Évközi 12. vasárnap

OLVASMÁNY: Jer 20,10-13: Az ősbűn óta tapasztalható, hogy az isteni üzenet első megközelítésre nem kompatibilis a világ gondolkodásmódjával és értékrendjével. Ezt természetes konfliktusként kell kezelnünk. Nem okozhat csüggedést és visszahúzódást, ha elutasítanak bennünket. Olykor előfordul az ószövetségben az a sematikus közlés, hogy Isten minden esetben bosszút áll a hitetleneken. (Bár a zsoltárok más tapasztalatokról is beszámolnak. Gyakran gondtalanul jól megy a hitetlenek sora.) Istennek a bosszúállás, a revans nem természete, és erre nincs is szüksége. A Istent megvető életforma büntet, mégpedig úgy, hogy elhal az istentelen emberben a hála, a szeretet, az élet csodájától való megérintettség.

SZENTLECKE: Róm 5,12-15: Az ősbűn egyetemes: a megváltatlan teremtményi élet része. A hatása is egyetemes: a csalódás, a szomorúság, a harag és az elhagyatottság egyre növekvő érzése, majd egzisztenciális vágyódás az Isten után. A megoldást nem az ember önfejlődése hozza, hanem az, ha Jézus belép az életünkbe. A jó nevelés, a szerencsés életkörülmények, a megbecsült élet hatásai mind elmúlnak, és végül nekünk kell erőfeszítést tenni, hogy a személyes hit útjára rátaláljunk. Az ember nem egy csúcsrajáratott, de halandó biológiai életre vágyik, hanem arra a létteljességre, amely az Istennel való szeretetkapcsolatban kezdi megmutatni önmagát. Ennek a szeretetkapcsolatnak a lehetőségét Jézus hozta el nekünk.  

EVANGÉLIUM: Mt 10,26-33: Isten országából nem csupán a bennfentesek részesülnek. Isten országa olyan hatással van mindenkire, mint az éltető Nap. Aki elzárkózik tőle, az nem tudja magára ölteni az áldottak érzését.  Isten országának hiányától szenved, aki senyved. A valódi keresztény élet nem rögzíti a sértéseket, nem tekinti végső szónak az elutasítást, mindig készen állunk arra, hogy mosolyogva letelepedjünk, ha végre hellyel kínálnak bennünket, és örömünk oka, vagyis Isten iránti szeretetünk felől érdeklődnek.    

A ZSOLTÁR VÁLASZA: Uram, hallgass meg engem,  *  nagy irgalmasságod szerint.

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Az évközi 12. vasárnapot ünnepeljük. (IV. zsoltárhét) Kedden lesz Szent László király ünnepe. Mogyorósbányán ünnepeljük szentmisével este 7 órakor. Csütörtökön Szent Péter és Szent Pál apostolok főünnepe lesz. A nagy ünnepre való tekintettel kivételesen lesz csütörtökön is esti szentmise, de csak 7 órára tudok Budapestről megérkezni. Ekkor kezdődik a szentmise.

Szépen szervezett, bensőséges volt Fülöp Ákos atya ezüstmiséje. Hálás érte. Mi is, hogy ezüstmisés áldásban részesített bennünket.

A vasárnapi szentmisék után imádkozunk az Eucharisztikus Kongresszusért.

MISESZÁNDÉKOK (június 25. – július 2.) SÁRISÁP: V: + Lengyel Lászó és + Ollé Erzsébet; H: + Gurin Károlyné, szül.: Vass Julianna; Sz: + Lovasi Ferenc és szerettei; Cs: (…..) P: + Klimó János és szerettei; V: (….) MOGYORÓSBÁNYA: K: Hálából az 50 évért.

Eucharisztia

Az Eucharisztikus Nemzetközi Kongresszus 2020. szept. 13-20. között Budapesten lesz. Jó, de mi az Eucharisztia? Ahhoz, hogy egy alapvető fogalmat jobban megértsünk, a hatásai felől érdemes megközelíteni. Anyák napján nem az anya fogalmat ünnepeljük, hanem az anyaság hatásait nyilvánítjuk pótolhatatlan, hálát érdemlő, megtartandó értéknek az életünkben. Az édesanya fogalom annak mond sokat, akinek nagyon jó édesanyja volt, s ennek áldásait a saját életében is folyamatosan érzi, és ez az érzés hálára kényszeríti őt. Amikor az Eucharisztiát ünnepeljük, nem egy tárgyat (Babits szavaival: totemet) tisztelünk, hanem az Eucharisztia életünket formáló hatása alá helyezzük magunkat. A szentségimádás lényegét nem a kimondott szavak mennyisége és esztétikai értéke adja, hanem az, hogy mennyire tudtuk magunkat Isten jelenvalóságába belehelyezni. Az eucharisztikus lelkület alapja a megváltottság iránti öröm és hála. Ez az eucharisztikus lelkület, amely megéli és feltárja az emberi lét igazi méltóságát, képes úgy formálni a világot, hogy az „új ember” által (ez az eddigi legnagyobb evolúciós lépés) az Isten Országa jelenvalóvá legyen.

Az eucharisztia görög szó. Az ószövetség görög nyelvű könyveiben, a Bölcsesség könyvében és a Makkabeusok két könyvében az emberek közötti hála kifejezésére is használták, de leginkább az Isten iránti hálát jelentette, amely imában fejeződött ki. Az evangélisták az eucharisztia szót használják, amikor Jézus a kenyérszaporítás csodájánál megáldja a szétosztás előtt a kenyeret (eukarisztészasz eklaszen). Természetesen akkor is az eucharisztia szót használják, amikor az utolsó vacsorán hálát mond a kehely fölött, miután a kenyeret megáldotta. Tehát a kenyeret megáldja (eulogészasz eklaszen), a kehely felett pedig hálát mond (eukarisztészasz edoken). A keresztény szóhasználat nem tesz különbséget az áldás (eulogia) és a hálaadás (eukarisztia) között, és Szent Pált követve gyakran fel is cseréli a két fogalmat. Az eucharisztia áldottá, hálával telítetté tesz, a régi magyar szóhasználat háládatost mondott. Ez a megtért ember legfontosabb jellemzője. Tehát az eucharisztia nem csupán egy reálszimbólum, nem csupán egy cselekmény, de annak szükségszerű hatása is az emberben. Az Eucharisztia tehát egy hármas koncentrikus körben valósul meg: oltáriszentség, szentmise, Egyház. Az Eucharisztiával kapcsolatosan nagyon fontos e harmadikról beszélni. Az ősegyházban, sőt még Szent Ágostonnál is az Eucharisztia és az egyház ontológiai egységet alkotott. Ehhez az örökséghez tért vissza a II. Vatikáni zsinat. Az Oltáriszentség és az Egyház Krisztus egyazon misztikus teste. Az Eucharisztia hatása nem állhat meg a templom küszöbénél, olvastuk a kongresszus előkészületét meghirdető püspökkari körlevélben. Az Eucharisztia szentelheti meg a világot, tanítja a II. Vatikáni zsinat.

 Az Eucharisztia a katolicitás alapja. Az Eucharisztia az Egyház életének forrása és beteljesítője. Az egyház az Eucharisztia által válik Egyházzá, és nem reked meg a hagyományőrző kulturális egyesület szintjén. Az Eucharisztia által létezik a plébánia. Miközben a plébániai közösség az Eucharisztiát méltóképpen ünnepli – s ez nem csupán a szentmisét jelenti!!! – maga is valódi krisztusi közösséggé formálódik.  Ha egy plébániai közösség félkeresztény kulturális egyesületként akar csupán működni, amelynek megvannak a helyi vezetői, s amelyben a plébánosnak mindössze pártolótagsági szerepet szánnak, elvész az Eucharisztia központi jellege, ereje és hatása. A plébános küldetése nem valamely félkeresztény kulturális egyesülethez szól, hanem a Római Katolikus Anyaszentegyház plébániáját kell szerveznie az Eucharisztia által. Olykor a lelkiségi csoportok is a plébánia egyetemes küldetése ellen hatnak, mert vallási felsőbbrendűségi tudatot táplálva egymástól is elkülönülnek, nem tudnak példamutató egységet bemutatni. Általában a plébánossal való tusakodás mögött nem az a felismerés van, hogy a pap alulképzett, tapasztalatlan, kevésbé intelligens, hanem a félkeresztény kulturális egyesület, és az abban kivívott pozíciók folytatnak fennmaradási küzdelmet. A lélektani alap pedig a félelem a megújulással szemben. A katolicitás messze túlmutat a helyi állapotokon. Az Eucharisztia ellen hat az is, ha valaki elegendő erkölcsi alapot talál önmagában ahhoz, hogy egy előző plébános hagyatékának hitbizományosaként helytelennek minősítse az új plébános törekvéseit. Nem a helyiek „tanítják be” a plébánost, mert az Egyház a felszentelésben a tanítói megbízatást – a megszentelői és a kormányzati képességgel egyetemben – a plébánosnak adja. Nem minősítheti a helyi önkormányzat az egyházközség tevékenységét, mert az önkormányzat nem rendelkezik sem az Egyház lényegének az ismeretével, sem az egyháztól való megbízatással. A nyugati demokráciákban az állam és az Egyház érzékeny szétválasztása alkotmányosan megtörtént. A helyi önkormányzat nem sorolhatja a civil egyesületek vagy a helyi intézmények közé a plébániát. Az Egyháznak egészen más a természete, mint ezeknek, és egészen más a természete, mint az önkormányzatnak. Kicsúszik a politikai értelmezés tartományából. Akkor beszélhetünk plébániáról, és nem csupán félkeresztény helyi kulturális egyesületről, ha a következő elemek, mint minimális feltételek életképesek és kellő támogatást élveznek: ifjúsági imacsoport, felnőtt bibliakör, legalább egy lelkiségi csoport, katekumeneket kísérő és támogató közösségi élet.

S a hatás egy fontos területen különösképpen kimutatható. Fiataljaink életében morális és vallási megtartó ereje nem a helyi félkeresztény kulturális egyesületi életnek lesz, hanem a Római Katolikus Anyaszentegyház iránti odaadásunk egyértelmű megélésének. Ne csupán a hagyományaink tiszteletét adjuk át, de sokkal inkább az Eucharisztia iránti tiszta érzelmeinket. Mihelyst gyermekeink egy nagyváros hatása alá kerülnek, már nem a megszokás tartja meg őket a katolikus hit és morál útján, hanem a szülők és a nagyszülők odaadó, közös, kitartó imája.

Ima a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusért

Mennyei Atyánk, minden élet forrása!

Küldd el Szentlelkedet,

hogy az önmagát értünk feláldozó

és az Oltáriszentségben velünk lévő Krisztust

felismerjük és egyre jobban szeressük.

Ő Urunk és Mesterünk,

barátunk és táplálékunk,

orvosunk és békességünk.

Adj bátorságot, hogy az Ő erejét és örömét

elvigyük minden emberhez.

Add, hogy a készület ideje

és az Eucharisztikus Kongresszus ünneplése

egész hívő közösségünk,

fővárosunk, népünk,

Európa és a világ

lelki megújulására szolgáljon. Ámen.

Cserháti József: Az újszövetségi keresztség közvetlen megelőzője Keresztelő Szent János bűnbánati keresztelése volt. Célja a bűnbánatra való indításban jutott kifejeződésre, és így személyi teljesítmény alapján, tökéletes bánat esetében bűnbocsánatot is eredményezett. Önmagában azonban nem közölte a kegyelmet, hanem előkészített a kegyelemre, ami a Szentlélek kiáradásában érkezik.