OLVASMÁNY: Jer 31,31-34: Isten új szövetséget köt az emberiséggel, amelynek alapját már nem a jog, a törvény és a kötelességteljesítés adja, hanem a szeretet. Nem külső tekintély vezeti az embert, hanem a szívének a vonzalma az iránt az Isten iránt, akinek szeretetét megtapasztalta, és akinek a szeretete számára mindennél többet ér.  

SZENTLECKE: Zsid 5,7-9: Olyan megváltónk van, aki nem utasít bennünket, hanem példát mutat és előttünk jár az Atya iránti engedelmességben és szeretetben.

EVANGÉLIM: Jn 12,20-33: Jézus saját áldozatáról beszél. Rámutat a szeretetből vállalt önkéntes áldozat rendkívüli erejére. Ez szükséges ahhoz, hogy az élet fennmaradjon, megújuljon és tovább fejlődjön. Aki csak saját magával törődik, elveszíti kapcsolatát az élet és a szeretet forrásával, és emberségében súlyosan legyengül.                                      

A ZSOLTÁR VÁLASZA: Istenem, kérlek téged,  *  teremts bennem tiszta szívet.

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

 Nagyböjt 5. vasárnapját ünnepeljük. (I. zsoltárhét) Ma országos gyűjtés van a Szentföld javára. Holnap a Szent Józsefnek, a Boldogságos Szűz Mária jegyesének főünnepe van Egyházunkban. Jövő vasárnap Virágvasárnap lesz.

Ma, Péliföldszentkereszten 15 órakor kezdődik a képviselőtestületek közös keresztútja.

Március 23-án, pénteken az esti szentmise keretében lehetőség van a betegek kenetének felvételére. A szentmise előtt, a keresztút alatt szentgyónás végezhető.

A nagyhéten Sárisápon a szentmisék, illetve a szertartások a következő időpontokban lesznek: Nagycsütörtökön 18 órakor, nagypénteken és a nagyszombaton 19 órakor, majd húsvétvasárnap és húsvéthétfőn 11 órakor. Mogyorósbányán nagypénteken és nagyszombaton 17 órakor kezdődik a szertartás, Húsvétvasárnap és húsvéthétfőn 9 órakor kezdődik a szentmise. Annavölgyben csak április 1-jén, azaz húsvétvasárnap lesz szentmise, 17 órakor.

MISESZÁNDÉKOK – SÁRISÁP (március 18-25): V: + Varga Ferenc és szerettei; H: + Rédei József atya és + Lukács József atya; Sz: + Pender Ferencné, szül.: Hajnal Anna és szerettei; P: (…); V: + Dsupin Ferenc és szerettei

Az elmúlt száz évben mi, keresztények sokféle jelszót megéltünk. A Jézus igen, egyház nem jelszót is. Ez igen felkapott lett bizonyos katolikus körökben is. Ugyanakkor mindvégig jelen volt az egyház igen, Jézus nem opció is. Ez főleg azokban az országokban talált utat, ahol államegyházi szerepet kapott (és vállalt) a kereszténység, vagyis az állam a maga szempontjai szerint jelöli ki és finanszírozza igen gálánsan az egyház feladatait. A mai Nyugaton talán így lehetne összefoglalni a leginkább hangoztatott jelszót: „Egy magamhoz igazított, az életvitelemet nem zavaró keresztény eszme: igen; de a Názáreti Jézus, mint az én személyes megváltóm és az Evangélium Krisztusa: nem.”

Kispapként hallottam az egyik spirituálisunktól: „Papi életed fejlődése azzal mérhető, hogy reggelente, az ébredést követő hányadik percben kezded el a bensőséges beszélgetést Jézussal. Ugyanis Ő nem tehető fel a polcra az aznap elvégzendő akták közé. Ő nem egy elintézendő feladat. Ő az életem. Ez a személyes megérintettség feltétlenül szükséges ahhoz, hogy megértsem Jézus szándékát az Egyházzal kapcsolatosan. Jézus egyetemes megváltó szeretetéből lép elő az Ő legnagyobb ajándéka az egész emberiség számára: az Egyház; amely az Eucharisztia által születik, és amelyet az Eucharisztia éltet. Az Egyházban és az Egyház által tudunk együttműködni Jézus megváltó kegyelmével az egész teremtett világ javára. A katolikus küldetés az Egyház megjelenítéséről szól. Enélkül nem értjük Jézust, és egyre jobban eltávolodva tőle, legfeljebb nosztalgiát vagy „keresztény kultúrát” kreálunk belőle. Nem könnyű az Egyház iránti szeretetünkről és ragaszkodásunkról beszélni akkor, amikor annyi szidást kap a boldogtalan emberektől. Csakhogy nem engedhetjük át nekik az Egyházról való beszédet a társadalomban. Látjuk, hogy a munkahelyünkön, ahol a legzavarosabb magánéleti helyzetek vannak, mennyire nem népszerű kitenni az asztalra a családunk fényképét, ahol apa, anya és a gyermekek összeölelkeznek. Bármennyire is provokációnak hat, meg kell tennünk! Ugyanez a helyzet az Egyház iránti elköteleződésünk bemutatásával. (Persze, ez igen nehéz akkor, ha egy helyi kegyúri csoport a „helyi” egyházat saját tulajdonának tekinti, magukat ajánlgatják Jézus helyett, és arra vágyódnak, hogy a templomi zászlókon az ő képük ragyogjon. Ez nem Krisztus Egyháza, ez az ő egyházuk. Ez nem fogja érdekelni az embereket.) Oxfordi tanár lepett meg az egyik áltudományos sorozatban, amely az „egyház sötét titkairól” szólt. Teljesen feladva a tudós kötelező tárgyilagosságát, szenvedélyesen szidta a katolikus egyházat, mint az elmúlt kétezer év minden gondjának okozóját. Ez az ember nyilvánvalóan elégedetlen és boldogtalan. Ezzel a szemüveggel néz bele a múltba. S ez az állapota teljesen független az elmúlt kétezer évtől. Másutt, sokkal közelebb és sokkal személyesebb területeken kellene keresgélnie csalódottságának és negatív látásmódjának okait. Anglia történelmével nem volt gondja. Rendben volt a Viktoriánus-kor, a késő újkori gyarmatosítások, a királyi dinasztia visszásságai, saját válásai, a liberalizmus ámokfutásai. Csak a katolikus egyházzal volt gondja, amelyhez sokkal kevesebb köze van, mint az előbbiekhez.

Ha sok katolikusnak nehézséget okoz az Egyház lényegére való lelki ráhangolódás, akkor ez nem lehet könnyebb annak az ateista tudósnak sem, akit az egyéni ambíciók vágya jobban tüzel, mint a médiaérdeklődésből kimaradó valódi igazság keresése.  Milyen nehéz megérteni és megélni az Egyházat a katolikusoknak is! Milyen nehéz megérteni azt, hogy a Szentostyában Jézus nem úgy van jelen, mint amikor az édesanyára emlékezünk a fényképét szemlélve, hanem valóságosabban jelen van, mint amikor az édesanya megölel bennünket. Az Eucharisztiában az ÉLET ölel meg bennünket. Milyen nehéz megérteni azt, hogy az alázat és az egyetemes felebaráti szeretet teszi láthatóvá és megtapasztalhatóvá az Eucharisztiát az Egyházban. Amilyen mértékben jelen vagyunk az Egyház küldetésében, olyan mértékben tárulkozik fel az Egyház és az Eucharisztia titka.