Évközi 6. vasárnap

OLVASMÁNY: Sir 15,15-20: Mennyiben igaz az a mondás, hogy az ember a saját sorsának kovácsa? Valószínűleg ez az egyik legkevésbe helytálló megállapítás. Az ember sorsa nagyon sok olyan tényezőtől függ, amelyekre kevés a befolyása. Az ember, ha nagyon céltudatos, az a nevelés révén erősödött meg. Ha nagyon céltudatos, még nem biztos, hogy rendben van a kapcsolatteremtő képessége, amelyre apa és anya szolgáltatta a mintát. Ha nagyon céltudatos, és rendben van a kapcsolatteremtő képessége, még nem biztos, hogy Istenre figyel. A napi ima és a teremtés rendjébe való beleilleszkedés szintén nem az ember döntése, hanem a krisztusi közösség kiáradó és vonzó ereje. Bár sok minden meghatározza az ember sorsát, az üdvösség és az élet iránti vágy született adottságunk. Miképpen a szépség, a jóság és az igazság iránti vágy is. Nagy kegyelem, ha ilyen kultúra veszi körül az embert, de semmilyen negatív külső hatás sem adódahat össze olyan erővé, hogy Isten ne tudna különleges utat találni a bezárt és sötétté vált lélekbe.

SZENTLECKE: 1Kor 2,6-10: Isten bölcsessége rejtve marad abban a világban, amelyet a sátán kotyvaszt. A talmi csillogás, az álszent szólamok, a hazugság, a beteges gyűlölködés és az önzés nem az a keret, ahol a lélek magára és Istenre talál. Már a kezdetektől az egyik legfontosabb üzenete a kereszténységnek, hogy két út, élet és halál, bűn és erény, világosság és sötétség késztet választásra bennünket. S ha netán hosszasan téves választásaink voltak, Isten nem vonja vissza a felkínált alternatívát, sőt még inkább „orrba üt” vele bennünket.

EVANGÉLIUM: Mt 5,17-37: Az az igényesség, amelyet Jézus ezekben a példázatokba elénk tár, akkor riasztó, ha csupán csak esetleges vele a kapcsolatunk. Ha valóban Ő van legnagyobb hatással az életünkre, akkor ez a „radikalizmus” olyan természetes lesz, mint az egészséges lélegzés. Azonban, amíg megérkezünk a vallási élet magától értetődő természetességébe, az erények adta jó közérzetbe, addig bizony a kötelességetikára nagy hangsúly helyeződik. Szent Pál azt mondja, hogy a törvény Krisztushoz vezető tanítónk. A verseny nem a céllal, hanem a starttal kezdődik. 

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

  1. Az évközi 6. vasárnapot ünnepeljük. (II. zsoltárhét)
  2. Február 18-án, szombaton lesz az egyházközségi farsang a Művelődési Házban, ½ 4 órai kezdettel.
  3. Február 26-án lesz az idei első központi gyűjtés, a katolikus iskolák javára.

Az Istent megtagadó ember meghasonlott magával. Ennélfogva az egész emberi – egyéni és közösségi – élet a jó és a rossz, a világosság és a sötétség drámai küzdelmének tűnik. És az ember arra is képtelen, hogy a maga erejéből hatékonyan kivédje a gonosz ostromait. Ám az Úr maga jött el, hogy megszabadítsa és a megerősítse az embert azzal, hogy bensőleg megújítja és kiveti lelkéből a „világ fejedelme” iránti vonzalmat. (II. Vatikáni zsinat)

Barsi Balázs: Jó ember nem lehetek, mert bűneim mindig felülkerekednek. Szent azonban lehetek, mert Jézushoz kötöm az életemet. Igen a bűneim gyakran visszatérnek. De a mosakodást sem azért végezzük, hogy többé ne kelljen tisztálkodni, hanem azért, hogy újból és újból élvezzük a tisztaság jó érzését. Ahogy nem tudunk több napra való levegőt a tüdőnkbe préselni egyetlen lélegzéssel, és nem tudunk egy hónapra elegendőt enni egyetlen ebédnél, úgy az istenkapcsolat és az imádság is fáradhatatlan, folyamatos, megszakítás nélküli legyen, mert csak így tapasztaljuk meg annak rendkívüli hatásait. Hogy a kötelességetika örömteli erénnyé váljon, át kell lépni egy küszöböt.

Vélemény, hozzászólás?