Évközi 27. vasárnap

 

OLVASMÁNY: Hab 1.2-3; 2.3-4: Akinek nem igaz a lelke, az végül elbukik, az igaz azonban a hűségéért Istennél élni fog. A hamisság csak ideig-óráig tud igazságként tetszelegni. Főleg egy választási időszakban látszik, hogy mennyi szenny tud felszínre törni. Vannak emberek, akiket nem a jó ügy szolgálata, mások javának előre mozdítása, hanem csak egyéni gazdagodásuk és a hatalom vonz, amiért bármire képesek. Minden morális elvet és tradicionális keretet lebontanak, hogy hatékonyabbá tegyék a Sátán rombolását a lelkekben. Mégsem az ő „művük” fog kiépülni, hanem a Jézus Krisztus műve, amelyet a kicsinyek és alázatosok tudnak diadalra vinni. Arra a hősiességre, amely diadalra viszi a szeretetet, az élet egyetlen feltételét, csak ők képesek.

SZENTLECKE: 2Tim1,6-14: Szent Pál közvetlenül a halála előtt írja ezt a második levelet Timóteusnak. A viszontagságok közepette nem csüggedhetünk el, mert velünk van a józanság és a szeretet lelke. Ahhoz, hogy a lelkünket megmentsük, a hit jó harcát meg kell harcolnunk. A Jézus melletti helytállás mindig küzdelemmel jár, de mindig diadalra juttat bennünket. Az Egyház is eltévedt, amikor a siker káprázatát elfogadta. Cserben hagyta az embereket, amikor a küzdelmet feladta és a világhoz idomult. A nehéz történelmi időkben mindig vigaszt és örömet talált az ember a hit hősies megélésében, a jóléti világban azonban a hit hősiességétől visszariad, mert tehertételt lát benne. Ám megtapasztalja, hogy a tehertétel nélküli lélek előbb hamissá majd súlyos beteggé válik. A hamisság jele a gőg, a betegség jele a szeretet kimúlása.

EVANGÉLIUM: Lk 17,5-10: Az igaz ember attól igaz, hogy az élete folyamatos növekedésben van, s ezt alázatosan elfogadja, ezzel együttműködik. Aki úgy akar igaz lenni, hogy annak hirdeti magát, az lelkileg durvul és szegényedik. Az önmagát igaznak hirdető ember a legtöbbször nem engedheti meg magának, hogy elbizonytalanodjon, mert akkor szétesne az a hamis világkép (keresztény minimum), amit felépített magában. Jézus egy közismert képet használ az úrhatnám szolgáról, aki nem a szolgálatban, hanem az urizálás iránti vágyakozásban keresi az örömét. Ő is haszontalanná válik, meg a rá bízott érték is kézen-közön elvész. Hitünk is folyamatos növekedésben van, az istenkapcsolatunk egyre inkább tisztul. Ha nem erről tanúskodunk gyermekeinknek, akkor nagyon megnehezítjük Istenre találásukat és az evangéliumi értékrend szerinti igazzá válásukat. Minden ember életében döntő kérdés, hogy milyen inspirációt kapott gyermekkorában a szüleitől és a nagyszüleitől. Karrierre vagy pedig szeretetre nevelték-e?  

A ZSOLTÁR VÁLASZA: Bár hallgatnátok ma Isten szavára,  *  „Népem ne légy kemény szívű.” (2. tónus)

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Az évközi 27. vasárnapot ünnepeljük. (III. zsoltárhét) Ma sok helyütt terménybetakarítási hálaadást tartanak. Kedden Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya főünnepe lesz. Az ünnepi szentmisét kedden 18 órakor Mogyorósbányán tartjuk. Sárisápon hétfőn előesti szentmisével ünnepeljük.

Mogyorósbányán és Annavölgyben változik a keddi, illetve a szombati misekezdés. Mogyorósbányán október 15-től 17 órakor kezdődnek a keddi szentmisék, Annavölgyben október 12-től szintén 17 órakor kezdődnek a szombati szentmisék.

Október missziós hónap az egyházmegyénkben. Ferenc pápa a misszió lényegét abban látja, hogy a megkereszteltek felismerik, küldetést kaptak arra, hogy Isten nagy ajándékát átadják embertársaiknak. S ez az ajándék: Jézus. Hogy az ajándék a mi szívünkben is ott legyen, októberben minden esti szentmise előtt ½ 6-tól szentségimádást tartunk. Ezt követi a litánia.

MISESZÁNDÉKOK – SÁRISÁP (október 6-13.) V: + Urbanics József (1. évf.), élő és + szerettei; H: A Rózsafüzér Társulat szándékára; Sz: + Viszkok gyermekek; P: (….); V: + Horváth Jakabné, szül: Kovács Anna és + férje

MISESZÁNDÉKOK – MOGYORÓSBÁNYA (okt. 6. – okt. 13.) V: + Krecz Dániel és + családtagok; K: élő és + családtagok; V: + Dániel Lászlóné, szül: Fauer Rozália (1. évf.)

Október 3-án ünnepeljük Boldog Bogdánffy Szilárd vértanú püspököt. 1949. április 5-én tartóztatta le a román állambiztonsági szervezet és 1953. október 2-án a sok kínzás következtében a nagyenyedi börtönben meghalt. Cellatársa, Szentannai Sándor református tanító egy történetet közölt vele kapcsolatban. „1950. március 17-én történt, ezt a dátumot megjegyeztem, mert másnap Sándor-nap volt. Szilárd azt mondta: ’Sanyi, holnap meghívlak ünnepi, Sándor-napi ebédre.’ El sem tudtam képzelni, hogy mit ért ő meghívás meg ebéd, sőt ünnepi ebéd alatt. Hiszem a hozzátartozóink azt sem tudták hol vagyunk, élünk-e vagy meghaltunk, nem kaptunk senkitől csomagot. Azért nagyon vártam a másnapot. Tizenegy óra után odajött hozzám, és kivett a ruhájából egy fehér gyolcsba csomagolt kenyérszeletet, az előző napi kenyéradagját. Kettétörte és a felét odanyújtotta nekem: Vedd el és Isten éltessen! A megrendüléstől sírtam és nagyon boldog voltam. Ott, a börtönben éltem át életem legfelemelőbb Sándor-napját.” Vajon, a nagyhatalmú börtönőrök és a nagyhatalmú állambiztonsági emberek megsejtettek-e valamit abból, hogy az emberlétnek magasabb szintjén állnak azok, akiket ütnek-vernek, mert az emberséget, vagyis a szeretetet és az Isten iránti hitet nem tudták kiverni belőlük. Aztán elgondolkodhatunk azon is, hogy ma milyen sokan önként feladják az emberségüket, amikor Jézus helyett a hazugság és a gyűlölet mestereit követik. Aki nem képes hősiesen szeretni, abból észrevétlenül elfogy az emberség.

Thomas Merton: Arra születtünk, hogy őszintén és szabadon szeressünk. Tehát valami olyat kell adnom a másiknak, ami nagyon hozzám tartozik, vagyis önmagamból, sőt önmagamat kell adnom. Ismerjük fel ezt a szeretetet az Eucharisztiában, Jézus önátadásában.