Évközi 5. vasárnap

OLVASMÁNY: Iz 58,7-10: A legtöbb sebet az önzés ejti rajtunk. Az önzés a helytelen nevelés során alakul ki. Ezért mondja Izajás, hogy kezdj el figyelmessé válni mások iránt, kezdj segíteni másokon, és akkor felragyog világosságod, mint a hajnal, és a rajtad ejtett seb gyorsan beheged. Ha levetjük az önzést, akkor válaszol az Úr, és megtapasztaljuk jelenlétét.

SZENTLECKE: 1Kor 2,1-5: Szent Pál valóban aggódott azon, hogy a művelt, büszke görögök elfogadják-e tőle azt, hogy nem egy új, fantasztikus filozófiai elméletet hozott, hanem az emberré lett és értünk szenvedett Isten hírét. Tudja, hogy az emberi bölcsességet ki lehet tenni az ablakba, mint a mikuláscsokikat. Annyit érnek. Ha azonban Jézus Krisztusról szól az örömhír, az gyökeres változást hoz létre a szívben, az értelemben, az emberi kapcsolatokban, a jövőhöz való viszonyunkban.

EVANGÉLIUM: Mt 5,13-16: Mennyire keresi korunk embere azokat a rendkívüliségeket, amelyek segítségével orvoslást nyerhet egyre gyarapodó problémáira. Mindazt a gyógymódot, amit eddig a hit közvetített, előbb elveti és kineveti, majd újból felfedezi, és profán átcsomagolásban, kellőképpen jézustalanítva, mint új csodamódszert, jó pénzért árulja. Jézus világossá teszi, hogy a gyógymód már jelen van. Ez pedig az egyre odaadóbb istenkapcsolat, amelyre ő mutat példát, és amelynek Ő nyitja meg a lehetőségét. A vallási komfortzóna az ördög találmánya. Itt látszólag jól érezzük magunkat, viszont semmi hasznunkat sem látja a világ. A gyógymód, amire oly nagyon vár a világ, évezredek óta: Jézus Krisztus. Ő viszont nem a vallási komfortzónánkban akar jelen lenni, hanem azok szívében, akik készek Őt tovább ajándékozni másoknak. Az úgynevezett hagyományból, amelyet harcosan védünk, és amely a komfortzónánkat jelenti, szinte teljesen eltűnhet Jézus. Hogy miképpen van jelen a szívünkben, családjainkban és miáltalunk a miránk bízott környezetben, azt egyetlen dolog mutatja meg egyértelműen: a templomhoz és a szentmiséhez való viszonyunk. Ha kaján öröm tölt el bennünket, hogy „nem jól mennek a dolgok” a templomban és a szentmisén, akkor szentségtörő viszonyban vagyunk az Úr Jézussal. Efelől ne legyen kétség. A szentmise a legszentebb liturgia (leiton ergon), vagyis a legszentebb együttműködés a testvérek között. 

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

  1. Az évközi 5. vasárnapot ünnepeljük. A vasárnapi szentmise után a balázsáldás szentelményében részesülhetünk.
  2. Február 18-án, szombaton lesz az egyházközségi farsang a Művelődési Házban, fél négy órai kezdettel. Tombolanyereményekhez felajánlásokat szívesen fogadunk. Február 5-én, 15 órakor ismét klubfoglalkozás lesz a hittanosoknak a plébánián.
  3. Tavaly 117-en fizettek önkéntes egyházközségi fenntartást (egyházi „adó”). Az összeg néhány ezer forint híján egymilliót tett ki. Akinek módjában áll, idén is az év elején fizesse be az összeget, hogy a megnövekedett fűtési számlákat ki tudjuk egyenlíteni.

Az évtizedek óta megfigyelhető tendencia szerint egyre inkább eltűnik Jézus neve a modern ember beszédéből. Egy darabig még valamiféle körülírás elő-előfordult. A nyugati ember rátért arra az útra, amely az ókorban az egyik legtipikusabb eretnekség volt, az önmegváltás kísérletének útja. A jó közérzet, a békés belső világ, a szorongásmentes hangulat, a stressz feloldása a keresztény embernél is Jézus nélkül megvalósulni látszik, mégpedig mentálhigiénés tréning segítségével. S ennél többet nem is akar kihozni a modern ember a saját életéből. Minek akkor ide Jézus? A Főegyházmegye Hitoktatási Felügyelősége hírlevelet tett közzé, segítve a hitoktatókat, hogy miképpen kezeljék a veronai buszbaleset kapcsán a gyermekek és a fiatalok érzelmeit. Szó van különféle fázisokról, azok felismeréséről, és kezeléséről, félelmekről és megválaszolhatatlan kérdésekről. Egy valakiről nincsen szó, Jézusról. Nincs szó a szentmise és az ima értelméről, kegyelemről és arról, hogy az ember nem csupán test, hanem halhatatlan lelke is van, elfelejtődtek az ilyen énekek: Jertek, Atyám áldottai, és vegyétek azt az országot, amely nektek készíttetett a világ kezdetétől. Mintha át akarnák képezni a hitoktatókat etika tanárrá, a hittant pedig etikaórává, hogy sikeresebben lehessen elhallgatni Jézus nevét és a szentségek erejét. Abba kellene hagyni a mentálhigiéné iránti bódulatot. Keresztény ember esetében eretnekség ez a javából.

Vélemény, hozzászólás?