Évközi 13. vasárnap

OLVASMÁNY: Bölcs 1,13-24: A halált nem Isten alkotta. Isten a halhatatlanságra teremtette az embert, és saját örökkévalóságának képmásává tette. A halált az ember kereste meg, hiszen ott van a halál, ahol nincs Isten. Az ember elhagyta Istent és megtalálta a halált. Jézus azonban életet vitt a halálba. Ezért a hívők halála, csupán átmeneti, és nem is tekinthető abszolút értelemben halálnak. A hívő ember a feltámadásra és nem a halálra készül.  

SZENTLECKE: 2Kor 8,7-15: A katolikus karitász első programbeszédjének tekinthető e néhány mondat. Jeruzsálemben elsősorban a tartományokból visszatérő szegény zsidók tértek meg. A gazdagok eladták feleslegüket és vagyonközösségre léptek a szegényebbekkel. Az antiochiai keresztények is rendszeres adománygyűjtéssel segítették az anyaegyházat, Jeruzsálemet. Szent Pál Korinthusban is megszervezi a gyűjtést. Azt szeretné, ha kifejeződne az együvé tartozás a zsidókeresztények és a pogányok, az anyaegyház és a többi egyház között. Talán az a gondolat is vezette őt, hogy a jeruzsálemi templom számára az ószövetség hitén élő zsidók is eljuttatják a maguk adományait. A korinthusiaknak azzal is érvel Pál, hogy az adományozók nemcsak lelkileg nemesednek meg, de viszonzásra is számíthatnak akkor, amikor nekik lesz rá szükségük. A vagyonközösség, az anyagi javakban való szolidaritás nélkülözhetetlenül szükséges ahhoz, hogy eucharisztikus közösséggé, azaz Egyházzá váljunk.

EVANGÉLIUM: Mk 5,21-24. 35-43: Jézus csodáinál mindig találunk egy szimbolikus elemet, ami az általános tanítás lehetőségét hordozza. A zsinagógai elöljáró 12 éves leánya halálán van. Nemde, gondolhatunk az ószövetségre, amely „halálán van”. Jézus az élet Ura, a leányt feltámasztja. Nemde az ószövetségbe is életet lehet Jézus, és így már teljessé válik annak küldetése. Jézus visszaadja az életnek azt a fiatalt, aki éppen belépett a felnőtt kor ajtaján, így már felelős a tetteiért és a morális élet követelményeivel találkozik. Hány és hány fiatal válik morálisan – legalábbis – tetszhalottá, mert nem hozzák össze őt Jézussal.  

A VASÁRNAPI ZSOTÁR VÁLASZA: Dicsőítelek, Uram  *  mivel megmentettél engem.

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Az évközi 13. vasárnapot ünnepeljük. (I. zsoltárhét) Hétfőn Sarlós Boldogasszony ünnepe lesz (Szűz Mária látogatása Erzsébetnél), kedden pedig Szent Tamást ünnepeljük. Ma országos gyűjtés van a Szentszék javára. Ez a péterfillér gyűjtés.

Hétfőn kezdődik az egyhetes plébániai napközis tábor az óvodásoknak és az alsó tagozatos hittanosoknak. Szombaton sokak segítségével előkészítettük a plébánia kertjét a programra.

Mogyorósbányán kezdeményezés történt, hogy egy lelkipásztor sírjára síremléket készítsünk. A következő elveket kell figyelembe venni. 1. A pap az Egyházé, és nem lehet valamely családé, még holtában sem. Tehát az Egyház cselekvése kell legyen a síremlék felállítása. 2. Az Egyház előírásai szerint történjen. A plébános gondnokságot állít fel, akik az ő iránymutatása szerint koordinálják a feladatot. Befizetés csak nyugta ellenében, a sekrestyében történhet. A munka szerződéssel köttetik és számla ellenében lehet csak fizetni. 3. Ügyelni kell arra, hogy a szép vállalás lelki haszonnal járjon, és semmilyen emberi gyarlóság ne jelenjen meg benne.

 MISESZÁNDÉKOK – SÁRISÁP (július 1-8.) V: Főpásztor szándékára; H: A Rózsafüzér Társulat szándékára; Sz: (….); P: (….); V: + Urbanics Sándor és szerettei.

Heinrich Pries: A mi feltámadásunk akkor kezdődik, amikor hittel Jézushoz kapcsolódunk és szentségi életet élünk. A feltámadás biztos távlatában élő ember tud valóban szabad lenni, és eltávolodni azoktól a félelmektől, amelyek bénítják a lelkét. Hitvalló szentségi élet nélkül azonban nem kapjuk meg a feltámadás bizonyosságának kegyelmét.

Suenens bíboros egy alkalommal elmondta, hogy Karl Rahnerhez, a neves teológushoz fordult azzal a kérdéssel, hogy vajon miért szorult háttérbe a mai keresztény életben a Mária-tisztelet. A tudós azt felelte, hogy sok ember számára a kereszténység már nem vallás, hanem elmélet és ideológia, olyan világnézet, amelyben önmagát látja visszaigazolva. A mai ember Jézust a maga látószögéből értelmezi, és saját jó közérzetéhez igazítja. Jézussal kapcsolatosan a saját kezében akarja tartani a megismerés fonalát. Holott Jézus abszolút kezdeményező az életünkben, amennyiben hagyjuk. Ő nem a mi felismeréseink Jézusa, hanem az Atya küldötte. A mai ember nem hittel, hanem saját elméleteivel közelít Jézushoz. Az igazi keresztény ember ezt másképpen teszi. Az igazi keresztény embert a mennyei édesanya karján ismerjük meg.