Évközi 21. vasárnap

OLVASMÁNY: Iz 22,19-23: A küldetés Istentől jön, olvassuk Izajás próféta könyvében. Az Egyházban két alapvető küldetés van, vagyis a Katolikus Egyház alapkövei: a szentségi házasság és az egyházi rend. Ezek Istentől eredő küldetéssel bírnak. Ha ezekre így tekintünk, és ezeket így éljük meg, akkor lényegesen rendezettebb és előre mutatóbb az életünk.

SZENTLECKE: Róm 11,33-36: Az ember és az Isten közötti konfliktus úgy is leírható, hogy az ember túlzottan beleöltözködik saját kicsinységébe. S ettől két ok miatt nem tágít. Vagy azért, mert nem hisz abban, hogy az ő élete többre hívatott, vagy pedig azért, mert elhiteti magával, hogy ő már a felülmúlhatatlan tökéletességet éli.

EVANGÉLIUM: Mt 16, 13-20: Péter meghívása közvetlenül Jézustól származik. Ez megkérdőjelezhetetlen kell legyen minden katolikus számára. A pápával való szembe helyezkedést érdemes kielemezni, mert nagyon hasznos ismeretekhez jutunk a bűn gyökereivel és a kereszténység gyengélkedésének okaival kapcsolatosan. 

A ZSOLTÁR VÁLASZA: Örökké tart, Uram, a te irgalmad,  *  ne vesd meg kezed alkotásait.

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Az évközi 21. vasárnapot ünnepeljük. (I. zsoltárhét) Kedden lesz Keresztelő Szent János vértanúságának emléknapja. Csütörtökön Esztergomban az esztergomi főszékesegyház felszentelésének főünnepe, az egyházmegyében ünnep lesz. Szerdán a szentmise elmarad, pénteken a szokásos elsőpénteki szentségimádást tartjuk, az énekkari tagok szolgálatával.

Veni Sancte. A jövő héten elkezdődnek az iskolai hittanok. A tanévkezdő Veni Sancte szentmisét szeptember 10-én 11 órakor tartjuk. A plébániai hittanokat szeptember 17-e után kezdjük, az óvodás foglalkozásokat októberben.

Az imaapostolkodás szeptemberi szándéka: Plébániáinkért, hogy missziós lelkülettől vezetve a hit továbbadásának és a szeretetről való tanúságtételnek helyei legyenek.

 MISESZÁNDÉKOK (augusztus 27 – szeptember 3.) SÁRISÁP: V: + Hégli Imre és szerettei; H: Hálából a 80 évért; Sz: (– –); P: + Vass Lászlóné, szül. Kurucz Krisztina; V: (….)

Szentségimádás és a plébániai élet megújulása

A szentségimádáson való részvétel a legkevésbé sem nevezhető statikus hitéleti formának. Ellenkezőleg. A szentségimádás, a csendes meditáció és szemlélődés dinamikus megindulást jelent. Önmagunk zárt világa fölé emelkedünk, kilépünk önmagunkból. Kilépünk a megszokásból, táplálkozunk a keresztény élet legfőbb forrásából, tisztábban lát lelkünk, és értelmünk, erőre kap akaratunk, hogy újból úton lévők legyünk: A keresztény élet lényege a misszió, az úton levés, az újabb és újabb állomásokhoz való megérkezés. Az Egyház a misszió által él. Hitünk továbbadva erősödik. Amelyik egyház nem misszionál, nem is nevezhető krisztusi értelemben egyháznak. Már csak saját magához szabott emberi szempontokat hordoz és képvisel. Élettelen múzeumi kiállítási tárggyá válik. Mindössze kulturális tényezőként vagy politikai eszközként tud jelen lenni. Szent XXIII. János pápa mondta ki először, hogy az Egyház nem múzeum. VI. Pál pápa pedig a katekézis híres dokumentumában, az Evangelii nuntiandiban leírta, hogy az Egyház a misszió végett létezik. Az Egyház és az evangelizáció kölcsönös viszonyban van. Az evangelizáció, amely élteti a világot, élteti az Egyházat is. A nem evangelizáló egyház múzeummá alakítja saját magát. Az evangelizáció nélkül nem tud megújulni az emberiség. Az evangelizáció nélkül az élet minden területe megsínyli a lélek hiányát. Nem merülhet ki az Egyház jelenléte az aktív karitatív tevékenységeben. Benedek pápa jelezte, hogy nem ez teszi pótolhatatlanná az Egyházat, hanem az evangelizáció. Ha csupán a karitatív tevékenység fokozása a cél, az önmagában még nem élteti az Egyházat és nem újítja meg a világot. Gerald Cyprien Quebec-i segédpüspök szerint a misszió lényege az együtt növekedés, a mások növekedésének a kísérése. S ez bizony még gyenge lábakon áll. Az oikos az ősegyházban azokat a személyeket jelentette, akikkel mindig találkozunk. Az oikosoknak kell hitünk tárgyává válniuk. Gerald Cyprien egy új lelkiségi irány képviselője. Ez a lelkiség voltaképpen ugyanazt a célt tűzi ki maga elé, mint a többi félszáz, amelyek a XX. században keletkeztek a Katolikus Egyházban, és pápai elismerést kaptak. A Sejt olyan csoportot jelent, amely közvetítő szerv az egyén és a nagyközösség, valamint a család és az Egyház között. A sejtnek az a küldetése, hogy elhaljon. Mihelyt a tagok integrálódtak az Egyházban, a plébánia aktív tagjaivá lettek, megtalálták missziós feladatukat, a Sejt befejezte küldetését. Minden Sejtet a felelős lelkipásztor vezet. Ő tudja, hogy milyen táplálékra van szüksége a Sejtnek. Az ő tapasztalata, iránymutatása és megszentelő tevékenysége szükséges a Sejt életerejéhez. Egyébként is nagy gondot okoz az Egyházban, amikor gyenge imaélettel rendelkező – vagy éppenséggel egzaltált – emberek akarják meghatározni, hogy a felelős lelkipásztornak miképpen kell hivatását gyakorolnia, mit mondhat, milyen ügyeket karolhat fel és hol kell jelen lennie. Ők igazából azt várják el, hogy a felelős lelkipásztor sokkal inkább őket képviselje, mint magát Jézust.

A szentségimádás nagy értéke a csend. Az imában egyébként sem az a fontos, amit én mondok, hanem az, hogy meghallom-e, amit Isten mond. A szentségimádás a leghatékonyabb lelki terápia lehet. Amikor Isten jelenlétébe helyezem magam és áthat ennek nagyszerűsége, akkor a legtisztábban látom önmagamat, és a legtisztábban látom az ember helyzetét a teremtésben. Kezd növekedni szívemben a mások iránti szeretet és felelősség. Megragad a katolicitás (egyetemesség) élménye. Valószínű, hogy nem jutunk el az egyetemes lét élményéig az Eucharisztia tisztelete és a szentségimádás nélkül. Kicsit zavar a reformáció nagy ünnepében az, hogy szinte semmilyen gesztust nem kap a Katolikus Egyház. Sokakban ez megerősítheti a Katolikus Egyházzal szembeni negatív előítéletet: a katolikusok valami olyat képviselnek, ami már idejét múlt dolog, amit nem kell komolyan venni. A gesztus alapja az egyetemesség megtapasztalt élménye lehetne. A szentégimádás elvezet eddig az élményig. Már nem magam miatt aggódom, hanem a küldetésem nagyszerűsége betölti lelkemet. Ide egyetlen mentálhigiénés terápia sem képes elvezetni. A legtöbb lelkiségi összejövetel istendicsérettel kezdődik, miképpen a szentmise is a Glóriával. Az istendicséret kiszabadít azokból a korlátokból, amelyeket az ember a saját egójába bezárva nem képes túllépni.

Évközi 20. vasárnap

Szent István király ünnepe

OLVASMÁNY: Péld 4,10-15. 18-27: Íme, egy példa, hogy 2500 évvel ezelőtt melyek voltak egy fiúgyermek nevelésnek alapelvei. Ahhoz, hogy a fiúgyermek nevelhető legyen, a tanító és az idősebbek iránti tisztelet a társadalomban elengedhetetlen előfeltétel. Az ehhez vezető korai út az udvariassági szabályok elfogadása és gyakorlása. Arisztotelész még az ember önmagával való megelégedettségét (autarkeia), mint a teljes élet felé vezető utat, összekötötte a magas szintű etikával, ma azonban az önmagával való megelégedettséghez alantasabb utakon is elvezetik az embereket. Lásd a valóságshow-k „érték” közvetítését.

SZENTLECKE: Ef 4,17-24: Szent Pál a pogányok alatt nem az istenteleneket értette, hanem azokat, akik kialakítottak a pogány hiedelmekből egy saját maguknak testre  szabott vallást, s ezt élték, az önmagukkal való teljes megelégedettség állapotában. Ebbe belefért a kicsapongás, a butaság, az önzés, a jellemtelenség. Mi azonban Krisztusra figyelünk, s nem úgy, hogy magunk határozzuk meg önkényesen, hogy mikor, meddig és mennyire engedjük be Őt az életünkbe. Ezt nevezi Ferenc pápa szalonvallásnak.

EVANGÉLIUM: Mt 7,24-29: Jézus sziklára építette egyházát, és tőlünk is azt kéri, hogy építsük sziklára az életünket. Sziklára épült az egyház, és sziklaalapra épül mindazok élete, akik nem bomlasztják kívülről vagy belülről az egyházat. A nyugati jóléti világ először elveszítette Jézust, aztán az Egyházat, aztán önmagát, most pedig megoldásként tekint azokra, akik le akarják bontani Európában a kereszténység maradékát is. Céltudatos, önző, kíméletlen vallási fanatizmustól vezérelt tömeg áramlik be a pszichopata emberek Európájába. Nekünk talán erősebb gyökereink és erősebb hagyatékunk van, mint a lelkileg eltompult nyugati pogányoknak. Egyelőre nem tehetünk mást, mint azt, hogy a Szent Istvánnal kapcsolatos alkalmi és ünnepi teória helyett a praxisra helyezzük a hangsúlyt. Szent István fölszabadította a rabszolgákat, egyenlővé tette az embereket, a régi poliszok és városállamok mintájára – a vidéki életnek megfelelő – vármegyékbe rendezte az embereket és egy-egy püspökség alá szervezte őket. Ez francia minta volt. (A németeknél a tartományokat fejedelmek irányították és igyekeztek befolyásuk alá vonni az egyházat.) Legyünk hűségesek egyházunkhoz, Rómához, és tekintsük legfőbb közösségi feladatunknak az Egyház misszióját. Abban, hogy több legyen templomunkban a keresztelés, mindenkinek felelőssége van.     

A ZSOLTÁR VÁLASZA: Légy áldott Szent István király!

 EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Az évközi 20. vasárnapon Szent István királyt, Magyarország fővédőszentjét ünnepeljük. Csütörtökön Szent Bertalan apostol ünnepe lesz.

A máriazelli zarándoklatra a plébánián vagy a sekrestyékben lehet jelentkezni még két hétig. Aki nem tudja most az előleget fizetni, de biztos abban, hogy részt akar venni a zarándoklaton, feltétlen iratkozzon fel.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia gyűjtést hirdetett az üldözött közel-keleti keresztények otthonainak újbóli felépítésére. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, CIB Bank 11100104-18181490-14000003 számú számlájára lehet átutalni az adományokat.

MISESZÁNDÉKOK (augusztus 20-27.) SÁRISÁP – V: + Papp János; H: (…); Sz: (…); P: + Pap Lajos és szerettei; V: + Hégli Imre

XII. Piusz pápa: „Újból és újból felüti a fejét az a tévtan, hogy a nép bír papi hatalommal, a pap pedig a nép megbízásából cselekszik. Úgy képzelik, hogy a szentmiseáldozat is olyan együtt-cselekvés (concelebrátio), amit a nép cselekvő jelenléte nélkül a pap nem is tudna bemutatni. Ezzel szemben le kell szögeznünk, hogy a pap nem a nép (test), hanem Krisztus (a fő) megbízásából cselekszik, s annyiban képviseli a népet, amennyiben a nép hitében a főhöz csatlakozik. A szentmiseáldozat teljes értékű a nép fizikai jelenléte nélkül is, mégse nélkülözze a nép cselevő jelenlétét. A szentmiseáldozatban a nép javára, Krisztus szolgái által válik jelenvalóvá a golgotai keresztáldozat minden gyümölcse, és válik – emberi szem által nem látható módon – jelenvalóvá maga Krisztus, mégpedig teljes megdicsőült valóságában. Bizonyos szempontból mégis azt kell mondanunk, hogy a nép együtt mutatja be a szentmiseáldozatot a pappal, mégpedig úgy, hogy ami a szentmiseáldozatban végbemegy a papi hatalom cselekvése révén, ahhoz lélekben a hívek is csatlakoznak. A nép tehát úgy gyakorolja a keresztségben kapott általános papi hatalmát, hogy teljesen együttműködik a szentmiseáldozatban Krisztust, a Főt megjelenítő pappal, s ezzel részt vesz a világ megszentelésében.” (Kivonat a pápa Mediator Dei kezdetű körleveléből.)

Jóval a II. Vatikáni zsinat előtt a hívek és a papság viszonyáról, vagyis a szentségi papság és az általános papság viszonyáról a Katolikus Egyház megnyitott egy hosszú elmélkedési folyamatot. S más következtetésre jutott, mint a protestánsok, akik kezdetben azt mondták, hogy semmiféle közvetítő nincs Krisztus és a hívő között. Nincs szükség egyházra és nincs szükség papságra, minden hívő közvetlenül, a saját hite révén kerül kifogástalanul helyes kapcsolatba Krisztussal. Ezt ma már nem így látják a protestánsok, ellenben igen nagy számban magukévá tették a katolikusok. A papság elfogadása és az Egyház ismerete nélkül maguk nyitogatják Krisztusnak az ajtót, saját belátásuk szerint, ott és akkor, amikor jónak látják, olyan rést nyitva, amilyet akarnak. A II. Vatikáni zsinat dokumentumaiban a kulcsszó a participáció (részesedés). A hívek a keresztégben elnyert általános papságuk révén részesülnek Krisztus papi hatalmából. Az 1983-ban érvénybe lépett Egyházi Törvénykönyv a participáció kifejezést lecserélte a kooperációra. A hívek a keresztségben elnyert általános papságuk gyümölcseit a szentségi papsággal és az Egyházzal való együttműködés révén nyerik el, vagyis ekképpen részesülnek Krisztus papi hatalmából. Hiszen Krisztus papi hatalma csak és kizárólag a világ megszentelésére, és nem egyéni ambíciók kiélésére adatik át az embernek.

Van ennek gyakorlati vonatkozása is. Annyiban katolikus valaki egy adott gyülekezetben, amennyire együttműködik a papjával. Enélkül kialakít magának egy saját vallást, és azt éli boldog tudatlanságban, mert valami miatt az neki – de nem Krisztus Egyházának – „nagyon jó”. Tévedés arra következtetni, hogy minél inkább tusakodom a felelős lelkipásztorral, annál jobb keresztény vagyok, és annál hitelesebben képviselem Krisztus Egyházát.

Prohászka Ottokár: Szent Istvánnal a középkori mély, alázatos kereszténység belépett a magyar történelem színterére, és belegyökerezett a magyar néplélekbe. Szent István a XI. század nagy lelki megújulásának közvetítője volt: királya, papja, prófétája népének, kinek hitéből és buzgalmából milliókra áradt élet.   

Évközi 19. vasárnap

OLVASMÁNY: 1Kir 19,9. 11-13: Illés a próféták atyja, aki a földről elragadtatott a mennybe, és aki az egyik kispróféta, Malakiás szerint ismét el fog jönni a földre. A korabeli zsidóság Illés újbóli megjelenését a Messiás eljövetelének közvetlen előzményeként hirdette. (Ezért van a színeváltozás hegyén Mózessel együtt Jézus társaságában.) Az igaz Isten melletti hűség rendíthetetlen képviselőjeként a Kr. e. 9. században megmentette Izraelt a Baal-kultusztól. (Izrael, vagyis az északi országrész elpusztult, miután letért az Illés által mutatott útról.) Illés mindig erős hivatkozás volt, az újszövetség is harmincháromszor említi nevét. A mi legfőbb értékünk is az a hagyaték, amivel összefoglaljuk életünket, hitünket, istenkapcsolatunk valódiságát, s amit elmondunk gyerekeinknek, unokáinknak. Ez a család rendkívüli értékévé válhat. A széteső családokat általában már nem vezeti ilyen hagyaték

SZENTLECKE: Róm 9,1-5: Szent Pál szíve állandó és nagy fájdalmaként említi, hogy népe, a zsidóság nem fogadta el Jézust üdvözítőként. Sok nagyszülő is átéli ezt a fájdalmat, látván, hogy a családjából sokan nem követik Jézust. Szent Pál kijelenti, minden áldozatra kész lenne azért, hogy a zsidóság Jézushoz térjen. Ezzel a felelősségtudattal kell nekünk is családunkra tekinteni. Csak az istenhitben tud fennmaradni egy család, és csak az istenhitben tud teljesen kibontakozni egy emberi élet értéke. 

EVANGÉLIUM: Mt 14,22-33: Az ősegyház igehirdetése, amely az evangéliumokban hagyományozódott ránk, nagy hangsúlyt helyez arra, hogy Jézus már a feltámadása előtt is Isten Fiaként volt közöttünk. A kenyérszaporítás csodáját sokan szemlélték, a hit nagy próbája azonban a szűk tanítványi kört érintette. Az ember életében előforduló próbatételeket modellezhetjük e történetben. Az élet vihara és a lét bizonytalanságából eredő sötétség elrejtheti szemünk elől Jézust, aki abszolút hatalommal uralkodik ezeken az elemeken. A tanítványok sem fordulnának az Úrhoz, ha Ő nem szólítaná meg őket. Szellemekkel egyezkednének, régi világuk hiedelmeihez folyamodnának. Péter bizonyosságot kér ennek az egyedi esetnek a megoldására, hadd tudjon ő is a vízen járni. Jézus azonban rámutat, hogy az őhozzá vezető hit feltétel nélküli, amely az élet sok próbatételén és a hűség megtartásán keresztül formálódik, mígnem „egyek leszünk vele, miként ő is egy az Atyával”. Jézus csodálatos communiót vetít előre. Ha Ő bennünk van, akkor mi őbenne, és által mindannyian a Szentháromság életközösségében. Az efelé vezető út helyességéről a hívek egysége tanúskodik. Nincs Egyház ott, ahol nem dolgozik mindenki ezen az egységen. Enélkül legfeljebb a sérült lélek vezette egyéni önhittségek vannak.       

 A ZSOLTÁR VÁLASZA: Urunk, mutasd meg nekünk irgalmas szívedet,  *  és üdvösségünket add meg nékünk!

 EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Az évközi 19. vasárnapot ünnepeljük. (III. zsoltárhét) Jövő vasárnap Szent István király ünnepe lesz. Budapesten, a Szent István bazilika előtti téren ezúttal is 17 órakor kezdődik a Szent Jobb-körmenet és a szentmise.

Kedden, Nagyboldogasszony napján Sárisápon 11 órakor, Mogyorósbányán 19 órakor lesz ünnepi szentmise.

Átmenetileg nincsen hétköznap orgona, ezért a hétköznapi szentmisék stipendiuma 2.100 Ft helyett 1.500 Ft.

Máriazelli zarándoklatot szervezünk október 6-7-én. Pénteken 14 órakor indulunk, és vasárnap este 18 órára érkezünk meg. Odamenet megtekintjük Ausztria legnagyobb kolostoregyüttesét, a lillienfeldi ciszter templomot és apátságot, valamint Annaberget. Szállásunk (két éjszaka) Márizellben a Jézus Szíve Néplányok által fenntartott Zarándokházban lesz, 50 méterre a kegytemplomtól. (12 EUR/fő/nap) Van egy boxokra osztott nagyterem, emeletes ágyakkal, valamint öt kisebb szoba. A templom melletti étteremben szombaton és vasárnap svédasztalos reggelink van (6 EUR), szombaton este háromfogásos vacsora (8-10 EUR). A többi étkezésről ki-ki maga gondoskodik. A szombati mise után lehet túrázni vagy várost nézni. Három órakor keresztutat járunk, este részt veszünk a gyertyás körmeneten. Vasárnap a szentmise után indulunk haza, és megnézzük a híres neubergi reneszánsz-kori ciszter templomot és kolostoregyüttest. A részvételi díj: 18.500 Ft vagy 60 EUR. A diákoknak 9.000 Ft vagy 30 EUR. A magyarok egyik legismertebb és legkedveltebb Mária-kegyhelyén megerősítjük a Szűzanya-tiszteletünket, ismét az oltalmába ajánlva magunkat, családunkat és nemzetünket. A jelentkezéskor a részvételi díj felét előlegként be kell fizetni.

MISESZÁNDÉKOK SÁRISÁP: V: + Urbanics Ferenc, + neje: Basovszki Ilona és szerettei; H: (…), K: 11 óra: Nagyboldogasszony ünnepi mise; Sz: (…); P: (…); V: + Papp János

Belon Gellért: Az ördög ugyanazt mondja, mint Jézus: legyetek olyan, mint az Isten, ismerjétek a jót és a rosszat. Csakhogy az ördög arra bíztat bennünket, hogy ezt saját erőnkből érjük el. Látnunk kell, hogy az Istennel szembe forduló angyalok saját erőből ördöggé váltak.   Az ördög Jézust utánozza, és igyekszik látványossá és szórakoztatóvá válni. Jézus is azt a célt tűzi ki elénk, hogy legyünk olyanok, mint a mennyi Atya. Ám ne saját erőnkből kísérletezzünk, hanem a vele való egység (communio) a feltétele annak, hogy egymással is eggyé válva részesei lehessünk az isteni életnek. „Legyenek mindnyájan egy. Amint te, Atyám, bennem vagy és én benned, úgy legyenek ők is bennünk, hogy így elhiggye a világ te küldtél engem.” (Jn 17,21)

Az Eucharisztia (a szentáldozás) célja, hogy Jézussal és egymással eggyé formáljon bennünket. Csak így hiszi el a világ, hogy Jézus a világ üdvözítője. Ezért botrány a keresztények történelmi megosztottsága, és ezért súlyos bűn úgy az Eucharisztiát magunkhoz venni, hogy az egység ellen tevékenykedünk. Ez alól a legsúlyosabb bűn alól csak a tudatlanság és a gyengélkedő pszichikai állapot adhat felmentést.

Szent Ágoston főművében, a De civitate Dei-ben a világtörténelem öt egymásra épülő lépcsőjét mutatja be. 1. Az ember Isten teremtménye. (Az evolúció célja az ember.) 2. Az ember szabadakaratát rosszra fordítva olyan akar lenni, mint az Isten, és eközben emberségében aláhanyatlik. 3. Isten törvényt ad az embernek, hogy segítse eltévelyedésében, hogy ne legyen nagyobb a baj. 4. Isten maga jön el a földre, hogy példájával és kegyelmével meghívja az embert az életszentségre. 5. Aki Jézust követi, eljut az örök boldogságra, aki a végsőkig ellenáll, a kárhozatot választja. (Életünk vége felé igencsak felsejlik, hogy merre tartunk: vagy a másokat oltalmazó derűs hit, vagy az egyre súlyosbodó megkeseredés.)

Évközi 18. vasárnap

OLVASMÁNY: Dán 7,9-10.13-14: Az „ősöreg” az archaikus vallás nyelvén azt jelenti, amit a filozófiában az örökkévaló. Az „emberfia” titulus, amit Jézus is magára vett, arra utal, hogy a Megváltó valóságos Isten és valóságos ember lesz. 451-ben a Kalkedoni zsinat így fogalmazott: Egyetlen személyben ott van az isteni és az emberi mivolt (tökéletes emberi és isteni lényeg) összekeveredés és megoszlás nélkül.  A Megváltó emberlétünket felöltve formál bennünket Isten gyermekeivé. A prófétai látomások (Illés, Jeremiás, Ezekiel, Dániel) arról tanúskodnak, hogy Isten országa rejtetten az ószövetségben is közöttünk volt.

SZENTLECKE: 2Pét 1,16-19: Szent Péter e levélben utal a tábor-hegyi élményére, arra, hogy szemtanúja volt Jézus megdicsőülésének. Jézus tehát nem a feltámadásban „érdemelte ki” ezt a dicsőséget, hanem mindig a lényegéhez tartozott, igaz elrejtve, ám olykor a kiválasztottaknak megmutatva.

EVANGÉLIUM: Mt 17,1-9: Többször látjuk az evangéliumban, hogy minél nagyobb és fenségesebb a misztérium, annál kisebb a kiválasztottak köre. A lényeg meglátására be kell érni. Az küldetéssel jár, s nem csupán pillanatnyi elragadtatással. Aki belelát Isten és az élet mélységeibe, az többé nem lehet semleges, Isten szolgálatába lép. Ha nem teszi, meghasonlik önmagában. 

A ZSOLTÁR VÁLASZA: Király az Úr!  *  Legfönségesebb az egész világon!

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Az évközi 18. vasárnapot ünnepeljük. (II. zsoltárhét, IV. kötet) Ma van Urunk színeváltozásának ünnepe. Azon kevés ünnepek egyike, amely Nyugaton hamarabb megjelent, mint Keleten. Már a VII. században ismert. III. Kallixtusz pápa 1456-ban, a nándorfehérvári diadal miatti hálából augusztus 6-ra helyezte. A színeváltozás eseménye közvetlenül Virágvasárnap előtt történt, ám a nagyböjt nem alkalmas e misztérium mély átélésére, ezért az évközi időt gazdagítja meg Egyházunk ezzel az ünneppel.

Szerdán Szent Terézia Benedikta (Edit Stein), csütörtökön pedig Szent Lőrinc diakónus ünnepe lesz. Edit Steint Európa társvédőszentje.

A két táborra a számlák összesítése alapján közel 400 ezer forintot fizettünk ki. A Hitoktatási Felügyelőség 90 ezer forinttal támogatta a táborainkat, a résztvevők befizetése 103 ezer forint volt, s kaptunk két magánszemélytől 10-15 ezer forintot, a Szent Imre Plébánia karitászától 10 ezer forintot, s volt egy 100 ezer forintos adomány is. Emellett igen jelentős volt a szülők és a táboroztatást segítők élelmiszer adománya, valamint a nagy segítséget jelentő „háttérmunka”. Mindenkinek hálás köszönet!

A héten hétfőn Sárisápon, kedden pedig Mogyorósbányán elmarad az esti szentmise.

Két temetés lesz a héten. Csütörtökön 17 órakor: Pál Lajosné (95 éves); pénteken 17 órakor: Szatai Ferenc (94 éves).

MISESZÁNDÉKOK – SÁRISÁP: V: + Horváth Jakabné, szül.: Csicsmann Mária és szerettei;  H: (––); Sz: + Tutervai József és szerettei; (Cs: 17.30-kor gym: + Pál Lajosné; P: 17.30-kor gym + Szatai Ferenc) P: (…); V: + Urbanics Ferenc, neje: Basovszki Ilona és szerettei

Horvát Tibor SJ: A feljelentő levelek patológiája

„A feljelentő levelekre jellemző, hogy írójuk sohasem egyeztet azzal, akiről írta. Ez felvet bizonyos karakterológiai és jellembeli kérdéseket. A feljelentő levél írója mindig hazudik, hiszen csak a negatív dolgokat gyűjtögeti össze, mert ártani akar. A feljelentő levél írója általában nehézkes a párbeszédben, és bizonyára antiszociális problémái is vannak. Saját korlátjai miatt nagyon szenved, és ezekért másokat kárhoztat. Egyéni sértettség vezérlő őt, és nem a közösség valódi java. Bár egyéni sérelmét mindig a közösségre való hivatkozás mögé rejti. Gyakran a feljelentés mögött az húzódik meg, hogy az egyéni, kényelmes vallási kedvtelés új kihívással szembesül, s ettől az illető megzavarodik. (A papnak nem csupán az épületek karbantartásán, felújításán, korszerűsítésén kell fáradoznia, hanem sokkal inkább a lelkek karbantartásán, felújításán, korszerűsítésén.) Máskor pedig a sértett önérzet veszi kézbe a tollat a feljelentő levél megírása céljából. Sokan megszenvedik az elismertség hiányát, a társadalmi hátrányokból fakadó szociális peremlétet, ezért az Egyházban kialakítják magukban az isteni kiválasztottság-tudat, a tiszta morális érzék és a tökéletes lényeglátás képességének képzetét. Ha valaki e területen bántja meg őket, eleven sebbe nyúlt, és kiszámíthatatlanná válnak a reakciók. A külső szemlélő számára gyűlöletnek látszik, de a feljelentő ezt sohasem fogja így érezni. A feljelentő levél írója sohasem fog bocsánatot kérni. Ő nem tévedhet. Azért építi fel önmagában az isteni kiválasztottság, a tökéletes lényeglátás és a morális felsőbbrendűség képzetét, hogy ne kelljen önvizsgálatot tartania, ne szembesüljön karakterológiai és pszichikai adottságaival. Ezért a feljelentő levél írója mindig úgy tünteti fel a mondandóját, hogy a többség nevében ír. Ő voltaképpen mások véleményét tolmácsolja. Különösen Európa keleti részére jellemző a feljelentgetés kultúrája. Nyugaton ezt nagyon megvetik. Alattomosságnak tartják a nyílt megmérettetés és a nyílt párbeszéd előli elbújásnak. A kommunizmus számos ártalma között ott volt a jellemroncsolás is. Általános gyakorlattá tette a feljelentgetést. Ez a történelmi örökség még sokáig velünk marad. Az Egyháznak ma már nem külső támadások, hanem belső, lelki rendezetlenségek miatt kell elsősorban szenvednie. Emiatt nem tud jobban hatni a világra.”

Horvát Tibor atya iskolaigazgatóként következetes volt abban, hogy azonnal leültette egymással szemben a feljelentőt és a feljelentettet, akár tanárokról, akár szülőkről volt szó. Tanúja voltam néhány nagyon kínos magyarázkodásnak. Egy idő után teljesen megszűnt a feljelentgetés. Háttérbe szorult az infantilizmus, és előtérbe került az érett, felnőtt személyiség, jó példát adva ezzel a gyermekeknek. Gyakran mondta a fiataloknak: Ne akarj addig vallásos lenni, amíg nem akarsz jellemes lenni. Hamis a vallásosság a jellem pontos ismerete nélkül.

Sajnos azt is le kell írni, hogy a helyi misszió hatékonyságát és Jézus jelenlétét gyengítő meggondolatlan, rosszindulatú pletykálkodás súlyos bűn. Idős embernél ez pontosan olyan súlyos bűn, mint a fiatalkori paráználkodás vagy a házasságtörés. Efelől ne legyen kétség.