Évközi 17. vasárnap

OLVASMÁNY: Ter 18,20-32: Magukkal ránthatnak-e a gonoszok a romlásba másokat is? Mentesíthetjük-e a gonoszság hatásai alól a gyermekeinket? Lehetséges-e mai világban a halál kultúrájával szemben az élet kultúráját élni? Ábrahám közbenjár Szodoma és Gomorra lakóiért. Ezekiel (22,30) és Jeremiás (5,1) azt hirdetik, hogy Isten egyetlen igaz miatt is megvédi a közösséget a romlástól. A próféták voltaképpen Jézusról, az egyetlen igazról beszéltek, akiért az Atya megkönyörült az egész világon. Ábrahám alkudozik. Nem bízik abban, hogy lesz ötven igaz, így végülis tíznél megáll. Isten azonban egy igaz miatt is megkönyörül. Annak az igaznak azonban valóban igaznak kell lennie. Így van ez minden családban is. Ha van egy igaz keresztény a családban, aki vonzó módon éli az Evangéliumot, feltétel nélkül bízik Istenben, szereti és óvja az Egyházat, az nem marad jótékony hatás nélkül. Általa a hit iránt érzéketlen közösségben is jelen lesz a lelkeket gyógyító és az Isten iránti gondolkodást előbb-utóbb megnyitó Jézus.

SZENTLECKE: Kol 2,12-14: Szent Pál azt mondja, hogy az emberek között csak Jézus tudott olyan igazzá válni, aki miatt az Atya megkönyörült az egész emberiségen, akiket Jézus képviselt. Így nem az első bűnbeesés a végzetes, hanem a második, vagyis az, ha makacsul és kitartóan elutasítjuk Megváltónkat, akiben és aki által igazzá válhatunk. Szent Pál megdöbbentő képet használ. A keresztségben a régi ember végleg meghal, és Jézussal együtt mintegy sírba száll, hogy majd vele együtt életre keljen az új ember.

EVANGÉLIUM: Lk 11,1-13: Szent Ciprián, Szent Ágoston, de Benedek pápa is hosszas és kimerítő magyarázatot adnak a Miatyánk értelmezéséről. A Miatyánk az Egyház imája. Célja, hogy egy szívvel, lélekkel, közös hittel és szeretettel forduljunk együtt az Atyához. Vajon létrehozza a Miatyánk ezt az egységet? Sokan még a szöveg értelmezésében sem jutnak dűlőre, másképpen értelmezik, mint az Egyház. (A „ne vigy minket kísértésbe” helyett azt mondják: ne védj minket a kísértésben.) Mivel a Miatyánkban hét kérés van, Jézus arról is beszél, hogy mennyire fontos az, hogy kérjünk és helyesen kérjünk az Atyától. Ha ketten vagy hárman összegyűlünk Jézus nevében, vagyis egyetértően befogadjuk az Evangéliumot, akkor Ő közvetíti kéréseinket az Atyához és meghallgatásra találunk. Van, aki azt mondja, hogy neki nem kell templomba mennie ahhoz, hogy imádkozzon. Ez formailag lehet, hogy ima, de hatásaiban megközelítőleg sem az. Mindig biztatom a jegyeseket, hogy az esküvő előtti napon egy csendes szentmisén vegyenek részt, ahol a Miatyánkot egymás kezét fogva imádkozzák és kérjék Istentől azt, ami a legfontosabb lesz a házasságukban.  

A ZSOLTÁR VÁLASZA: Amely napon hozzád kiáltok,  *  hallgass meg engem, Istenem.

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Az évközi 17. vasárnapot ünnepeljük. (I. zsoltárhét)

Kedden 15 órakor temetés lesz Sárisápon (+ Révész Istvánné, szül. Antal Anna) utána pedig gyászmise. Ezért kedden este a mogyorósbányai szentmise elmarad.

MISESZÁNDÉKOK – SÁRISÁP (július 28. – augusztus 4.) V: + Lengyel László és + Ollé Erzsébet; H: (….); Sz: (….); P: (….); V: + Horváth Jakabné, szül. Csicsmann Mária és szerettei

König bíboros: Mindenki életében egyszer eljön az a nap, amikor megtapasztalja és átéli, majd tudja és hiszi is, hogy az egész valóságnak, benne az emberi életnek, a történéseknek és összefüggéseknek mély értelmük van. Talán két egymást szerető ember egymásra találása, talán egy nehéz élethelyzetből való kitekintés, talán egy személyes fájdalom kijózanító traumája, talán a gyerekünk születése, talán annak megtapasztalása, hogy szükség van ránk, hozza meg azt a felismerést, hogy Istennek szüksége van rám, és nekem szükségem van Istenre. Ha ezt elfogadjuk, egyszerre megvilágosodik, hogy a történések szükségesek és értelmesek. Régen ezt a bölcsesség adományának is mondták. Sohasem tudjuk teljesen megfejteni a történések értelmét és célját, de azokat úgy éljük át, hogy szükségszerű és minket meghaladó értelmű beteljesedésnek és nem sorscsapásnak vagyunk a részesei. Ez a határtalan és végtelen LÉT lüktetése körülöttünk, s ez maga az Isten. S ennek a LÉT-nek nem külső szemlélői vagyunk már csupán, hanem Jézussal boldog részesei.

Adrien Sylvain: Naponta azzal foglalkozni, hogy egyvalakit boldoggá tegyünk, és közben senkinek se legyünk ártalmára, annyit jelent, mint a legbensőségesebb úton közeledni az Istenhez.

Vianney Szent János: A pap nem önmaga miatt van. Nem oldozhatja fel önmagát, nem szolgáltathatja ki saját magának a szentségeket. A pap értetek van, és még inkább azért a Jézusért van, aki őt hozzátok küldte.

Évközi 16. vasárnap

OLVASMÁNY: Ter 18,1-10: Isten mindig küldi hozzánk a jó hírt hozókat. Kérdés, hogy várjuk-e őket, és marasztaljuk-e őket. Ábrahám három idegen vándort fogadott be, és mindennel ellátta az ifjakat. Talán ez is kellett ahhoz, hogy Isten beteljesítse ígéretét és megszülethessen fia, Izsák. Már nem a rabszolganő fia lesz az örökös, hanem Sára gyermeke. Ábrahám nem elkeseredett a hosszú, gyermektelen várakozás alatt, hanem megmaradt az Isten jósága tükrözőjének. Voltaképpen rossz környezetet ad a gyermeknek az a szülő, aki ugyan lenyűgöződik a kicsi „tündérségétől”, de nem látja meg szívében az Isten iránti olthatatlan vágyat. Aztán ösztönösen kioltja ezt a vágyat, hogy a továbbiakban már ne legyen dolga vele. S önmaga válságéletéhez igazította a sokkal többre hívatott gyermeki életet. Isten helyett ad neki okostelefont.

SZENTLECKE: Kol 1,24-28: Az ember keresi a gondtalan életet, az egyre nagyobb jólétet. Ugyanakkor sokan lemondtak már a történelemben a kényelemről, az anyagi javaikról és remetének, szerzetesnek mentek. Királyi és főnemesi családok sarjai a legszegényebb országokba jelentkeztek missziós szerzetesnek. S ezek nem életunt, megkeseredett emberek voltak. Sőt! Szent Pál egészen különleges értelmet ad annak a döntésnek, amely nem elutasítja, hanem örömmel vállalja a másokkal való sorsközösséget, sőt az együtt-szenvedést, a conpassio-t. Hozzákapcsolódunk Jézus megváltó áldozatának a művéhez, segítjük azt kiáradni a világba. Szent Pál azt mondja, hogy különös gondunk legyen a pogányokra, akik önhibájukon kívül vannak távol Krisztustól, és csak mi ajándékozhatjuk meg őket a feltámadt Jézus jelenlétével. Tudatosítva bennük, hogy értük is meghalt az Isten Fia.

EVANGÉLIUM: Lk 10,38-42: Nem szeretjük a lusta, haszontalan embereket és nagyra értékeljük azokat, akik dolgosok, szorgalmasok. Azonban azzal a jelenséggel is találkozunk, hogy a szellemi munkás lenézi a kétkezit, a kétkezi a szellemit, a városi a falusit, a falusi a városit, a nő a férfimunkát a férfi pedig a női munkát nem becsüli a sajátjával egyenlő szinten. Az evangéliumban Jézus arra mutat rá, amit Weöres Sándor úgy fogalmaz meg, hogy a létért való küzdelem felemészt bennünket, ha nem alakul át az élet bennünk létezéssé. Az élet ösztönösség, a létezés fokozatos fölemelkedés. Fölemelkedni az életig vagy lesüllyedni a halálba. Sokan felesleges időpocsékolásnak tekintik a vallásos embernek az Istenre, a lelkiéletre és az imádságra szánt idejét. Holott ezek azok az evezőcsapások, amelyek a felfelé viszik a vadvízen a csónakot és nem engedik a zuhatag felé sodródni. The point of no return! Olvassuk Amerikában a közeli vízesést jelző táblákon. (Innen már nincs visszatérés.) Az Istenre, az imádságra és a vallási élet fejlesztésére szánt idő sokszorosan megtérül az életünkben. Nem elfásul az életünk, hanem erősödik, nem hullik darabjaira a családunk, hanem az öröm közössége marad.        

A ZSOLTÁR VÁLASZA: Uram, ki lakhat  *  a te hajlékodban?

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Az évközi 16. vasárnapot ünnepeljük. (IV. zsoltárhét) Hétfőn Szent Mária Magdolna, kedden Szent Brigitta, Európa társvédőszentje, csütörtökön Szent Jakab apostol ünnepe lesz, pénteken pedig a Boldogságos Szűz Mária szüleinek, Szent Annának és Szent Joákimnak az emléknapja. Isten éltesse a névnapjukat ünneplőket!

MISESZÁNDÉKOK – SÁRISÁP (július 21-28.) V: + Gula János és felsége, Tutervai Magdolna; H: + id. Malárik János és felesége, Gula Julianna és szeretteik; Sz: + Svigruha János és fia + József és + szülők; P: élő Kapus László; V: + Lengyel László és Ollé Erzsébet.

Prohászka Ottokár: Nekem a vallás nem bevégzett történelmi tény, amelyet hagyományként követek, Jézus élete nem múltbéli esemény, amelyet úgy bizonyítanak, mint bármely más múltbéli történést. Nekem nem tan, amelyet az ész érveivel és logikával, meggyőző erővel igazolnak. Nem rajtam kívül eső történet, amellyel, mint kinyilatkoztatott igazsággal megajándékoznak engem, hanem folytonos, bennem zajló esemény, amelynek a középpontjában vagyok. Krisztus megváltása bennem is történik, a misztérium engem is elér, bennem ismétlődik.

A munkaidő fokozatos csökkentése előnyökkel jár a legtöbb ember számára. Okosan fel kell tehát használni a szabad időt lelki és szellemi kikapcsolódásra és a testi egészség erősítésére. Ezt szolgálja a kedvenc tevékenység és a spontán tanulmányok; az utazás ismeretlen vidékekre, ami egyrész csiszolja a szellemet, másrészt az új ismeretségek révén kölcsönös gazdagodást eredményez; továbbá a testgyakorlat és a sportesemények, amelyek elősegítik a lelki egyensúly egyéni és közösségi megőrzését s testvéri viszonyt létesítenek minden rendű és rangú és nemzetiségű ember között. A keresztény hívők tehát vegyenek részt e korunk sajátosságait képező kollektív kulturális eseményekben, hogy emberi és keresztény szellemmel itassák át őket. (II. Vatikáni zsinat)

Évközi 15. vasárnap

OLVASMÁNY: MTörv 30,10-14: Mózes arról beszél, hogy a törvénnyel Isten nem megtörni akarja az embert, hanem hozzásegíteni ahhoz, hogy azt az életet élje, amely boldoggá teszi őt. Az isteni törvény nem külső diktátumként érkezik, hanem a teremtéssel az ember szívébe helyeződik. Igényes befelé figyeléssel felismerhetjük. Amikor az ember az isteni törvényt elutasítja, fokozatosan csúszik bele olyan tőle idegen törvényekbe, amelyek egyre bénítóbban hatnak majd életerejére és életörömére. Együttműködni az Isten belénk teremtett törvényével – életre segít; küzdeni e törvény ellen – kárhozatba visz. Szent Ciprián szerint csak két lehetősége van az embernek: felnőni az életig vagy lesüllyedni a halálba.

SZENTLECKE: Kol 1,15-20: Csak egy módon lehet felnőni az életig: elfogadni Jézust. Nincs messze tőlünk, hiszen mint „minden teremtés elsőszülöttjeként” (Kol 1,14), ott rejtezik életadó formaként valamennyi ember lelke mélyén. Annyira élünk, amennyire Jézus átveheti a mi nevelésünket. (Ma már látjuk, milyen drámai következményei vannak annak, ha Jézusról letiltják a szülők gyermekeiket.) De a mennyek országáról is azt mondja Jézus, hogy nem kell önmagunkon kívül keresni. Bizony, az bennünk van gyönyörű, megvalósulásra váró képességként. Mint ahogy az Egyházat sem az embereknek kell igazzá, hatékonnyá és vonzóvá formálni. Az is készen van. Felismerni kell, mégpedig Jézus egyre teljesebb befogadása révén. Ha az Istentől függetlenedett emberek gigantikus tervei elszabadulnak, széttöredezik a világ bennünk és körülöttünk. Ha az Egyházban Jézusra és egymásra találva, az Egyház küldetését éljük, csodálatos éltető fény sugara árad általunk a világra. Egyetlen olyan „szent asszony” családja sem lesz keresztény, aki mindent kézben akar tartani és hisztériás rohamot kap, ha valami nem úgy történik, ahogy ő jónak látja. Egyetlen olyan „szent asszony” családja sem lesz keresztény, aki folyamatosan duzzog, hogy nem ő irányítja a dolgokat. Olykor már az első megszólalásnál a hangszín, a hanghordozás mutatja, hogy egy szerencsétlen „uralkodóval” van dolgunk. Viszont minden anya családja példaadó keresztény lesz, aki csendes alázattal éli övéi elé az Istennel való kapcsolatát és az Egyház iránti háláját.

EVANGÉLIUM: Lk 10,25.37: Az irgalmas szamaritánusról szóló példázatban a levita és a pap tévesen értelmezik a törvényt. A főparancsnak csak a felére koncentrálnak. Kiválasztottságuk és szakrális feladataik miatt nekik „tisztának” kell maradniuk, gondolják, hiszen szent feladatuk van a templomban. Elmulasztják a felebaráti szeretet gyakorlását. Csak az Istenre és nem az emberre koncentrálnak. Így viszont Istennel sem találkozhatnak. Jézus egyenesen arról beszél, hogy a vele való legintenzívebb találkozás akkor valósul meg, amikor a rászorulókon segítünk. Amit egynek a legkisebbek közül tettetek, nekem tettétek. Egy történet. „Anyuka, tudna nekem segíteni? Elrontottam a vasárnapi ebédet – kérdezi a meny a templomba induló anyósától. Ő belép a menye lakásába, teteszi az imakönyvet és a rózsafüzért. Mivel téged éppúgy szeretlek, mint Jézust, persze, hogy segítek – mondja.” Az istenszeretet mértéke az emberszeretet. Istent azzal szolgálom, hogy embertársaimnak a javára vagyok. Ez az Egyháznak is a küldetése a világban.

A ZSOLTÁR VÁLASZA: Az Úr végzése igaz,  *  megvidámítja a szívet.

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Az évközi 15. vasárnapot ünnepeljük. (III. zsoltárhét)

A héten kedden Mogyorósbányán, szerdán pedig Sárisápon elmarad az esti szentmise.

MISESZÁNDÉKOK – SÁRISÁP (július 14-21.) V: + Borsos János és szerettei; H: (….); Sz: (–––); P: (….); V: + Gula János  és felesége, Tutervai Magdolna

Prohászka Ottokár nyomán: Ez a két parancsolat, az isten- és felebaráti szeretet parancsolata magába foglal minden egyebet. Aki tehát szeret, az teljesíti a törvényt. Aki megtér Istenhez, azonnal elhagyja a trágár beszédet, érti a házasság szentségét, az imaélet szépségét, a keresztséget és a Hiszekegyet. Aki bár még nem ismeri Istent, de odaadó a felebaráti szeretetben, nagyon közel van Istenhez. Az ember földi hivatása, hogy jó ember legyen. Senkinek sincs szüksége sok könyvre és sok tudományra, hogy jó ember legyen. „Mindössze” szeretnie kell az embertársait. (Nem csupán a jobb- vagy baloldaliakat, nem csupán azokat, akikhez érdek fűzi, hanem mindenkit.) Aki felismeri Jézus iránta való nagylelkűségét, azt, hogy bűnös, hálátlan mivoltában is szereti őt, maga is szeretettel fog fordulni az emberek felé.

Weöres Sándor: Tiprás és eltiportatás, falás és fölfalatás: ez maga az élet. Azonban ruhaként viselni a tiprást és eltiportatást, falást és fölfalatást, ez maga a létezés.

Aki szeszélyét követi az életre hivatkozik. Aki lelkének mélyebb szükségletét követ, az a létezésbe burkolózik.

Aki viharosan szeret, gyűlöl, sóvárog, undorodik az élőként viselkedik. Aki nyugodtan viseli, hogy ő egy alkotó része az isteni egésznek, az a létezésről tesz tanúbizonyságot.

Évközi 14. vasárnap

OLVASMÁNY: Iz 66,10-14: Általában az örömhöz és a jókedvhez okot keresünk vagy társítunk, s ha ez elmúlik az öröm és a jókedv is elmúlik. Gyakran azt is tapasztaljuk, hogy milyen szélsőséges érzelmi ingadozásokra képes az ember. A próféta az örömöt és az ünnepet Jeruzsálemhez, az Isten városához köti. Jézus pedig az Atyával való kapcsolatunkhoz. S ez nem csupán a kőből épült falak között történik meg, de sokkal inkább a lélekben, ha az a Szentlélek temploma. Ez nem azt jelenti, hogy elhagyhatjuk a templomot, hanem azt, hogy ott a Szentlélek befogadása megtörténjen.

SZENTLECKE: Gal 6,14-18: Minden ember boldog akar lenni, énekli a negédes sláger. S ez ma a világban egyre fogcsikorgatóbban, egyre több frusztrációt takargatva a felszínes módon zajlik. A boldogságra, az egységre, a békére való képtelenséget az embernek önmagában kell keresnie. Az új ember hordozza a lelkében a béke ajándékát, aki képes megélni és megmutatni a megváltott létének örömét. Nem a jelen eseményeiből rakosgatja össze örömöcskéit, hanem belép az Atya szeretetébe és abba a távlatba, ami az istenszeretőknek megnyílik. Szent Pál Krisztus keresztjével dicsekszik, ami kivezette őt önelégültségének zsákutcájából. Nem rajta múlnak a dolgok, hanem a kegyelmen, amelynek forrását Jézus feltárja és elérhetővé teszi nekünk.

EVANGÉLIUM: Lk 10,1-12. 17-20: Jézus azt kéri, hogy hiteles élettel tegyünk tanúságot az emberek előtt megváltottságunkról, az öröm bennünk élő valódi természetéről. Arra is felhívja a figyelmünket, hogy – bár kötelességünk a tanúságtevés – ezzel olyan jellé válunk, amely kiváltja sokakból az ellenkezést. Két síkon nyitogatja ugyanis a kegyelem a régi ember bezárt világát. Mindenkinek van egy rejtett, belső viszonya az Istennel, amely nagyon megrekedhet, ellaposodhat, vulgárissá válhat, ha nem kap „külső” segítséget. Van, aki igencsak nyitott erre a külső segítségre. A megszállott megtévedettekkel azonban nem tudunk mit kezdeni. A pride-felvonulástól, az abortuszt ünneplőktől egyszerűen el kell fordulnunk. Semmi közösséget sem vállalhatunk velük. Ahogy azoktól a politikai fantasztáktól is el kell fordulnunk, akik úgy papolnak az egységről, hogy szívükben az arra való képtelenséget hordozzák, s kifejezik, hogy „undorodnak” azoktól, akik erre rámutatnak, netán a fizikai likvidálásuk gondolatával is el-eljátszanak.      

A ZSOLTÁR VÁLASZA: Minden föld Istent dicsérje!

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Az évközi 14. vasárnapot ünnepeljük. (II. zsoltárhét) A héten, csütörtökön lesz Szent Benedek apátnak, Európa fővédőszentjének ünnepe. A héten kedden Mogyorósbányán, szerdán pedig Sárisápon elmarad az esti szentmise. Hétfőn Sárisápon 15 órakor temetés lesz: Tóth Imréné született Kiss Julianna.

A héten volt a plébánián a hittanos napközis tábor, amely eredeti célja szerint az iskolai hitoktatás elméletét igyekszik a gyakorlati életbe beleszőni. Ismét sok önzetlen segítő jóvoltából tudtuk megrendezni a tábort. A programot Kollárné Mázsi Krisztina fogta egybe. Köszönet a segítőknek is: Török Judit, Szakács Tímea, dr. Pleininger Eszter, Kollár Mária, Szőke Erzsébet, Borsosné Polónyi Orsolya, Borsos Zsuzsanna, Juhászné Szilvia, Vajdáné Marika, Tóth-Pál Zsuzsanna, Guth Tímea, Pirityi Mónika, Viszkok Vince nagymamái; és mindazoknak is köszönet, akik a táborhely előkészítésével, süteménnyel, gyümölccsel, adománnyal, az utaztatásban való segítéssel támogatták a programot.

MISESZÁNDÉKOK – SÁRISÁP (július 7-14.) V: + Családtagok; H: (….); Sz: (––); P: (…); V: + Borsos János és szerettei

„A Főnek és a Pásztornak hivatalát gyakorolják a papok Krisztus teljhatalmából való részesedésük mértéke szerint. A püspök nevében egybegyűjtik Isten családját, mint testvéri közösséget, amelyet egy szellem éltet, és Krisztus által a Szentlélekben odavezetik az Atyaistenhez. Az Egyházat építve a papok kövessék Krisztus példáját: legyenek mindenkivel szemben barátságosak, a népszerűséget azonban ne hajhásszák, magatartásuk a keresztény tanítás és élet követelményeihez igazodjék, tanítva és mint kedves gyermekeket intve is a híveket az apostol szavai szerint: ’Állj elő az Evangéliummal, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel’ (2 Tim 4,2)” (Zsinati határozat a papi szolgálatról)

„Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és amit kezünkkel tapintottunk: az élet Igéjét hirdetjük nektek. Igen, az élet megjelent, láttuk, tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, amely az Atyánál volt és megjelent nekünk. Amit láttunk és hallottunk, azt nektek is hirdetjük, hogy ti is közösségben legyetek velünk. Mi ugyanis az Atyával és az ő Fiával vagyunk közösségben.” (1Jn 1-3)

Így ír Szent János apostol a világban való feladatunkról. Csak az képes tanúságot tenni arról, aki öröktől van és éltet bennünket, aki hallott róla, szemlélte, kezével tapintotta. A misszióra képtelen keresztény eddig az élményig nem jutott még el.