Húsvét 4. vasárnapja

OLVASMÁNY: ApCsel 4,8-12: A szegletkő, amely összetarja az épületet, a ház tartósságát biztosítja. Jézus sziklaalapnak mondja magát, Péter pedig szegletkőnek nevezi az Urat. A kettő együtt fontos. Építeni csak szilárd alapra érdemes, a falak összetartására, hogy ne nyíljon szét a tető alatt, a szegletkő nélkülözhetetlen. Ha nincs szegletkő az életünkben, akkor bármilyen jó alapot kaptunk őseinktől, összeomlik a ház. Életünket a Jézussal való meg-megújuló kapcsolat és az Egyház iránti hűség tartja meg. Jézus nem magánutakon – egoizmusunkat kiszolgálva – akar bennünket vezetni, hanem az Egyház közösségében lévőknek adja a Szentlelket.  

SZENTLECKE: 1Jn 3,1-2: A világ nem érti a keresztényeket, mert csak igen felületesen ismerik az Atyát. Nem érzékelik az Ő szeretetét és gondoskodó jelenlétét. Igen sok keresztény pedig az Egyházat nem érti, mert csak nagyon felületesen, a saját pillanatnyi érdekének látószögéből nézi Jézust. Úgy vannak Jézussal, mint ahogy a piacon is tülekednek, csak magukra gondolva, vagy ahogy a bécsiek látják a forgóajtóknál a magyarokat. Utolsónak lépnek be és elsőnek jönnek ki. Az Egyház valami egészen mást kér tőlünk. Azt, hogy életünket adjuk felebarátainkért. E helyett minden apró-cseprő dolgon megsértődünk.  

EVANGÉLIUM: Jn 10,11-18: A jó pásztor életét adja a juhokért. A jó pásztort követik a bárányok. Előttük jár és nevükön szólítgatja őket. Az Egyházban való létünknek ez a leginkább plasztikus leírása: követjük Jézust. Tanításában, életének példájában és a mennybe emelkedésében. Jézus kitágítja a szívünk szeretetét és befogadóképességét. Azt mondja, hogy nem csak ebből az akolból vannak juhai. Őket is vezeti. Gyakran nem is kér többet tőlünk, mint azt, hogy fogadjuk be szeretetünkbe a szomszédot vagy azt a családot, ahonnan gyermekünk párja érkezett. Fiatal énekes mondta, hogy nem nagyon szerette az embereket. Apja állatorvos volt, és ő maga is az állatok bűvöletében élt. Úgy látta, hogy az állatok szerethetőbbek, mint az emberek. A kislánya azonban megváltoztatta az érzelmeit. Általa és miatta tudja szeretni az egész emberiséget.  

A ZSOLTÁR VÁLASZA: A kő, amelyet az építők félredobtak,  *  íme, az lett szegletkővé.

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Húsvét 4. vasárnapját ünnepeljük. (IV. zsoltárhét.) Hétfőn Szent Adalbert emléknapja lesz, ami a mi egyházmegyénkben főünnep, hiszen egyházmegyénk védőszentje Szent Adalbert. Szerdán Szent Márk evangélista ünnepe lesz. Jövő vasárnap tartják sok helyütt a búzaszentelést, mi is imádkozzunk a jó termésért.

A nyári hittanos táborok időpontja: plébániai napközis tábor óvodásoknak és alsósoknak: júl. 2-6; nagytábor Szobon: júl. 16-20.

Mogyorósbányán április 29-én, Szabó Ferenc és Nagy Anna házasságkötésük 50. évfordulóját ünneplik. Aranylakodalmuk alkalmából értük ajánljuk fel a szentmisét és jubileumi áldásban részesülnek. Isten áldása aranyozza be további életüket.

MISESZÁNDÉKOK – SÁRISÁP (április 22-29.) V: + Ujjasi Jánosné; H: beteg testvérünk gyógyulásáért; Sz: + Basovszki Imréné, szül.: Viszkok Katalin; P: élő édesanyákért; V: Stefán család élő és + tagjaiért.

A nyílt társadalom eszméje egyes számban beszél a társadalomról, világtársadalmat vizionál. Az ember azonban önmagában hordozza a megosztottság jegyeit. Igen erősen van jelen az emberben a magasztos „ÉN” és a járulékos, mellékes „te”. A személyiség zavara leginkább az erős ÉN révén, vagy pedig a feladott, szétesett ÉN miatt keletkezik. Az első morális probléma, a második pszichológiai. Ötszáz éve a társadalom kettészakadása két pólust eredményezett. Egyrészt, akik túlzó mértékben részesedtek a világ anyagi gazdagságából, másrészt pedig akik nagyon csekély mértékben részesedtek ezekből a javakból. Sajnos, az egyház évszázadokon keresztül az előbbi csoportba kényelmesedett bele. Ez a megosztottság elvezetett a forradalmakhoz. Ma a megosztottság sokkal inkább lelki eredetű. Egymással állnak szembe azok, akik értéknek tekintik a családot, a nemzetet és az Egyházat, valamint azok, akik ezekben semmi értéket sem látnak. Az utóbbiak azok, akik számára már két-három generáció óta nem létezik család, nemzet, egyház. Ők senkinek sem mondták azt, hogy nagypapa, mert már a nagyszülőik is elváltak, és Béla, Kálmán, meg Lajos volt az éppen aktuális „nagyapa”. Ők világpolgárok, mert kultúra és elköteleződés nélkül szabadabban élhetnek, nagyobb az önmegvalósulás lehetősége. (Önmegvalósulást és nem önmegvalósítást mondanak, mert teljesen rábízzák magukat arra az eszmére, ami „önmegvalósítja” őket.)  Vallásosok a maguk módján, vagyis az egyházat szenvedélyesen elvetik, a papok tanító szavát nem viselik. Olykor ennek nagyon érthető gyökere van. Hosszú évszázadokon át az egyház „uralma alatt” gyermekeik nem tudtak kiszakadni a cselédsorsból. A szocialisták azonban lehetővé tették, hogy rendőrök, tanárok, mérnökök, orvosok legyenek.

Többszáz évvel ezelőtt a társadalom kettészakadásáért felelősséget érzett az Egyház. Új szociális tanítással, társadalmi méretű karitásztevékenységgel, a világra való nyitottsággal valami hasonlót valósított meg, mint most a volt gyarmattartók, akik nagylelkűen befogadják országukba azokat, akiket évszázadokon keresztül elnyomtak. Az ebből fakadó plusz terhet és a kevésbé használható embermennyiséget pedig áthárítják másokra. Az a kettészakadás, ami mostanra kialakult a társadalmakban, lelki eredetű, és nem lehet az egyenlőség eszméjével, valamint a földi jólét kiegyensúlyozásával orvosolni. Az Egyház felelőssége most abban áll, hogy miképpen tudja önmagát, mint a szeretet szentségét bemutatni, és miképpen éli és közvetíti az isteni irgalmasság gyógyító erejét a világ felé. Benedek pápa így fogalmazott: „Nem hitetek urai vagyunk, hanem örömötök szolgái”. Annak az örömnek a szolgái, amely a gyógyuló, Istenre találó és másokért felelősségre ébredő lélekben csírázik.