Évközi 34. vasárnap

Én magam keresem meg juhaimat, és viselem gondjukat

Ünnepek:

nov. 22. vasárnap:           Krisztus Király főünnepe

nov. 24. kedd:                   Szent András és vietnami vértanútársai

nov. 29. vasárnap:           Advent első vasárnapja

Miseszándékok, miserend:

nov. 22. vasárnap 11.30 + Biber Józsefné és + családtagokért
nov. 24. kedd 18.00 + Vass Józsefért
nov. 29. vasárnap 11.30 + id. Horváth Jakab és szeretteiért

A zsoltár válasza: Az Úr nékem pásztorom, * ínséget nem kell látnom.

Hirdetések:    A mai napon a Karitász javára gyűjtjük a perselyadományokat.

A mai mise után Borsos Rita és Kollár Dóra szeretettel várja a sekrestyében azokat a gyermekeket, fiatalokat, akik szívesen szerepelének a karácsonyi pásztorjátékban. A szereposztáshoz és próbákhoz a jövő héten is lehet még csatlakozni.

Jövő héten Advent első vasárnapja lesz. A már hagyománnyá vált közös adventi koszorú kötés a járványhelyzet miatt sajnos elmarad. Kérjük a híveket, otthon, családi körben készítsék el (gyermekeikkel közösen) adventi koszorúikat. November 29-én, vasárnap hozzák el azokat a templomba, az oltár elé helyezzék el, hogy László Atya megáldhassa őket a mise keretében.

Isten éltesse mindazokat, akik a héten ünneplik névnapjukat, születésnapjukat, vagy házassági évfordulójukat!

Elmélkedés:    A mai nap ünnepe Krisztust mint királyt, a mindenség királyát állítja elénk. Ez az egyházi év utolsó vasárnapja, a jövő vasárnap megkezdődik az advent. S noha az ünnep még nincs száz esztendős sem, Krisztusnak királyként való megjelenítése igencsak régi hagyomány.

Egy kicsit megfoghatatlan számunkra ez az ünnep. Mit kezdjünk azzal, hogy Jézus a világmindenség királya? Jézus, aki úgy Mester és Úr, hogy közben megmossa tanítványai lábát… Jézus mint király, mentes volt a bűntől, nem élt a hatalmával, nem használta ki azt, hanem szolgává lett, s a legvégső lépésig, az élete odaadásáig is képes volt lemondani hatalma érvényesítéséről.

Sokan talán átsiklanak ezen ünnep fölött. Legyünk túl rajta, zárjuk le az egyházi évet, aztán jöjjön végre a hangulatos advent! Könnyen átlépnénk az ünnepen, ám az evangéliumi történet váratlanul szíven üt minket: a végső ítéletet állítja elénk.

Nem lehet kétségünk afelől, hogy a végső ítélet napja mindannyiunk számára el fog jönni.  Krisztus király egyszer számadásra fogja rendelni minden szolgáját, s számon kéri majd rajtunk, hogy mennyire voltunk irgalmasok, mennyire vettük észre és mennyi szeretet volt bennünk a szükséget szenvedők iránt. Ez a törvény egyetemes, mindenkire vonatkoztatható és mindenki által teljesíthető.

A mai történetet modern nyelvezetre fordítva nemzetközi bíróság elé állítják azt, akit mulasztáson kapnak. Nemde, kényelmetlen gondolat, hogy a nürnbergi törvényszékhez hasonlóan mintegy háborús bűnösként kezelik azt, aki „csak” önző volt, és saját érdekeit nézte. Jézus átkozottnak mondja a részvétleneket.

Az egyházi év lezárulta mindig jó alkalom a számadásra is: hogy állok én most, s hogy álltam az elmúlt évben Krisztus király törvényének követésével, szolgálatával? Részese vagyok-e én Krisztus királyságának? Uram-e nekem Krisztus, vagy sok egyéb dolgot elébe helyeztem már, és azok a valódi urai az életemnek? Saját múltjára, földi életére elfogulatlanul visszatekintve, önmagát nem könnyedén felmentve mindenki tudja magáról, hogy mit érdemel.

Halálunk után pedig Isten fogja igazságosan megítélni, hogy mit érdemlünk: az igazak üdvösségben részesülnek majd, a gonoszok kárhozatra számíthatnak. Az evangéliumban Jézus pontosan felsorolja, hogy mit fognak számon kérni tőlünk. Jutalomban azok részesülnek, akik irgalmasságot gyakoroltak embertársaikkal.

Jézus azonosulása a kitaszítottakkal teljes. Így lehet, hogy a legkisebb testvéri gesztus is, a peremre szorultakkal szemben Istentisztelet, Isten szolgálata.

Tudjuk, hogy Isten irgalmas, megbocsátja bűneinket és mulasztásainkat, de ez ne ébresszen bennünk elbizakodottságot! Számíthatunk a megbocsátásra, de az igazságosság is érvényre fog jutni a végső ítéletben.

Az Úr nagylelkű: akár egyetlen jó tettünket is mérlegeli. Jézus mondja majd „Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!” (Mt 25,40). Gondoljunk arra, hogy a mennybe azok juthatnak, akik Krisztus arcát felismerik másokban.

Útravaló:       Miközben olvassuk Jézus mondatait a jövőről, arra kell rádöbbennünk, hogy már most a döntés pillanatát éljük meg. Hogy nem a jövőben kell felkészülnünk arra, hogy egykor majd okosnak és bölcsnek bizonyuló döntést hozzunk, hanem szinte már döntöttünk. Hogy a meztelenben, az éhezőben, a menekültben érkező király nem a jövőben fog szembe jönni velünk, hanem már el is ment mellettünk városainak terein és útjain.

És hogy már most ott vagyunk, karnyújtásnyi távolságra, az utolsó vacsora menyegzős lakomájától.

Dejcsics Konrád, Horváth István Sándor, Kiss Ulrich és Kondé Lajos nyomán

(Forrás: katolikus.hu, Magyar Kurir)