknak személyre szabott feladata, küldetése, hivatása van. Amit Istentől kapunk, azzal neki kell elszámolnunk.

Olyan időben élünk, amikor Krisztus dicsőséges második eljövetelét várjuk.

Várakozásunk nem tétlenséget jelent, hanem azt, hogy szem előtt tartva a ránk váró ítéletet, felelősséggel használjuk mindazt, amit Isten ránk bízott. Nem elegendő a hagyományok őrzése és az azokhoz való ragaszkodás, hanem fejlődnünk és növekednünk kell. A vallási, a lelki életben szüntelenül gyarapodnunk kell. Krisztus eljövetele, mely bármely pillanatban bekövetkezhet, és ítéletet jelent az emberek számára, tehát mindenkinek számot kell adnia hitéről. Őrizzük meg hitünket, hogy az ítélet napján fel tudjuk azt mutatni!

Útravaló: Aki közreműködik a kapott kegyelmekkel, az újabbakat kap, és joggal remélheti, hogy az utolsó napon hozzá is fognak szólni a szavak:

„menj be Urad örömébe”.

Horváth István Sándor és Kovács Gergely nyomán

(Forrás: katolikus.hu, Magyar Kurir)