Nagyböjt 1. vasárnap

A nagyböjt a tudatos lelki élet időszaka. Mivel nem egyénileg, hanem Egyházban vagyunk keresztények, elsősorban az Egyházunk iránymutatását követjük ebben a szent időszakban, és megerősítjük az Egyházzal való közösségünket. Vannak időszakok, amikor csak úgy megtörténnek velünk a dolgok, esetleg a talajt is elveszítjük rövid időre a lábunk alól. Most nagyon tudatosan figyelünk Istenre, és átadjuk életünkben a kezdeményezést Jézusnak. Nagy megújulást remélhetünk ettől, csak ne legyen rutinszerű a nagyböjtünk. (Tesszük, mert így szokás.) A felnőtt ember akkor éli át a jólét és az egész-ség élményét, ha örömét leli állapotbéli feladatainak végzésében, ha vigyáz legfontosabb emberi kapcsolataira, és gondozza a meghitt viszonyt lelke mélyén az Istennel. A nagyböjt legfőbb keresztény cselekedetei: ima, böjt, jótékonykodás és a folyamatos megtérés tudatosítása (szentgyónás, lelkigyakorlat).

OLVASMÁNY: Ter 2,7-9. 3,1-7: Miután a föld már minden bőséggel rendelkezett, Isten megteremtette az embert, vagyis halhatatlan lélekkel ajándékozott meg egyetlen lényt a földön, és ezzel saját képére és hasonlatosságára formálta őt. Az ember átmenetileg elveszítette ezt a tökéletes állapotot, hogy a küzdelem, a szeretet és a lehajló isteni irgalom elfogadásának útján sokkal magasabbra emelkedjen, mint amilyen a paradicsomi állapot volt. A paradicsom helyett Isten Szentháromságos életközösségébe nyer befogadás az ember.

SZENTLECKE: Róm 5,12-19: Ádám és Éva nem két magánszemély, mert bennük az egész történelmi emberiség képviselete megvalósult. Általuk valamennyien cselekedtünk: próbáljuk ki az Istentől való függetlenség totális szabadságát. Rá kell jönnünk, hogy ez abszurditás. (Hányan indultunk meg gyermekkorunkban, hogy világgá megyünk, aztán az utca végéről hazatértünk.) Ám Jézus is a teljes emberiség nevében cselekszik. Valamennyiünkről leveszi a bűn végzetes terhét, hogy most már ne a bűn távlatát, hanem a megigazulás távlatát éljük, még ha olykor-olykor vissza is csúszunk a bűn hatalma alá. 

EVANGÉLIUM: Mt 4,1-11: Jézus egyedül a pusztában. Magunkra hagyott bennünket. Nem velünk törődött. Jézusnak is szüksége volt arra, hogy teljes odaadással az Atya akaratára hangolódjon, hogy így lépjen az Atyától kapott küldetése útjára. Nekünk is egyensúlyt kell találnunk a lelki élet és az aktivitás között. A fontosabb tevékenységek kezdetét ima előzze meg. S az imáról tudni kell valamit. Az imában nem az a fontos, amit mi mondunk Istennek, hanem az, amit Ő mond nekünk. Az imában nem az a fontos, hogy milyen ékesszólóan beszélünk, és milyen szépen éneklünk, hanem az, ami a lelkünkben történik az ima közben. Ha a szentmise végére nem gyógyulnak legalább egy kicsit az emberi kapcsolataim, akkor csak egy rutinszerű cselekvéssor részese voltam, de valójában nem vettem részt a szentmisén.   

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Nagyböjt 1. vasárnapját ünnepeljük. A vasárnapi szentmisék után még részesülhetünk a hamvazkodás szentelményében. Nagyböjtben minden pénteken az esti szentmise előtt, fél 6-tól keresztutat járunk (nem ülünk, hanem járunk). Az elmélkedéseket az egyes stációknál a hívek olvassák. Figyeljünk arra, hogy csak az Egyház által jóvá hagyott szövegekkel imádkozzuk a keresztutat. Mogyorósbányán április 4-én, a keddi szentmise előtt lesz keresztút, illetve április 14-én, nagypénteken délután 3 órakor a hívek maguk végezzék el.

Johann Wolfgang Goethe: Ha valaha istenség jelent meg a földön, az csak Krisztus személyében történhetett.

Fjodor Dosztojevszkij: Még azok is, akik tagadják és támadják a kereszténységet, legbelül mégis a keresztény eszményképet próbálják követni. Eddig még sem éles eszükkel, sem szívük teljes lelkesedésével nem voltak képesek egy magasabb emberi és erkölcsi példaképet teremteni annál, amit Krisztus adott. Akárhányszor megkísérelték ezt, az eredmény groteszk lett.

Sheryl Sutton: A tények mögül száműzött Isten időről időre átvérzi a történelem szövetét.

Charles Malik (ENSZ diplomata): Igazán nem tudom, hogy mi marad a civilizációnkból és történelmünkből, ha a Krisztus által hozott hatásokat kivesszük az irodalomból, a művészetből, a mindennapi életünkből. Vajon létezhet-e az emberiséget életben tartó civilizáció, Jézust tagadva?

Vélemény, hozzászólás?