OLVASMÁNY: MTörv 26,4-10: Mózes a nép elé tárja az élet törvényeit. Életünk során folyamatosan választanunk kell. Napjában többször is. Veszekszem vagy hallgatok. Uralkodni akarok vagy együttműködni. A magam igazságát hirdetem vagy hosszan tájékozódok. Imádkozom vagy rágalmazok. Széthúzok vagy békességet hirdetek. Megsértődök vagy kiengesztelődök. A földön akarok nagy lenni vagy a mennyek országában. Megelégszem az okosság látszatával vagy tényleg az akartok lenni. Választás a keresztség, a szentmise, a szentgyónás. S választom, hogy az Egyház hite szerint végzem-e vagy a magam módján. Mózes azt kéri a néptől, hogy az Úr útján járjon, válassza az életet. S amikor áldozatot mutatnak be, adják meg a kellő tiszteletet az Úrnak, adjanak hálát jótéteményeiért és engeszteljenek a bűnökért.

SZENTLECKE: Róm 10,8-13: Szent Pál azt mondja, hogy nem kell hosszú bizonytalan utat bejárni ahhoz, hogy az élettel kapcsolatos legfontosabb dolgokat megismerjük. Nem kell sokat kutatni és drága kutatóintézeteket fenntartani ahhoz, hogy az emberlét titkát megfejtsük. A legfontosabb dolgok ott vannak a szívünk mélyén. Isten az ember lelke mélyébe helyezte a hitet és a szeretet iránti vágyat. E kettő nyomán jól tudunk tájékozódni, s rátalálunk Jézusra is, aki feltárja előttünk az Isten titkát és megnyitja számunkra az üdvösség útját.

EVANGÉLIUM: Lk 4,1-13: Jézus megkísértése úgy is értelmezhető, hogy az ördög választás elé állította őt. Sikert és dicsőséget kínált fel neki, amennyiben lemond az ember megváltásának gyötrelmes, fájdalmakkal teli útjáról, a Golgotáról. Jézus választása erőt ad nekünk is, hogy ne az ördögöt, hanem a mi Üdvözítőnket válasszuk. Minden ember abban a kísértésben él, hogy a földi életében akarja elérni a sikert, mégpedig bármi áron, akár úgy is, hogy lemond a hosszú, tisztességes úton elérhető sikerről, az élet Istenhez érkező győzelmes célba jutásáról. Az ördög azt akarja, hogy elégedjünk meg az e világ nyújtotta lehetőségekkel és ne vágyódjunk többre. Az ördög telehinti az ember életét kényelemszeretettel, félelemmel, aggodalommal, gőggel, butasággal, önhittséggel – hogy ne találja meg a szeretet útját. Jézus azonban bűnös voltunkban is olyan szeretettel ölel át bennünket, hogy az ördög megtévesztését felismerhetjük és a Szentlélek erejében legyőzhetjük. Nem sivatagi temetőnkké válik ez a világ, hanem az örök élet termékeny anyaföldjévé.      

A ZSOLTÁR VÁLASZA: Légy velem, Uram,  *  minden szükségemben.

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Nagyböjt első vasárnapját ünnepeljük. (I. zsoltárhét) A szentmisék után hamvazkodhatnak azok, akik Hamvazószerdán nem részesültek a szentelményben. Szerdán lesz Szentatyánk megválasztásának 6. évfordulója.

Nagyböjtben péntekenként Sárisápon este ½ 6-kor kezdődik a keresztút, Mogyorósbányán keddenként ½ 5-kor.

Nagyböjt előkészít bennünket a keresztségre, illetve a keresztségi kegyelem megújítására és felszólít a bűnbánattartásra.

Mogyorósbányán márc. 15-én kereszteljük Kiss Sándor és Trnka Zsuzsanna gyermekét, Milénát

SZENTMISESZÁNDÉKOK – SÁRISÁP (március 10-17.) V: + Polgárdi Mártonné, szül. Mátyási Éva és + szülők; H: (….); Sz: + Kovács Józsefné, szül. Gurin Krisztina; P: + Lakics testvérek és szeretteik; V: + Urbanics Sándor, +fia, József, élő és + szeretteik

Jézus azért lehet közöttünk, mert feltámadt. Ha nem támadt volna fel, akkor olyan hiedelemben élnénk, amely a világ legszánalmasabb emberévé tenne bennünket.  (1Kor 15,12-20). Jézus maga határozta meg, hogy feltámadása után miképpen kíván közöttünk lenni: a kenyér színében. Ezzel éppúgy kiszolgáltatta magát, mint tette azt a megtestesülésekor. Megrendítő bizalom ez az Isten részéről. Jézus által Isten testté lett, hogy velünk egyesüljön, és az élet kenyerében önmagát adja nekünk, hogy vele egyesüljünk. Jézus bizalommal kiszolgáltatta magát a megtestesüléskor és ezt teszi az Eucharisztiában is, rábízza magát a papok szolgálatára, és talán a legnagyobb bizalom, hogy saját testévé nyilvánítja az Egyházat. Varga László püspök egyik szép gondolata az, hogy a pap feltétlen bizalommal legyen Jézus iránt s ebben is mutasson példát. Ha az Üdvözítő ilyen nagy bizalmat ad nekünk, akkor a papnak ahhoz, hogy Jézus alteregója legyen, el kell indulnia a védettségből, a bebiztosítottságból a teljes kiszolgáltatottság felé. Nemde, ide érik be minden emberi élet a végső betegségben, amikor már csak egy alternatíva van, maga az Isten. A Mindenható Isten az önátadásával nem megsemmisíti magát, hanem beteljesíti csodálatos teremtő művét, teljes mértékben kiárasztja szeretetét. Ha felfognánk, mit tesz velünk Isten az Eucharisztiában, menthetetlenül eucharisztia-függőkké válnánk. Az Eucharisztiában a MINDENT kapjuk. Minden erőnk a vele való találkozásból, együttlétből és egyesülésből fakad. S ahogy ezt megéli az Egyház, olyan mértékben válik a világ reményévé és gyógyítójává. Éhezi és szomjazza ugyanis a világ az Istent, aki maga a szeretet.

Csodálatos lehetőség van az emberben, ha Jézus ekkora bizalommal fordult felénk. S ahhoz, hogy megelevenedjen bennünk a megváltás kegyelme, hasonló bizalommal kell feléje fordulnunk. Tudjuk, hogy ez kegyelem. De az Egyház megkapta ezt a kegyelmet, s nyitottá tudja tenni övéit a kegyelem befogadására. Ha jézusi bizalommal fordulunk az emberek felé – ahogy ezt Ferenc pápa vagy Böjte Csaba teszi –, vonzani kezdi szívüket a szeretet és megnyílnak a jóra. Feltárulkozik számukra az élet rejtett értelme. Akire szeretettel nézünk, akiben megbízunk és akinek feladatot adunk, az kivirágzik.

A keresztény ember úgy van Jézussal, mint a házastárs párjával. Tudja, hogy mindig éber és tevékeny szeretetben kell maradnia. Amikor belépünk a templomba, azonnal tudatosítsuk magunkban, hogy Jézus valóságos jelenlétébe léptünk. Úgy, mint Péter, András Jakab és János, úgy, mint Márta és Mária. Mondjam is ki, amint átléptem a templom küszöbét: „Uram, Jézus, tudom és vallom, hogy valóságosan jelen vagy az Oltáriszentségben.”