Kegyelemre minden embernek szüksége van ahhoz, hogy teljes életet éljen. A kegyelmet csak Isten adhatja. A kegyelem Isten élete bennünk. Ha ez az élet fogyatkozik, annak sajnálatos jelei vannak. A legtöbb kegyelmet a szentségeken keresztül kapjuk: keresztség, bérmálás, Eucharisztia, bűnbocsánat szentsége, betegek kenete, házasság, egyházi rend.

Az Egyház azért őrzi és végzi a szentségek szolgálatát, mert Jézus megváltó kegyelmeit leginkább a szentségeken keresztül tudja megjeleníteni és elérhetővé tenni. A szentségek által Jézus él tovább velünk. Az Egyházzal való teljes közösség az előfeltétele annak, hogy a szentségek kegyelmi ereje betöltse életünket. A szentségek révén segített életben a küzdelem kevesebb, az öröm több, a próbatételek nem győznek le, az élet egyre értelmesebb lesz. A szentségek ereje az Egyházzal való közösségünk mértéke szerint növekszik. Az Egyházzal való teljes közösség jele, hogy azonosulunk az Egyház hitvallásával, valamennyi szentség iránt megőrizzük a tiszteletet, és elfogadjuk lelkipásztoraink irányítását. Szent II. János Pál pápa egy nagyon fontos gondolatot hagyott ránk: A XXI. század reménye az Egyház.

KERESZTSÉG

A keresztség által leszünk Isten gyermekei, az Egyház tagjai és a mennyország örökösei. A szülők – ha legalább az egyikük katolikus – igyekezzenek mihamarabb megkeresztelni a kisgyermeküket. A keresztség hozzátartozik az életadáshoz. Mert a szülők tiszte nem csupán a biológiai élet átadása, hanem az is, hogy elindítsák gyermeküket az örök élet útján. Bizonyára minden édesanya szívében megfogalmazódik a vágy, amikor először kezébe veszi újszülött, csöpp gyermeket: „Ugye, te örökké fogsz élni!” A keresztség ezt a vágyat erős hitbe öltözteti. Nagyon kell minden gyermeknek, hogy így lássák őt azok, akik életbe hívták.

A gyermek születése után tehát mihamarabb jöjjenek a szülők a plébániára a keresztséget kérni, és a tennivalókat megbeszélni. Lehetőleg minden kisgyerek a szülei plébániatemplomában legyen megkeresztelve. Ott kezdődjön a keresztény élet, ahol a folytatás is biztosítva van. (hittan, elsőáldozás, bérmálás) Lehetőleg minden gyermeknek legyen keresztszülője, s kettőnél több ne legyen. Keresztszülő az a nagykorú katolikus hívő lehet, aki a gyermek katolikus nevelését is tudja segíteni. A család református vagy evangélikus tagjai a keresztség tanúiként voltaképpen keresztszülői feladatot kaphatnak, de lehetőleg legyen mellettük katolikus keresztszülő is.

Tizennégy éves kor után felnőttkeresztelés van. A keresztelésre készülő fiatalok legalább egy évig már belülről ismerkednek az Egyház hitével és ünnepeivel. Ha az Egyház megismert hitvallásával teljesen tudnak azonosulni, akkor kérhetik a Katolikus Egyházban való megkeresztelésüket. A keresztelést fontolgató fiatalok bátran keressék fel a legközelebbi katolikus lelkipásztort.

Az iskolai hittanok jó lehetőséget adnak arra, hogy egyes diákoknál az elmarad keresztséget meghitt, szép közösségi formában pótoljuk.

BÉRMÁLÁS

A kereszteléssel elkezdődött folyamat a bérmálással zárul le. A katolikussá váláshoz, vagyis az Egyházba való fokozatos belépéshez a bérmálás nélkülözhetetlen. Az a katolikus ember, aki vagy bérmálkozott vagy bérmálásra készül. A bérmálás nélkül megakad a katolikussá válás folyamata.

A bérmálás a keresztség tudatos, személyes konfirmálása (megerősítése a Szentlélek által). Bérmálásra rendesen a hitoktatás folyamatában készülünk fel, és legkorábban 14-15 éves korban nyerhetjük el. Időnként meghirdetjük a megkeresztelt felnőtteknek is a bérmálási előkészületet, így ők is pótolhatják az elmaradt bérmálást.

EUCHARISZTIA

Ha ezt a nagyon fontos katolikus fogalmat halljuk, akkor a szentmise, a szentáldozás, az elsőáldozás, sőt az Egyház, mint Jézus titokzatos Teste jut eszünkbe. A katolikus élet forrása és életben tartója az Eucharisztia. A vasárnap katolikus módon történő ünneplése jó úton tartja életünket és családunk életét. Harmadikos kortól lehet elsőáldozó a kis hittanos. Ez az a kor, amikor már tud különböztetni rossz és bűn, erkölcsi jó és reklámok terjesztette jó között. Ez az életkor az, amikor már elkezdi érezni a gyermek a felelősséget saját életéért, illetve elkezdjük kiművelni a lelkében ezt a felelősséget. Hitének megtartása személyes felelőssége kell legyen, hiszen belép abba a világba, ahol már csak személyes elhatározással és felelősségteljes döntésekkel lehet a hit útján megmaradni. A hit pedig a legnagyobb értékünk. Pedagógiailag és valláslélektanilag a harmadikos kor a legmegfelelőbb az elsőáldozáshoz. Voltaképpen az lehet elsőáldozó, aki már tud gyónni. A szentáldozás nem egyéni gyógymód, hanem az Egyházzal való teljes közösségünk helyreállítása és megünneplése. Nem maga a szentáldozás gyógyít, hanem az Egyházban való élet.

BŰNBOCSÁNAT SZENTSÉGE

A keresztségben a lélek elnyeri azt a szépségét, erejét és értékét, amit a földi életben már nem lehet felülmúlni. Azonban a zord élet körülményei közepette a lélek drámaian meggyengülhet, szépsége beszennyeződhet. S akkor innen már nincsen visszaút? Végleg elvelveszítettük legfőbb értékünket, lelkünk épségét? A szentgyónással mindig visszaállíthatjuk a keresztségben elnyert hajdani állapotot. Lelkünket ismét Isten erősíti és nem a világ gyengíti.

A rendszeres szentgyónás (felnőttek esetében évente) a lelkibetegségek legtöbbjét távol tartja tőlünk. Az tud gyónni, aki volt már legalább elsőáldozó. Akinek lelke Istennél van, egészen másképpen lát, érzékel és cselekszik. Lelke sokkal védettebb, erősebb és boldogabb.

KERESZTÉNY HÁZASSÁG

Megkereszteltek között akkor áll fenn Istentől megáldott házasság, és általa védett családi élet, ha a házasság katolikus templomban, vagy ökumenikus forma szerint más keresztény templomban köttetik. A katolikus fiatal eltávolodik az Egyházától, ha nem keresztény házasságban él. A gyermekek legfőbb java, hogy keresztény házasságban szülessenek, sőt foganjanak. Ha valami oknál fogva elmaradt a házasság keresztény alapokra helyezése, később ez pótolható. Ezt házasságrendezésnek mondjuk. Nagy örömmel és szeretettel segítenek a lelkészek abban, hogy a polgári házasság egyházi rendezése is megtörténhessen. A keresztény házasság alapja, hogy legalább az egyik fél a Katolikus Egyházban megkeresztelt legyen, ne álljon fenn köztük egyházjogi akadály, és a teljes életközösség vágyával és képességével rendelkezzenek egymás iránt. A templomi házasságkötéshez minden segítséget örömmel megadnak a plébánosok. Időben keressük fel annak a templomnak a plébánosát, ahol a házasságkötést tervezzük. A házasságkötést jegyeshittan előzi meg. A célja, hogy méltóképpen felkészüljünk a házasságra, felismerjük annak rejtett kincseit is, és a szertartás bevezetőjében a négy kérdésre, amelyet az Egyház feltesz, a szívünkből fakadjon az „igen”. Értjük, hogy mit tartalmaz a kérdés, és a legnagyobb örömmel mondunk rá igent. A négy kérdés egyébként. 1. Szabad elhatározásból jöttél-e ide, hogy házasságot köss? 2. Ígéred-e, hogy házastársadat tiszteled és szereted, amíg a halál el nem választ benneteket egymástól: 3. Elfogadod-e a gyermekeket, akikkel Isten megajándékozza házasságotokat? 4. Ígéred-e, hogy Istennek és az Ő törvényei szerint neveled őket? Az Istentől megáldott, keresztény házasság a családi boldogság legfőbb garanciája. Magyarországon a házasságok 60 %-a felbomlik. Azoknál a templomi házasságoknál, ahol az egyik rendszeresen imádkozik a családért, a válások aránya 6-8 %. Ahol mindketten imádkoznak egymásért és a családért, a válások aránya legfeljebb ezrelékekben mutatható ki.