Évközi 17. vasárnap

OLVASMÁNY: 2Kir 4,42-44: Egy-egy bibliai csoda kapcsán arra gondolhatunk, hogy ez bizonyára mitológiai elem. Pedig a csodában megismert események átszövik a mindennapi életünket. Isten gondoskodik a teremtményeiről. Nem csupán a teremtés rendkívüli gazdagságáért és szépségéért lehetünk hálásak Istennek, hanem azért is, ahogy nap mint nap gondoskodik rólunk. Csakhogy ezt nemigen értékelik az emberek. Természetesnek veszik, hogy jól működik a világ, alkalmazkodik a természet az emberhez és túléli annak gondatlanságait. Az isteni gondviselés szinte mindig a háttérben marad, és az emberi szeretet és hősiesség révén hat. Valahogy azt sem vesszük komolyan, hogy az emberiség nagy jótevői elhárítják maguktól a köszönetet, és az isteni gondviselés eszközének tartják magukat. Istent dicsérni azt jelenti, hogy észreveszem mindazt a szépséget és gazdagságot, amely Isten szeretetéből árad felénk. Az sem véletlen, hogy az Istent dicsérő ember mélyebben látja az élet összefüggéseit, és nem vész el a részletekben. Az Istent dicsérő ember békességet teremt a családjában, nem árt másoknak, nem vesz részt rosszindulatú pletykákban, nem féltékeny, nem ragaszkodik önző érdekeihez.

SZENTLECKE: Ef 4,1-6: Kiderül, hogy az Egyház számára oly fontos levelet Szent Pál az első római fogsága idején írja. Nagy ajándék ez az efezusiaknak, és nekünk, krisztuskövetőknek. Efezus rangját az is emeli, hogy Mária itt élt huzamosabb ideig, egy Efezushoz közeli hegyen, keresztény asszonyok társaságában. Pál ebben a levélben a lelki egységről, az egy Testben való közösségről beszélve az Egyház és az Eucharisztia misztériumát fogalmazza meg. A kereszténység kifejeződési formája nem az öntudat, hanem az alázat és a szeretet. Szeretet pedig csak ott van, ahol működik a megbocsájtás.  

EVANGÉLIUM: Jn 6,1-15: János evangéliumában a csodálatos kenyérszaporítás csodája világosan mutatja a tanítás kettős síkját. Isten gondoskodik övéiről. Legyünk bizalommal iránta. „Legyen a Te kegyelmed rajtunk, amint mi tebenned bízunk” – imádkozzuk gyakran. Az Isten iránti bizalom arányában tudjuk beengedni az Ő kegyelmét a személyes életünkbe. A tanítás azonban tovább megy. Jézus kenyérré tette magát értünk, hogy az új életet, amelyet elhozott nekünk, magunkra ölthessük, mintegy életető táplálékként magunkba fogadjuk. Nem értelmi döntés alapján, hanem a Jézussal való teljes egység révén. „Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér”, mondja a csodálatos kenyérszaporítás után.

A ZSOLTÁR VÁLASZA: Megnyitod kezedet, Istenem,  *  és táplálsz minket.

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Az évközi 17. vasárnapot ünnepeljük. (I. zsoltárhét) A héten hétfőn, kedden és szerdán elmaradnak a szentmisék.

A jövő évi Katolikus Kalendárium (400 Ft), hajtogatós naptár (200 Ft), egylapos falinaptár (20 Ft) már beszerezhető a plébánián vagy a templomban.

MISESZÁNDÉKOK – SÁRISÁP (július 28 – augusztus 5.) V: A zungói áldozatokért; H: (– –); Sz: (– –); P: + Üveges István és felesége, Varga Mária és szeretteik; V: + Horváth Jakabné, Csicsmann Mária és szerettei.

Gyakran halljuk a tudósoktól és a sikeres emberektől a következő magyarázatot. Nem vagyok hívő. Bár konfirmáltam is, de nekem a hit semmilyen segítséget nem adott. Én magamban bíztam mindig. Egy részük kifejezetten jó ember. Fontos nekik az a visszacsatolás, hogy jóságukat elismerjék, és jó embernek nevezzék őket. Ők olyan eszközök a Teremtő kezében, akikkel Isten úgy tesz jót, hogy nem ismerik fel, ki mozgatja őket a háttérben. Isten nem sértődik meg, ha valaki úgy teszi a jót, hogy a hálát saját magának tartja meg, s nem lát el a jóság forrásáig és nem láttatja azt másokkal. Istennek sokkal fontosabb, hogy maga a jóság jelen legyen a teremtett világban.

Michael Quoist: „Az öröm akkor kezdődik, amikor abbahagyod saját boldogságod keresését, hogy megkísérelj másokat boldoggá tenni.”

„Ma mindenki küzd azért, hogy jelentőségteljesnek érezhesse magát. Ezt valamikor megadta a keresztség szentsége, az Istennel való meghitt, személyes kapcsolat, a vasárnapi isten- és egyházélmény és a keresztény temetés által kifejeződő hit a boldog örök élet iránt, amelyet Jézus ad nekünk.  Ezek nélkül jelentőségteljessé válni olyan kísérlet, ami csak Münchausen bárónak sikerült.”