Istenünk, te megparancsoltad nekünk, hogy hallgassunk szeretett Fiadra. Táplálj minket szent igéddel, hogy megtisztult lélekkel, örvendezve szemléljük majd dicsőségedet.

OLVASMÁNY: Ter 22,2-18: Jób nem lázad fel Isten ellen a balsorsban, mert úgy tekinti, hogy Isten csak azokat az adományokat vette vissza, amelyekkel hosszú időn át bőségesen megajándékozta őt. Isten adta, Isten elvette, legyen áldott az ő szent neve, mondta. Ez a felfogás vezeti Ábrahámot is, amikor kész visszaadni fiát Istennek. Igaz, ezzel az ígéret, vagyis az, hogy nagy néppé lesz, megvalósulhatatlanná válik. S itt van Ábrahámnál egy többlet Jóbhoz képest. Nem kell azt hinnünk, hogy Isten útjai emberi ésszel mindig követhetők és előre jelezhetők. Ha így lenne, annak hitünk látná kárát. Aki balsorsa miatt átkozza Istent, az az ember úgy tekinti, hogy mindaz a jó, amit addig birtokolt, az ő személyes tulajdona, létrejöttéhez Istennek semmi köze sem volt. Úgy tekinti, hogy Isten jogtalanul vesz el tőle valamit, és tagadja, hogy ezt a valamit istentelen életével voltaképpen ő veszítette el. Azzal, hogy az ilyen ember sohasem adott hálát Istennek beteggé tette a saját lelkét. Jób és Ábrahám ennek ellenpéldája.

SZENTLECKE: Róm 8,31-34: Ismerünk három embertípust. Az egyik passzívan kivonja magát a kihívások rengetegéből és elefántcsonttoronyba zárkózik. A másik aktív, rendre nagyon értelmes is, de először mindig a hibát veszi észre és azt akarja kijavíttatni. A harmadik szintén aktív, de inkább a szív, mint az igazságkereső ész hajtja, és mindig a jót veszi először észre, amibe belekapaszkodhat, és amit tovább fejleszthet. Nem lehet kétségünk afelől, hogy Isten e harmadik készséggel viszonyul teremtményeihez. Mindenkinek tartalmas életet akar adni, de ehhez kéri a mi együttműködésünket, illetve a kegyelemből élő közösségek (egyház, család) szolgálatát a nehezebb belátású emberek felé.

EVANGÉLIUM: Mk 9,2-10: Amit Péter, Jakab és János átélt a Tábor-hegyén, az nem marad az ő kizárólagos privilégiumuk. Minden istenszerető ember beléphet az istenközelségnek ebbe az élményébe. A lelkek megkülönböztetésének adományával azt kell felismernünk, hogy az ördög káprázatának vagyunk-e részesei, vagy pedig valóban az istenközelség élményének örömét kaptuk meg tiszta hitünk és szeretetünk révén. Pétert, Jakabot és Jánost szent félelem tölti el: Vajon méltók vagyunk arra, hogy ezt a nagy kegyet megkapjuk? Az ördög káprázatában lévők nem kételkednek: büszkeség tölti el őket és saját kiválóságuk tudata erősödik meg bennük.

A ZSOLTÁR VÁLASZA: Az Úr színe előtt járok,  *  az élők földjén.

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Nagyböjt második vasárnapját ünnepeljük (II. zsoltárhét) Ma a katolikus iskolák javára van országos gyűjtés.

Amint a körlevélből is értesülhettünk, nagyböjt harmadik vasárnapján és az azt követő héten, március 4-11 között tartósélelmiszer-gyűjtés lesz egyházmegyénk templomaiban és plébániáin. Az adományokat a helyi plébániai karitász juttatja el a rászoruló egyénekhez és családokhoz. Telefonos adományvonalon is bekapcsolódhatunk a karitász segítő munkájába. Ha hívjuk a 1356-os telefonszámot, hívásonként 500 forinttal segíthetünk.

Ezután minden héten, pénteken este tartunk bérmálási hittanokat azoknak, akik eddig a hittanok többségén részt vettek, és írásban köteleződnek el a bérmálás szentségi jellegének őszinte tisztelete mellett. Nem tehetem meg, hogy nem jelzem, a legnagyobb problémát jelenti, ha valamit tanulunk és az ellenkezőjét tesszük, illetve, ha a kereszténységünk olyan „érték”, amiért nem hozunk áldozatot. Az az embertípus, amelyik kiiktatta életéből a másokért való áldozat értelmét, igen nagy bajban van. Az Egyház lényegi tevékenysége a másokért élés.

Mogyorósbányán márciusban és áprilisban délután 5 órakor kezdődnek a vasárnapi szentmisék. Előtte 16 órától az elsőáldozók felkészítő hittanját tartjuk.

MISESZÁNDÉKOK – SÁRISÁP (február 25. – március 4.) V: + Varga János és + szülők; H: A helyi óvoda dolgozóiért; Sz: + Basovszki Imre, + szülei, + Katalin leánya; P: + Kollár Sándorné, szül.: Varga Katalin; V: Juhász család + tagjai

Tamás József (a Bonum TV programigazgatója): Naponta százmilliók imádkozzák világszerte a Miatyánkot, de családi körben is kitartóan mondjuk a hét kérést. Úgy tűnik, hogy Isten igencsak megvárakoztat bennünket a kéréseink teljesítésével. Vajon, erről van szó? Nem inkább arról, hogy nem gondoljuk igazán komolyan ezeket a kéréseket: szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod. Inkább arra vágyódunk, hogy a mi dicsőségünk növekedjék, a mi elképzelésünk kapjon mennyei hitelesítést, és a mi akaratunk előtt hajoljon meg Isten és a másik ember. Bocsásd meg bűneinket, miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek, mondjuk. Fontos nekünk, hogy Isten megbocsássa bűneinket? Egyáltalán, tudunk a bűneinkről? Fontos nekünk az isteni megbocsájtás annyira, hogy érte mi is megbocsájtunk másoknak? Nem Isten rest a kéréseink teljesítésére, hanem mi nem gondoljuk komolyan ezeket a kéréseket.

Egyetlen szentáldozással elnyerhetnénk az üdvösséget. De mennyire vágyódunk az üdvösségre? Vajon, hányan óvakodnak a szentségtörő szentáldozástól, hányan lépnek ki a sorból és fordulnak vissza, mert eszükbe jut, hogy valakivel elébb ki kellene engesztelődniük? Formálisan megtörténik a szentáldozás, de Jézus elől zárva marad a szív.

Paul Tournier (svájci pszichiáter): A személyiségfejlődésünk során nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire szükséges, hogy meghallgassanak, komolyan vegyenek, megértsenek bennünket. Senki sem fejlődhet optimálisan, senkinek sem lehet igazán teljes az élete, ha nem érzi, hogy legalább egy valaki megérti őt. Konkrétan: az agyonszapult gyermek elakadt személyiség lesz; a jó házasságnak pedig elengedhetetlen része, hogy megadjuk a másiknak azt az élményt, hogy van valaki a világon, aki megérti őt, akinek ő nagyon fontos. Ahogy valamennyi barátunkat elveszítjük, ha nem így érzünk irántuk, ugyanúgy a házastársat is elveszítjük vagy megnyomorítjuk lelkileg, ha nem mutatunk iránta őszinte tiszteletet.