OLVASMÁNY: ApCsel 10,25-48: Kornéliusz százados rendkívüli tiszteletet mutatott a házába belépő Péter iránt. Nem Péternek szólt a tisztelet, hanem annak a Jézusnak, kinek a nevében Péter megérkezett. A Szentlélek immár nemcsak Jeruzsálemben a zsidókeresztényekre áradt ki, hanem itt, Cezáreában a Jézus iránt hitre ébredt pogányokra is. Kornéliusz házában is a Szentlélek kiáradásának egyik jele a nyelveken beszélés volt, vagyis a lélek örömének túlcsordulása.
SZENTLECKE: 1Jn 4,7-10: Csak az mondhatja magáról, hogy ismeri az Istent, aki a szívében lévő szeretetről hiteles tanúságot tud tenni. Aki nem szeret, nem ismeri az Istent. A szeretetlenség egyik markáns jele, amikor nem a cselekményekkel, helyzetekkel és ügyekkel van gondunk, hanem a másik ember személyiségével. Azért nem tudunk egy eseményt építő módon átbeszélgetni, mert bevezetésképpen már alávalónak minősítettük a másik embert. (A kulturálatlan politikusok nem megoldásokat keresnek, hanem egymást minősítik.) Jézus keményen beszél azokról, akik azért nem képesek jobbító szándékkal cselekedni, mert butának, elutasítandónak, istentelennek nyilvánítják az őket irritáló embertársaikat. Ez a fajta elhatárolódás nem csupán kulturálatlan és bizonyos esetekben – mint jó hírnév megsértése – büntetőjogilag is szankcionálható, hanem megszünteti a Jézussal, sőt az egészséges élettel való kapcsolatunkat is. A Jézussal való kegyelmi kapcsolat nélkül pedig nem állíthatjuk azt magunkról, hogy ismerjük az Istent.
EVANGÉLIUM: Jn 15,9-17: Kevés az, ha csupán deklaráljuk a Jézus iránti szeretetünket. Meg is kell tartanunk az Ő parancsait, a felebaráti szeretet parancsát és a missziós parancsot. Jézus barátainak mond bennünket. Átadja nekünk mindazt, amit az Atyától hozott. A szolga egyszerűen kiszolgálja az urát, de nem lesz részese az ő életének. Jézus azonban a saját életének részeseivé tesz bennünket. S emellett szolgál is bennünket. Fontos azt is látnunk, hogy Jézus nem kiszolgál bennünket, hanem szolgál minket. Nem kiszolgálja a téves elképzeléseinket és életvitelünket, hanem a szolgálja bennünk a még magunk által sem teljesen felismert embert. A szülő nem kiszolgálja a gyermekét, hanem szolgálja benne a reményteli jövőt.
A ZSOLTÁR VÁLASZA: Az Úr megmutatta üdvösségét * a nemzetek színe előtt.
EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI
Húsvét 6. vasárnapja van. (II. zsoltárhét) Egy hét múlva Urunk mennybemenetelét ünnepeljük.
Csütörtökön este ½ 7-kor az elsőáldozásra készülő gyerekek szüleivel lesz szülői megbeszélés, 19 órakor pedig a bérmálásra készülő fiatalok szüleit várom a plébániára.
Annavölgyben május 19-én már 19 órakor kezdődik a szentmise.
Mogyorósbányán május 6-tól a vasárnapi szentmisék ismét 9 órakor kezdődnek. Május 15-től az alkalmanként megtartandó keddi szentmisék ½ 7-kor kezdődnek.
A szombaton megrendezett dorogi esperes kerületi hittanos versenyen egy sárisápi alsó tagozatos csapattal indultunk. A gyerekek (Borsos Borbála, Kletner Zsolt, Kollár Ádám, Kollár Éva, Pál Soma) a 12 indulóból a harmadik helyet szerezték meg. Ügyesek voltak, gratulálunk nekik.
MISESZÁNDÉKOK – SÁRISÁP (április 6-13): V: + Lukács József atya (halálának első évfordulója); H: + Holló Ervin (1. évf.); Sz: + Üveges József és felesége Skrek Teréz; P: + Vitek Jánosné és szerettei; V: + Üveges Károly és neje + Viszkok Mária
A szeretet nem abból áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem abból, hogy Ő szeret bennünket. Nem mi érdemeltük ki az Ő szeretetét, hanem érdemeink hiányában és bűnösségünk mélységében előbb szeretett bennünket az Isten. Az Ő szeretete tesz képessé bennünket arra, hogy szeressük embertársainkat, hogy egyáltalán képessé váljunk arra, hogy szeretni tudjunk. Meglepő állítások ezek Szent János apostoltól. Azonban ezek az állítások kereszténységünk alapját képezik. Nekünk nem azt kell demonstrálnunk, hogy mennyire szeretjük az Istent, hanem azt, hogy az Ő szeretetétől éltetve miképpen szeretjük embertársainkat, miképpen tartjuk be Isten törvényeit. Az Ő szeretete előbbi, mint a miénk. Nem a mi istenszeretetünk teljesítményjellege adja a megigazulásunkat, hanem az, ahogy befogadjuk Isten szeretetét, és engedjük, hogy az éltessen bennünket. Igaza volt Luthernek, hogy a vallási teljesítmények nem helyettesíthetik az Isten szeretetének a hatását a lelkünkben. Nem maguk az emberi cselekedetek tesznek bennünket megigazulttá hanem az, ahogy befogadjuk Isten szeretetét, amely Jézus által tárulkozott fel nekünk. Aki azt mondja, hogy szereti Istent, de haragban van embertársával, önmagát csapja be. Nem a cselekedetek morális ereje, nem a külsőséges vallásgyakorlatok halmozása, hanem a Jézus által befogadott, és a bennük lévő szeretet tisztasága formál bennünket tanúságtevő kereszténnyé.
Nézzünk egy köznapi példát. Ha valaki beteg édesanyját morális kötelességből ápolja, meg azért, hogy ne szólják meg őt az emberek, könnyen beleroppanhat a feladat nagyságába. Ha azonban feléleszti magában annak a szeretetnek az emlékét, amelyet kicsi gyermekként kapott az édesanyjától, akkor a beteg és tehetetlen testből ismét ez fog sugározni feléje. S akkumulátorként tölti fel őt a rendkívüli feladat végzésére. Hány éjszakát virrasztott egykor az ő ágya mellett még ifjú édesanyaként ezt a beteg ember? Az örömötök akkor lesz teljessé, ha az én szeretetem bennetek elevenen él és az formál benneteket, mondja Jézus.