Évközi 21. vasárnap

OLVASMÁNY: Iz 66,18.21: Izrael népe a múlt dicsőséges eseményeire emlékezett, mert így nyert erőt ahhoz, hogy reménnyel várakozzon az újbóli szép korszak beköszöntére. Van ebben veszély is. Nincs ugyanis tündérkorszak, csak olyan jövő, amit kitartó, tisztességes munkával építünk és tartunk meg. A tündérországot tétlenül váró éretlen léhák mind politikai fantaszták lesznek vagy hoppon maradt ábrándozók. Elméleteik egy darabig sokakat bolondítanak. Az éhes disznó ugyanis makkal álmodik. A múlt megszépítése, és a rá való emlékezés fontos minden élni akaró nemzet esetében. A prófétáknál azonban megjelenik az a hang is, amely a dicsőséges jövőben valami olyan eseményt jelöl meg, amely az egész világ javát fogja szolgálni. Isten a választott népet nem arra választotta ki, hogy kivételes földi szerencsével és jóléttel elhalmozza, hanem arra, hogy át tudjon adni egy ajándékot az emberiségnek. A mi életünk sem egy magunknak megélt élvezettömeg, hanem mások számára kell ajándékká válnunk. Csak az ajándékká vált élet ad igazi értéket az emberségünknek. Sokan azért békétlenkednek és szidják a mindenkori körülményeket, mert nem eléggé élvezetes számukra az élet. Rossz lóra ültek. Izrael csak a jézusi időkben értette meg, hogy az az ajándék, amit befogadunk és továbbadunk, maga az Úr Jézus Krisztus.

SZENTLECKE: Zsid 12,5-13: Az apostoli levél írója azt feltételezi, hogy az atyai fenyítés jó útra tereli az eltévelyedettet. Szüksége van mindenkinek az atyai fenyítésre. Hol van olyan fiú, akit az apja nem fenyít? – ­ kérdezi. Ma már sok esetben hiányzik az atya, így nem jön az atyai fenyítés sem. Jön helyette a megtört élet lelki nyomorúsága. S ebből szinte már lehetetlen kikeveredni. Azonban, ami embernek lehetetlen, Istennek nem az. (Lk 1,37) Egyre jobban át kell érezniük a keresztényeknek, hogy nem zárkózhatnak be magukba az Istentől kapott ajándékkal, mert ha azt nem mások javára használják, maguk is elveszítik. Azzal a jövőbeni reménnyel kell élnünk, hogy Istennek semmi sem lehetetlen. Nem mi vagyunk mások számára az orvosság, hanem Jézus, akit át kell adnunk.

EVANGÉLIUM: Lk 13,11-30: Kik azok a kívül rekedtek, akik eltévedtek a jól kiépített széles úton járva? A tágas kaput és a széles utat az a mentalitás jelzi, amikor azonnal és a magam javára akarom learatni az életben talált lehetőségeket, hogy azokat a magam élveztére birtokoljam. A lampionokkal díszített tévúton járást az a mentalitás jelzi, amely mindig és azonnal győzni akar. Nem tud várni és megalázkodni, nem tud tévedést beismerni. Azonban ez a mentalitás hamarosan átcsap kesergésbe, mások megszólásába, irigykedésbe, ítélkezésbe. Majd összefogódzkodik azokkal, akikkel együtt trágárkodhat és szitkozódhat, s találnak egy főellenséget, hogy ne kelljen magukba nézniük. Vannak ilyen politikai képződmények. Ennek merőben ellentétje a keresztény (plébániai) közösség. Testvéri intéssel figyelmeztetnünk kell egymást, ha észrevesszük, hogy valaki a pletykálkodással vesz elégtételt, azzal „vigasztalódik”, másokat mindig megszól és sokat beszél önmagáról. A kívül rekedtek és a kívülről dörömbölők is mind meg lettek hívva az üdvözültek közösségébe, azonban ők nem találták meg a jellemformáló szűk kaput. S ez annál fájdalmasabb lesz számukra, minél inkább látják, hogy azok, akik „előzmény nélküliek” az Egyházban, rátalálnak Jézusra, róla tanúságtevő módon, gyönyörűen beszélnek, és küzdelmes, de boldog életet élnek. Nem kárhoztatva a világban lévő rosszat, hanem gyógyítva azt. Így lesznek az utolsókból elsők és az elsőkből utolsók.

A ZSOLTÁR VÁLASZA: Menjetek el az egész világra,  *  és hirdessétek az evangéliumot!

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Az évközi 21. vasárnapot ünnepeljük. (I. zsoltárhét)

A Veni Sancte szeptember 8-án lesz, Isten kegyelmébe ajánljuk a keresztény családokat, a hitnevelés ügyét és a missziós küldetésünket.

MISESZÁNDÉKOK – SÁRISÁP (aug. 25. – szept. 2.) V: Szülők; H: (….); Sz: (….); P: + Vass Lászlóné, Kurucz Krisztina; V: (….)

Szent II. János Pál pápa: Mindannyian cselekvésre vagyunk kötelezve annak érdekében, hogy a világon több legyen az igazságosság, szilárdabb a béke és őszintébb az együttműködés. Ezért kérve kérünk mindannyiotokat, a társadalom legalacsonyabb rétegétől kezdve a népek felelős vezetőiig: igyekezzünk hathatós és felelős közreműködésünkkel létrehozni egy új, igazságosabb és őszintébb emberi kapcsolatokra épülő rendet.

Foerster: Önismeretünk sohasem lesz elegendő ahhoz, hogy bennünk a testvéri szeretet belső gátjait meglássa. Ehhez nem kapunk egyetlen mentálhigiénés szakembertől sem segítséget, mert ők is pont ezzel a gonddal küzdenek. Csak Krisztus fényénél látjuk – éspedig gyökereiben –, hogy mi minden támad fel lelkünkben a testvériség érzülete ellen. Csak a Megváltó arcába nézve jövünk rá, hogy milyen belső elakadásaink vannak, amikor embertársunkkal osztozni kellene fájdalmában, örömében, magányában, megtörtségében. Ezért mindig igazság marad, hogy az Olajfák-hegyén és a Golgotán teljesedett be az emberi társadalom. Aki még az Olajfák-hegyén nem imádkozott, a Golgotára nem képes felnézni, és elutasítja, hogy őt a régi világ keresztre feszítse, nagyon csalatkozni fog ösztöneiben. Az ösztöneitől vezérelt természeti ember bármilyen álmokat sző a testvériségről, az előbb-utóbb gyűlöletben fog széthullani. Aki a Golgotán botránkozik, netán gúnyolódik nem tud emberré válni. (Igaz, megszállott propagandistája lesz az „emberi méltóságnak”, amibe belefér az abortusz, az eutanázia, a gender, az istentelenség és az ideológia vezérelte gyűlölet.)

Évközi 20. vasárnap

OLVASMÁNY: Jer 38,4-10: Jézus világossá teszi tanítványai számára, hogy üldöztetések várnak rájuk. Bárányként küldi őket a farkasok közé. Jeremiás próféta sorsában több esemény mintegy előre jelzi az Egyház próbatételeit és az állandó üldöztetésének pszichológiai okait. Jeremiás voltaképpen kritizálja a jeruzsálemiek életvitelét, s azzal riogatja őket, hogy a pusztulásuk felé sodródnak. Ez a kritika, a lelkiismeret bolygatása, a jóléti nyugalmuk megzavarása háborítja fel az embereket. Azt a megoldást választják, mint Káin. Ő agyonütötte Ábelt, aki Káin lelkiismeretét megszólaltatta. A keresztények közül sokan e konfliktust kerülendő, bezárkóznak a templomba és úgy vélik, maradéktalanul megvalósítják azt, amit Jézus kér tőlük. Ő azonban nem azt mondja tanítványainak, hogy járjatok templomba, hanem azt, hogy menjetek az egész világra, hirdessétek az evangéliumot és kereszteljétek meg az embereket. A szentmise tehát egy bázis, ahonnan elindulunk, de nem oda bezárkózunk. A gyermeknek nem azt mondjuk, hogy neki kötelessége templomba járni, hanem azt mutatjuk meg, hogy mi magunk milyen küldetést kaptunk a szentmisén, miképpen hatott a Jézussal való találkozás a lelkünkre.  

SZENTLECKE: Zsid 12,1.4: Az apostoli levél szerzője közli, hogy mi akadályozza bennünk missziós bátorságot és lelkesedést. A bűn, amely behálózhatja a mi életünket is. Ha azonban a bűnből felszabadulva eljutunk a lélek szabadságának csodálatos élményére, akkor másokat is be akarunk vonzani ebbe az élménybe. Amikor valaki különleges szépségű helyekre utazhatott, utána sokakkal meg akarja osztani azt, amit álélt. Nem tudja magában tartani.

EVANGÉLIUM: Lk 12,49-53: A jezsuita gimnáziumok folyosóin, illetve tantermeiben gyakran láthatjuk a következő feliratot: „Menjetek, és lobbantsátok lángra a világot!” A világ Jézusra vár továbbra is. Arra a gyógyításra, amely a lelket ismét képessé teszi szeretni, hinni, bizakodni, meglátni a szépet és felismerni magunkban, illetve embertásainkban az isteni képmást. A jezsuita gimnáziumok egyértelművé teszik a küldetésnyilatkozatukban, hogy innen nem potenciális betegek, hanem lelkes gyógyítók fognak kilépni a világba. Abba a világba, ahol létezik egyfajta béke, de ez nem az ember belső békéjének a kisugárzása, hanem éppenséggel a belső békétlenség időleges elfojtásának megannyi praktikája. Az ember azonban ennél többre vágyik, mert Isten ennél sokkal többet akar neki ajándékozni.     

A ZSOLTÁR VÁLASZA: Uram, irgalmadban ments meg engem,  *  Uram, siess segítségemre.

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Az évközi 20. vasárnapot ünnepeljük. (I. zsoltárhét) Kedden, augusztus 20-án, Szent István király, Magyarország fővédőszentje főünnepén Sárisápon 10 órakor, Mogyorósbányán 18 órakor lesz az ünnepi szentmise.

Augusztus 21-én, szerdán este elmarad Sárisápon a szentmise. P. Boulad atya előadásán leszek. Majd beszámolok róla.

MISESZÁNDÉKOK – SÁRISÁP (2019. augusztus 18-25.) V: + Hégli Imre és szerettei; H: (….); Sz: (–––); P: (….); V: Szülők

„Mintegy ötszáz külföldi írás emlékezett meg eddig Szent Istvánról az idők folyamán. Ebben a népszerűségben csak Nagy Károly képes vele versenyre kelni. Abban azonban Szent István teljesen egyedülálló, hogy ezek az írások egytől egyig méltatják őt, egyetlen bántó megjegyzést sem találunk, csak nagyrabecsülést és tiszteletet.” (Hermann Egyed) Vele kapcsolatosan a sértő megjegyzésektől még a hitet eltörölni akaró kommunisták is tartózkodtak. Nekik is egészségesebb volt a lelkük, mint azoknak a magyargyűlölő „magyaroknak”, akik önmagukat szabadelvű újságírónak feltüntetve mocskolják Szent Istvánt. Kit is mocskolnak? A magyarság jövőbeni lehetőségeit. Uram, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekednek.

Newman: Kérünk, Urunk, kegyelmeddel szüntelenül segítsd az egyházakat, hogy a Jézus Krisztustól minden ember üdvösségére megkezdett munkát szegénységben és hatalmaskodás nélkül tudják végezni. Ne az erőhöz és a szigorú joghoz folyamodjanak szeretet nélkül, ne hirdessenek tetszetős, de tévedésbe hajló tanokat, hanem azt szeressék és szerettessék meg, ami egyszerű és igaz. Küzdjenek minden, csak a földhöz kötő gazdagság és kétszínűség ellen. Az Evangéliumot adják tovább és alakítsák ki a szívekben Krisztus lelkületét, hogy a megváltásba vetett hit átalakítsa a világot.

H. M. Meyer: Minden időben volt nyugtalanság az Egyházban. Áthidalhatatlannak látszó ellentétekből és nehézségekből is akadt bőven az évszázadok folyamán. Mindig meg kellett küzdeni az igazságért és mindig újra kellett tanulni az igazság mélyebb és teljesebb megfogalmazását. Ha ez nem így lenne, akkor az Egyház magára hagyná a világot. Ha ez nem így lenne, akkor az Egyház feladná krisztusi küldetését. Az Úr mondta, hogy a konkoly együtt nő a búzával.

Évközi 19. vasárnap

OLVASMÁNY: Bölcs 18,6-9: A Bölcsesség könyve példaként állítja a Messiást váró nép elé az ősök bizakodását. Hittek abban, hogy Isten megszabadítja őket az egyiptomi rabságból. Követték Mózes rendelkezéseit az indulást megelőző utolsó vacsorán, majd rázendítettek atyáik hálaénekére. Ez a tanítás nekünk is szól. Az Isten melletti hűség, az Evangélium bátor képviselete, az Egyházunk iránti elköteleződésünk kivívja sokak ellenszenvét. Azt tapasztaljuk, hogy ezek miatt komoly nehézségeink támadnak. Mégis bátran nézünk az események elébe, mert mindig megtörténik az igazak szabadulása és a gonoszok bukása. Ezért az igaz az életet választja, miközben a gonosz a bukása felé halad. Sokan azonban helytállásunk és hűségünk példáján magukba szállnak és megnyitják Isten előtt a szívüket.

SZENTLECKE: Zsid 11,1-2. 8-19: A hit görög szava, a pisztisz elsősorban bizalmat jelent. Az Istenbe vetett hit a bizalommal kezdődik. Nem azzal a bizalommal, hogy előbb-utóbb teljesíteni fogja azt, amit kitartó agitálásommal kérek tőle, hanem azzal a bizalommal, amely mer teljesen Istenre hagyatkozni. Sokan meg is vallják, hogy csak önmagukban hisznek. Abban, amit ők képviselnek. A megújulással szemben, amit folyamatosan felkínál a Szentlélek, pánikreakcióik vannak. Ők már készen vannak, mindent jól tesznek. Elfogadják azt a békét, amit a világ kínál fel nekik. A mi Istenünk, akit a szívünkbe fogadunk, az élet egyetlen ura. A végtelenség ígéretével, a teljes élet ajándékával lép be életünkbe, hogy minden veszteségünkért kárpótoljon, és kiemeljen önféltésünk cellájából, reménytelenségünk önvédelmi állásából.

EVANGÉLIUM: Lk 12,32-48: Az ókor és a középkor embere abban különbözik tőlünk, hogy nekik a legféltettebb kincsük az üdvösségük volt. De nem csak a saját üdvösségük, hanem a szeretteiké is. Őrájuk is így tekintettek, mint akiket elsősorban az üdvösség útján kell támogatniuk. A mai ember legfőbb értéke az, amit meg tud venni. Amikor Jézus az állandó éberséget kéri tőlünk, akkor bizonyára nem a folyamatos és a vakon követett vallásgyakorlásra gondol, hanem arra a lelki készségre, amely folyamatosan befogadja az Evangéliumot. Sokan tanultuk nyolc évig az orosz nyelvet, ott ültünk az órákon, de a végén megszólalni sem tudtunk oroszul. Nem fogadtuk be. Nagyon fájdalmas dolog, amikor egy keresztény így jár az Evangéliummal és az Egyház tanításával. A legutóbbi népszámlálási adatok szerint a katolikusok arányszáma tíz év alatt 52 %-ról 37 %-ra csökkent. Az ateisták stabilan tartják a 22 %-ot, a közömbösök azonban már 27 %-on állnak. Ők azok, akik megvannak keresztelve, de semmit sem jelent nekik az Egyház. Nem mondhatjuk, hogy ehhez semmi közünk, hiszen a mi családjainkban zajlik ez a leépülés. Vállalnunk kell – kilépve a komfort zónánkból, mondja Ferenc pápa – a hősies és gyümölcsöző istenszolgálatot, a példamutatást, a taszítás helyett az Egyházba való bevonzást.       

A SZOLTÁR VÁLASZA: Boldog az a nemzet,  amelyet az Úr örökségül lasztott magának.

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Az évközi 19. vasárnapot ünnepeljük. (III. zsoltárhét) Csütörtökön Mária mennybevételének főünnepe lesz. Arra is emlékezünk, hogy 1038-ban ezen a napon hunyt el Szent István király, aki halála előtt néhány hónappal a Boldogságos Szűz Máriának ajánlotta fel országa koronáját.

Nagyboldogasszony ünnepe kötelező főünnep a katolikus Egyházban. Augusztus 15-én, csütörtökön az ünnepi szentmise Mogyorósbányán 18 órakor, Sárisápon 19 órakor kezdődik. A héten kedden Mogyorósbányán, szerdán pedig Sárisápon elmarad az esti szentmise.

Augusztus 20-án Sárisápon 10 órakor kezdődik a szentmise, Mogyorósbányán 18 órakor.

MISESZÁNDÉKOK – SÁRISÁP (augusztus11-18.) V: + Urbanics Károly és szerettei; H: (….); Sz: (–––); P: (….); V: + Hégli Imre és szerettei

XIII. Piusz pápa 1950. november 1-jén hirdette ki Mária mennybevitelének dogmáját. Ez az Egyház eddigi legutolsó dogmája. (A II. Vatikáni zsinat nem hirdetett dogmát.) Már az V. században találkozunk olyan liturgikus könyvvel Jeruzsálemben, amely említést tesz Mária „elszenderülésének” vagy mennyei születésnapjának megünnepléséről. Rómában a VII. század közepétől ünnepelték, Assuptio beatae Mariae néven. Nagy Károly idejében a gallikán liturgia január 18-án ünnepelte. XII. Piusz pápa a dogma kihirdetésekor az ünnepet augusztus 15-ére tette és a parancsolt főünnep rangjára emelte az egész Egyházban.

Istenünk! Te páratlanul csodás dolgot műveltél, amikor a Boldogságos Szűz testét és lelkét a mennybe fölvetted. Add, hogy megdicsőült Szent Anyánk pártfogásával gyarlóságunk ellenére is eljussunk hozzád a boldog örökkévalóságba.

Karl Sonnenschein: Ha a katolikus Egyháznak semmi többlete nem lenne más egyházakkal szemben, csak az Istenanya-kultusz, már önmagában ez is csodálatos lenne.

Mórus Tamás: „Könnyű jónak lenni, amíg az erényt jutalmazzák, a bűnt pedig büntetik. Ilyenkor igazvoltod mértékét nemigen lehet mérni. De ha olyan idők járnak, amikor a bűnt jutalmazzák, az erényt pedig büntetik, s te ebben a helyzetben erőd megfeszítésével csak félig maradsz igaz, lehet, hogy Istennél teljesen igaznak fogsz számítani.

Mindszenty József: Ugyanaz a kéz, amely szűkre zárja a hitnevelés kapuját, szélesre tárja a nevelőintézetek, a pszichiátriák és a börtönök ajtaját.

Beethoven: Vezessétek idejekorán Istenhez a gyermekeket. Másutt nem fognak boldogságot és biztonságot találni. (…) Nem az örök sötétség a realitás, hanem az örök fény. (…) Az élet keresztjei olyanok, mint a kottában a keresztek: fölemelnek.

Évközi 18. vasárnap

OLVASMÁNY: Préd 1,2; 2,21-23: Az ószövetségnek egy igen késői könyve a Prédikátor, talán a Krisztus előtti 3. századból való. Jelzi a hellenizmussal való találkozást. Az irodalmi műfaj sajátossága szerint a gyülekezet egy tagja Dávid fia, vagyis Salamon nevében beszél. Ezzel jelzi, hogy bölcselkedik. A könyv magán viseli a sztoikus filozófia hatását. Zénón azt vallotta, hogy a bölcsesség birtokába jutott rabszolga voltaképpen a király, míg a javakban dúskáló, tudatlan hatalmasok saját szenvedélyeiknek a rabszolgái. A boldogság nyitja a szenvedélyektől való megszabadulás. A Prédikátor azt hirdeti, hogy ne kösse az ember hiábavalóságokhoz az életét, inkább törődjön bele a mulandóságba(Egyébként a görög filozófiában a sztoicizmus ellenhatás az epikureizmus volt, amely a hedonizmust, a parttalan élvezetet hirdette.) A görög sztoikus filozófiának ez a pesszimizmusa behatolt a közvetlen Jézus előtti történelmi időszak messiásvárásának hangulatába. (S valamiképpen jelen volt a középkori keresztény lelkiségben is.) Vajon mi az életünk vége felé a Prédikátor szavait hangoztatjuk vagy az evangéliumi örömhírt a betegágyunk körül állóknak? 

SZENTLECKE: Kol 3,15; 9-11: Szent Pál Krisztus ismeretében egészen másképpen közelíti meg az emberi életet. Krisztussal együtt mi is feltámadunk, azért figyelmünk az odafönt valókra irányuljon. Nem hiábavalóságnak mondja tehát az emberi törekvéseket, hanem célt és értelmet ad azoknak. Egészen másképpen anya az, aki fölfelé, az égre tekint. Egészen másképpen pedagógus az, aki Istenről tanúságot tesz. Egészen másképpen nagyszülő az, aki Isten kezébe helyezte életét. Egészen másképpen fiatal az, aki imádkozik. Szent Pál szerint a feltámadás mennyei reménye nélkül élő ember testi szenvedélyeinek rabszolgája és hiú törekvéseinek vesztese lesz. Aki Istenbe veti bizalmát folyamatosan megújul a végső célba érkezésig, aki önmagában bízik egyre lejjebb csúszik. 

EVANGÉLIUM: Lk 12,13-21: Tipikus példa ez a céltalan, hamis vallásosságra, amikor Jézust arra szeretnénk felhasználni, hogy minket igazoljon, nekünk adjon igazat. Sokan még az Egyház tanításával, és a lelkipásztorral is megküzdenek, mert annyira meg vannak győződve saját igazukról. Valójában Jézust sem akarják mélyebben megismerni, mert zavarba ejtené magabiztosságukat. A prédikációt azért hallgatják meg, hogy utána megkritizálhassák, vagy egyszerűen belealszanak. Ezek azok az emberek, akik nagyon nehezen törnek ki abból a keretből, amellyel bebiztosították maguknak a saját életüket. Nehezen vágnak bele abba a kalandba, amelyre Jézus hívja őket, amely kaland során megszülethet bennük az új, immár a teljességre nyitott ember. Nagyon sok esetben az ember kóros „gazdagságát” az a téveszme adja, hogy a megistenüléshez elég ő saját magának, ennek képességét önmagában hordja, nem kell ehhez Jézus, az isteni megváltó. Igen sok zseni ebben a hiszemben él.        

A ZSOLTÁR VÁLASZA: Uram, menekünk lettél  *  nemzedékről nemzedékre. 

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI 

Az évközi 18.vasárnapot ünnepeljük. (II. zsoltárhét) Kedden lesz Urunk színeváltozásának ünnepe. Az ünnepi szentmise Mogyorósbányán lesz 18 órakor.  

MISESZÁNDÉKOK – SÁRISÁP (augusztus 4-11.) V: + Horváth Jakabné szül. Csicsmann Mária és szerettei; H: + Üveges István és felesége, Varga Mária; Sz: Beteg gyermekért; P: A Rózsafüzér Társulat szándékáraV: + Urbanics Károly és szerettei 

Ernesto Cardenal: Istenben élünk, minden felől körülvesz bennünket jelenvalóságának légkörével. S ahogy a levegő tele van fény- és hanghullámokkal, amelyeket sem a természetes emberi látással, sem a természetes emberi hallással nem érzékelünk, épp úgy nem halljuk Isten adóját csak akkor, ha ráállunk a megfelelő hullámhosszra. Aki csupán csak a világban kiépített adóállomásokra van hangolva, nem fogja fel azt a csodálatos üzenetet, amelelcsendesült lelke mélyén az Istentől érkezik.  

Vonderach:A kereszténységre való meghívás nemcsak az Istennel, de a többi, számomra most még ismeretlen hívővel való egységet és közösséget is magába foglalja. A keresztségben megkaptuk az isteni Lélek nagy adományát, de ez felelősséggel és kötelezettséggel jár mások felé. Az egység feltétele saját magunk elégtelenségének alázatos beismerése, a megbocsátásra való készenlét és egymás kölcsönös elviselésének vállalása. Ezek nélkül nem lehetünk Krisztusnak és egymásnak testvérei.    

Weöres Sándor: Senki se áltassa magát a reinkarnáció tanával, hogyha meghalt, majd e földre újra születik. Igaz ugyan, hogy tele van tapasztalattal, tudással, amit nem szerzett, hanem örökölt. Ilyen szempontból nem először él. S az is igaz, hogy holta után mások éppígy viszik őt magukkal. Ilyen szempontból nem utoljára él. Csakhogy ez a másik, harmadik, sokadik újjászületése nem azonosa, hanem örököse.  

Lev Tolsztoj: Aki lelke mélyén felfogta Jézus üzenetét, úgy érzi magát, mint a madár, amely először érzékeli, hogy szárnya van. Ez az érzés megszünteti a félelmet, megnyílik a szabadság végtelenje.