Évközi 34. vasárnap – KRISZTUS KIRÁLY VASÁRNAPJA

OLVASMÁNY: 2Sám 5,1-3: Izrael népe azáltal látta biztosítottnak a boldogulását, ha földi királyra bízza magát. A király azonban csak akkor lesz valódi király, ha nem a maga hatalmáért uralkodik, hanem Isten népének és Isten országának a szolgájává válik.

SZENTLECKE: Kol 1,12-20: Krisztus Király ünnepének teológiai megalapozása tökéletesen megtalálható Szent Pál eme levelében. Isten mindaddig elérhetetlen számunkra és nagyon eltévedünk istenkeresésünkben, amíg nem Jézusban ismerjük fel őt. Nem ismerjük fel önmagunkban az emberlét teljességét sem, amíg nem fogadjuk be Jézust az életünkbe. Ő a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülöttje.

EVANGÉLIUM: Lk 23,35-43: A Jézus haláltusáján élvezkedők gúnyolják az olyan királyt, aki nem tudja magát megmenteni. Nem fogják fel, hogy Jézus éppen most menti meg őket – saját maguktól. Amíg ezt a jézusi szolgálatot nem vagyunk képesek megrendülve felismerni és magunkra vonatkoztatni, legfőbb ellenségévé válunk saját magunknak. Nagyon sok emberrel kapcsolatosan az a meggyőződésünk alakul ki, hogy őt elsősorban saját magától kellene megmenteni.

A ZSOLTÁR VÁLASZA: Isten zába indulunk,  *  örömtől dobban a szívünk.

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Az évközi idő 34. vasárnapján Krisztus Király főünnepe van. Ezzel az ünneppel zárul az egyház év. Jövő vasárnap kezdődik az új egyházi év és a karácsonyi előkészület. Ma országos gyűjtés van a karitász javára. Mivel van plébániai karitász csoportunk, a gyűjtés felével a mi szegényeinket segítjük.

Advent első és második vasárnapján, illetve a közbeeső héten tartjuk meg a karácsonyi adománygyűjtést a község szegényeinek és rászoruló családjainak. Ebben az időszakban a templom előterében vagy a plébánián helyezhetjük el a tartós élelmiszereket. (rizs, liszt, tészta, cukor, olaj, konzerv, keksz, kávé, tea, kakaó stb.) Adományainkat a karitász csoport fogja továbbítani. Ha valaki tud eddig látókörbe nem került rászoruló családról, jelezze. A jótékonykodás és a szeretetszolgálat – az ima és a közösségbe való meghívás mellett – plébániánk egyik legfontosabb szolgálata. Igyekezzen mindenki részt venni benne.

Advent során Sárisápon hétfőn, szerdán és pénteken lesz 6 órakor kezdődő roráté mise. Az első december 2-án. A roráté mise elsősorban a mi hitünk erősítését szolgálja. Hitünkért áldozatot hozunk, hogy elkerüljük a wellness-kereszténység meddő állapotát.

November 30-án, szombaton 9.00-től 11.30-ig lesz a plébánián a szokásos adventi kézművesfoglalkozás a gyerekekkel. Adventi koszorút, karácsonyi díszeket és ajándékokat készítünk. Aki tud, hozzon magával koszorúalapot és négy gyertyát. A hittanos gyerekeket és kistestvéreiket várjuk.

MISESZÁNDÉKOK – SÁRISÁP (november 24. – december 1.) V: + id. Horváth Jakab és szerettei; H: (….); Sz: (….); P: (….); V: + Kun Sándor

MISESZÁNDÉKOK – MOGYORÓSBÁNYA (november 24. – december 1.) V: élő és + családtagok; K: + Dániel Erika gyászmise (temetése november 28-án 11 órakor)

November 25-én hétfőn 15 órakor lesz Dániel Mihály temetése, utána gyászmise.

Krisztus Király ünnepének erős bibliai alapja van. Az ószövetség a messiás-királyt várta. Jézus Pilátus előtt állva királynak vallotta magát, igaz egészen más értelemben, mint amire mi gondolunk e szó hallatán. A Jelenések könyvében leírt látomásában János az Emberfiát a „királyok Királyának, az uralkodók Urának” látja. (Jel 19,11) Az Egyházban sokáig nem volt külön ünnepe. XIII. Leó pápa az 1900-as jubileumi év alkalmából a XX. század királyának nyilvánította Jézust, a liberális világ harsány röhögése mellett. Hiszen ekkor már úgy tudták, hogy ők, a szabadkőművesek irányítják a világot, ők tesznek valakit királlyá vagy végeztetnek ki. Első „jelentős művük” az első világháború lett. XI. Piusz pápa a Níceai zsinat 1600. évfordulóján, 1925-ben szentévet hirdetett meg. (Ez a zsinat vette ki Jézust az ariánusok kezéből és hirdette őt egylényegűnek az Atyával.) A szentév mottója volt: „Krisztus békéje uralkodjék Krisztus országában.” A szentév végén, december 11-én pedig elrendelte a pápa a Krisztus Király ünnepét. 1969 óta ezt az ünnepet november végén, az egyházi és utolsó vasárnapjaként tartjuk meg. Az ünnep hallatán a liberális világ ismét harsányan röhögött. Aztán megcsinálták a második világháborút és elkezdték a harmadikat is, amely a nyugati világ kollektív öngyilkossági hajlamát szervezi. Krisztus király nem haver-jézus, hanem abszolút tekintély, aki előtt meghajlunk, hogy megmentsük ez alázattal az életünket. Ugyanis ezzel az alázattal léphetünk be a gőgös énünk világából az ő egyetemes szeretetének és életet fakasztó jóságának az országába. A mindennemű tekintély ellen küzdő liberális keresztények Jézust havernak nyilvánítanák. Pedig egyetlen egy tekintélyre életbevágó szükségünk van, s ez Jézus, a köztünk megjelent Isten. Jézus királyi hatalma nem kívül nyilvánul meg, nem külső kényszerítő erő jeleníti meg, hanem csendesen, a lélek mélyén hat, mint igazság. A megtestesült Igazság tud kivezetni bennünket pánikszerűen védett részigazságaink kelepcéjéből.

Szent II. János Pál pápa: Olyan hatalmak szorításában élünk, amelyek az ember legbenső világát is szabályozni akarják, saját ideológiájukat kényszerítve rájuk. Jézus elutasítja az ember ilyesfajta irányítását. Azzal a gyógyító szeretettel közeledik hozzánk, amely lemondott a hatalom minden külső jeléről. Ha engedjük, hogy nagyon közel jöjjön hozzánk, akkor megszületik bennünk az az ember, akit a teremtő Isten álmodott belénk.

Évközi 33. vasárnap

OLVASMÁNY: Mal 3,19-20: A biblia elsősorban azokat nevezi gonosztevőnek, akik az Isten törvényeit semmibe veszik, fő gonosztevőknek pedig azokat, akik ellene lázítanak. Ám mindig megismétlődik a nagy lelepleződésük, művük nem állja ki a történelem próbáját, elenyészik, hogy sem gyökere, sem lombozata nem marad. Addig azonban sokakat megtévesztenek és nagy romlást idéznek elő. Ezért szükséges, hogy legyenek olyanok, akiket nem tudnak megtéveszteni, akik Isten törvényei szerint alakítják életüket, s ennek erejéről és tartósságáról tanúságot tesznek.

SZENTLECKE: 2Tessz 3,7-12: Krisztus Egyházának nem szemfényvesztőkre van szüksége, nem ékesszólókra, hanem olyan apostolokra, akik az Atya dolgaiban fáradhatatlan Jézust követik. Szent Pál valószínűleg azok ellen szólal fel, akik az Úr közeli eljövetelét hirdetve tétlenségre adták magukat. Ha a keresztény életünk nélkülözi a hősiességet és tétlenné válik, akkor ki lesz téve a gonoszság alattomosan lopakodó ártalmainak. Először a pappal vitatkozunk, aztán az Egyházzal, végül nem ismerjük fel, hogy melyik sugallat jön a Szentlélektől és melyik a gonosz lélektől. S már nem Krisztus tanúit ismerik fel bennünk, hanem saját kedvteléseink hirdetőit vagy megszállott védelmezőit.

EVANGÉLIUM: Lk 21,5-19: Számos történelmi kor magára ismert ebben a jézusi próféciában. S jól tette mindahány, mert általános jelenségeket fogalmaz meg itt Jézus. Amikor úgy tűnik, hogy gondtalanul ünnepel a hitünk és ékes az Egyház, akkor jön hirtelen a félelmetes összeomlás. Elalszik az éberségünk, mert a romlás először ékesszóló álpróféták képében jelenik meg. Ez hamis lelkesedést vált ki belőlünk, a könnyű megoldások illúzióját, de ezen az úton mindig eljutunk a letargikus csalódásig. Jézus az éberségre int bennünket folyamatosan. A Jelenések Könyve is azt tudatosítja, hogy ádáz küzdelmet folytat a gonoszság a jóság ellen, az önzés a közjó ellen, a profán a szent ellen, a pokol a mennyország ellen, a halál civilizációja az élet civilizációja ellen. Ezért kéri Jézus, hogy ne tessék-lássék módon kövessük őt, hanem egyértelmű akarattal. Ne tétovázzunk, mert sok lesz a veszteségünk. Ne vallási kedvteléseink legyenek, hanem szilárd és mély hitünk, amely nem eltávolít az Egyháztól, hanem teljes közösségre lép vele. Az ember rendkívüli teljesítményekre képes, hogy saját földi otthonát és jólététét biztosítsa. Pont ilyen erőkifejtés kell az isteni életbe való belépéshez is.     

A ZSOLTÁR VÁLASZA: Eljön az Úr ítélni a földet,  *  igazságban ítéli az egész világot.

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Az évközi 33. vasárnapot ünnepeljük. (I. zsoltárhét) Ma van a szegények világnapja. Jövő vasárnap Krisztus Király főünnepe van Egyházunkban. Ezzel az ünneppel zárul az egyházi év. December 1-jén már advent első vasárnapja lesz. Advent során Sárisápon hétfőn, szerdán és pénteken reggel 6 órakor roráté szentmisét tartunk.

Jövő vasárnap országos gyűjtés lesz a karitász javára. Advent első és második vasárnapján, valamint a közbeeső héten várjuk híveink adományait a szegények javára, hogy a karácsonyukat megszépítsük. Ahogy az egyházmegye többi templomában, úgy nálunk is a templom előterében tudjuk elhelyezni a tartós élelmiszereket. A szeretetszolgálat a katolikus plébánia egyik legfőbb ismertetőjegye és Krisztustól kapott feladata. A karitászcsoport a keresztény közösség segítőkészségét szervezi és koordinálja, s nem az önkormányzattól kapott pénzen veszi meg a szeretetcsomagokat. A képviselőtestület ajánlatára nálunk a Szent Antal-persely bevétele is a szegények támogatására fordítódik. Ha van az adott plébánián karitász, akkor az országos karitász gyűjtés perselybevételének 40 %-a helyben marad.

Figyeljünk arra, hogy Mogyorósbányán a halottakért való harangozás elsődlegesen a sekrestyés feladata, hiszen ő van munkakapcsolatban a plébánossal. Ha nem érjük el a sekrestyést, akkor áll készséggel rendelkezésre Szabó Ferenc. Az Egyházi Törvénykönyv és a Főpásztor rendelkezése szerint a templomi harangozás a katolikus temetési szertartás része. Polgári temetés esetén nem harangozhatunk.

MISESZÁNDÉKOK – SÁRISÁP (november 17-24.) V: + Vas József; H: (….); Sz: (….); P: Hálából; V: + id. Horváth Jakab és szerettei

„A keresztények kötelezettsége e világnapon, és ami még fontosabb, mindennapi életünkben nem szorítkozhat csupán segélyakciókra, még ha ezek szükségesek és dicséretesek is, hanem arra kell törekedniük, hogy növeljék mindenkiben azt a teljes odafigyelést, amely minden bajba került embert megillet. Ez a szeretetteljes odafordulás a valódi gondoskodás kezdete a szegényekért, ha meg akarjuk tudni, mi jelenti az igazi segítséget számukra. Nem könnyű a keresztény remény tanújának lenni egy olyan fogyasztásközpontú, a selejtezés mentalitásával élő környezetben, amelynek az a fő törekvése, hogy a felszínes és pillanatnyi jólétet fokozza. A mentalitás megváltoztatása kell ahhoz, hogy a lényegest újból felfedezzük, és Isten országának hirdetése konkréttá és hatékonnyá váljon.” (Részlet Ferenc pápának a szegények világnapjára írt körleveléből)

„Hitünk valódi értékét azok a jócselekedetek mutatják, amelyet senki sem fizet vissza nekünk, sem pénzzel, sem ellenszolgáltatással, sem köszönettel. Az ilyen tettek adják emberségünk mértékét. Máskülönben azok közé a farizeusok közé tartoznánk, akik csak akkor tesznek jót, ha az hasznot hoz nekik, elismerést, ünneplést vagy más ellenszolgáltatást.” (M. Malinski)

Szent II. János Pál pápa: Az Istennek engedelmeskedő ember természete nem szenved erőszakot, hanem éppenséggel fejlődésnek indul. Az ember nem elidegenedik önmagától, hanem legmélyebb összhangba kerül önmagával.

Évközi 32. vasárnap

OLVASMÁNY: 2Mak 7,1-2; 9-14: Csak az tud hinni az örök életben, aki ezért a hitéért kész igen komoly áldozatokra, sőt, kész feláldozni az életét is. Aki nem képes hősies áldozatokra, az úgy ragaszkodik e földi lehetőségeihez, mintha ezen túl nem is lenne semmi reménye. Jézushoz időben legközelebb a két Makkabeus könyv és a Bölcsesség könyve áll.  A Makkabeusok könyvében jelenik meg először a legegyértelműbben a feltámadás hite. Ezért – jóllehet, a zsidó kánonban nem szerepel ez a görögül írt könyv – az egyik legjelentősebb prófétai könyvnek tekinthetjük. Itt a hősiességet nem a nemzeti érzelmek alapozzák, hanem a feltámadásba és az isteni igazságszolgáltatásba vetett hit.

SZENTLECKE: 2Tessz 2,16-3,5: A keresztény okossághoz tartozik, hogy időben megszabadulunk az ártó emberektől, vagyis azoktól, akik Istentől eltávolítanak bennünket. Nehéz kérdés ez, mert elvileg mindenkivel barátságosnak kellene lennünk. Mégis fel kell ismerni, ha valaki megtévesztő módon férkőzött a bizalmunkba, hogy ártalmunkra legyen. S itt elsősorban nem konkrét személyekre, sokkal inkább ideológiákra és áltudományos médiumokra kell gondolnunk. Vonzódni kell azonban az isteni igazsághoz. Általában a saját kényelmüket és komfortzónájukat védő emberek nem szeretik azt, aki az igazsággal szembesíti őket. Visszahúzódnak tőle. A krisztusi ember azonban az igazság őre és védelmezője. Ezt azonban csak a krisztusi szeretet és türelem jegyében tudja képviselni.

EVANGÉLIUM: Lk 20,27-38: Gyakran találkozunk a nemhívők, de olykor keresztények részéről is olyan kérdéssel, ami arról árulkodik, hogy még a közelében sincsenek annak az istenképnek, amely iránt szeretetre ébredhetnének, és még a közelében sincsenek annak a felismerésnek, hogy Isten léte egészen más – szerencsénkre –, mint a mi halállal terhelt, megdicsőülésre váró létünk. Istent nem a magunk emberségéből kell levezetnünk, hanem a magunk emberségét kell a kegyelemre hagyatkozva egyre inkább őhozzá közelíteni. Hogy Isten léte átragyogjon azon a „záró rétegen”, ami körülöttünk és bennünk van, időt kell szánni az elmélyedésre, a magunkba nézésre, a szentségimádásra, vagyis a személyes találkozásra Istennel. Vele kapcsolatosan a Pygmalion-effektus sem működik. Isten nem alakul a mi elvárásaink szerint, és nem lép be kényszerítő erővel az életünkbe, hanem nekünk kell alakulnunk az Ő létének szeretetsugaraiban. Ehhez pedig közel kell menni hozzá. Gyakran halljuk a méltatlankodást: Isten miért engedi meg a rosszat, miért nem kényszeríti ránk a jót? Voltaképpen azt kérdezzük: Miért nem cselekszik helyettünk? (Ovidius színművében Pygmalion beleszerelmesedik a saját szobrába és az életre kel. A neveléstudomány azt nevezi Pygmalion-effektusnak, amikor a gyermeket a szülők vagy a tanárok elvárásához oly módon alkalmazkodik, hogy feladja önmagát.)     

A ZSOLTÁR VÁLASZA: Betölt engem színed látása,  *  midőn felébredek, Uram.

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Az évközi 32. vasárnapot ünnepeljük. (IV. zsoltárhét) A mai vasárnapon a sárisápi templom búcsúját tartjuk. Kedden, Szent Imre napján szentségimádás volt. Sokan vettünk részt rajta.

MISESZÁNDÉKOK – SÁRISÁP (november 10-17.) V: + Urbanics Ferenc atya és + Rédei József atya; H: (….); Sz: (….); P: + Nagyszülők és szeretteik; V: + Vas József

Főpásztorunk előbb a papokkal, majd az egyházközségi képviselőtestületek világi elnökhelyetteseivel találkozott, hogy Michael White könyve alapján ösztönzést adjon a plébánia élet megújítására. A héten két esperesi kerület mintegy húsz papja találkozott és beszámoltak egymásnak örömeikről, nehézségeikről. Szinte mindegyik komoly gondként említette, hogy a folyamatos leépülést kell megtapasztalniuk a létszámban is és a keresztény élet minőségében is. Ezzel a helyzettel találkozott mintegy tizenöt éve Michael White atya is, amikor kinevezték Észak-Baltimore egyik plébániájára. A hívek példamutató módon szerették a templomukat, védték értékeiket, kifogástalanul megülték az ünnepeket. Csakhogy minden évben mintegy harminc fővel csökkent a létszám a halálozások és az elköltözések miatt, a hittanos gyermekek nem jártak szentmisére, a fiatalok eltűntek. Ez látszólag nem zavarta a híveket. A vasárnapi szentmisék után – bár egyre kisebb létszámban – vidám agapékat tartottak. A közelben telket vett és imaházat épített egy szekta. Hamarosan tömeget vonzott. Családokat és fiatalokat is. Kiderült, hogy az emberek közül igen sokan a hit megélésre és közösségre vágynak, csak nem kaptak megszólítást a baltimore-i plébánia részéről. Michael White atya először egy, majd néhány önkéntessel elkezdte a missziót. Ma már négyszáz önkéntes érzi keresztény feladatának, hogy a plébániára vonzza, örömmel fogadja és a szeretetközösség élményével ajándékozza meg az érkezőket. Sokan vállalkoznak hitoktatásra, a plébániai csoportok vezetésére. A közösség létszáma öt év alatt megnégyszereződött. A ministránsok ministránsokat hívnak, a családok családokat, a fiatalok fiatalokat, az öregek öregeket. Az önkéntesek természetesen gyakran találkoznak, gondos képzést kapnak, hogy ne ész nélkül, ne csupán a prozelitizmus szándékával lelkesedjenek. Bármit teszünk, azt sok ima kísérje és kellő okosság.

Szent István öröksége nem az, hogy nosztalgiával és nagyokat sóhajtozva emlékezzünk a dicső múltra, hanem az, hogy mindig legyen annyi hitünk, amellyel újraépítjük kereszténységünket és Egyházunkat. Isten pedig azzal, hogy az égbe emelte Szent Imrét, jelezte, nem annyira a földiekben és saját emberi képességeinkben kell bízni, mint sokkal inkább az isteni kegyelemben. Ez nem tétlenséget jelent, hanem mély imaéletet és annak a küldetésnek a hősies vállalását, amelyet Jézustól kaptunk a keresztségben.

Roger Schutz: Aki nem akar elefántcsonttoronyba zárkózva kivonulni az egyre inkább szekularizálódó világból, de nem akarja elpusztítani magában a szent iránti érzéket sem, két úton kell haladnia: át kell élnie az Egyház misztériumát és szemlélődve kell várnia Isten eljövetelét.

Guardini: Jaj nekem, ha azt mondom: keresztény vagyok; de ezt valamiféle sanda pillantással teszem azok felé, akik nézetem szerint nem azok, a kor felé, amely nem az, egy szellemi áramlat felé, amely ellenkezik vele. Keresztény-voltom máris abban a veszélyben forog, hogy nem lesz több, mint személyes önelégültégem vallásos kifejeződése.

Évközi 31. vasárnap

OLVASMÁNY: Bölcs 11,22 – 12,2: A Teremtő az élet barátja. Aki szeretettel és hálával fordul feléje, maga is az élet barátja lesz. Isten nem a halálba hív bennünket, hanem a vele való teljes életközösségbe, amely az örök boldogság állapota.

SZENTLECKE: 2Tessz 1,11 – 2,2: Aki a hitből fakadó tetteket cselekszi, azzal dicsőíti meg Isten, hogy a megigazulás útját járja, és önmaga dicsőségét is megszerzi.

EVANGÉLIUM: Lk 19,1-10: Mindannyian Zakeusok vagyunk, vagyis alacsonynövésűek a hitben. Mindenkinek fel kell másznia a maga fügefájára, hogy messzebb lásson önmagán és kiemelkedjen a tömeg forgatagából. A szentségimádás mindannyiunk számára a legmagasabb fügefa.

A ZSOLTÁR VÁLASZA: Istenem és királyom, magasztallak ged,  *  szent nevedet áldom örökkön-örökké.

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Az évközi 31. vasárnapot ünnepeljük. (III. zsoltárhét) A szentmise végén dr. Vass Rozáliát köszöntjük. Nyugdíjba vonul és Esztergomba költözik. Képviselőtestületünk hűséges és mindig együttműködő tagjaként tevékenykedik immár több cikluson keresztül. A Mária Légió vezetőjeként, és a mindenkori plébános figyelmes segítőjeként közösségünkben is megkapta azt a megbecsülést, amelyet a Gyógyszertár vezetőjeként a községben kiérdemelt. Új életszakaszában is kegyesen tekintsen Rá az Úr, és tapasztalja meg az istenszeretők örömét és békéjét.

Kedden lesz Szent Imre ünnepe. Kedden 16 órától 18 óráig szentségimádás lesz Sárisápon. Ez egyben plébániánk évi hivatalos egyházmegyei szentségiimádási napja is. Szentmise nem lesz. A plébános az elején, az ünnepélyes szentségkitételnél és a végén, az ünnepélyes áldásnál lesz jelen. Az első órában lehetőleg az idősek jöjjenek (Rózsafüzér Társulat, Karitász, imacsoport), a második órában a családok. A bejáratnál kitett íven tüntessék fel a családok, hogy melyik időpontban tudnak jelen lenni.

Sárisápon templomunk búcsúját november 10-én, vasárnap ünnepeljük a 11 órakor kezdődő szentmise keretében.

Köszönjük Mogyorósbányán a sok virágot, amelyekkel nemcsak a temetőt, de a templomot és a templom környékét is szépítették a hívek.

MISESZÁNDÉKOK – SÁRISÁP (november 3-10.) V: + Teréz; H: A Rózsafüzér Társulat szándékára; Sz: (….); P: + Kollár Sándorné szül. Varga Katalin; V: (búcsú) + Urbanics Ferenc atya és + Rédei József atya

Zakeus a személyes döntés és a tömegből való kiemelkedés példáját éli elénk. Vörösmarty felteszi a nagy kérdést a Gondolatok a könyvtárban című versében. Ment-e a könyvek által valamit előre a világ? Vajon mi nyugtalanítja őt? Johannes Gutenberg (1400-1468) feltalálta a könyvnyomtatást. S azonnal elkezdődött a könyv propaganda célú felhasználása. A válogatás nélküli információdömping, az ember személyes döntéseinek elsilányítása. A kódexmásolók ügyeltek arra, hogy csak értéket közvetítsenek, hiszen akár egy élet munkája volt egy kódex elkészítése.

Ma sokan felteszik a kérdést? Megy-e előre a világ a vallás által? Sokszor halljuk: a vallás úgy megnyugtat engem. De vajon ezzel valóban jobb lettem? Azt is halljuk, hogy az a jó prédikáció, amely simogatja a lelkünket és megnyugtat. Számos mentélhigiénés előadás és számos mentálhigiénés jellegű – az önmegváltás lehetőségével kecsegtető – prédikáció tömegeket vonz. Olyan jó tudni, hogy akár jó ember is lehetnék. Sőt, voltaképpen megértettem, hogy én jó ember vagyok, csak eddig nem hittem el. Nem is kell mást tenni, csak ebbe a tudatba belehelyezkedni. Ezek a tömegeket vonzó programok éppúgy nem ösztönöznek döntésre és cselekvésre, mint a popkoncertek. Vagy, ha igen, akkor a döntés és a cselekvés rövid hatótávolságú. Újból kívülről jövő szép szavakkal kell töltekezni. S az úgy megnyugtat! Jól érzem magam gyónás nélkül is! Mi ebben a zsákutca? Másokat is jobbá tevő jó ember akkor leszek, ha valóban Isten felé fordulok, egyértelmű személyes döntéssel, s nem csupán meghallgatok Istenről, meg a potenciális lehetőségeimről néhány kedves információt. Igaz emberré csak a kegyelem tud tenni. S a kegyelem feltétele a személyes, mélyen elkötelezett istenkapcsolat. Az a vallás, amely nem ebben segít, igen sokszor nem több önáltató, spirituális wellness-nél.

Zakeus kilép tömegből és meglátja az Istent. Jézus követendő példaként állítja elénk.

Szent II. János Pál pápa: Az Egyház tanítói hivatása sohasem választható el az anyaság küldetésétől, hiszen Krisztussal, az igazsággal jegyezte el magát. Az Egyház, mint gondoskodó atya, szüntelenül hirdeti az élet törvényét, és mint gondoskodó anya, védelmezi az életet. Ennek a törvénynek ő nem szerzője és nem bírája. Engedelmeskedvén Krisztus igazságának, az Egyház értelmezi az erkölcsi törvényt és előterjeszti minden jóakaratú embernek, nem hallgatván el azt, hogy ez a törvény nem középszerű kötelezettségekkel jár és igényli a tökéletességre törekvést. Jézus nem egy kedves érdekesség, hanem életbevágó és kőkemény igazság.

Juvenalis (latin költő): A legnagyobb gaztettnek tartsd: a becsület elé helyezni a túlélést, s a fizikai életért elveszíteni magát az életet.

„Boldog az az ember, aki nem indul a gonoszok tanácsa nyomán, aki nem jár a bűnösök útján és nem ül le az oktalanok gyülekezetébe, hanem az Úr törvényében leli örömét, s az ő törvényéről elmélkedik éjjel és nappal.” (Zsolt 1,1-2)

„Jaj azoknak, akik jónak nevezik a rosszat és rossznak a jót, akik világosnak mondják a sötétséget és sötétséggé teszik a világosságot, akik felcserélik édesre a keserűt és keserűre az édeset.” (Iz 5,20)