Évközi 33. vasárnap

OLVASMÁNY: Mal 3,19-20: A biblia elsősorban azokat nevezi gonosztevőnek, akik az Isten törvényeit semmibe veszik, fő gonosztevőknek pedig azokat, akik ellene lázítanak. Ám mindig megismétlődik a nagy lelepleződésük, művük nem állja ki a történelem próbáját, elenyészik, hogy sem gyökere, sem lombozata nem marad. Addig azonban sokakat megtévesztenek és nagy romlást idéznek elő. Ezért szükséges, hogy legyenek olyanok, akiket nem tudnak megtéveszteni, akik Isten törvényei szerint alakítják életüket, s ennek erejéről és tartósságáról tanúságot tesznek.

SZENTLECKE: 2Tessz 3,7-12: Krisztus Egyházának nem szemfényvesztőkre van szüksége, nem ékesszólókra, hanem olyan apostolokra, akik az Atya dolgaiban fáradhatatlan Jézust követik. Szent Pál valószínűleg azok ellen szólal fel, akik az Úr közeli eljövetelét hirdetve tétlenségre adták magukat. Ha a keresztény életünk nélkülözi a hősiességet és tétlenné válik, akkor ki lesz téve a gonoszság alattomosan lopakodó ártalmainak. Először a pappal vitatkozunk, aztán az Egyházzal, végül nem ismerjük fel, hogy melyik sugallat jön a Szentlélektől és melyik a gonosz lélektől. S már nem Krisztus tanúit ismerik fel bennünk, hanem saját kedvteléseink hirdetőit vagy megszállott védelmezőit.

EVANGÉLIUM: Lk 21,5-19: Számos történelmi kor magára ismert ebben a jézusi próféciában. S jól tette mindahány, mert általános jelenségeket fogalmaz meg itt Jézus. Amikor úgy tűnik, hogy gondtalanul ünnepel a hitünk és ékes az Egyház, akkor jön hirtelen a félelmetes összeomlás. Elalszik az éberségünk, mert a romlás először ékesszóló álpróféták képében jelenik meg. Ez hamis lelkesedést vált ki belőlünk, a könnyű megoldások illúzióját, de ezen az úton mindig eljutunk a letargikus csalódásig. Jézus az éberségre int bennünket folyamatosan. A Jelenések Könyve is azt tudatosítja, hogy ádáz küzdelmet folytat a gonoszság a jóság ellen, az önzés a közjó ellen, a profán a szent ellen, a pokol a mennyország ellen, a halál civilizációja az élet civilizációja ellen. Ezért kéri Jézus, hogy ne tessék-lássék módon kövessük őt, hanem egyértelmű akarattal. Ne tétovázzunk, mert sok lesz a veszteségünk. Ne vallási kedvteléseink legyenek, hanem szilárd és mély hitünk, amely nem eltávolít az Egyháztól, hanem teljes közösségre lép vele. Az ember rendkívüli teljesítményekre képes, hogy saját földi otthonát és jólététét biztosítsa. Pont ilyen erőkifejtés kell az isteni életbe való belépéshez is.     

A ZSOLTÁR VÁLASZA: Eljön az Úr ítélni a földet,  *  igazságban ítéli az egész világot.

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Az évközi 33. vasárnapot ünnepeljük. (I. zsoltárhét) Ma van a szegények világnapja. Jövő vasárnap Krisztus Király főünnepe van Egyházunkban. Ezzel az ünneppel zárul az egyházi év. December 1-jén már advent első vasárnapja lesz. Advent során Sárisápon hétfőn, szerdán és pénteken reggel 6 órakor roráté szentmisét tartunk.

Jövő vasárnap országos gyűjtés lesz a karitász javára. Advent első és második vasárnapján, valamint a közbeeső héten várjuk híveink adományait a szegények javára, hogy a karácsonyukat megszépítsük. Ahogy az egyházmegye többi templomában, úgy nálunk is a templom előterében tudjuk elhelyezni a tartós élelmiszereket. A szeretetszolgálat a katolikus plébánia egyik legfőbb ismertetőjegye és Krisztustól kapott feladata. A karitászcsoport a keresztény közösség segítőkészségét szervezi és koordinálja, s nem az önkormányzattól kapott pénzen veszi meg a szeretetcsomagokat. A képviselőtestület ajánlatára nálunk a Szent Antal-persely bevétele is a szegények támogatására fordítódik. Ha van az adott plébánián karitász, akkor az országos karitász gyűjtés perselybevételének 40 %-a helyben marad.

Figyeljünk arra, hogy Mogyorósbányán a halottakért való harangozás elsődlegesen a sekrestyés feladata, hiszen ő van munkakapcsolatban a plébánossal. Ha nem érjük el a sekrestyést, akkor áll készséggel rendelkezésre Szabó Ferenc. Az Egyházi Törvénykönyv és a Főpásztor rendelkezése szerint a templomi harangozás a katolikus temetési szertartás része. Polgári temetés esetén nem harangozhatunk.

MISESZÁNDÉKOK – SÁRISÁP (november 17-24.) V: + Vas József; H: (….); Sz: (….); P: Hálából; V: + id. Horváth Jakab és szerettei

„A keresztények kötelezettsége e világnapon, és ami még fontosabb, mindennapi életünkben nem szorítkozhat csupán segélyakciókra, még ha ezek szükségesek és dicséretesek is, hanem arra kell törekedniük, hogy növeljék mindenkiben azt a teljes odafigyelést, amely minden bajba került embert megillet. Ez a szeretetteljes odafordulás a valódi gondoskodás kezdete a szegényekért, ha meg akarjuk tudni, mi jelenti az igazi segítséget számukra. Nem könnyű a keresztény remény tanújának lenni egy olyan fogyasztásközpontú, a selejtezés mentalitásával élő környezetben, amelynek az a fő törekvése, hogy a felszínes és pillanatnyi jólétet fokozza. A mentalitás megváltoztatása kell ahhoz, hogy a lényegest újból felfedezzük, és Isten országának hirdetése konkréttá és hatékonnyá váljon.” (Részlet Ferenc pápának a szegények világnapjára írt körleveléből)

„Hitünk valódi értékét azok a jócselekedetek mutatják, amelyet senki sem fizet vissza nekünk, sem pénzzel, sem ellenszolgáltatással, sem köszönettel. Az ilyen tettek adják emberségünk mértékét. Máskülönben azok közé a farizeusok közé tartoznánk, akik csak akkor tesznek jót, ha az hasznot hoz nekik, elismerést, ünneplést vagy más ellenszolgáltatást.” (M. Malinski)

Szent II. János Pál pápa: Az Istennek engedelmeskedő ember természete nem szenved erőszakot, hanem éppenséggel fejlődésnek indul. Az ember nem elidegenedik önmagától, hanem legmélyebb összhangba kerül önmagával.