Urunk megkeresztelkedése

OLVASMÁNY: Iz 42,1-7: Jézus szilárdítja meg az igazságot a földön. Idei ökumenikus imahetünk mottója: „Az igazságra és csakis az igazságra törekedj.” Ennek teljessége Jézusnál van. Nélküle nem az igazság működik, hanem egy-egy érdekcsoport igazságként beállított rövidtávú érdeke, vagy a nagyon eltévedt emberek vakhite. Jézus tanítására várnak a nemzetek. Ezt nem egy-egy magányos hős tudja képviselni, hanem az a közösség, amelyet Egyháznak mondunk. Gyakori tévedése az emberiségnek, hogy nem a kiáradó, cselekvő szeretetben, hanem a hamis ideológiákban bízik, s a békés összefogás hiányában olyan emberekben, akik ideig-óráig fenn tudják tartani magukról a természetfeletti képességekkel rendelkező ember mítoszát. Ezek mindegyike az élete végén szánalmas vesztesként szégyenült meg. Egy valaki mert egész életében gyenge lenni, hogy halálában megdicsőüljön.

SZENTLECKE: Tit 2,11-14; 3,4-7: Jézus nem szabta feltételül az eljöveteléhez azt, hogy a világ vegyen egy jó fordulatot, és váljon méltóvá az Ő fogadására. Ellenkezőleg. A világ ugyanis őnélküle nem tud jó fordulatot venni. Ám vele ezt a fordulatot meg kell tenni. Valahol olvasom, hogy Jézus megkeresztelkedése azt jelzi, hogy Isten teljesen belemerül a mi világunkba. Érthetjük ezt úgy, hogy teljesen azonosul velünk, jóváhagyja sajátos elképzeléseinket és terveinket? Nem. Ezt nem érthetjük így. Inkább eljött, hogy megmutassa, miképpen kell kiemelkedni a vízből, és miképpen kell átúszni az egyik partról a másikra. Nem azonosulni jött velünk, hanem megváltoztatni bennünket. A földi dolgaiban lekozmált emberből Isten felé nyitott embereket formál.

EVANGÉLIUM: Lk 3,15-16.21-22: Miközben János sok embert megkeresztelt, senkivel sem történt meg az, ami Jézussal. Ezért kérdezik később az apostolok, amikor megérkeznek a különféle városokba egy-egy születő egyház tagjaihoz: János keresztségével vagytok-e megkeresztelve, vagy a Szentlélekkel? Jézus a keresztség teljes értelmét tárja fel saját cselekedetével. Ezért mi nem úgy általában, formálisan, szokás szerint keresztelkedünk, hanem Jézusban keresztelkedünk meg. Ezt sokan nem képesek felfogni. Akkor hát érvénytelen a keresztségük? Semmiképpen sem. Hiszen az Egyház már befogadta őket, s az Egyházban élő kereszténnyé formálódhatnak. Amikor a jehova witness azt kéri, hogy „írjuk ki” őt az egyházból, akkor azt kéri, hogy vessük el őt magunktól. Ezt senkivel sem tehetjük meg.      

A ZSOLTÁR VÁLASZA: Mondj áldást lelkem az Úrnak,  *  mert csodálatos az ő nagysága.

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Urunk megkeresztelkedésének ünnepe van. (III. kötet I. zsoltárhét) Kezdődik az évközi idő, amely március 6-ig, hamvazószerdáig tart. Pénteken Árpád-házi Szent Margit ünnepe lesz.

Jövő vasárnap, január 20-án délután 3 órakor a Sárisápi Művelődési Házban lesz az ökumenikus imaóra. Mivel mi vagyunk a vendéglátók, gondoskodni kellene süteményről.

MISESZÁNDÉKOK (2019. jan. 13-20.)

SÁRISÁPV: Doni hősökért; H: (….); Sz: (….); P: (….); V: Fogadalmi szentmise, a bányaszerencsétlenségek áldozataiért.

MOGYORÓSBÁNYAV: + Hozzátartozók; K: + Papp János (temetés: hétfőn 15.00: Szabó Sándorné)

Amit a keresztelésről vallunk, azzal pontosan kifejezzük, hogy miben látjuk az ember értékét és méltóságát. A keresztségben Isten gyermekei, a mennyország örökösei és az Egyház tagjai leszünk. Aki a keresztséget tudatosan elhárítja gyermekétől, ezt a három dolgot tagadja, vagy nem ismeri fel gyermeke számára ezen értékek közvetítésének szükségességét. Sokan közönyösek a keresztséggel kapcsolatosan mert nem ismerik hatását. Őt magát megkeresztelték ugyan, de a hitnevelését már elhanyagolták. Az ilyen szülők gyermekeik keresztelését sem szorgalmazzák. Évekig várakoznak például, mert „nem találtak alkalmas keresztszülőt”. Holott a keresztség nem a keresztszülőt hozza létre, hanem azokat a kegyelmi hatásokat, amelyek alapvetően kihatnak arra, hogy az ember miképpen viszonyul az élethez, önmagához és embertársaihoz. Konkrétan a boldogságról van szó. Rövid időn belül megháromszorozódott a sajátos nevelési igényű gyermekek száma. Fiataljaink java része már nem érzi megelégedettnek és boldognak magát tudatmódosító szerek és a virtuális világ kábítása nélkül. Nem tudnak arról, hogy ők Isten gyermekei. Óvodások és kisiskolások nagyon elszomorodnak attól a gondolattól, hogy a Mikulás nem Lappföldről, hanem a mennyországból érkezik. A mennyország semmilyen vonzalmat nem gyakorol rájuk. Annál inkább a jól reklámozott bóvlik. A szülők aggódva nézik, hogy közéjük és gyermekeik közé egyre erősebben beépül egy liberális katyvasz. Hasonlóképpen látják ezt a tanárok is. A lelkiismeretes pedagógusok és a diákok közé szintúgy betelepedett ez a kártékony massza. Szent János apostol figyelmeztet bennünket, hogy alapvetően másképpen hat ránk a világ és a keresztséget közvetítő Egyház. Ha csak a világban élünk, elveszítjük az élettel való kapcsolatunkat. (vö.: 1Jn 5,12k) Ebben a világban az Egyház biztosítja számunkra az emberről és az életről való teljes tudást, valamint a lélek helyes irányulásainak felismerését és az abban való kitartást. Mintegy hatvan éve kezdtük szorgalmazni a világiak aktív részvételét az Egyház életében és küldetésében. Most még a kezdeti időszak útkeresését tapasztaljuk. Az aktivitás nagy, de igen sokszor egyéni ambíciók mentén, az Egyház valódi ismerete és elkötelezett szeretete nélkül. Van azonban két követésre méltó példa, a fokoláre-é és a jezsuitáké. Úgy vonják be az Egyházba a világiakat, hogy a testvéri közösség pontos szervezeti és teológiai kereten belül valósul meg. Jézusról ma már nem a karizmatikus szentek, nem a magányos hősök, nem, a teológiai igazságok mellett lenyűgöző módon érvelő lángelmék tudnak döntő tanúságot tenni, hanem az a Krisztusra hivatkozó szeretetközösség, amely otthont nyújt az erre vágyó embernek. Valami nincs rendben, ha szupersztár a plébános, de nem működik a plébánia, ünnepelt személyiség a püspök, de magukra hagyatottak a papok, népszerű a pápa, de elutasított az Egyház. Papnak, püspöknek, pápának egyaránt az a legfőbb küldetése, hogy az Egyház látható, elérhető és gyümölcsöző legyen az emberek számára.

Ferenc pápa: „A kiselejtezés kultúrája sokféle arcot ölthet, és a megtérés előtti ember ösztöneiből lép elő.” Kiselejtezésre ítéljük mindazokat, akik kellemetlenséget okoznak, zavarják a kényelemben való berendezkedésünket. Legyen az rászoruló, vagy az igazságot nálunk mélyebben látó hívő. 2018-ban 40 katolikus misszionáriust öltek meg a világban (tavaly 23-at). Afrikában 19, Dél-Amerikában 13, Ázsiában 3 áldozatról tudunk. 1980 és 1990 között 115 misszionárius öltek meg a világban, 1990 és 2000 között 604-et.