OLVASMÁNY: ApCsel 6,1-7: Az apostoli Egyházat a kezdetektől fogva nemcsak a lelkesedés tarja fenn, hanem az a szervezettség is, amely arra irányul, hogy a hívek között a szolidaritás, a szeretet és az igazság megerősödjék. Ezért választanak az apostolok diakónusokat, akik az ő irányításuk mellett hívek közösségében végzik és szervezik a szeretetszolgálatot. Kezdetben tehát Jeruzsálemben az egyházi rendet a püspökök és a diakónusok alkották. Amint az Egyház kilépett Jeruzsálemből, vált szükségessé, hogy a püspök és a diakónus közé beillesztődjön a szolgálati papság. Az első keresztény időkben a gyülekezeteket egy-egy püspök vezette. Később, amikor a közösségek száma nagyon meggyarapodott, a kisebb közösségek vezetését végezte a szolgálati papság az adott terület püspökének a felügyelete alatt. Ekkor a diakónusok szerepe kissé háttérbe szorult, hiszen a keresztség révén – külön kiválasztás nélkül – minden hívő bizonyos értelemben diakónusi meghívást kap. Ahhoz azonban, hogy ez a meghívás alázatos szolgálat maradjon és az Egyház épülésére irányuljon, szükséges az Egyházban a tényleges diakónusi szolgálatra a felszentelés.

SZENTLECKE: 1Pét 2,4-9: Mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző áldozatot mutassatok be, kéri Szent Péter. Mi az Istennek tetsző áldozat? Ha az életünk nem szakad el Istentől. Ha benne maradunk és egyre inkább belelépünk az Isten általi teremtésünk állapotába. Ennek a garanciája Jézus követése. Ő az egyetlen szegletkő. Őrá ma azt mondja a nyugati politikai elit: nem kell. Azt mondja sok család: nem kell. S látjuk, hogy az isteni teremtés állapotából kilépve miképpen deformálódik az ember és feltűnik a nagy összeomlás réme.

EVANGÉLIUM: Jn 14,1-12: Tudjuk, hogy mennyire megpróbál mindenkit az a helyzet, amikor hosszan és erősen nyugtalanít valami bennünket. A bizonytalanságot meg akarja szüntetni az ember a maga életében. S ezzel a belső szükségletünkkel kapcsolatosan mennyi és mennyi visszaélés történik!

Megnyugtat bennünket számos – rajtunk jól kereső – guru és hírportál. Megnyugtatásunkra alapozzák hatalunkat a politikusok. Hamis ígéreteiket, emberi képességeiket nem is vizsgáljuk meg, mert hisszük, amit hinni szeretnénk. Úgy tűnik, hogy ez nagy akadálya annak, hogy Jézusra irányítsuk az emberek figyelmét. Ám ez nem legyőzhetetlen akadály. Csupán az a kérdés, hogy a saját életem mennyire van Jézusra alapozva? Ki az én szegletkövem? És ez mennyire látszik meg rajtam?   

A ZSOLTÁR VÁLASZA: Kegyes szemed legyen rajtunk,  *  tebenned van bizodalmunk.

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Húsvét 5. vasárnapját ünnepeljük. (I. zsoltárhét) Május a Szűzanya hónapja. Erősítsük szívünkben a Szűzanya iránti tiszteletet. Ez kaphat jelképes, kifejező formát az otthonunk díszítésében is.

A koronavírus miatti óvintézkedések a templomainkban továbbra is érvényben maradnak, hogy egységes legyen az egyházmegye helyzetkezelése. Ezt telefonbeszélgetésben is megerősítette Bíboros atya, amikor hogylétünk felől érdeklődött.

MISESZÁNDÉKOK – SÁRISÁP (2020. május 10-17.) V: + Üveges Károly és neje: Viszkok Mária; H: + Üveges József és neje: Skrek Teréz; Sz: + Ligeti Ferenc és + szülők; P: A Rózsafüzér Társulat szándékára; V: + Lukács József atya

A hívők egyetemes papsága és a szolgálati, azaz hierarchikus papság egymáshoz van rendelve. Ezt még inkább megalapozza az, hogy nem csak fokozatban, de lényegben is különböznek egymástól, hiszen mindkettő sajátos módon részesedik Krisztus egyetlen papságából. Az, akit a szolgálati (szentségi) papságra szenteltek fel, kialakítja és kormányozza a papi népet, Krisztus nevében bemutatja az eucharisztikus áldozatot, az egész nép nevében Istennek ajánlva. Az egyetemes papság szolgálatában lévők pedig szent néppé formálódnak a szentségek által és szolgáló szeretetük révén megjelenítik az Egyházat a világ számára. (Lumen Gentium)

Maga, a megkeresztelt ember legyen Krisztus gyönyörű alkotása ebben a világban. Amikor a mentálhigiénés terapeuták tömege bíbelődik azokkal az emberekkel, akik jólétükben már nem tudják, hogy éppen milyen válságtüneteket produkáljanak, elfelejtik ezt az egyszerű terápiát javallni: Téged Krisztus és a szolgáló szeretet formáljon egészséges lelkű emberré. Ne a saját dicsőségedet keresd, hanem Isten dicsőségét szolgáld. Csak ez ad békét.

Az Egyház abban a formában, ahogy ma létezik, a következő generáció számára elvész. Nyilvánvalóan valami új kezdődik. De még nem látszik tisztán, még nagyon kicsi és rejtett. Áldozatává is válhat a lelkes újítók ambícióinak. Ma már teljes bizonyossággal mondhatjuk, hogy az Egyház a történelmének új fordulópontja előtt áll. Ahhoz, hogy meglássuk azt az utat, amely kivezeti a nyugati civilizációt az eltévelyedéseiből és az ebből fakadó téveszméiből, a Szentlélekre figyelő karizmatikus szentekre és alázatos követőikre van szükség. Ferenc pápa nem az eddigi formát óvja, mert ő a fordulópont egyik pápája.  Az ő tevékenységének a megítélése gondot okoz azoknál, akik a letűnőben lévő világba kapaszkodnak. Ám azok a liberálisok, akik ünnepeltetik őt, csak a változtatásra irányuló törekvést látják. Azt viszont már nem, hogy ez a változás nem térhet le a Krisztusi útról és a szilárd erkölcsi allapokról, nem megtagadja, hanem megújítja az Egyházat, nem adja fel a Teremtővel és a feltámadt Jézussal való alázatos együttműködést.  (Voltaképpen a változtatás nyugtalanító kényszere a saját hitetlen lelkükben van, belső kiüresedésben élnek. Ezért immár kétszáz éve a külső körülmények változását erőltetik, olykor forradalmi radikalizmussal és a legszélsőségesebb hagyománytagadással.) A jótékony változás a szentektől jön. Azoktól a mindennapi szentektől, akiket már nem a bűn és az önzés irányít, hanem a szeretet. (Father Theo van Osch)