Évközi 34. vasárnap

Én magam keresem meg juhaimat, és viselem gondjukat

Ünnepek:

nov. 22. vasárnap:           Krisztus Király főünnepe

nov. 24. kedd:                   Szent András és vietnami vértanútársai

nov. 29. vasárnap:           Advent első vasárnapja

Miseszándékok, miserend:

nov. 22. vasárnap 11.30 + Biber Józsefné és + családtagokért
nov. 24. kedd 18.00 + Vass Józsefért
nov. 29. vasárnap 11.30 + id. Horváth Jakab és szeretteiért

A zsoltár válasza: Az Úr nékem pásztorom, * ínséget nem kell látnom.

Hirdetések:    A mai napon a Karitász javára gyűjtjük a perselyadományokat.

A mai mise után Borsos Rita és Kollár Dóra szeretettel várja a sekrestyében azokat a gyermekeket, fiatalokat, akik szívesen szerepelének a karácsonyi pásztorjátékban. A szereposztáshoz és próbákhoz a jövő héten is lehet még csatlakozni.

Jövő héten Advent első vasárnapja lesz. A már hagyománnyá vált közös adventi koszorú kötés a járványhelyzet miatt sajnos elmarad. Kérjük a híveket, otthon, családi körben készítsék el (gyermekeikkel közösen) adventi koszorúikat. November 29-én, vasárnap hozzák el azokat a templomba, az oltár elé helyezzék el, hogy László Atya megáldhassa őket a mise keretében.

Isten éltesse mindazokat, akik a héten ünneplik névnapjukat, születésnapjukat, vagy házassági évfordulójukat!

Elmélkedés:    A mai nap ünnepe Krisztust mint királyt, a mindenség királyát állítja elénk. Ez az egyházi év utolsó vasárnapja, a jövő vasárnap megkezdődik az advent. S noha az ünnep még nincs száz esztendős sem, Krisztusnak királyként való megjelenítése igencsak régi hagyomány.

Egy kicsit megfoghatatlan számunkra ez az ünnep. Mit kezdjünk azzal, hogy Jézus a világmindenség királya? Jézus, aki úgy Mester és Úr, hogy közben megmossa tanítványai lábát… Jézus mint király, mentes volt a bűntől, nem élt a hatalmával, nem használta ki azt, hanem szolgává lett, s a legvégső lépésig, az élete odaadásáig is képes volt lemondani hatalma érvényesítéséről.

Sokan talán átsiklanak ezen ünnep fölött. Legyünk túl rajta, zárjuk le az egyházi évet, aztán jöjjön végre a hangulatos advent! Könnyen átlépnénk az ünnepen, ám az evangéliumi történet váratlanul szíven üt minket: a végső ítéletet állítja elénk.

Nem lehet kétségünk afelől, hogy a végső ítélet napja mindannyiunk számára el fog jönni.  Krisztus király egyszer számadásra fogja rendelni minden szolgáját, s számon kéri majd rajtunk, hogy mennyire voltunk irgalmasok, mennyire vettük észre és mennyi szeretet volt bennünk a szükséget szenvedők iránt. Ez a törvény egyetemes, mindenkire vonatkoztatható és mindenki által teljesíthető.

A mai történetet modern nyelvezetre fordítva nemzetközi bíróság elé állítják azt, akit mulasztáson kapnak. Nemde, kényelmetlen gondolat, hogy a nürnbergi törvényszékhez hasonlóan mintegy háborús bűnösként kezelik azt, aki „csak” önző volt, és saját érdekeit nézte. Jézus átkozottnak mondja a részvétleneket.

Az egyházi év lezárulta mindig jó alkalom a számadásra is: hogy állok én most, s hogy álltam az elmúlt évben Krisztus király törvényének követésével, szolgálatával? Részese vagyok-e én Krisztus királyságának? Uram-e nekem Krisztus, vagy sok egyéb dolgot elébe helyeztem már, és azok a valódi urai az életemnek? Saját múltjára, földi életére elfogulatlanul visszatekintve, önmagát nem könnyedén felmentve mindenki tudja magáról, hogy mit érdemel.

Halálunk után pedig Isten fogja igazságosan megítélni, hogy mit érdemlünk: az igazak üdvösségben részesülnek majd, a gonoszok kárhozatra számíthatnak. Az evangéliumban Jézus pontosan felsorolja, hogy mit fognak számon kérni tőlünk. Jutalomban azok részesülnek, akik irgalmasságot gyakoroltak embertársaikkal.

Jézus azonosulása a kitaszítottakkal teljes. Így lehet, hogy a legkisebb testvéri gesztus is, a peremre szorultakkal szemben Istentisztelet, Isten szolgálata.

Tudjuk, hogy Isten irgalmas, megbocsátja bűneinket és mulasztásainkat, de ez ne ébresszen bennünk elbizakodottságot! Számíthatunk a megbocsátásra, de az igazságosság is érvényre fog jutni a végső ítéletben.

Az Úr nagylelkű: akár egyetlen jó tettünket is mérlegeli. Jézus mondja majd „Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!” (Mt 25,40). Gondoljunk arra, hogy a mennybe azok juthatnak, akik Krisztus arcát felismerik másokban.

Útravaló:       Miközben olvassuk Jézus mondatait a jövőről, arra kell rádöbbennünk, hogy már most a döntés pillanatát éljük meg. Hogy nem a jövőben kell felkészülnünk arra, hogy egykor majd okosnak és bölcsnek bizonyuló döntést hozzunk, hanem szinte már döntöttünk. Hogy a meztelenben, az éhezőben, a menekültben érkező király nem a jövőben fog szembe jönni velünk, hanem már el is ment mellettünk városainak terein és útjain.

És hogy már most ott vagyunk, karnyújtásnyi távolságra, az utolsó vacsora menyegzős lakomájától.

Dejcsics Konrád, Horváth István Sándor, Kiss Ulrich és Kondé Lajos nyomán

(Forrás: katolikus.hu, Magyar Kurir)

Évközi 33. vasárnap

Mivel a kevésben hű voltál, menj be Urad örömébe!

Ünnepek:

nov. 15. vasárnap:          Szegények világnapja

nov. 19. csütörtök:         Árpád-házi Szent Erzsébet

nov. 21. szombat:           Szűz Mária bemutatása a templomban

nov. 22. vasárnap:          Krisztus Király főünnepe

Miseszándékok, miserend:

nov. 15. vasárnap 11.30 + Kollár Sándorné szül. Varga Katalin és szerettei

Megemlékezés Rédei Atya emlékművénél

nov.17. kedd 18.00 + Tutervai és + Kurucz szülőkért,

valamint gyermekeikért

nov. 22. vasárnap 11.30 + Biber Józsefné és + családtagokért

A zsoltár válasza:      Boldog az az ember, * aki li az Istent. 

Hirdetések:

Ma, november 15-én, a szentmisét követően megemlékezést tartunk Rédei József Atyáról, az emlékműnél. 1-1 mécsest gyújtsunk érte.

A 2021 szeptemberében tartandó Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülve világméretű szentségimádást szerveznek. Egyházközségünk a felhíváshoz csatlakozva november 21-én szombaton, Krisztus Király főünnepének előestéjén 16-17 óra között tartja a közös szentségimádást.

Szeretettel várjuk a híveket az imádságra!

November 22-én, vasárnap a Karitász javára gyűjtjük a perselyadományokat.

Isten éltesse mindazokat, akik a héten ünneplik névnapjukat, születésnapjukat, vagy házassági évfordulójukat!

Elmélkedés: Amit Istentől kapunk, avagy: mindannyian kaptunk talentumot

A talentumokról szóló evangéliumi történetet jól ismerjük. (Mt 25,14-30)

Izraelben kezdetben a vert pénz ismeretlen volt, általában súly szerint lemért arannyal, ezüsttel fizettek. A talentum sem pénz-, hanem súlyegység: Jézus korában egy talentum mintegy huszonhat kilogramm (!) aranyat vagy ezüstöt jelentett. A történetet olvasva, fel kell figyelnünk: óriási összegről, hatalmas felelősségről van szó még azon szolga esetében is, aki „csupán” egy talentumot kapott gazdájától. Az idegenbe készülő gazda kivétel nélkül megbízik mind a három szolgájában: rájuk bízza a vagyonát, amíg ő távol lesz.

Mi mernénk-e hasonlóképpen tenni? Mi megbízunk-e másokban?

Könnyen felismerjük, hogy Jézus példabeszéde valójában nem a pénzről szól, és nem is arról, hogy jól nézzük meg, kire bízzuk pénzünk kezelését. A talentumokról szóló mai beszéd az Úr visszatéréséről és az elszámolásról szól.

Isten megbízik bennünk. Viszont nem egyformán osztotta ki a talentumokat, emberi képességeink különböznek, és ez így van jól. Mindenki rátermettsége szerint kapott – ki ötöt, ki kettőt, ki egyet. Mindannyian kaptunk talentumokat: jó tulajdonságokat, szellemi képességeket, vagy testi adottságokat Istentől, én is.

Először is ezt fontos tudatosítanom. Értékes vagyok. Vegyem észre, fedezzem fel a talentumot magamban és másokban is. Tudatában kell legyek annak, hogy Isten velem sem volt fukar, és eleget kaptam.

Ő elvárja tőlünk, hogy használjuk és fejlesszük, kamatoztassuk mindazokat a talentumukat, amelyekkel megáldott minket. Az a kötelességünk, hogy amit kaptunk, azzal hűségesen gazdálkodjunk. Nemcsak megtartani kell azokat, hanem munkálkodni, nőni és érni általuk.

Azt is elvárja, hogy ne csak a magunk javára használjuk ezeket, állítsuk embertársaink szolgálatába. Mindannyiunknak személyre szabott feladata, küldetése, hivatása van. Amit Istentől kapunk, azzal neki kell elszámolnunk.

Olyan időben élünk, amikor Krisztus dicsőséges második eljövetelét várjuk.

Várakozásunk nem tétlenséget jelent, hanem azt, hogy szem előtt tartva a ránk váró ítéletet, felelősséggel használjuk mindazt, amit Isten ránk bízott. Nem elegendő a hagyományok őrzése és az azokhoz való ragaszkodás, hanem fejlődnünk és növekednünk kell. A vallási, a lelki életben szüntelenül gyarapodnunk kell. Krisztus eljövetele, mely bármely pillanatban bekövetkezhet, és ítéletet jelent az emberek számára, tehát mindenkinek számot kell adnia hitéről. Őrizzük meg hitünket, hogy az ítélet napján fel tudjuk azt mutatni!

Útravaló: Aki közreműködik a kapott kegyelmekkel, az újabbakat kap, és joggal remélheti, hogy az utolsó napon hozzá is fognak szólni a szavak:

„menj be Urad örömébe”.

Horváth István Sándor és Kovács Gergely nyomán

(Forrás: katolikus.hu, Magyar Kurir)

Évközi 32. vasárnap

Az élet igazi értékét nem a hosszú, hanem a feddhetetlen tiszta élet adja.

Ünnepek:

nov. 5. csütörtök:            Szent Imre herceg, Templomunk védőszentje – Búcsú

nov. 9. hétfő:                    A lateráni bazilika felszentelése

nov. 10. kedd:                   Nagy Szent Leó pápa és egyháztanító

nov. 11. szerda:                Tours-i Szent Márton püspök

nov. 12. csütörtök:          Szent Jozafát püspök és vértanú

nov. 15. vasárnap:           Szegények világnapja

Miseszándékok, miserend:

nov. 5. csütörtök 18.00 Búcsú napi ünnepi szentmise

A község lakóiért

nov. 8. vasárnap 11.30 + Rédei József kanonok, főesperes, plébánosért és

+ Urbanics Ferenc plébános atyáért

Elsőáldozás

nov. 10. kedd 18.00 + Elhunyt barátnőért
nov. 15. vasárnap 11.30 + Kollár Sándorné szül. Varga Katalin és szerettei

Megemlékezés Rédei Atya emlékművénél

A zsoltár válasza:

csüt:      Én Uram, Istenem, * taníts meg tetszésed szerint élnem! 

vas:        Hozzád vágyódik szívem, * én Uram, Istenem.

Hirdetések:

November 8-án, vasárnap a szentmise keretében elsőáldozás lesz, 4 gyermek és egy felnőtt járul első ízben az Oltáriszentséghez.

November 15-én, vasárnap, a szentmisét követően Rédei Atyára emlékezünk a neki készült emlékműnél. Kérjük a híveket, 1-1 mécsest hozzanak magukkal erre az alkalomra.

Hálás köszönetet mondunk Kollár Tamás és Vitek Róbert és Borsos János testvéreinknek az ambó, oltár és a templom egyéb fa berendezéseinek szú mentesítéséért, felújításáért.

Isten éltesse mindazokat, akik a héten ünneplik névnapjukat, születésnapjukat, vagy házassági évfordulójukat!

Búcsú

Latin megnevezése: indulgentiae, aminek jelentése „elengedés”. Ez azt fejezte ki, hogy Isten az egyház által elengedi az ideigtartó büntetést. A magyar „búcsú” kifejezés arra utal, hogy az ember búcsút vesz a rá váró büntetéstől. A búcsú a katolikus bűnbánati vallásgyakorlatban azt jelenti, hogy a bűnbánat szentségében, azaz a gyónásban már föloldozást nyert bűnért járó ideigtartó büntetést engedi el Isten.

Minden búcsúnyerés feltétele a kegyelem állapota, a búcsúnyerés szándéka és az előírt ima vagy cselekedet elvégzése. Templombúcsú esetén teljes búcsút lehet nyerni: szentmisén való részvétel, szentgyónás, szentáldozás és a Szentatya szándékára egy Hiszekegy, Miatyánk és Üdvözlégynek az elimádkozása révén.

A templombúcsú így nem csupán a templom védőszentjének ünnepe, hanem a katolikus bűnbánati vallásgyakorlat egy fontos része.

Templomunkról: Sárisápi Római Katolikus Szent Imre Templom

A falu a kőkorban, a rómaiak korában és a honfoglalás idején is lakott település volt a régészeti leletek szerint. A falu első írott említése határjárással kapcsolatban Sapy néven, 1181-ből származik.

A mellette elfolyó Öregárok középkori neve Sár. Ettől kapta a falu a Sári előnevet. A törökök 1543 táján elpusztították. A XVIII. században nagy számban tótok települnek le.

Plébániája középkori eredetű. Az 1332. (1337?) évi pápai tizedjegyzék Sápnak Pál nevű plébánosát említi. A török alatt plébániája megszűnik. Az 1701. évi egyházi iratok Bajna filiájaként számolnak be róla, Szent Imre tiszteletére szentelt, középkori temploma romként pusztul. A templomot hamarosan rendbe hozzák, és a mai templom elkészültéig, 1766-ig használják. (Ma már helyéről sem tudunk biztosat.)  A jelenlegi, barokk, műemlék jellegű épületet (185 m2) a korábbi középkori templom felhasználásával Sándor Mihály gróf építtette. Anyakönyveit 1787-től vezették. Sárisáp 1797-től helyi lelkészség, 1811-től ismét önálló plébánia A plébánialakot egy 1750-ből származó kocsmaépületből alakították ki.

A község kőszénbányászat okozta rohamos fejlődése miatt kápláni állást szerveznek 1928-ban. A második világháborúban a templom súlyosan megrongálódik, tornya leomlik. 1946-ban 800 hívő a plébánossal együtt Szlovákiába települ.

Ebben az évben elvégzik a legszükségesebb, 1964-ben pedig a teljes renoválást a templomon és a plébániaházon. 1974-ben Kákonyi Asztrik készíti fal-stációképeit, 1978-ban harangszentelést tartanak. 1982-ben a hívek összefogásával új plébániaépület épül.  A 18. századi kálváriát 2002-ben újították fel, a templom épületét pedig legutóbb 2008-ban. Műemléki védelem alatt áll.

Templomunk védőszentje, Szent Imre herceg

Isten szemében az emberi élet értékét nem a hosszúsága, az évek mennyisége, hanem a minősége, feddhetetlensége adja meg.

Szent Imre herceg Szent István király és Boldog Gizella fia volt, valószínűleg Székesfehérváron született 1000-1007 között.

Mivel a trón várományosa Ottó nevű bátyja volt, Imrét egyházi életre készítették fel. Imre kiváló tanuló volt, Szent Gellért püspök nevelte, tanította latinra, szónoklattanra és filozófiára. Apja udvarában módja volt találkozni a kor szent és tudós embereivel, akik a kibontakozó magyar egyház születésénél segédkeztek. Imre sokat imádkozott, rendszeresen éjszaka is, sokszor csendes templomokban bújt meg zavartalanul. Egy ilyen éjszakai imán kapta azt az isteni indíttatást, hogy örökös szüzességre tegyen fogadalmat.

Meghalt azonban bátyja, így ő lett a trónörökös. Ettől kezdve a kormányzáshoz szükséges politikai és gyakorlati ismeretek elsajátításán fáradozott, neveléséről atyja gondoskodott, igazhitű férfiak tanítása által. A nemzete jövőjéért annyira aggódó szent király gondosan fölkészítette fiát jövendő uralkodói feladataira, az udvarban a kor legjelentősebb politikai tényezőivel is találkozhatott. A lovagi ismereteket, katonai tudományokat is elsajátította. Komoly hadvezetési adottságai 1030-ban váltak nyilvánvalóvá: a győri csatát Imre vezette nagy sikerrel, II. Konrád német császár ellen.

A királyi udvarban is az imádság, a rejtettség és a teljes lemondás szentje lett. Kegyelmi sugallatra a legkedvesebbet: teljes lelki és testi tisztaságát ajánlotta fel Istennek. Bár atyja kívánságára, állami érdekből házasságra lépett a lengyel király leányával, szűzi tisztaságát mégis megőrizte: fogadalma miatt megegyeztek feleségével, hogy testvérként élnek együtt, élete így lett jel és példakép.

Az udvari élet sűrű programjaiban kitartóan részt vett. Szenvedélyesen vadászott, 1031-ben a koronázásra készülve is nagy vadászatot tartottak, itt azonban egy vaddisznó rontott rá és halálosan megsebesítette. Pár nap múlva, szeptember 2- án meghalt. 1083 november 5-én Szent László király szorgalmazására szentté avatták.

Tiszta életével ma is útmutatója a jóra törekvő ifjaknak.

A modern ideál: erős, következetes, szeretetreméltó, istenszerető és tiszta

Atyja Imrének szóló „Intelmek” könyvében, arról ír, hogy milyen legyen a jó keresztény uralkodó. Híven és nyájasan intőleg szól hozzá, oktatván, hogy tartsa tiszteletben a püspökök méltóságát, szeresse az országnagyokat és vitézeket, szolgáltasson igazságot, ügyeljen minden tettében a türelemre, tanács nélkül semmit se tegyen, őseit szüntelenül szeme előtt tartsa és példa gyanánt vegye, az imádkozás kötelességét teljesítse, a kegyességet és irgalmat a többi erényekkel együtt gyakorolja.

Szent Imre legendája Boldog Mórral való találkozásáról

Amikor István király fiával együtt imádkozni ment Pannonhalma szent hegyére, a király tiszteletből a fiát küldte előre a szerzetesek köszöntésére. Szent Imre a szerzetesek között kit egy, kit három, kit négy-öt csókkal köszöntött. Egyet, Mórt pedig héttel! Apjának kérdésére meg is magyarázta. Az, aki több csókot kapott, az tisztább volt, szűzi életet élt, Istennel bensőbb kapcsolatot tartott.

A gyermek Szent Imre megérezte a mély titkokat, szabad bepillantást kapott az Úrtól mások rejtett dolgaiba, a szerzetes életszentségébe, s külön tisztelő csókokkal üdvözölte őt.

Én hány csókot kapnék? Családom és a “rámbízott” fiatalok vajon hányat?

Útravaló:

Szent Imre herceg ünnepén Jézus arra figyelmeztet minket az evangéliumban, hogy legyünk éberek, mert nem tudjuk, hogy mikor jön el a mi Urunk. Szent Imre herceget fiatalon, váratlanul érte a halál, de biztosan nem felkészületlenül, mert éber volt s tudta, hogy bármikor találkozhat az Úrral.

Szentként élő szülőktől, szent nevelő vezetésével növekedve, tanulva vált szentté Szent Imre. Istennek szentelt, tiszta életével ma is útmutatója a jóra törekvő ifjaknak. Tiszta lelkű férfi volt, aki ragyogó példát ad minden fiatalnak az evangéliumi életre és a hazaszeretetre. A szüzessége példa, de példa életereje, harcra edzettsége is. Magyar ifjúságunk védőszentje, akitől bátorságot, alázatot, Isten iránti szeretetet, imádságos lelkületet tanulhatunk, s hogy miként tegyük feladatainkat, éljük hivatásunkat és hordozzuk lelkünkben a hit tiszta fényét. Ott volt lelkében az élő hit tiszta fénye. Kérjük Isten kegyelmét, hogy jó példát mutathassunk a fiatalok számára, hogy az igazságot megismerve, bátor lélekkel kövessék a jót.

Szent Imre herceg, segíts minket, hogy „Hadd legyünk mi is tiszták, hősök, szentek! Hazánkat így mentsd meg!”

(Forrás: Magyar Szó, katolikus.hu, sarisapiplebania.hu, esztergomi-ersekseg.hu)

Évközi 31. vasárnap

Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben.

Ünnepek:

  1. vasárnap: Mindenszentek
  2. hétfő: Halottak napja
  3. szerda: Borromeo Szent Károly püspök
  4. csütörtök: Szent Imre herceg, Templomunk védőszentje – Búcsú

Miseszándékok, miserend:

november 1. vasárnap 11.30 Mindenszentek
november 2. hétfő  

15.00

Halottak napja

Imádság a temetői nagy keresztél

november 3. kedd 17.00

18.00

Szentségimádás

A község temetőjében nyugvó holtakért

november 5. csütörtök 15.00

 

18.00

Temetés: + Kiss Árpádné szül. Klimó Emília

A temetést követően gyászmise az elhunytért

Búcsú napi ünnepi szentmise

A község lakóiért

november 8. vasárnap 11.30 + Rédei József kanonok, főesperes, plébánosért és

+ Urbanics Ferenc plébános atyáért

A zsoltár válasza:

Ez az istenkeresők népe, * mely látni kívánja arcodat, Uram.

Hirdetések:

November 2-án hétfőn, halottak napján nem lesz szentmise.

Változás: 15 órakor lesz a közös imádság a temetői nagy keresztél, ezt követően az Atya személyes megkeresésre megáldja az új, vagy felújított sírokat.

November 5-én, csütörtökön, Templomunk védőszentjét szentmisével ünnepeljük, 18 órai kezdettel.

 

Isten éltesse mindazokat, akik a héten ünneplik névnapjukat, születésnapjukat, vagy házassági évfordulójukat!

 

Mindenszentek főünnepe

“Aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt, mennyei Atyám előtt.”

Az apostolok korától kezdve, oly nagy számban vallották meg vérükkel az Urat, hogy sokaságuk miatt a kalendárium külön, név szerint nem emlékezhet meg róluk egyenként. Ezért egy napot, november 1-jét szenteli Egyházunk minden szentjének,

amikor valamennyi (ismeretlen) megdicsőült lélekről megemlékezik.

A keleti egyházban már 380-ban volt minden szentnek egy közös ünnepe, ezt a bizánci szertartásban közvetlenül Pünkösd után ülték meg, minden vértanúról megemlékezve. 609-ben szentelte fel IV. Bonifác pápa Szűz Mária és az összes vértanú tiszteletére a római Panteont, végül a 9. században IX. Gergely pápa november 1-jére tette ezt az ünnepet.

A mai nap örömünnep. Azokra az emberekre, szentekre emlékezünk, akik megélték a hétköznapokban a keresztségben kapott életszentséget, eljutottak már minden emberi élet végső céljára, az örök boldogságra Isten örök Országába. Megmutatták, hogy el lehet jutni az örök életre a Krisztus által meghirdetett úton. Azt üzenik, hogy a halál után van folytatás; sokkal szebb, mint amire legmerészebb álmainkban is gondolni mernénk. A mai ünnep üzenete az, hogy szenteknek kell lennünk, hogy eljussunk Isten örök Országába, hiszen az üdvözültek seregének száma megszámlálhatatlan.

Ebben példaképeink és segítőink a szentek, akiknek életét feljegyezték, s az Egyház biztos módon tartja számon őket az üdvözültek között. A szentek is emberek, akik hozzánk hasonlóan megtapasztalták életük során saját gyengeségeiket és kicsinységüket, de Isten kegyelmével önmaguk fölé tudtak nőni. Megértették, hogy egészen kicsivé kell válniuk ahhoz, hogy Krisztus tudjon növekedni bennük és meg kell halniuk önmaguk számára ahhoz, hogy Krisztus éljen bennük. Nem voltak bűntelenek! Ismerték gyarlóságaikat, de küzdöttek ellene. Voltak kísértéseik, de legyőzték őket. Időnként talán a hitük is megrendült, de tudtak imádkozni annak megerősödéséért. Nem szentként születtek, hanem szentté alakították életüket.

Megtérésük, lelki felemelkedésük példa számunkra, hogy ne féljünk életünket egészen odaadni Istennek. Közbenjárásukkal segítenek minket az élet rögös útján. Egy a fontos, hogy akarjunk szentnek lenni és kérjük az ő közbenjárásukat, mert Isten világában szabad akaratunké az első szó. Csak annyi kell, hogy teljes szívünkből szeressük Istent, komolyan elkötelezzük magunkat a keresztény életre, következetesen valljuk meg hitünket, legyünk nagylelkűek testvéreink szolgálatában, tevékenyen vegyünk részt az Egyház életében és küldetésében. Merítsünk erőt Isten igéjének hallgatásából és a szentségekből, különösen is az Eucharisztiából és a bűnbocsánatból.

A sokszor szinte észrevétlen életszentség nagyon értékes. Benne van a hitért folytatott küzdelem, a Krisztusért vállalt vértanúság és a mindennapi élet keresztjeinek türelmes hordozása is. Csak önmagunkat és bűnös vágyainkat legyőzve lehetünk szelídek, irgalmasok, tiszta szívűek és békességesek. Bűneink és gyengeségeink ellenére Isten szeret minket, szereti az általa teremtett embert, és gondoskodik róla. Ez a szeretet pedig felszólít, hogy tudjunk szeretettel, türelemmel és megbocsátással fordulni másokhoz. Ezen az úton és ebben a folytonos küzdelemben nem vagyunk egyedül, Ő ott halad velünk.

Boldog mennyei lelkek! Járjatok közben értünk és legyetek segítőink, hogy hittel megélve emberlétünk ajándékát, vállalva annak minden keresztjét és próbatételét, eljuthassunk abba a boldog valóságba, amiben Ti részesültetek.

Induljunk el bátran az életszentség útján! Induljunk el a szeretet útján! Induljunk a boldogság útján!

(Horváth István Sándor nyomán)

Halottak napja

Ne nyugtalankodjék szívetek! Egészen pontosan inkább: Ne rendüljön meg a szívetek! Jézus, mielőtt a halálba indulna, a hátramaradt élőknek biztatást és útmutatást ad. Halála előtt az apostolok csak egy életveszélyes helyzetet látnak, amit a túlélési ösztönük szerint inkább el akarnak kerülni. Jézus azonban szembesíti őket ezzel a nehéz helyzettel. Az első, vagyis a földi halált nem lehet elkerülni sem a bűnösöknek, sem az igazaknak. A második halált elkerülhetik az igazak. A földi halál ténye így vagy úgy megrendülést okoz mindenkinek. Jézus nem megnyugtatni akarja apostolait, hanem arra biztatni őket, hogy hitben szembesüljenek ezzel az élménnyel. A halál is az életről szól.

A clunyi bencések 998-ban kezdték önálló ünnepként megtartani a halottak napját, a 11. században pedig az egész Egyházban elterjedt, ám Rómában csak a 14. században honosodott meg, vált hivatalossá.

Ezen a napon a küzdő, vagy zarándok Egyház kéri a megdicsőült Egyház pártfogását, hogy a szenvedő Egyház tagjai mielőbb eljussanak az üdvözült hívek közé.

Ekkor imádkozunk az elhunytak lelki üdvösségéért, a pápa szándékára, és gyónunk, áldozunk.

Csak a tisztitótűzben szenvedő lelkek javára fordítható teljes búcsút nyerhet az a hívő:

  • aki november 1-től 8-ig áhítatos lélekkel temetőt látogat, s legalább lélekben imádkozik az elhunytakért (a mostani a virus helyzetben egész novemberben engedélyezte a Szentatya)
  • aki halottak napján, XI. 2-án templomot vagy kápolnát áhítattal meglátogat, s egy Miatyánkot és egy Hiszekegyet elimádkozik.

A halottak napján mondott imádság a Halottak olvasója, amely öt tizedből áll, Jézus öt sebének emlékezetére. A holtakért végzett ima értékére sok szent felhívja a figyelmet, hiszen az elköltözött lélek már nem tud segíteni magán.

“Minden lelket, amelyet kimentettél a tisztítóhelyről,

úgy fogad Isten, mintha őt szabadítottad volna ki a fogságból,

és alkalmas időben megjutalmaz ezért a jótéteményért.”

Különös nap ez a mai. Ilyenkor hívő és hitetlen megfordul a temetőben. Sokszor fáradságot és áldozatot nem kímélve az ország más részeiből vagy egyenesen határainkon túlról érkeznek, hogy egy-egy szál virágot, gyertyát helyezzenek szeretteik sírjára. Ezen a napon mindenki találkozik valahogy a halállal, aki az elveszett hozzátartozóit idézi fel.

Halál. Fogyasztói társadalmunkban modortalanságnak számít szóba hozni a szenvedéssel, halállal kapcsolatos dolgokat. Menekülünk az igazság kimondása elől, hogy az ember halálra születik.

A halállal kapcsolatban két út tárul fel. Az egyik az, amelyik sehová sem vezet, csak a megsemmisülés sötét, feneketlen szakadékába. A mai modernnek nevezett társadalmak ezen az úton járnak. A mindenáron való evilági érvényesülés a halál utáni élet totális tagadásából fakad. De létezik egy másik út a halállal kapcsolatban. Akik ezen az úton járnak, hitet tesznek amellett, hogy valaminek lenni kell a halál után.

Ennek az útnak egy sokkal világosabb folytatását nyitotta meg a kereszténység, a halál tapasztalatára egyedülállóan eredeti és meghaladhatatlan választ hozott. Fölértékeli az ember életét az őt megillető méltóságra.

Az ember Isten képmására van teremtve, s belé van ezáltal oltva a halhatatlanság csírája. Ezért van folytatás a halál után. Jézus Krisztus megtestesült, magára vette emberi természetünket, ezzel Isten isteni szintre értékelte fel az emberi életet. Jézus Krisztus feltámadt, elsőként a halottak közül, hogy mi utána mindannyian feltámadjunk. Ez a kereszténység lényege, amire azt mondta Szent Pál: “Ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti hiteteknek sem.”

A mai nap kérhetetlenül szembesít a halállal és a feltámadással. A kérdést neked kell eldöntened: te melyik utat választod? Azt, amely a semmibe torkollik? Azt, amelyik homályosan hisz az örökkévalóságban, vagy pedig ennek Istentől megvilágított szakaszát, mely hisz a feltámadásban? A kérdést neked kell megválaszolnod, hogy milyen hittel léped át a temetők kapuját, melyre az van felírva: Feltámadunk!

A halállal és a feltámadással való számvetés, számvetés egész életünkkel is. Mert a befejezés határozza meg mindazt, ami előtte van. Döntésed nemcsak elméleti. Nem elég elhinni, hogy van Isten, aki értelmet adhat további életednek, ha rábízod magad, hanem úgy is kell élni.

Végezetül egy mondatot vigyünk haza Mózes szájából: “Ma tanúul hívom ellenetek az eget és a földet: életet és halált, áldást és átkot tártam a szemetek elé. Így hát válaszd az életet, hogy te is, utódaid is életben maradjatok!”

(Forrás: Magyar Kurir, liturgia.hu, katolikus.hu)