Évközi 11. vasárnap

OLVASMÁNY: Ez 17,22-24: Az ember sokáig hitegetheti magát azzal, hogy mindenható, előbb-utóbb azonban az általa létrehozott értékek eltörpülnek Isten művei mellett. Halálunk közeledtével egyre alázatosabbá válunk. Isten a világ által jelentéktelennek ítéltet felemeli, ellenben a hatalmasságával kérkedőt szerénységre tanítja. Az ember ősi tévedése még mindig jelen van. Korlátolt emberi erőnkkel, evilági képességeinktől megrészegedve akarunk hatalmasabbat alkotni, mint az Isten.

SZENTLECKE: 2kor 5,6.10: A vallási életnek nem az a célja, hogy magunkat előtérbe helyezzük, hanem az, hogy szert tegyünk arra az egészen másfajta látásmódra, amelyet Szent Pál a lelki ember látásmódjának mond. A vallási életnek nem az a célja, hogy a templomban jól érezzük magunkat, ott nyugalmat, biztonságot és nekünk tetsző szerepeket kapjunk, hanem az, hogy jó kereszténnyé válva álljunk az emberek elé. Ite, missa est! – zárult a latin nyelvű szentmise. (Induljatok, küldetésetek van!) S a hívek nem azt mondták, hogy jaj, hát nem erre gondoltunk, hanem azt, hogy Deo grátias (Istennek legyen hála!). Kereszténységünk valójában nem a templomban nyilvánul meg, hanem a templomon kívül. Ha ez nem így van, akkor képességünk sincs arra, hogy gyermekeinket katolikussá neveljük.

EVANGÉLIUM: Mk 4,26-34: Az evangélium jól rímel az olvasmányra. Nem önmagában az emberi erőfeszítés változtatja igazzá és jóvá a dolgokat, hanem az, ha az ember együttműködik az Isten kegyelmével. Az ember, amikor erőfeszítéseket tesz, akkor saját magának kér elismerést. Ha felfogja, hogy a valóban igaz, szép és jó dolgok Istentől jönnek, akkor megkíméli magát attól, hogy saját magában kelljen súlyosan csalódnia, mert csak magában bízott, és saját erőlködésétől túl sokat remélt.    

A ZSOLTÁR VÁLASZA: Mennyire jólesik kem,  *  tégedet, Uram, lával dicsérnem.

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Az évközi 11. vasárnapot ünnepeljük. (III. zsoltárhét) Jövő vasárnap vigíliás főünnep van, Keresztelő Szent János születése. Nem magunktól adtunk ilyen nagy rangot ennek az ünnepnek, hanem Jézus dicséretét kell tovább visszhangoznunk. Két hét múlva az évközi 13. vasárnapon lesz az idei harmadik központi gyűjtés, ezúttal a Szentszék javára (Péter-fillérek).

Ma tarjuk a Te Deumot, a hálaadó szentmisét az éppen befejeződött tanévért és egyben a hittanos évért. Többen már elutaztak, illetve iskolai táborba mentek, ezért az ő nevükben is köszönjük meg gondviselő Istenünknek azt sok látható és még több láthatatlan lelki ajándékot, amelyekkel az idei évben is elhalmozott bennünket. Ezeknek az ajándékoknak az a természete, hogy amennyiben befogadjuk őket, a jövőben fogják igazából kifejteni hatásukat.

Huszonöten jelentkeztek a plébániai napközis táborba (július 2-6), és tizenöten a szobi nagytáborba (július 16-20). A tábor előtt egy héttel még tájékoztatást kapnak a táborozók. A napközis tábor témája: „Nézzétek az ég madarait és a mezők liliomait!” A nagytábor kerettörténete: Mátyás király.

MISESZÁNDÉKOK – SÁRISÁP (június 17-24.)  V: + Gurin Károlyné, Vass Julianna és szerettei; H: Az idén felszentelt papokért; Sz: (….); P: pro populo; V: + Lengyel László és Ollé Erzsébet

Isten az alázatost felemeli, a gőgöst elesni hagyja.

Két okból válik valaki nagyon magabiztossá. Az egyik ok, amikor olyannyira leegyszerűsíti maga körül és önmagában a világot, hogy azt valóban érteni véli. Ezzel a módszerrel élnek a szekták is. Ha azonban az ilyen embert valaki kizökkenti a saját egyszerű világából, vagy olyan kérdéseket tesz fel neki, amelyek őt összezavarják, akkor pánikba esik, s ezt a haragja jelzi. A másik ok, ami magabiztossá teheti az embert: a meg nem érdemelt siker. John Lennon sikerei csúcsán úgy vélte, hogy ő sikeresebb, mint Jézus Krisztus. (Aztán ezt gyorsan korrigálta, amikor nagy amerikai cégek jelezték, hogy nem forgalmazzák a továbbiakban a Beatles lemezeit, és nem hívják meg őket amerikai turnéra.) A meg nem érdemelt siker eltorzítja az ember értékrendjét. Szent Ignác azt mondta a rendtársainak, hogy semmitől se féljenek jobban, mint a túlzott dicséretektől, ennek okán akkor adjanak leginkább hálát, amikor érdemtelenül gyalázzák őket. Azonban ezt a nagylelkű hozzáállást ne várják el a világiaktól, mert mindaddig, amíg a világ embere nem öltözött bele teljesen Jézusba, és nem társult az Úr küldetéséhez, nagyon ki van szolgáltatva a dicséreteknek, él-hal értük, és kedélybeteg lesz, ha nem kap elegendőt belőle. Voltaképpen gyermeteg maradt. A kisgyermek egészséges fejlődésének egyik forrása a dicséret. Az érett (keresztény) ember azonban már nincs kiszolgáltatva a dicséreteknek, nem függ tőlük, és nem oda megy, ahol fennen dicsérik őt, hanem oda megy, ahol az Úr Jézus őáltala jelen akar lenni. A gyermek azt várja, hogy kiszolgálják őt, a felnőtt azonban átadja önmagát Jézusnak és végzi mások szolgálatát. Bosco Szent János ezt így fogalmazta meg: Másokért lettünk teremtve. (Nem azért, hogy önmagunk vágyaiba csalódottan belefulladjunk.)

Dr. Márfi Gyula érsek (a veszprémi papszenteléskor): A papok vállalják a prófétai küldetést. A próféta int, irányt mutat, buzdít és vigasztal. Mind a négy fontos. Ti, pedig hívek figyeljetek a papjaitokra és hallgassatok rájuk. Ezzel nagyon sok tévedéstől megkímélitek magatokat.

Bíró László püspök (a dunakeszi primícián): A pap legyen jegenye, legyen terméstől roskadó gyümölcsfa és legyen meleget árasztó tűzifa.