Évközi 3. vasárnap

OLVASMÁNY: Neh 8,2-10: A szentmise igeliturgiájának keretében Egyházunk a hároméves ciklus során Nehemiás könyvéből ezt az egy részt olvastatja fel, nyilván a jelentősége miatt. A babiloni fogságból visszatért nép először tart közös istentiszteletet. Ezdrás pap ünnepélyesen felolvassa a törvényt és azt meg is magyarázza. (Hasonlót cselekedett Józsue Szichemben, amikor Egyiptomból hazatérve birtokba vették az országot, és Jozsiás király is Jeruzsálemben, amikor végrehajtotta a vallási reformot.) A nép életének megerősödése nem nélkülözheti a törvényt, annak világos ismeretét és az amelletti ünnepélyes elköteleződést. Ez egy didaktikai alapelv: Világosan bemutatni feladatot, megmagyarázni annak értelmét, és ünnepélyesen elköteleződni mellette.

SZENTLECKE: 1Kor 12,12-30: Szent Pál egyháztanának a lényege fogalmazódik itt meg. Mindnyájan, akik megkeresztelkedtünk (zsidók, pogányok, görögök) ugyanannak a testnek a tagjai lettünk, és ugyanaz a Lélek éltet bennünket. A test tagjainak más-más a szerepe, de valamennyinek a működése és a többivel való együttműködése biztosítja a test egészségét és erejét. A katolikus embernek tudja, hogy neki nem direkt módon kell a társadalom erkölcsi felemelkedéséért küzdenie, hanem az Egyházat kell megjelenítenie és belehelyezni a társadalomba, mint az igazság, az élet és a szeretet forrását. Ezzel a közvetett hatással tehetünk valóban jót a társadalommal. (Prohászka Ottokár is ezt ismeri fel 1919. július 20-án a naplóbejegyzése tanúsága szerint.)

EVANGÉLIUM: Lk 1-4; 4,14-21: Lukács evangéliumának kezdetét hallottuk. Lukács egy tipikus ókori irodalmi vagy történelemleíró műfaj formáját követi. Megnevezi a címzettet, akit értesíteni akar azokról a dolgokról, melyeknek alaposan utánajárt, s a szemtanúktól vett át. Teofil a megszólítása alapján (tiszteletre méltó) előkelő római tisztviselő lehetett, aki a keresztény hitre tért. A mai Evangélium a 4. fejezetből, Jézus názáreti beszédéből veszi azt a részt, amellyel maga Jézus hirdeti meg küldetésének nyitányát és lényegét. Jézusra várnak a bűn foglyai, és azok a vakok, akik nem látják még, hogy miért élnek valójában. Minden trágárbeszédű, káromkodó, anarchista módon tüntető ember alapvetően önmagával nincs megelégedve. A problémát önmagában hordozza.

A ZSOLTÁR VÁLASZA: Uram, Istenem,  *  örök életet adó igéid vannak.

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Az évközi 3. vasárnapot ünnepeljük. (III. zsoltárhét) Szombaton, február 2-án lesz Urunk bemutatásának ünnepe, másképpen Gyertyaszentelő. Sárisápon pénteken (február 1-jén) ünnepeljük este 6 órakor előesti szentmise keretében. A szentmise a gyertyaszentelés liturgiájával kezdődik. Szombaton Annavölgyben, vasárnap pedig Mogyorósbányán és Sárisápon Balázsáldás is lesz.

Lebontottuk a karácsonyfákat és a betlehemet, köszönet azoknak, akik ezt a munkát és a takarítást elvégezték. Ugyancsak köszönet azoknak, aki az ökumenikus imaóra agapéjáról gondoskodtak. Rácz Tibor lelkész úr az emberi belső és külső összhangba hozásának fontosságáról beszélt.

Sárisápon a Képviselőtestület február 7-én, pénteken 19 órakor tarja a rendes évi zárszámadási és költségvetési közgyűlését.

MISESZÁNDÉKOK – SÁRISÁP (2019. január 27. – február 3.) V: + Keresztszülők, + gyermekeik; H: (….); Sz: (….); P: (….); V: (….)

Sík Sándor: Aki vasárnapi keresztény, az a kereszténységnek csak egyheted részét éli meg. Igaz, hogy a Zsoltár azt mondja: „Boldog az a nép, amely tud ünnepelni”, de mindjárt hozzáteszi: „a te arcod fényében járni, kelni”. Járni, kelni akkor is, amikor nincs ünnep. Boldog az a nép és boldog az a család, amely hétköznap is az Isten arcának fényében jár.

/Sík Sándor 1889. január 27-én született, Ady pedig 1919. január 27-én, pontosan 100 évvel ezelőtt, negyvenkét évesen halt meg./

„A régi hinduk életük végén az erdőbe vonulnak, hogy befelé forduljanak és életüket Istenhez kapcsolják. A mi erdőnk és szent berkünk a templom.

Az erdők és a hegyek mélyén források vannak. A kereszténység olyan hegyvidék, amely tele van forrásokkal. Meríteni kellene belőlük. De van, aki merít és ad annak, akinek nincsen vödre és nem ismeri a forrást? Szent kereszténység, tudod, mi vagy most az én szememben? Csodálatos vidék, rejtett, zárt forrásokkal. Nincsenek vödreid, nincs kútgémed, vagy ha van, hiányzik róla az ostor. Drága egyházam, nevelj magadnak merítő, vízhordó embereket. Körülötted hőség, tikkadtság, por, végtelenbe nyúló aszfalt, fáradt emberek, lelki sivatag.

A világ szép atlétákat nevel, acélos, ruganyos karú, hajlékony testű ifjakat, hogy a szépséget éljék, s az arénát, a diszkoszt, a labdát, az evezőt szeressék. Édes egyház, a te atlétáid hol vannak? A te virtuózad, akik a mélységet értik, s lenyúlnak az élet friss forrásáig, hol vannak?”

Prohászka Ottokár 1924. január 12-én írta ezeket a sorokat a naplójába.

Dosztojevszkij: Ne rettenjetek meg az emberek bűneitől, ne hagyjátok őket magukra. Szeressétek őket bűneikkel együtt. Mert csak ez a szeretet közelíti meg az isteni szeretetet. Szeressétek az Isten teremtményét, a legkisebb homokszemet is, szeressetek minden falevélkét is, amelyen megcsillan a legkisebb fénysugár.