Évközi 3. vasárnap

OLVASMÁNY: Neh 8,2-10: A szentmise igeliturgiájának keretében Egyházunk a hároméves ciklus során Nehemiás könyvéből ezt az egy részt olvastatja fel, nyilván a jelentősége miatt. A babiloni fogságból visszatért nép először tart közös istentiszteletet. Ezdrás pap ünnepélyesen felolvassa a törvényt és azt meg is magyarázza. (Hasonlót cselekedett Józsue Szichemben, amikor Egyiptomból hazatérve birtokba vették az országot, és Jozsiás király is Jeruzsálemben, amikor végrehajtotta a vallási reformot.) A nép életének megerősödése nem nélkülözheti a törvényt, annak világos ismeretét és az amelletti ünnepélyes elköteleződést. Ez egy didaktikai alapelv: Világosan bemutatni feladatot, megmagyarázni annak értelmét, és ünnepélyesen elköteleződni mellette.

SZENTLECKE: 1Kor 12,12-30: Szent Pál egyháztanának a lényege fogalmazódik itt meg. Mindnyájan, akik megkeresztelkedtünk (zsidók, pogányok, görögök) ugyanannak a testnek a tagjai lettünk, és ugyanaz a Lélek éltet bennünket. A test tagjainak más-más a szerepe, de valamennyinek a működése és a többivel való együttműködése biztosítja a test egészségét és erejét. A katolikus embernek tudja, hogy neki nem direkt módon kell a társadalom erkölcsi felemelkedéséért küzdenie, hanem az Egyházat kell megjelenítenie és belehelyezni a társadalomba, mint az igazság, az élet és a szeretet forrását. Ezzel a közvetett hatással tehetünk valóban jót a társadalommal. (Prohászka Ottokár is ezt ismeri fel 1919. július 20-án a naplóbejegyzése tanúsága szerint.)

EVANGÉLIUM: Lk 1-4; 4,14-21: Lukács evangéliumának kezdetét hallottuk. Lukács egy tipikus ókori irodalmi vagy történelemleíró műfaj formáját követi. Megnevezi a címzettet, akit értesíteni akar azokról a dolgokról, melyeknek alaposan utánajárt, s a szemtanúktól vett át. Teofil a megszólítása alapján (tiszteletre méltó) előkelő római tisztviselő lehetett, aki a keresztény hitre tért. A mai Evangélium a 4. fejezetből, Jézus názáreti beszédéből veszi azt a részt, amellyel maga Jézus hirdeti meg küldetésének nyitányát és lényegét. Jézusra várnak a bűn foglyai, és azok a vakok, akik nem látják még, hogy miért élnek valójában. Minden trágárbeszédű, káromkodó, anarchista módon tüntető ember alapvetően önmagával nincs megelégedve. A problémát önmagában hordozza.

A ZSOLTÁR VÁLASZA: Uram, Istenem,  *  örök életet adó igéid vannak.

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Az évközi 3. vasárnapot ünnepeljük. (III. zsoltárhét) Szombaton, február 2-án lesz Urunk bemutatásának ünnepe, másképpen Gyertyaszentelő. Sárisápon pénteken (február 1-jén) ünnepeljük este 6 órakor előesti szentmise keretében. A szentmise a gyertyaszentelés liturgiájával kezdődik. Szombaton Annavölgyben, vasárnap pedig Mogyorósbányán és Sárisápon Balázsáldás is lesz.

Lebontottuk a karácsonyfákat és a betlehemet, köszönet azoknak, akik ezt a munkát és a takarítást elvégezték. Ugyancsak köszönet azoknak, aki az ökumenikus imaóra agapéjáról gondoskodtak. Rácz Tibor lelkész úr az emberi belső és külső összhangba hozásának fontosságáról beszélt.

Sárisápon a Képviselőtestület február 7-én, pénteken 19 órakor tarja a rendes évi zárszámadási és költségvetési közgyűlését.

MISESZÁNDÉKOK – SÁRISÁP (2019. január 27. – február 3.) V: + Keresztszülők, + gyermekeik; H: (….); Sz: (….); P: (….); V: (….)

Sík Sándor: Aki vasárnapi keresztény, az a kereszténységnek csak egyheted részét éli meg. Igaz, hogy a Zsoltár azt mondja: „Boldog az a nép, amely tud ünnepelni”, de mindjárt hozzáteszi: „a te arcod fényében járni, kelni”. Járni, kelni akkor is, amikor nincs ünnep. Boldog az a nép és boldog az a család, amely hétköznap is az Isten arcának fényében jár.

/Sík Sándor 1889. január 27-én született, Ady pedig 1919. január 27-én, pontosan 100 évvel ezelőtt, negyvenkét évesen halt meg./

„A régi hinduk életük végén az erdőbe vonulnak, hogy befelé forduljanak és életüket Istenhez kapcsolják. A mi erdőnk és szent berkünk a templom.

Az erdők és a hegyek mélyén források vannak. A kereszténység olyan hegyvidék, amely tele van forrásokkal. Meríteni kellene belőlük. De van, aki merít és ad annak, akinek nincsen vödre és nem ismeri a forrást? Szent kereszténység, tudod, mi vagy most az én szememben? Csodálatos vidék, rejtett, zárt forrásokkal. Nincsenek vödreid, nincs kútgémed, vagy ha van, hiányzik róla az ostor. Drága egyházam, nevelj magadnak merítő, vízhordó embereket. Körülötted hőség, tikkadtság, por, végtelenbe nyúló aszfalt, fáradt emberek, lelki sivatag.

A világ szép atlétákat nevel, acélos, ruganyos karú, hajlékony testű ifjakat, hogy a szépséget éljék, s az arénát, a diszkoszt, a labdát, az evezőt szeressék. Édes egyház, a te atlétáid hol vannak? A te virtuózad, akik a mélységet értik, s lenyúlnak az élet friss forrásáig, hol vannak?”

Prohászka Ottokár 1924. január 12-én írta ezeket a sorokat a naplójába.

Dosztojevszkij: Ne rettenjetek meg az emberek bűneitől, ne hagyjátok őket magukra. Szeressétek őket bűneikkel együtt. Mert csak ez a szeretet közelíti meg az isteni szeretetet. Szeressétek az Isten teremtményét, a legkisebb homokszemet is, szeressetek minden falevélkét is, amelyen megcsillan a legkisebb fénysugár.

Évközi 2. vasárnap

OLVASMÁNY: Iz 62,1-5: A babiloni fogság után Jeruzsálem újból felragyog, igazságát meglátják a népek. A zsidóság életében Jeruzsálem a remény és a dicsőség városa, a rá való emlékezés is erőt ad. Mindaz, amit Izajás Jeruzsálemről mond, azt mi az Egyházra vonatkoztatjuk. Igazsága mindig felragyog, bár olykor babiloni fogságra vetik. Azt is tudni kell, hogy a fogságban vált igazán vallási közösséggé és küldetéstudatában erőssé a választott nép. Az Egyháznak is jót tesz, amikor küzdenie kell a fennmaradásáért, és azért, hogy megtalálja azt a nyelvezetet, amelyen eljut az Evangélium az emberekhez.

SZENTLECKE: 1Kor 12,4-11: A különféle adományokat ugyanaz a Lélek osztja ki tetszése (isteni terve) szerint, aki egyben tartja és élteti Krisztus testét, az Egyházat. A Szentlélek adományai nem az egyénnek szólnak, hanem a közösségnek. A zeneszerző nem magának ír zenét, hanem az embereknek. A zenész nem csak a maga örömére játszik, hanem másokat akar megajándékozni különleges tudásával. A kegyelmi adományokat azért kapjuk, hogy mások lelke is részesedjen belőlük, és egybeálljon egy nagy közös örömmé.

EVANGÉLIUM: Jn 2,1-11: Amikor Jézust valóban beengedjük az életünkbe és Ő ott teljesen jelen lehet, akkor kezdődik a „jó bor szakasz”, azt követően, hogy addig csak lőréhez jutottunk. S ez a szakasz akár életünk legvége is lehet. Természetesen más a helyzet akkor, ha már régtől fogva a jó bort ittuk. Gyakran halljuk kortársainktól: Magamat akarom megvalósítani. Ez a mondat annak a problémának a felismerését is jelentheti, hogy eddig nem a saját életünket éltük, mert túlzottan eluralkodtak benne a „szakértők” (a lőrét árulók), nem hagyva lehetőséget annak, hogy mi a saját belső útmutatásainkra figyeljünk. Az is probléma, ha a külső szakértők helyett maga az ember válik megtérés nélküli „szakértővé” a saját életében. Bizony, magába térés nélkül az ember elveszíti önmagát, nagyszájú világmegváltóvá válik, aki mindenkit meg akar javítani, csak önmagát nem. A megtérés nélküli, önmagát fenntartó ember is imádkozik, emígyen: Szeretnék találkozni Istennel, létem forrásával; szeretnék találkozni Istennel, a béke forrásával; de nem akarok találkozni Istennel, mint az igazság forrásával.        

A ZSOLTÁR VÁLASZA: Hirdessétek minden népnek,  *  mondjátok el az Úr csodás tetteit.

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Az évközi 2. vasárnapot ünnepeljük. (II. zsoltárhét) Ma van az elvándorlók és menekültek világnapja. Pénteken Szent Pál apostol megtérének ünnepe lesz (Pál fordulása). Ehhez a naphoz kötődik mindig az ökumenikus imahét.

Január 20-án, vasárnap délután 3 órakor a sárisápi Művelődési Házban tartjuk az idei ökumenikus imaórát református testvéreinkkel.

MISESZÁNDÉKOK

SÁRISÁP (január 20-27.) V: Fogadalmi szentmise; a bányaszerencsétlenségek áldozataiért; H: A bányaszerencsétlenségek áldozatiért; Sz: (….); P: (….); V: + keresztszülők, + gyermekeik

MOGYORÓSBÁNYA (január 20-27.): V: élő és + családtagokért

Peter-Hans Kolvenbach (mint jezsuita generális, Ferenc pápa egykori főnöke volt): „Az ember bűne a „gazdagsága”, amely a legfőbb akadálya annak, hogy Isten önmagát ajándékozhassa, és életének és szeretetének kincseit mindenkinek átadhassa. Mert a „gazdag” ellentétben Istennel, akitől mindent kapott, és ellentétben embertársaival, akiknek mindennel tartozik, mindent csak a maga számára akar megszerezni. (Voltak a történelemben olyan gazdagok, s nem kevesen, miközben filantrópként viselkedtek, valójában istennek képzelték magukat.) Manapság is tudni kell, hogy Istenhez, aki a szegény Úrban nyilatkoztatta ki önmagát, lehetetlen bárkinek is megtérni anélkül, hogy megtérjen szeretetben az emberekhez, meghozva az Evangélium szerinti döntést a szegénységben, elköteleződve az igazság kihívásai mellett.”

A bibliai nyelvhasználatban a szegénység nem anyagi helyzetet jelöl, hanem vallási jelentést hordoz. Szegény az, aki ráébred, hogy saját anyagi adottságaitól függetlenül, a végtelenbe mutató vágyait csak Isten gazdagsága tudja betölteni. Az ember olyan szépségre, jóságra és igazágra vágyik, amely csak Istenben van jelen hiánytalanul.

Vergílius: Trahit sua quemque voluptas. (Mindenkit saját vágyai vonzanak. vagy: Azt csináljuk, amit kívánunk.) Vannak azonban felszínen lévő vágyak, ezeket a külső világ tartja fenn bennünk. Ezeknek a felszínen lévő vágyaknak a követelődzései megakadályoznak bennünket abban, hogy felismerjük az igazabb, mélyebb, hozzánk tartozóbb, nemesebb vágyainkat. Nem lehet a gyermeket úgy nevelni, hogy nem tanítjuk meg őt a belső hangra figyelni. A kívülről jövő információk zajos tömege nem nyomhatja el azt a csendes információt, ami a lelke mélyén szólal meg, és magától az Istentől jön.  A mások iránti tisztelet, a vallás és az imádság nélkül nevelt gyermeket voltaképpen kitesszük a rabszolgapiacra, hogy ott bárki prédája lehessen.

Urunk megkeresztelkedése

OLVASMÁNY: Iz 42,1-7: Jézus szilárdítja meg az igazságot a földön. Idei ökumenikus imahetünk mottója: „Az igazságra és csakis az igazságra törekedj.” Ennek teljessége Jézusnál van. Nélküle nem az igazság működik, hanem egy-egy érdekcsoport igazságként beállított rövidtávú érdeke, vagy a nagyon eltévedt emberek vakhite. Jézus tanítására várnak a nemzetek. Ezt nem egy-egy magányos hős tudja képviselni, hanem az a közösség, amelyet Egyháznak mondunk. Gyakori tévedése az emberiségnek, hogy nem a kiáradó, cselekvő szeretetben, hanem a hamis ideológiákban bízik, s a békés összefogás hiányában olyan emberekben, akik ideig-óráig fenn tudják tartani magukról a természetfeletti képességekkel rendelkező ember mítoszát. Ezek mindegyike az élete végén szánalmas vesztesként szégyenült meg. Egy valaki mert egész életében gyenge lenni, hogy halálában megdicsőüljön.

SZENTLECKE: Tit 2,11-14; 3,4-7: Jézus nem szabta feltételül az eljöveteléhez azt, hogy a világ vegyen egy jó fordulatot, és váljon méltóvá az Ő fogadására. Ellenkezőleg. A világ ugyanis őnélküle nem tud jó fordulatot venni. Ám vele ezt a fordulatot meg kell tenni. Valahol olvasom, hogy Jézus megkeresztelkedése azt jelzi, hogy Isten teljesen belemerül a mi világunkba. Érthetjük ezt úgy, hogy teljesen azonosul velünk, jóváhagyja sajátos elképzeléseinket és terveinket? Nem. Ezt nem érthetjük így. Inkább eljött, hogy megmutassa, miképpen kell kiemelkedni a vízből, és miképpen kell átúszni az egyik partról a másikra. Nem azonosulni jött velünk, hanem megváltoztatni bennünket. A földi dolgaiban lekozmált emberből Isten felé nyitott embereket formál.

EVANGÉLIUM: Lk 3,15-16.21-22: Miközben János sok embert megkeresztelt, senkivel sem történt meg az, ami Jézussal. Ezért kérdezik később az apostolok, amikor megérkeznek a különféle városokba egy-egy születő egyház tagjaihoz: János keresztségével vagytok-e megkeresztelve, vagy a Szentlélekkel? Jézus a keresztség teljes értelmét tárja fel saját cselekedetével. Ezért mi nem úgy általában, formálisan, szokás szerint keresztelkedünk, hanem Jézusban keresztelkedünk meg. Ezt sokan nem képesek felfogni. Akkor hát érvénytelen a keresztségük? Semmiképpen sem. Hiszen az Egyház már befogadta őket, s az Egyházban élő kereszténnyé formálódhatnak. Amikor a jehova witness azt kéri, hogy „írjuk ki” őt az egyházból, akkor azt kéri, hogy vessük el őt magunktól. Ezt senkivel sem tehetjük meg.      

A ZSOLTÁR VÁLASZA: Mondj áldást lelkem az Úrnak,  *  mert csodálatos az ő nagysága.

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Urunk megkeresztelkedésének ünnepe van. (III. kötet I. zsoltárhét) Kezdődik az évközi idő, amely március 6-ig, hamvazószerdáig tart. Pénteken Árpád-házi Szent Margit ünnepe lesz.

Jövő vasárnap, január 20-án délután 3 órakor a Sárisápi Művelődési Házban lesz az ökumenikus imaóra. Mivel mi vagyunk a vendéglátók, gondoskodni kellene süteményről.

MISESZÁNDÉKOK (2019. jan. 13-20.)

SÁRISÁPV: Doni hősökért; H: (….); Sz: (….); P: (….); V: Fogadalmi szentmise, a bányaszerencsétlenségek áldozataiért.

MOGYORÓSBÁNYAV: + Hozzátartozók; K: + Papp János (temetés: hétfőn 15.00: Szabó Sándorné)

Amit a keresztelésről vallunk, azzal pontosan kifejezzük, hogy miben látjuk az ember értékét és méltóságát. A keresztségben Isten gyermekei, a mennyország örökösei és az Egyház tagjai leszünk. Aki a keresztséget tudatosan elhárítja gyermekétől, ezt a három dolgot tagadja, vagy nem ismeri fel gyermeke számára ezen értékek közvetítésének szükségességét. Sokan közönyösek a keresztséggel kapcsolatosan mert nem ismerik hatását. Őt magát megkeresztelték ugyan, de a hitnevelését már elhanyagolták. Az ilyen szülők gyermekeik keresztelését sem szorgalmazzák. Évekig várakoznak például, mert „nem találtak alkalmas keresztszülőt”. Holott a keresztség nem a keresztszülőt hozza létre, hanem azokat a kegyelmi hatásokat, amelyek alapvetően kihatnak arra, hogy az ember miképpen viszonyul az élethez, önmagához és embertársaihoz. Konkrétan a boldogságról van szó. Rövid időn belül megháromszorozódott a sajátos nevelési igényű gyermekek száma. Fiataljaink java része már nem érzi megelégedettnek és boldognak magát tudatmódosító szerek és a virtuális világ kábítása nélkül. Nem tudnak arról, hogy ők Isten gyermekei. Óvodások és kisiskolások nagyon elszomorodnak attól a gondolattól, hogy a Mikulás nem Lappföldről, hanem a mennyországból érkezik. A mennyország semmilyen vonzalmat nem gyakorol rájuk. Annál inkább a jól reklámozott bóvlik. A szülők aggódva nézik, hogy közéjük és gyermekeik közé egyre erősebben beépül egy liberális katyvasz. Hasonlóképpen látják ezt a tanárok is. A lelkiismeretes pedagógusok és a diákok közé szintúgy betelepedett ez a kártékony massza. Szent János apostol figyelmeztet bennünket, hogy alapvetően másképpen hat ránk a világ és a keresztséget közvetítő Egyház. Ha csak a világban élünk, elveszítjük az élettel való kapcsolatunkat. (vö.: 1Jn 5,12k) Ebben a világban az Egyház biztosítja számunkra az emberről és az életről való teljes tudást, valamint a lélek helyes irányulásainak felismerését és az abban való kitartást. Mintegy hatvan éve kezdtük szorgalmazni a világiak aktív részvételét az Egyház életében és küldetésében. Most még a kezdeti időszak útkeresését tapasztaljuk. Az aktivitás nagy, de igen sokszor egyéni ambíciók mentén, az Egyház valódi ismerete és elkötelezett szeretete nélkül. Van azonban két követésre méltó példa, a fokoláre-é és a jezsuitáké. Úgy vonják be az Egyházba a világiakat, hogy a testvéri közösség pontos szervezeti és teológiai kereten belül valósul meg. Jézusról ma már nem a karizmatikus szentek, nem a magányos hősök, nem, a teológiai igazságok mellett lenyűgöző módon érvelő lángelmék tudnak döntő tanúságot tenni, hanem az a Krisztusra hivatkozó szeretetközösség, amely otthont nyújt az erre vágyó embernek. Valami nincs rendben, ha szupersztár a plébános, de nem működik a plébánia, ünnepelt személyiség a püspök, de magukra hagyatottak a papok, népszerű a pápa, de elutasított az Egyház. Papnak, püspöknek, pápának egyaránt az a legfőbb küldetése, hogy az Egyház látható, elérhető és gyümölcsöző legyen az emberek számára.

Ferenc pápa: „A kiselejtezés kultúrája sokféle arcot ölthet, és a megtérés előtti ember ösztöneiből lép elő.” Kiselejtezésre ítéljük mindazokat, akik kellemetlenséget okoznak, zavarják a kényelemben való berendezkedésünket. Legyen az rászoruló, vagy az igazságot nálunk mélyebben látó hívő. 2018-ban 40 katolikus misszionáriust öltek meg a világban (tavaly 23-at). Afrikában 19, Dél-Amerikában 13, Ázsiában 3 áldozatról tudunk. 1980 és 1990 között 115 misszionárius öltek meg a világban, 1990 és 2000 között 604-et.

Vízkereszt

OLVASMÁNY: Iz 60,1-6: Amikor a próféta a dicsőséges Jeruzsálemről beszél, akkor azt az Egyházra is kell értenünk. Az Úr dicsősége felragyog fölötte, az Istennel való bensőséges találkozásnak és az egész emberi nem egységének jele és eszköze.

SZENTLECKE: Ef 3,2-6: Az apostoli egyház fokozatosan lépi túl a zsidó vallás örökségét, és egyre inkább rátalál a krisztusi útra. Ezt az utat azonban csak a Jézussal való tiszta szeretetkapcsolat révén lehet megtartani. Ennek egyik jele, hogy minden emberre úgy tekintünk, mint ahogy Jézus tekint rá. A kereszténység szinte egy pillanat alatt túllépte a rabszolgatartó társadalmak botrányos emberképét.

EVANGÉLIUM: Mt 2,1-12: Heródes magatartása jól példázza azt, hogy a jóléti, nyugati világ miért akarja Jézust kiiktatni. A költők közül többen keresik a jelenségre a választ. „Túl tiszta voltál nekünk, zavart a jelenléted…; Sérült életünkkel nem tudunk már szeretni, csak tüntetni, s most éppen ellened…; Mi nem a Te nagyszerű világodat akarjuk építeni, hanem a saját kicsinyes, önző világunkat…” Ugyanakkor az idegen bölcsek hite és felismerése is elgondolkodtató.  

A ZSOLTÁR VÁLASZA: Hódoljon előtted, Istenem,  *  a föld minden nemzete!

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Vízkereszt napja van, Urunk megjelenésének ünnepe. Ősrégi ünnep, megelőzte a karácsonyt. Keleten már a III. században jelen volt. Jézus Istenként való megnyilvánulását emelte ki ez az ünnep. (Jézus megkeresztelkedés, első csodája a kánai menyegzőn, és a napkeleti bölcsek hódolata.) Nyugaton a karácsony megjelenésével háttérbe szorulhatott volna Vízkereszt, azonban a görög testvéreink nagy ünnepében való részvételünk okán parancsolt főünnep lett. Emellett a napkeleti bölcsek Jézust egyetemes üdvözítőként ismerték fel, s ez az Egyház küldetésére irányítja a figyelmünket és a lelkiismeretünket. Nem egyénileg vagyunk keresztények, hanem az Egyház közösségében, és nem bezárkózunk az Egyházban, hanem részt veszünk az Egyház egyetemes küldetésében.

Az idei ökumenikus imahét január 20-tól 27-ig tart. Mottója. „Az igazságra és csakis az igazságra törekedj.” Indonéziában állították össze az idei imahét anyagát. Indonézia a legnépesebb muszlim ország, 265 millió lakossal. Ebből csak 25 millió a keresztény, akik nagy megosztottságban élnek. Szinte minden keresztény felekezet jelen van, akárcsak Európában. Ott is, itt is felül kell emelkedni a megosztottságon, hogy tanúságot tegyünk a világ számára, milyen az élet Isten családjában, a Krisztusban és Krisztus által élő egyetlen Egyházban. Indonéziát a Pancsa sila öt alapelve vezérli. 1. Hit az egyedüli Istenben. 2. Az igaz és civilizált emberiség eszményéért küzdeni. 3. Indonézia egysége. (17 ezer szigeten élnek, 740 helyi nyelven beszélnek.) 4. A politikai képviselők belső bölcsességgel hozzák megfontolt döntéseiket, a valódi demokrácia érdekében. 5. Társadalmi igazságosság Indonézia teljes népessége számára.

Az imahét egyik szép gondolata, hogy az imádkozó szív mindig az igazágra törekszik. Ebben a mondatban az is megfogalmazást nyert, hogy az ima nem a száj tevékenysége, hanem a szívé.

A szenteltvíz elsősorban a szentelmények (temetés, házszentelés, gyertyaszentelő stb.) fontos anyaga. Az Egyház cselekszik e jelkép által. Ha valaki a szenteltvíznek önmagában (az Egyház iránti mély hit és tisztelet nélkül) tulajdonít rendkívüli erőt, könnyen a babona mezsgyéjére téved, ami súlyos bűn.  A szenteltvíz akkor hat, ha az Egyház cselekekszik általa. Ehhez pedig nagy tisztelettel kell viseltetnünk az Egyház iránt. Azt kell vallanunk a szentgyónásról, a szentmiséről, a szív imádságáról, az alázatról, a házasság szentségéről, az egyházi rendről, amit az Egyház tanít. Nem az teszi egészségessé az állatainkat, ha az itatóba szenteltvizet öntünk, hanem az, ha jó keresztényként kérjük igaz imával Isten áldását életünk egészére. Nem az teremt békességet az otthonunkban, ha szenteltvízzel titokban meghintjük, hanem az, ha megtanuljuk a türelmet, az engedelmességet, és példamutató módon éljük a Jézussal való kapcsolatunkat.

MISESZÁNDÉK – SÁRISÁP (január 6-13) V: pro propulo; H: (….); Sz: + Hozzátartozó; P: (….); V: A doni hősökért

MISESZÁNDÉKOK – MOGYORÓSBÁNYA: Január 13. (vasárnap): + Hozzátartozók; január 15. (kedd): + Papp János

Január 1-jével sekrestyési szolgálatba lépett Mogyorósbányán Hertel Márton Józsefné. Becsüljük meg a munkáját és segítsük (de ne irányítsuk) őt. Kizárólagos munkáltatója a plébános. Egyúttal hálásan köszönjük Szabó Ferenc és Bogár Ilona majd egy éven keresztül kitartó szíves segítségét, amellyel áthidaltuk a sekrestyés nélküli időszakot.

Róma 525-ben vezette be a keresztény időszámítást, vagyis Jézus feltételezett születési évét tette a történelmi idő középpontjába. I. János pápa a kiváló jogtudóst, Dionysius Exiguust kérte fel erre a feladatra. Ő viszont pontatlanul adta meg Jézus születésének évét. Ha jól adta volna meg, akkor idén 2025-öt írnánk. XIII. Gergely pápa a Julián naptár pontatlansága miatt naptárreformot rendelt el és a naptárt hozzáigazította a csillagászati helyzethez. 1582. október 5-ét azonnal október 14-e követte. A pravoszlávok és néhány ortodox görög egyház nem vette át ezt az időszámítást, így ők hozzánk képest „késésben vannak” a karácsony ünneplésével.