Évközi 12. vasárnap

OLVASMÁNY: Iz 49,1-6: Gondot okoz a biblikusoknak is egy-egy ószövetségi szentírási rész értelmezése. Mikor szól a szöveg a nép hívatásáról és amikor Izajás próféta vagy a Messiás hivatásáról? A megoldás ott van, hogy a nép küldetése nem válhat el a Messiás küldetésétől, a próféta is a Messiás küldetésével azonosul. Ahogy az Egyház küldetése sem válhat el az Eucharisztiától. Az Egyház olyan mértékben tölti be a hívatását, amilyen mértékben megjeleníti az Eucharisztiát, a Jézusban való egyetemes testvériséget és az Istenhez tartozást. Egy családban sem különülhetnek el a hívatások, azoknak együtt kell működniük. A hívatásokat a szeretet hangolja össze. (Látjuk milyen fájdalmas ennek hiánya a szétesett családokban.) A nemzetnek is van egy mindent összetartó közös elve, s az az anyanyelv, amely egyesít bennünket és közvetíti a múlt nekünk szóló üzenetét. A magyar irodalom és népzene messze többet nyújt nekünk, mint bármely más nép fiának. Nekik a mi irodalmunk csupán bölcseleti és esztétikai élményt ad, minket életben tart. Az ember legnagyobb teljesítménye a beszéd. Jézus is a Teremtő szavának a megtestesülése. (A Szentostya a legteljesebb egységben van azzal a szóval, amelyet az Evangéliumban kimondunk.) Ha ezt a megtestesült teremtő szót befogadjuk, akkor a csodálatos isteni teremtés bontakozik bennünk. Nélküle pedig a halál.

SZENTLECKE: ApCsel 13,22-26: Szent Pál arra biztatja a pizídiai Antiochiában élő zsidókat, hogy Dávidtól jussnak el Jézusig, hiszen Dávid és a zsidó nép történelmi küldetése Jézus nélkül értelmezhetetlen. Ezt a szükséges utat azonban csak akkor tudják bejárni, ha bűnbánatot tartanak és Keresztelő Szent János Jézussal kapcsolatos felismerését magukévá teszik.

EVANGÉLIUM: Lk 1,57-66.80: Keresztelő Szent János fogantatása pillanatától „kezében tartotta” és formálta az egész családját, mert az Úr vele volt. Felujjongott anyja méhében, amikor Jézus közelségét érzékelte. Valójában minden megkeresztelt kisgyermek, ha azt látjuk benne, ami a keresztség révén vele történt, így alakítja és formálja a családját szent és nemes lelkű közösséggé. Az ilyen közösség természetes kapcsolatban van az Egyházzal. János rendkívülisége nem genetikai adottság, hanem Isten különleges kegyelmének a kiáradása. Jánossal lezárul az ószövetség (az útkeresés), és elkezdődik a beteljesülés. János útkeresése egy csodálatos felismerébe torkollott. Sok csodagyerek kiváltotta már a rajongásunkat, aztán elfelejtettük őket, elszürkültek. Közülük sokan boldogtalan emberek lettek. Mert a különlegességüket ők maguk is genetikai jutalomnak és nem Istentől érkező ajándéknak tekintették. Mennyire félreneveljük a gyermekek önismereti képességét, amikor szépségüket, okosságukat, ügyességüket vagy magunktól eredeztetjük (hát igen, mi vagyunk a szüleik), vagy genetikai szerencsének és nem Isten ajándékának tekintjük, amihez küldetés is járult.

A ZSOLTÁR VÁLASZA: Hálát adok Neked,  *  hogy oly csodásan alkottál.

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Az évközi 12. vasárnapot ünnepeljük. Ma van Keresztelő Szent János születésének főünnepe. Szerdán Szent László király ünnepe lesz, pénteken Szent Péter és Szent Pál apostolok főünnepe.

Jövő vasárnap lesz az idei harmadik országos gyűjtés, ezúttal a Szentszék javára, az úgynevezett péterfillér.

Szerdán este ¾ 7-kor a plébánián megbeszélést tartunk a nyári táborokról. Szeretettel várjuk a segítőket.

Július 2-án kezdődik a plébániai napközis tábor. Reggel ½ 9-től délután 4-ig lesznek a napi programok. Három étkezést biztosítunk, délben kétfogásos főtt étellel. A napközis tábor költsége napi 500 Ft. Az első nap reggelén tudjuk befizetni.

MISESZÁNDÉKOK – SÁRISÁP (június 24 – július 1.) V: + Gurin Károlyné, Vass Julianna és szerettei; H: (….); Sz: (….); P: (….); V: + Lengyel László és + Ollé Erzsébet

Keresztelő Szent Jánosra nagy tisztelettel tekint az Egyház. Erre maga Jézus bátorít fel bennünket. Mi adja Keresztelő Szent János nagyságát? Nem emberi teljesítményt csodálunk benne, hanem a kegyelem erejét, amely megmutatkozott emberi cselekedeteiben.

A II. Vatikáni zsinat Gaudium et spes kezdetű konstitúciójának bevezető soraiban ezt olvassuk az Egyház hívatásáról: „Az az öröm és remény, az a szomorúság és gond, amelyet az emberek a mi korunkban, különösen a szegények és a szenvedők éreznek, öröme és reménye, szomorúsága és gondja Krisztus tanítványainak is. Nincs olyan igazán emberi érzés, amely szívünkben visszhangra ne találna. Hiszen emberekből épül fel közösségünk. Krisztus körül egybegyűlt emberekből, akiket a Szentlélek irányít vándorútjukon az Atya országa felé, és az a feladatuk, hogy megvigyék az üdvösség örömhírét mindenkinek. Itt a magyarázata annak, hogy ez a közösség oly bensőségesnek és szorosnak érzi azt a kapcsolatot, amely őt az emberiséghez és ennek múltjához fűzi.” Hosszú évtizedekig Voltaire, Nietzsche, Feuerbach és Marx tematizálta, ma pedig lelkileg sérült bloggerek tematizálják az egyházról való beszédünket, holott a helyes tematizálás a fenti idézetben rejlik. Arról kell beszélnünk.

Évközi 11. vasárnap

OLVASMÁNY: Ez 17,22-24: Az ember sokáig hitegetheti magát azzal, hogy mindenható, előbb-utóbb azonban az általa létrehozott értékek eltörpülnek Isten művei mellett. Halálunk közeledtével egyre alázatosabbá válunk. Isten a világ által jelentéktelennek ítéltet felemeli, ellenben a hatalmasságával kérkedőt szerénységre tanítja. Az ember ősi tévedése még mindig jelen van. Korlátolt emberi erőnkkel, evilági képességeinktől megrészegedve akarunk hatalmasabbat alkotni, mint az Isten.

SZENTLECKE: 2kor 5,6.10: A vallási életnek nem az a célja, hogy magunkat előtérbe helyezzük, hanem az, hogy szert tegyünk arra az egészen másfajta látásmódra, amelyet Szent Pál a lelki ember látásmódjának mond. A vallási életnek nem az a célja, hogy a templomban jól érezzük magunkat, ott nyugalmat, biztonságot és nekünk tetsző szerepeket kapjunk, hanem az, hogy jó kereszténnyé válva álljunk az emberek elé. Ite, missa est! – zárult a latin nyelvű szentmise. (Induljatok, küldetésetek van!) S a hívek nem azt mondták, hogy jaj, hát nem erre gondoltunk, hanem azt, hogy Deo grátias (Istennek legyen hála!). Kereszténységünk valójában nem a templomban nyilvánul meg, hanem a templomon kívül. Ha ez nem így van, akkor képességünk sincs arra, hogy gyermekeinket katolikussá neveljük.

EVANGÉLIUM: Mk 4,26-34: Az evangélium jól rímel az olvasmányra. Nem önmagában az emberi erőfeszítés változtatja igazzá és jóvá a dolgokat, hanem az, ha az ember együttműködik az Isten kegyelmével. Az ember, amikor erőfeszítéseket tesz, akkor saját magának kér elismerést. Ha felfogja, hogy a valóban igaz, szép és jó dolgok Istentől jönnek, akkor megkíméli magát attól, hogy saját magában kelljen súlyosan csalódnia, mert csak magában bízott, és saját erőlködésétől túl sokat remélt.    

A ZSOLTÁR VÁLASZA: Mennyire jólesik kem,  *  tégedet, Uram, lával dicsérnem.

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Az évközi 11. vasárnapot ünnepeljük. (III. zsoltárhét) Jövő vasárnap vigíliás főünnep van, Keresztelő Szent János születése. Nem magunktól adtunk ilyen nagy rangot ennek az ünnepnek, hanem Jézus dicséretét kell tovább visszhangoznunk. Két hét múlva az évközi 13. vasárnapon lesz az idei harmadik központi gyűjtés, ezúttal a Szentszék javára (Péter-fillérek).

Ma tarjuk a Te Deumot, a hálaadó szentmisét az éppen befejeződött tanévért és egyben a hittanos évért. Többen már elutaztak, illetve iskolai táborba mentek, ezért az ő nevükben is köszönjük meg gondviselő Istenünknek azt sok látható és még több láthatatlan lelki ajándékot, amelyekkel az idei évben is elhalmozott bennünket. Ezeknek az ajándékoknak az a természete, hogy amennyiben befogadjuk őket, a jövőben fogják igazából kifejteni hatásukat.

Huszonöten jelentkeztek a plébániai napközis táborba (július 2-6), és tizenöten a szobi nagytáborba (július 16-20). A tábor előtt egy héttel még tájékoztatást kapnak a táborozók. A napközis tábor témája: „Nézzétek az ég madarait és a mezők liliomait!” A nagytábor kerettörténete: Mátyás király.

MISESZÁNDÉKOK – SÁRISÁP (június 17-24.)  V: + Gurin Károlyné, Vass Julianna és szerettei; H: Az idén felszentelt papokért; Sz: (….); P: pro populo; V: + Lengyel László és Ollé Erzsébet

Isten az alázatost felemeli, a gőgöst elesni hagyja.

Két okból válik valaki nagyon magabiztossá. Az egyik ok, amikor olyannyira leegyszerűsíti maga körül és önmagában a világot, hogy azt valóban érteni véli. Ezzel a módszerrel élnek a szekták is. Ha azonban az ilyen embert valaki kizökkenti a saját egyszerű világából, vagy olyan kérdéseket tesz fel neki, amelyek őt összezavarják, akkor pánikba esik, s ezt a haragja jelzi. A másik ok, ami magabiztossá teheti az embert: a meg nem érdemelt siker. John Lennon sikerei csúcsán úgy vélte, hogy ő sikeresebb, mint Jézus Krisztus. (Aztán ezt gyorsan korrigálta, amikor nagy amerikai cégek jelezték, hogy nem forgalmazzák a továbbiakban a Beatles lemezeit, és nem hívják meg őket amerikai turnéra.) A meg nem érdemelt siker eltorzítja az ember értékrendjét. Szent Ignác azt mondta a rendtársainak, hogy semmitől se féljenek jobban, mint a túlzott dicséretektől, ennek okán akkor adjanak leginkább hálát, amikor érdemtelenül gyalázzák őket. Azonban ezt a nagylelkű hozzáállást ne várják el a világiaktól, mert mindaddig, amíg a világ embere nem öltözött bele teljesen Jézusba, és nem társult az Úr küldetéséhez, nagyon ki van szolgáltatva a dicséreteknek, él-hal értük, és kedélybeteg lesz, ha nem kap elegendőt belőle. Voltaképpen gyermeteg maradt. A kisgyermek egészséges fejlődésének egyik forrása a dicséret. Az érett (keresztény) ember azonban már nincs kiszolgáltatva a dicséreteknek, nem függ tőlük, és nem oda megy, ahol fennen dicsérik őt, hanem oda megy, ahol az Úr Jézus őáltala jelen akar lenni. A gyermek azt várja, hogy kiszolgálják őt, a felnőtt azonban átadja önmagát Jézusnak és végzi mások szolgálatát. Bosco Szent János ezt így fogalmazta meg: Másokért lettünk teremtve. (Nem azért, hogy önmagunk vágyaiba csalódottan belefulladjunk.)

Dr. Márfi Gyula érsek (a veszprémi papszenteléskor): A papok vállalják a prófétai küldetést. A próféta int, irányt mutat, buzdít és vigasztal. Mind a négy fontos. Ti, pedig hívek figyeljetek a papjaitokra és hallgassatok rájuk. Ezzel nagyon sok tévedéstől megkímélitek magatokat.

Bíró László püspök (a dunakeszi primícián): A pap legyen jegenye, legyen terméstől roskadó gyümölcsfa és legyen meleget árasztó tűzifa.

Évközi 10. vasárnap

OLVASMÁNY: Ter 3,9-15: A bűn következményeinek pontos leírását látjuk mind az ember, mind pedig Isten részéről. Az ember oldalán megjelenik a félelem, a magyarázkodás és a szolidaritás meggyengülése. Isten részéről pedig megjelenik az irgalom, a segítségnyújtás.

SZENTLECKE: 2Kor 4,13-5,1: Nem veszítjük el kedvünket, ha erőnket meghaladó dolgokkal találkozunk, mert amikor az emberi képességeink már nem visznek tovább, Istenre bízzuk magunkat.

EVANGÉLIUM: Mk 3,20-35: Kemény szavak hangzanak el Jézus ajkáról. Van olyan emberi magatartás, amely olyannyira ellenáll az isteni irgalmasságnak, hogy az nem tudja kifejteni hatását. Ez a magatartás a megismert igazsággal szembeni megátalkodott ellenállás, az engesztelhetetlen haragtartás, amikor tudatosan ellene cselekszünk a Szentlélek indíttatásainak. Ez akár a kárhozatig is eljuttathat bennünket.  

A ZSOLTÁR VÁLASZA: Az Úrnál az irgalom  *  és bőséges a megváltás nála.

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Az évközi 10. vasárnapot ünnepeljük. (II. zsoltárhét) Jövő vasárnap Te Deum lesz, hálát adunk az elmúlt hittanos évért. Különösen az elsőáldozókat és a bérmálkozókat várjuk.

Hálás köszönet mindazoknak, akik a bérmálás előkészítésében és méltó ünneplésében segítettek. A bérmálás minden plébánia fennmaradásának alapja.

Június 16-án nem lesz Annavölgyben szentmise. Helyette 17-én, vasárnap 19 órakor lesz.

MISESZÁNDÉKOK – SÁRISÁP (június 10-17.) V: Hálából 86 évért; H: (…); Sz: (…); P: (…); V: + Gurin Károlyné, Vass Julianna és szerettei

Ferenc pápa: A kulturális gyarmatosítás ellen a leghatékonyabb módszer a nyilvános tanúságtétel hitünk mellett.

Ferenc pápa: Az ideológiai gyarmatosítás személyiségromboló nevelési rendszereket kényszerít rá fiataljainkra.

Ferenc pápa: Őseinkre való emlékezés, és a tőlük kapott értékek megőrzése segít legyőzni minden elfajult nevelési rendszert.

Vajon, mennyire helytálló az a megállapítás, hogy a katolikusok nem csupán elszenvedői a modern világban az Egyház térvesztésének, hanem bizonyos értelemben előidézői is? A dilemma ugyanis a következő. Végzetesen gyengül az Egyház és ezáltal Jézus jelenléte a világban, vagy a hagyományos katekizmus feladásával, új közvetítő formák segítségével szélesebb körben és mélyebben hatja át kultúránkat? Ez utóbbit igen sokan vallják. Főleg a franciák, akik Teilhard de Chardinre is hivatkozhatnak. Ő azt vizionálta, hogy a krisztusi Test folyamatosan épül ki, mígnem eléri teljességét, és ezzel a történelem betöltötte szerepét, az emberiség megérkezik oda, ahol Isten lesz minden mindenben. Ezzel Teilhard Chardin a genezist és az evolúciót összekapcsolta. Ez elmélet felszínes értelmezői szerint az Egyháznak mindenkit megszólító mentálhigiénés kurzusokat kell tartania, ahol Jézusról direkt formában nem esik szó, sportakadémiákat kell építenie állami pénzből, ahol a fiatalok mentális állapotát jótékonyan befolyásolják, keresztény kávézókat és éttermeket kell nyitni, ahol az Egyház emberbarát arca jobban megmutatkozhat. Hiszen Európa ezer évvel ezelőtti megtérítésekor sem szentségimádásra hívták a bencések a pogányokat, hanem először ingyen konyhákat és iskolákat működtettek, a békés társadalmi lét kulturális és gazdasági alapjait segítettek lerakni. A másik végletet talán a görög ortodoxia képviselői jelenítik meg. Ők a mai napig nem tudják elfogadni, hogy a középkor kezdetén a római egyház ennyire eltávolodott az ősi hagyománytól, és ennyire „elfogadhatóvá”, könnyen „emészthetővé” tette magát az Európában letelepedő új népek számára. Azt az egyházat, amelyet elsősorban Nagy Károly reformjai és az első nyolc egyetemes zsinat utáni zsinatok alakítottak ki, vétkes eltévelyedésnek ítélik meg. Ezért olyan nehéz az ökumenikus közeledés az ortodox és a római egyház között.

XVI. Benedek pápa másképpen közelítette meg ezt a dilemmát. Szerinte az Egyház elkötelezett hívei számában egyre inkább zsugorodik, mígnem ismét bibliai mustármaggá válik, hogy a mindent megújító új élet belőle fakadjon. Voltaképpen ezt történt a kereszténység kétezer évvel ezelőtti megjelenésekor is. Az elnyomó római hatalom beleszorította a keresztényeket abba a helyzetbe, ahol megértették az elkülönülés egyetlen célját és értelmét: az Egyház születését. A történelem vajúdva szülte az Egyházat. Az őskeresztények nem a Római Birodalmat – annak vallási életét és erkölcseit – akarták közös nevezőre hozni az Evangéliummal, hanem egy merőben új valóságot, mindennél életerősebb új magot helyeztek bele a terméketlenné vált földbe.

E dilemma kapcsán én inkább Benedek pápa (és a II. Vatikáni zsinat) mellé állok. A keresztény lét ugyanis nem úgy születik, hogy egy kultúra átalakul és ez a megnemesedő kultúra megajándékozza a benne élőket egy szebb és igazabb keresztény élettel, hanem olyan tudatos, személyes döntést kell hoznunk, amely a megtérés szóval fejezhető ki. Karl Lehmann mainzi bíboros így fogalmaz: „Az Egyház nem viselkedhet úgy, mint egy vállalat, amely megváltoztatja a kínálatát, ha alábbhagy iránta a kereslet”. Nem a világ alakítja az Evangéliumot, hanem az Evangélium a világot. A túlhajtott individualizmusnak mára már egy egészen érdekes visszahatását tapasztaljuk: Ne hozz személyes döntést, ne gondolkozz, csak vonulj öntudatlanul a mainstreeten a tömeggel, engedelmeskedj a vezényszavaknak. Ebből is vannak téves kitörési próbálkozások. A keresztényeket is megkísérti a celebek látványos sikere. Olykor klerikusok is ráállnak, hogy celebként hassanak az emberekre. Talán megoszthatom annak a személyes beszélgetésnek egy mozzanatát, amelyet Erdő Péter bíborossal folytattam. Ő azt mondta, hogy nem magányos, romantikus hősökre van szükségünk, hanem az Egyházat odaadóan szolgáló kooperátorokra.

A papok és a hívek közötti nézeteltérés kilencven százaléka az egyház értelmezése körül zajlik. A pap ismeri az Egyházat, a hívek többsége nem. A pap az Egyházzal kapcsolatban a „szentségi házasságot” szorgalmazza, a hívek megelégednének az alkalmi együttéléssel, s erre nevelik gyermekeiket is. A pap szerint kegyelmi cselekvést az Egyház végez, a hívek szerint ők maguk cselekednek hatékonyan. Képviselőtestület – amelyet a közösség jelöl és a pap megerősít – egyre nehezebben áll össze, ellenben önjelölt személyek és csoportok veszik kézbe az irányítást a plébániai közösségben és tusakodnak a lelkipásztorral. (Ennek gyakori következménye lesz, hogy gyermekeik nem kötnek szentségi házasságot.) A bevezetőben felvetett dilemma talán nem is olyan nehezen feloldható, ha az Egyház közelebb kerül a szívünkhöz. Egyszer valaki rám förmedt. „Maga miért az Egyházról beszél és miért nem Jézusról? Azért, válaszoltam, hogy maga előbb-utóbb kapcsolatba kerüljön Jézussal, a megváltójával. Roger Schütz, a taizéi közösség első perjele mondta: „Jézust szeretni és az Egyházat szeretni ugyanazt jelenti”.

Ú r n a p j a

OLVASMÁNY: Kiv 24,3-8: Ahogy az ószövetségben az áldozati vér a szövetség jele volt, úgy Jézus az újszövetség jelévé is a vért tette. S annyiban több az újszövetség, amennyivel értékesebb Jézus vére a kosok és a bikák vérénél. Isten ebbe a szövetségbe tulajdon vérét adja.

SZENTLECKE: Zsid 9,11-15: Az ószövetségben az ember maga épített szentélyt az Istennek, és áldozatokkal vélte fenntartani az Úr jelenlététét a Szentek Szentjében. Jézus azonban maga épített szentélyt, tulajdon szent Testét, az Eucharisztiát, és ebbe Ő maga hív meg bennünket.

EVANGÉLIUM: Mk 14,12-26: Jézus az utolsó vacsorán jelezte, hogy az ő földi léte a törékeny emberi testből az Eucharisztiába lép át. Jézus a jelképek rendkívüli gazdagságával beszél (az új bort Isten országában iszom), mert mindaz, ami a húsvét misztériumában történik, messze túllépi a mi értelmezési lehetőségeinket. Engednünk kell, hogy a misztérium közeledjen hozzánk.

A ZSOLTÁR VÁLASZA: Veszem az üdvösség kelyhét,  *  és az Úr nevét hívom segítségül.

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Úrnapja van, Krisztus Szent Testének és Vérének főünnepe. Szombaton szentségimádással készültünk Úrnapjára, és bekapcsolódtunk az országos imaórába. Szép számban voltunk jelen. Köszönet az úrnapi körmenet előkészítéséért és a liturgiában való segítésért. Pénteken Jézus Szent Szívének főünnepe lesz. A szentmise Sárisápon 18 órakor kezdődik.

Úrnapján teljes búcsút nyerhet az a hívő, aki az Eucharisztia iránti szeretetben és tiszteletben él, és Úrnapján ezzel a lelkülettel vesz részt a szentséges körmeneten. Jézus Szíve főünnepén teljes búcsút nyerhet az a hívő, aki a Szent Szív iránti imádságos tiszteletben él, és ezzel a lelkülettel vesz részt a főünnepi liturgián, valamint elimádkozza az „Urunk, Jézus! Az emberekre árasztott szeretetedet …” kezdetű engesztelő imát.

Június 9-én, szombaton 16 órakor kezdődik a bérmálási szentmise, amelyben Snell György püspök úr 9 sárisápi fiatalt részesít a bérmálás szentségében. Kiemelt ünnepe ez plébániánknak, jöjjünk minél többen.

A nyári táborokkal kapcsolatos tájékoztatót és jelentkezési lapot találnak a templom bejáratánál azok a középiskolások is, akik segítőként szeretnének részt venni valamelyik táborban. Ők is töltsék ki és adják le a jelentkezési lapot.

MISESZÁNDÉKOK – SÁRISÁP (június 3-10.) V: + Tutervai István és felesége, Szekeres Mária; H: A Rózsafüzér Társulat szándékára; Sz: (…); P: + Gregor János és szerettei; V: (…)

Engesztelő ima Jézus Szentséges Szívének ünnepén

Urunk, Jézus! Az emberekre árasztott szeretetedet sokan hálátlan felejtéssel, nemtörődéssel és megvetéssel viszonozzák. Íme, mi leborulunk oltárod előtt, és különösen nagy tiszteletünkkel kívánunk kárpótlást adni az emberek bűnös közönyösségéért. Engesztelni akarunk a sértésekért, amelyekkel szeretetre legméltóbb szívedet minden oldalról illetik.

Elsősorban a magunk számára kérjük mély fájdalommal irgalmadat, mert bizony sokszor mi is méltatlanul bántunk veled. De önként vállalt engesztelésünkkel a magunk gyalázatos vétkei mellett mások bűneiért is elégtételt óhajtunk adni, hiszen oly sokan messze tévedtek az üdvösség útjától: nem követnek Téged, a Pásztort és Vezért, megátalkodtak hitetlenségükben, lábbal tapossák keresztsédi fogadásukat, és lerázták törvényed édes igáját.

Amikor ezekért a siratni való bűnökért engesztelni kívánunk, különösen is szeretnénk jóvá tenni az emberek szerénytelen és szemérmetlen életét és életmódját, a romlottak tőrvetését az ártatlanok lelke ellen, az ünnepnapok megszegését, a Te szentjeid szörnyű káromlását, földi helytartód és papságod gyalázását, az Oltáriszentség elhanyagolását vagy borzalmas szentségtöréssel történő megbántását, a nemzetek nyilvános vétkeit, amelyekkel az általad alapított Egyház joga és tanítása ellen szegülnek. Bárcsak jóvá tehetnénk ezeket a megbántásokat!

Hogy Téged bűneinkért engeszteljünk, felajánljuk az áldozatot, amelyet a kereszten Atyádnak bemutattál, és amelyet oltárainkon naponként megjelenítesz. Hozzá csatoljuk a Szűzanya, a szentek és a jámbor hívek engesztelését. Szívből ígérjük, hogy amennyiben tőlünk telik, kegyelmed segítségével, erős hittel, tiszta erkölcsökkel, az evangéliumi törvények, főleg a szeretet parancsának tökéletes megtartásával teszünk majd eleget a magunk és a mások bűneiért és nagy szereteted iránt tanúsított közömbösségekért.  Amennyire tudjuk, megakadályozzuk majd az ellened irányuló megbántásokat is, és arra törekszünk, hogy minél több embert megnyerjünk követésednek.

A Boldogságos Szűz közbenjárására fogadd, kérünk, legkegyesebb Jézus, készséges engesztelésünket. Segíts meg bennünket, hogy hívatásunkban és szolgálatunkban a végső állhatatosság kegyelmétől támogatva halálunkig hűségesek maradjunk, és mindnyájan eljussunk abba a hazába, ahol az Atyával és a Szentlélekkel együtt élsz és uralkodol, mindörökké. Ámen.

Az Úrnapi körmenet könnyen üres látványossággá, kulturális érdekességgé laposodik, ha nem épül rá a sok-sok csendes, meghitt szentségimádásra. Az Úrnapi körmenetben az Egyház küldetéséről vallunk. Csak az a közösség léphet ki a templomból az Eucharisztiával, amelyet az Eucharisztia mély tisztelete formált egységbe. Az úrnapi körmenet nem csupán külső demonstráció, hanem annak a szeretetnek a sugárzása, ahogy Jézus szereti a világot.