Évközi 17. vasárnap

OLVASMÁNY: 1Kir 3,5.7-12: Salamon király a bölcsességet így fogalmazza meg: éber szív („látó szív”). A bölcsesség valóban az az éberség, amely túllát a jelen keretein és a jövőbe helyezi saját személyiségét. Ez nem egyszerűen józan céltudatosság kérdése, nem karrierépítési ügyesség, hanem együttgondolkodás az Istennel: éber szív, a kegyelem meglátására és befogadására. A jó nevelőnek látnia kell, hogy a gyermek jelenkori kedvtelései, jelleme alakulásának előrejelzései szép jövőt sejtetnek-e.

SZENTLECKE: Róm 8,28-30: Az Istent szeretőknek minden a javukra válik. A kereszténységtől elszakad, nyugati jóléti világ nagy tévedése, hogy az ember csak akkor lehet boldog, ha gondtalanul szórakozik, kerüli a nehéz kihívásokat, és nem néz szembe a tévedéseivel. (Nem gyónik, nem nevezi néven a bűnt.) Ezért kerüli a kórlélektani elemzéseket, abortálja a számára nem kívánatos gyermekeket, bezárja a jövőbe néző ablakokat. A nyugati világnak igen rövid történeti időn belül nagy árat kell fizetnie azért a tévedéséért, hogy civilizációja alapjává a jelenkori élvezkedéseit tette, és nem hajlandó áldozatot (szenvedést) hozni a jövőért és a teljesebb életért.

EVANGÉLIUM: Mt 13,44-52: Jézus ezúttal a tömeghez beszélt, és ők értették a példázatait. Az első arról szólt, hogy a bóvli megszállott gyűjtése helyett fejlesszük ki azt az érzéket, amely rátalál a számunkra igazán fontosra és értékesre. Nem a pillanatnyi kedvtelés a valódi érték, hanem az a törekvés, amely a teljessé váló életet célozza meg. Ez pedig nem megy anélkül, hogy ne egyeztetnénk Istennel és ne figyelnénk Jézusra. A második példázat pedig arról szól, hogy az ember Istentől elszakadva elveszíti valódi értékét és értéktudatát, értéktelen „hallá” válik, amit kirostál az idő és a történelem.   

A ZSOLTÁR VÁLASZA: Törvényedet szívből szeretem,  *  én Uram, Istenem.

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Az évközi 17. vasárnapot ünnepeljük. (I. zsoltárhét) A héten első péntek lesz, az esti mise után 20 óráig szentségimádást tartunk. Jövő vasárnap Urunk színeváltozásának ünnepe lesz.

Ezen a héten volt a pilismaróti tábor. Az időjárás és a középiskolások hiánya próbatétel elé állított bennünket, de elsősorban a jól szervezett szülői segítségnek köszönhetően, minden programra sor került. A hittanos tábor célja, hogy akár játszunk vagy szórakozunk, akár sportolunk vagy kirándulunk, akár feladatokat végzünk, a jellemünk jótékonyan alakuljon. A tábor bőségesen ad alkalmat azokra a beszélgetésekre, amelyek az előrelépést segítik. A hittanos táborban nemcsak az adott napot töltjük ki harsány szórakozásokkal, hanem látjuk a gyermekekben a felelősségteljesen gondolkodó leendő katolikus családanyát és a leendő katolikus családapát. Az egyéni kedvteléseket és passziókat igyekszünk alárendelni a harmonikus és sikeres közösségi együttműködésének. Ez egyre nehezebb kihívás a hittanos táborokban, de megéri a munka. Szeptember közepén a plébániakertben családi nap keretében felelevenítjük a két tábor emlékeit.

Évközi 16. vasárnap

OLVASMÁNY: Bölcs 12,13.16-19: Isten gondoskodó szeretettel nevel bennünket. Gyakran megesik, hogy aki ezt nem érzi, maga sem tudja helyesen nevelni a gyermekeit. Balett, sport, ruha, ínyenc ételek, karrier, nyelvtanulás, hobbi, szórakozás, extra nyaralás, mások lenézése helyettesíti a nevelést. S teljesen kimarad az idősek tiszteltére, az udvariasságra, a mások iránti segítőkészségre, az isten törvényeinek megértésére való érzék kiművelése, a vallás értelmének feltárása. Az előbbi olyan, mint amikor egy nagy tálba minden finomságot belezagyválunk, ám ebből nem lesz kulturált, egészséges háromfogásos ünnepi étel, sőt félő, hogy a végeredmény komposzt lesz. Az ember nagyon sokáig meg tudja magyarázni tévedéseit, s ez nehezíti a jótékony változás elkezdését. Isten és az ő törvénye azonban az egyetlen igazság. Ezt csak idei-óráig lehet elrejteni.

SZENTLECKE: Róm 8,26-27: Isten tudja, hogy mit kíván bennünk a lélek, s Ő a lelkünk javára cselekszik. Amikor tusakodunk Istennel, akkor ezt egyszerűen nem vesszük észre. A jó szülő sem azért korlátozza gyermeke jelenét, hogy ártson neki, hanem azért, mert óvja a jövőjét. Gyakran az is előfordul, hogy akit ellenségemnek érzek és elutasítok, ő segít ki legjobban a gőg, az önteltség és a korlátoltság kelepcéjéből. Ellenségem az, akinek a jelenlétében elakadok. Sokszor az ellenségem jelenlétében a rossz burjánzása akad el bennem.  

EVANGÉLIUM: Mt 13,24-43: Jézus ezt a példázatot ismét a szűk tanítványi körnek magyarázta el. Jelezvén, hogy ennek követése különösen fontos lesz az evangelizációs feladatok végzésében. Nem Isten akarja a rosszat a világban, hanem az Istennel szembeszálló erők. Mégsem léphetünk fel pusztítóan velük szemben, mert akkor eszkalálódik a rombolás, hanem csakis a meggyőzés, a jó példa, a szeretet eszközével. Éppen úgy, ahogy a szülő viselkedik rossz útra tévedt gyermekével. A rossz rombol és pusztít. A jó azonban mindig gyógyít és helyreállít. Sőt olyan, mint a kovász. Előbb-utóbb mindenütt érződik a hatása. Teréz anya sem a gazdagokat kezdte el csépelni, hanem a szegények gondozását, oltalmazását végezte.

A ZSOLTÁR VÁLASZA: Urunk, édes Istenünk.  *  mennyire vagy hozzánk!

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Az évközi 16. vasárnapot ünnepeljük. (IV. zsoltárhét) Kedden Szent Jakab apostol ünnepe, szerdán a Szűzanya szüleinek, Szent Joákimnak és Szent Annának emléknapja, szombaton pedig Szent Mártának az emléknapja lesz. Ezen a héten Sárisápon és Mogyorósbányán elmaradnak a hétköznapi szentmisék. Isten éltesse az Annákat és a Mártákat!

Hétfőn reggel 8 órakor indulunk a plébánia elől a pilismaróti nagytáborba. Ha kérdés merül fel még a táborral kapcsolatosan, vasárnap délután is fel lehet hívni telefonon.

MISESZÁNDÉK (június 23-30.) SÁRISÁP: V: + ifj. Gula János és neje: Tutervai Magdolna; H: (–); K: (–); Sz: (–); P: (–); V: + Urbanics Károly és szerettei

Áldozás két szín alatt. Mintegy harminc évvel ezelőtt Kanadában hosszabb időt töltöttem el egy szerzetesnővérek által vezetett intézményben. Amikor nekibátorodtam, hogy angolul végezzem a nővérek kápolnájában a szentmisét, az első alkalommal figyelmetlen voltam. Nem biztosítottam számukra a két szín alatti áldozást. Kedvesen, mosolyogva közölték a szentmise után, hogy ők mindig két szín alatt szoktak áldozni. Biztosítottam őket, hogy figyelmesebb leszek, de morfondírozni kezdtem. Teljesebbnek tartják így az áldozást? Nemde az Egyházzal való teljesebb közösségünk a szentáldozás célja, ami megvalósulhat a szentostya méltó vétele által is. Hiszen nem az áldozás maga, hanem az Egyházban való létünk gyógyít. (Ezért nem lehet függetleníteni a Katolikus Anyaszentegyháztól a szentáldozást.) Egyazon lényeg válik jelenvalóvá mindkét szín alatt, teljesen és nemcsak felerészben. A szentostyában Krisztus saját keresztáldozatának hatásaival, megdicsőült létével jelenvalóvá lesz. A kiomló vér pedig az új és örök szövetség jele. E kettő együtt adja az Eucharisztiát. Szentmise nem létezhet a szövetség jelének megjelenítése nélkül, de az Eucharisztiával való kapcsolatunk önmagában, a Szentostya által is megvalósul. (A tabernákulumban nem őrizzük a Szent Vért.) Tudok olyan gluténérzékeny papról, aki „csak” a Szent Vérrel áldozik. Már-már belekezdtem a teológiai okfejtésbe, amikor a főnökasszony szavai lenyűgöztek: A két szín alatti szentáldozás számunkra azt jelenti, hogy az Egyházzal való mélyebb elköteleződésünk okán a szövetség jelét is magunkra öltjük. Ez a mondat nagyon hatott rám, s ebben látom a két szín alatti áldozás nagyobb körre való kiterjesztésének alapját.

Ötszáz évvel ezelőtt a reformátorok általánossá tették az Úrvacsora két szín alatti vételét, hogy a papokat besorolják a hívek egységes közösségébe. Azt tanították, hogy egyetlen közvetítő van Isten és ember között, mégpedig az Úr Jézus Krisztus, ennélfogva a papokat és az ő privilégiumukat elutasították. A keresztségben kapott általános papság önmagában elegendő az üdvösség elnyerésére, nincsen szükség szentségi papságra. Egyébként is egyedül csak Isten tudja, hogy kik tartoznak valójában az egyházhoz. A papok a „lelki egyház” (ecclesia abscondita) megvalósulásának legfőbb akadályai. Isten közvetlenül árasztja a megigazulás kegyelmét a bűnbánóra, nincs szükség a papok közvetítő szolgálatára. Ezzel voltaképpen Luther azt mondta ki, hogy nincs szükség az Egyház közvetítő szolgálatára. (A wittenbergi 95 pontot tanulmányozva sokan megjegyzik, hogy Luther egyházképe felismerhetetlen.) A reformátorok tehát a laikus egyház eszményétől vezettetve demokratikus, alanyi joggá tették az Úrvacsora két szín alatti vételét. Hallottam már olyan vélekedést is, hogy a két szín alatti szentáldozás általánossá tételével a Katolikus Egyház elháríthatná magától azt a vádat, hogy diszkriminál, egyenlőkre és egyenlőbbekre osztja a krisztuskövetőket. Ezt a kérdést nem lehet elszakítani az elmélyült egyházismerettől. Ismét felidézném a torontói nővér kellően megalapozott, alázatos, szeretetteljes, de határozott kérését.

Gondoljunk bele abba, hogy amikor két megbérmált jegyes nászmisében kötnek házasságot, milyen szépen kifejeződik a házasság szentségének mély titka és a két szövetség hasonlósága azáltal, hogy két szín alatt (egy kenyérrel és egy kehelyből) áldoznak. A bérmáláskor is fontosnak érezném a két szín alatti szentáldozást abban az esetben, ha a jó bérmálási felkészítés elérné azt, hogy az Egyház iránti valódi elköteleződés vágyával lépnének a fiatalok a püspök elé, ha a bérmálással ők „eljegyeznék” magukat azzal az Anyaszentegyházzal, amely eddig felnevelte őket, és megmutatta nekik a teljes élet elérésének az útját.

Évközi 15. vasárnap

OLVASMÁNY: Iz 55,10-11: Miközben a modern ember megpróbálja Istent figyelmen kívül hagyni és a kiszorítani az életéből, Izajás általános érvényű szabályt mond. Az Istennel való kapcsolat, annak mértéke vagy hiánya alapvetően meghatározza az ember életét. Az emberlét harmonikus megéléséhez szükséges képességek a harmonikus istenkapcsolat gyümölcsei. (Ezt hallgatják el a mentálhigiénés „csodadoktorok”) A gondtalan, „gemütlich” élet kelleme a jólétben sokáig fenntartható, de ahhoz, hogy az élet valóban emberi élet legyen, szükséges az istenkapcsolat, és annak helyes formája. (Ennek a helyes formának a tanítása az Egyház egyik legfőbb kötelessége.) 

SZENTLECKE: Róm 8,18-23: A jóléti, konzumvilág modern embere mindent megtesz azért, hogy minimalizálja életében a szenvedést. Ez a program annyira központivá válik, hogy miatta minimalizálja az emberi kapcsolatait, felülírja a lelkiismeretét, és igényli az álpróféták félrevezető szirénhangjait. Jézus nem arra buzdít, hogy kerüljük el az emberlét szükséges szenvedéseit, hanem arra, hogy az örökéletre tekintve, erős lélekkel, gyümölcsözően éljük meg azokat. 

EVANGÉLIUM: Mt 13,1-23: Ahogy hallottuk Izajástól, Isten minden igéje alakítja és formálja az embert. Az is, amely látszólag az útszélre hullik. A modernkori ember esetében mintha útszélre hullana az isteni ige túlnyomó része. Ez is az ember javára lesz hosszú távon. Az emberi szabadakarat nem másíthatja meg az isteni akaratot. Nem én ítéllek meg benneteket, mondja Jézus, hanem a tőlem hallott, de be nem fogadott tanítás. (A lelkiismeretes, bölcs szülő is kitartóan és hűségesen tolmácsolja az Isten igéjét afelé a gyermeke felé is, akinél az látszólag útszélre vagy köves talajba hullik.) Mindhárom szinoptikus evangélista leírja a magvetőről szóló jézusi példázatot, tehát az ősegyház igehirdetésének ez egy nagyon lényeges eleme volt. Lukácsnál Jézus azt mondja, hogy a mag az Isten szava. Máté és Márk pedig azt mondja, hogy ez a szó az Isten országáról szóló tanítás. Annak kinyilatkoztatása, hogy miképpen nyílik meg életünk az isteni jóság előtt.       

 A ZSOLTÁR VÁLASZA: Jó földbe hullott a tanítás magja,  *  és termést érlelt.  (5. tónus)

 EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Az évközi 15. vasárnapot ünnepeljük. Sárisápon a 11 órakor kezdődő szentmisében tesznek fogadalmat a képviselőtestület újraválasztott, illetve megválasztott tagjai. Kérjük számukra a Szentlélek segítő kegyelmét, hogy odaadó támogatói legyenek a katolikus hit erősödésének. Szerdán Sárisápon az esti szentmise elmarad.

A héten a napközis tábort tartottuk meg a plébánián. Húsz gyermek és arányos beosztással sok felnőtt segédkezett. Köszönet elsősorban Istennek, aztán köszönet az adományokért, a gondos előkészítésért, a gördülékeny lebonyolításért, a fáradhatatlan segítésért mindenkinek. Szőke Erzsi, Kollár Marika, Mázsi Krisztina, Török Judit, Szakács Tímea munkáját külön is kiemelve, hálás köszönet a további lelkes segítőknek: Bercsényi Kati, Bercsényi Évi, Bercsényi Melinda, Kurucz Orsi, Lakics Marika, Vajdáné Németh Mária, Gombola Réka, Gombola Dóri, Turi Vivi, Vitek Károly, Mátyási Mónika, Gurin Sándor, Juhász Lajos, Polgárdi Márton. Egy hét múlva az ottalvós nagytábor kezdődik Pilismaróton. Ennek a tábornak is folyik a figyelmes előkészítése lelkes segítők jóvoltából.

Mogyorósbányán július 18-án, kedden este 7 órakor a templomban + Kiss János temetési szertartása lesz. (Gyászmise és a hamvak megszentelése.)

MISESZÁNDÉKOK (július 16-23.) SÁRISÁP: V: + Borsos János és szerettei; H: (…); Sz: (––); P: + Svigruha János és + szülei; V: + ifj. Gula János és neje, Tutervai Magdolna.

Ferenc pápa: Lépésről-lépésre átlépni abból, amit én akarok, abba, amire a világnak szüksége van.

A Képviselőtestület fogadalomtételének szövege: „Én … … Isten előtti felelősségem tudatában ünnepélyesen megígérem, hogy mint a Sárisápi Szent Imre Plébánia mellett működő plébániai képviselőtestület tagja, életemmel és munkámmal egyházunk javát akarom előmozdítani, erkölcsi és anyagi értékeit védve. Plébániánk lelki és anyagi érdekeit figyelembe véve Isten és az Anyaszentegyház törvényei szerint akarok munkálkodni. Kérem ehhez az Úr Jézus kegyelmét, a Magyarok Nagyasszonya, valamint egyházmegyénk védőszentje, Szent Adalbert püspök vértanú pártfogását, a hívek áldozatos támogatását és egyházunk áldását. Ámen.”

Évközi 14. vasárnap

OLVASMÁNY: Zak 9,9-10: A választott nép olyan megváltót várt, aki gazdasági jólétet és gondtalan életet biztosít. Ám Jézus ennél sokkal nagyobb ajándékot hozott: bűntől való szabadulást, lelki békét, örök üdvösséget. S nem csupán egy népnek, hanem az egész emberiségnek.

SZENTLECKE: Róm 8,9.11-13: Ha befogadjuk a Szentlelket, akkor nem csupán az emberlét valódi gazdagságát élhetjük meg, hanem egy testté (Egyházzá) formálódunk. Ezt a testet a feltámadt Krisztus hatja át. A Jézust elvető vagy hitetlenné váló zsidók erős néptudatban élnek. Már feladták a személyként létező Istent és a személyes Messiás létét, azonban a saját népüket isteni princípiummal ruházták fel: egyedül ez a nép tehet jót a világgal. Miközben a katolikus élet alapja a közösség, vigyáznunk kell arra, hogy ez a közösség ne váljon mindössze vallási és kulturális közösséggé. A feltámadt Jézust megjelenítő, Őt mintegy láthatóvá, megtapasztalhatóvá tevő közösséggé kell válnunk. Senkitől sem elhatárolódva, mindenki felé megnyílva.

EVANGÉLIUM: Mt 11,25-30: Miközben elkerüljük az édes igát és a könnyű terhet, amelyet Jézus helyezne ránk, pusztító, embertelenítő igává válik az a könnyű élet, amelyet mi választottunk magunknak. Jézus nagy szeretete azonban bármikor készen áll arra, hogy levegye rólunk az elviselhetetlen terhet, és kicserélje az ő édes igájára. Elviselhetetlen teherré válik egy idő után a totális szabadság kezdetben igát és terhet kerülő ajánlata, azonban az önként vállalt (vallási és erkölcsi) iga és teher később édessé és könnyűvé teszi az életet. A negatív szabadság tagad és kerül minden korlátot, a pozitív szabadság azzal kezdődik, hogy önként vállalunk bizonyos korlátokat. (A ránk kényszerített korlát természetesen már megfoszt a szabadságtól, és eltér a keresztény eszménytől.)  

 A ZSOLTÁR VÁLASZA: Istenem és királyom, magasztallak ged:  *  szent nevedet áldom örökkön-örökké. (5. tónus)

 EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Az évközi 14. vasárnapot ünnepeljük. (II. zsoltárhét) Kedden Szent Benedek apát, Európa fővédőszentjének ünnepe lesz. A szentmisét Mogyorósbányán tartjuk este 7 órakor.

Jövő vasárnap az új képviselőtestület fogadalomtételére kerül sor. A képviselőtestület a plébános tanácsadó és segítő csoportja, a helyi közösség képviseletében és bizalmából. A plébános személye a garancia, hogy a Római Katolikus Anyaszentegyházhoz kapcsolódjon a helyi plébániai élet. A plébános a megyéspüspök bizalmából és megbízatásából őt magát, a püspököt képviseli egy-egy plébánia élén. A plébánia vezetője, legfőbb jogi képviselője, és legfőbb vagyonkezelője a püspök. Ha nem így lenne, akkor a plébánia helyi kultúrházként az egyházközség pedig helyi kegyurak felügyeletével civil kulturális egyesületként működne. A plébános személye az egyházjog minden vonatkozása alá bevonja a plébániát (a helyi katolikus közösséget), és összekapcsolja a püspökkel. Ezáltal maradunk katolikusok és nem csupán sajátos utakat járó keresztényfélék.

Hétfőn kezdődik az idei első táborunk, a napközis tábor. Két hét múlva pedig az ottalvós tábor lesz a nagyobbaknak Pilismaróton. Nagy összefogás előzte meg a táborok előkészítését, férfiak és nők részvételével. Máris hálás köszönet érte, a táborok végeztével pedig bizonyára megkönnyebbülten adhatunk hálát Istennek és a segítőknek. A napközis táborban minden nap 9 órakor kezdődnek a programok. A mogyorósbányai gyerekek fél kilencre legyenek a templom előtt. Kocsival behozzuk és ½ 5-re hazavisszük őket. Mogyorósbányán július 17-től 20-ig sérült gyermekeket táboroztatnak. Ehhez rendelkezésre áll a plébánia is. Fogadjuk őket segítő szeretettel. Mivel nem támogatja őket pályázat, grátisz szállhatnak meg a plébánián.

 MISESZÁNDÉKOK (július 9-16) SÁRISÁP: V: + Urbanics Sándor és szerettei; H: lelkipásztorainkért; Sz: (….); P: (….); V: + Borsos János és szerettei

Mi a célja a hittanos tábornak?

Nyáron a táborok bőségében fuldokolunk. Ahány tábor, annyi cél és annyi stílus. A hittanos tábor elsősorban azt segíti, megfelelő gyakorlati eszközökkel, hogy jól érezzük magunkat keresztényként ebben a világban, majd szülessen meg bennünk az elhatározás, hogy keresztényként javára legyünk a világnak. Ferenc pápa így fogalmaz: Lépésről lépésre átlépni abból, amit én akarok abba, amire Isten világának szüksége van.

A nyári hittanos tábor a helyi pasztorális terv részét képezi. Kiválóan kiegészíti a hitoktatást. Katolikussá nevelni nem tudjuk csupán elméleti ismeretek átadásával a gyermekeket. Emellett minél előbb az egymást segítő és elfogadó katolikus kortárs közösség élményét is nyújtani kell, majd az Egyház iránti kurázsit is szükséges szorgalmazni. Legyen szívügyük az Egyház, legyenek rá büszkék, akarjanak érte tevékenykedni! (Ha csak erős formaságokat adunk át gyermekeinknek, de nem az Egyház iránti meghitt bensőségességet, akkor egy nagyvárosba elkerülve azonnal összezavarodnak, hiszen ott semmit sem találnak az otthoni formaságokból.)

Tábort nem rutinból szervezünk, nem azért, mert „így szoktuk”, hanem felelősségteljesen figyelünk a hitnevelés aktuális helyzetére. Milyen feladatokat hozott felszínre az elmúlt hitoktatási év? Figyelünk a katolikus nevelés egyházi felelősének küldetésére, és azt támogatjuk. Egészen egyszerűen: a hittanos tábor vezetője mindig az, aki a legmagasabb egyházi megbízatással rendelkezik. Őt segítjük gazdag szakmai tapasztalatainkkal, élethivatásunk adta képességeinkkel. Az eltérő álláspontok megbeszélése gyorsan történjen és sohasem a gyermekek előtt. A tábor legfőbb szabálya a következetesség, a kedély és a derű.

A nyári tábor természetközelbe helyezi a gyermekeket. A digitalizált világ hasznos, de beszűkítő megszokásait felcseréljük egészségesebb élethelyzetre. Rácsodálkozunk a minket körülvevő természetre, mint Isten egyik legkiválóbb ajándékára. Megismerkedünk azzal, hogy elődeink sok száz évvel ezelőtt hogyan éltek e tájon, s milyen értéket hagytak ránk.

Belépünk a nagyközösség élményébe. Immár a második nemzedéknél látjuk azt az egyre súlyosbodó személyiségfejlődési elakadást, hogy az önépítkezés (csak magamra gondoló gyarapodás) nem lép át a másokról való gondoskodás örömének fázisába. Az önzés egyre súlyosabb válságba sodorja a társadalmat, és kikezdi annak alapját, a családi életet. Ezért a táborban segítő szülőktől azt kérjük, hogy mintegy feledkezzenek meg saját gyermekeikről, hagyják őket önállónak, és a közösség egészét szolgálják. Ezzel komoly példát mutatnak gyermeküknek.

A hittanos táborban a legfőbb figyelem arra irányul, hogy Jézus közöttünk van. Ez nem pedagógiai trükk, hanem az életünket alapvetően befolyásoló legfőbb valóság. Minden konfliktust Jézusra figyelve oldunk meg, s nagyon ügyelünk arra, hogy senki ne érezze kirekesztettnek, jelentéktelennek magát a vakációzók katolikus közösségében.

Évközi 13. vasárnap

OLVASMÁNY: 2Kir 4,8-16: A sunemi asszony megtapasztalhatta, hogy a nagylelkűség mindig isteni ajándékkal társul. Miután befogadta Elizeus prófétát, megnyílt az ég áldása és az idős házaspárnak fia született. Úgy is mondhatjuk, teljesen alkalmassá váltak egy fiúgyermek emberré nevelésére.

SZENTLECKE: Róm 6,3-4: Liturgikus alapszöveggé vált, mégis nehezen érthető Szent Pál mondása: a keresztségben Krisztussal együtt eltemetkezünk a halálba. Általában nem is merjük megemlíteni a keresztelést előkészítő családi hittanokon. Mondhatnánk így is: Mi majd úgy fogunk meghalni, hogy Krisztussal temetkezünk el a halálba. Tehát a feltámadás képességével halunk meg. Az evilági síkon sikerorientált keresztény azonban nem akar ennyire előre nézni. A halálhoz csak nyomasztó gondolatokat társít. Szent Pál tovább viszi a gondolatot. Ha meghaltunk a bűnnek, akkor a megdicsőült élet előérzetében egyre inkább erősődik a vágyakozásunk az iránt, ami a hűséges földi életet lezáró halálunkkal lesz osztályrészünk.

EVANGÉLIUM: Jézus erőteljes szavakkal figyelmeztet bennünket arra, hogy amennyiben csak a földi, biológiai életet akarjuk élni, elszakítva azt a mennyei vonzástól, megközelítőleg sem tudjuk kihozni a földi életből azt, amit akkor adna, ha hittel élnénk. Apát, anyát testvért, hitvest akkor szeretjük jól, ha szívünk mindvégig nyitva van az ég felé.

A ZSOLTÁR VÁLASZA: Hadd énekeljem örökké  *  Urunknak irgalmas jóságát.

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Az évközi 13. vasárnapot ünnepeljük (I. zsoltárhét) Ma van az úgynevezett Péterfillér-gyűjtés a világ katolikus templomaiban. Ezt az összeget a pápa rendelkezésére bocsájtjuk. Hétfőn lesz Szent Tamás ünnepe. Isten éltesse a Tamásokat.

Szerdán és a csütörtökön este 7-től 9-ig kertrendezési munkára várunk férfiakat a plébániára. A napközis tábort készítjük elő, hogy élmény legyen a gyermekeknek.

A július 10-én kezdődő sárisápi napközis táborba jelentkezett mogyorósbányai gyermekek minden reggel ½ 9-re legyenek a templom előtt. Kocsival behozzuk őket Sárisápra, és ½ 5-re haza is visszük őket.

MISESZÁNDÉKOK (július 2. – július 9.) SÁRISÁP. V: (….) H: A Rózsafüzér Társulat élő és + tagjaiért; Sz: + Hozzátartozók; P: + Hozzátartozók; V: + Urbanics Sándor és szerettei

Egyház nélkül nincs Eucharisztia, Eucharisztia nélkül nincs Egyház. Nem csupán értelmezik egymást, de végső soron egy és ugyanazon valóságról van szó: Jézus misztikus Testéről. Az Egyház nem ott van, ahol beszélnek róla, hanem ott van, ahol cselekszik. Az Eucharisztia nem ott van, ahol egy kifogástalan dogmatikai definíció bemutatja, hanem ott, ahol a hatásai megjelennek. Évek óta figyelem, de az elmúlt két évben még inkább felerősödött a következő jelenség. Ha a közmédiumokban vagy vallási műsorokban, megjelenik egy „világi” teológus, vagy vallásosnak ismert közszereplő, az első mondatával elhatárolódik az Egyháztól. Tízből kilenc mentegeti magát, amiért katolikus. Inkább teozófiát hirdet. Ilyeneket mond: Én voltaképpen katolikus vagyok, de nem kategóriákban és nem a sémákban gondolkodom, hanem értékek mentén. Mintha ezt mondaná: Nem a saját családomról, és a tőle kapott értékeimről szeretnék beszélni, hanem úgy általában a családról. Az ilyen műsor rendre lapos lötyögés lesz és blabla. Nincs általában család, csak konkrét emberi közösség van. Mindig ott motoszkál a fejemben, amikor valaki másoknak osztja az észt a családi élet okos és értelmes megéléséről: És neked, személy szerint mit jelent a családod? Eddig mit adtál át a gyermekeidnek az Evangéliumból?

Olvasom az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus jelmondatát: Minden forrásom belőled fakad. Mennyire kifejezi az Eucharisztiát ez a zsoltárrészlet! Ismét eszembe jutott Barsi Balázs ferences atyának a teljesség felé nyitó meglátása: Az egész világegyetem eucharisztikus jellegű. Az idei előkészületi év jelmondatával azonban már gondom van. „Az Eucharisztia az egyéni keresztény élet forrása.” Amikor az Egyház egyre inkább laikussá válik, és egyre általánosabb a katolikus értelmiség körében a Katolikus Egyháztól való frappáns, de szégyenkező elhatárolódás, akkor egy komoly kihívás előtt állunk. S a feladatot bölcsen, szeretettel fel kell vállalnunk. Nincs az Egyház eredeti küldetéstudatában egyéni keresztény élet. Ettől még inkább szétesne a világ. A világ remélt egységének egyetlen lehetősége az Egyház, vagyis az Eucharisztia, vagyis a feltámadt Jézusban való közösség szentsége. Az Eucharisztia tehát a közösségben megélt egyéni katolikus (egyetemes) életünk forrása. Folyamatos védekezésben vagyunk a világ vádjaival szemben: a katolikus egyház nem nyitott, kirekesztő, bűnösökre és igazakra osztja az embereket, szentségtana felesleges és sokakat elidegenít, papjai hiteltelenek és idejétmúltak lettek. Nem azzal válaszolunk helyesen ezekre a bulvárvádakra, ha elegánsan elhatárolódunk. Voltaképpen mindent ugyanígy kell csinálni: a karitatív munkát, a karizmatikus életet, az egyházi iskolákat, az ifjúsággal való foglalkozást, a nyitottságot minden jóakaratú ember iránt, csak kihangsúlyozva, hogy „minden forrásunk belőled fakad”. Miből fakad minden forrásunk? Az Eucharisztiából, amely létrehozza a Római Katolikus Anyaszentegyházat, mégpedig azért, hogy eucharisztikus gyógyító erővel ölelje át az egész teremtett világot. Lehet elhatárolódni a Római Katolikus Anyaszentegyháztól, de akkor a küldetésünktől határolódtunk el, a teremtett világot mamahotelnek, a „katolikus egyházat” pedig legfeljebb munkahelynek fogjuk tekinteni.