OLVASMÁNY: ApCsel 14,21-27: Emlékezzünk az előző vasárnapok olvasmányrészleteire. Jeruzsálemben az apostolokat a főtanács elé állították. Miután megvesszőzték őket, hálát adtak Istennek, hogy Jézusért gyalázatot szenvedhettek. Cezáreából hazatérve Péternek igazolnia kellett az apostolok előtt, hogy miért fogadta be az evangélium közösségébe a pogányokat. Őrájuk is leszállt a Szentlélek, és megadta nekik az üdvösségre vezető bűnbánatot. Pál és Barnabás Pizidia és Pamfilia tartományban megtapasztalták, hogy Isten a pogányok előtt is kitárta a hit kapuját. Péter és Barnabás nem áltatta az új megtérőket: „sok szorongattatás közben kell bejutnunk az Isten országába”.

SZENTLECKE: Jel 21,1-5: A Jelenések könyvének diadalmas zárótétele a mennyből alászálló új Jeruzsálem. Leszáll Isten hajléka az emberek közé. Ami volt elmúlt, valami új valósul meg. Isten mindent újjá alkot. Az igazak nagy megpróbáltatások közepette haladtak a történelemben, hiszen mindig jelen volt az az erő, amely meg akarta másítani Isten végtelenül bölcs és megmásíthatatlan tervét. Ám a történelemben minden gőgös, önerejével hivalkodó emberi erőfeszítés végülis elbukott, megszégyenült. Isten azonban a létteljességét ajándékozza azoknak, akik hűségesek maradtak őhozzá.  

EVANGÉLIUM: Jn 13,31-33. 34-35: Jézus akkor beszél saját győzelméről, diadaláról, megdicsőüléséről, amikor elindul a halálba. Most dicsőül meg az emberfia, mondja, mihelyst Júdás kilép a sötétségbe. Az emberek általában másfajta megdicsőülést keresnek: sikert, elismerést, ünneplést. Minél inkább kisstílű valaki, minél sérültebb az emberségében, annál nagyobb szükségét érzi az érdem nélküli megdicsőülésnek. Nélküle még inkább összezuhan. A valóban nemes lelkű hősök, a kiváló tudósok és alkotók azonban mindig kimondják: Soli Deo gloria! Egyedül Istené a dicsőség. Isten pedig megosztja velünk az Ő dicsőségét, ha nem másutt, hanem csak és kizárólag nála és benne keressük. Nekünk is úgy kell gondolnunk a földi életünkre, hogy amikor kifelé tartunk belőle, a megdicsőülés felé haladjunk. Ehhez azonban egy tapodtat sem szabad elmozdulnunk Jézustól. Szívünk, lelkünk, értelmünk, akartunk formálója Ő legyen. Ha nem így van, saját magunk dicsőségét fogjuk keresni és ünnepelni, és abba előbb-utóbb csúfosan belebukunk. (Sokan azért akarják a polgári temetést, mert nem hiszik azt, hogy Istennél megdicsőülhetnek, ezért egy megdicsőítő utolsó földi ünnepet rendelnek maguknak.) János apostol azt írja, hogy az igazság szabaddá tesz. (Jn 8,32) Korunk önmagát csináló embere megfordította: a szabadság tesz igazzá. Szabaddá tette magát Istentől és haláltáncba kezdett. Kiürültek a templomok, mert az ember nem Isten dicsőségét, hanem a saját hamis dicsőségét ünnepli. Sokkal többet remél a bankok kölcsöneitől, mint az Eucharisztiától, mert nem látja meg benne Isten végtelen szeretetét és mindent megújító ajándékát.  

A ZSOLTÁR VÁLASZA: Istenem és királyom, magasztallak téged,  *  szent nevedet áldom örökkön-örökké.

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Húsvét 5. vasárnapját ünnepeljük. (I. zsoltárhét)

Mások felé forduló szolgáló szeretet nélkül nincsen plébánia és nincsen krisztusi közösség. A plébánia megújuló karitász élete megújítja a Jézussal való kapcsolatunkat is. Május 19-én és 26-án és a közbeeső héten várjuk a templomba azokat az adományokat, amelyekből pünkösdi szeretetcsomagot állít össze a plébániai karitászcsoport a rászorulóknak. Mindenki hozzon egy tartós élelmiszert. Fontos tudni, hogy a karitász feladatát nem a karitászcsoport végzi, hanem ők koordinálják és szervezik az egész plébániai közösség karitatív tevékenységét.

Szent Antal-persely. Szent Antal a nehéz és reménytelennek látszó ügyek közbenjárója, segítője. A Szent Antal-perselybe gyűlt adományok javarésze általában a szegények támogatására fordítódik. A mi képviselőtestületünk is úgy döntött, hogy a Szent Antal-perselybe helyezett adományokat teljes egészében a karitatív feladatokra szánjuk.

MISESZÁNDÉKOK – SÁRISÁP (május 19-26.) V: Hálából. 25 éves házassági évforduló (dr. Kollár Sándor és Borsos Mária); H: (….); Sz: + Vitek Jánosné, szül. Kurinyecz Ilona és szerettei;

P: + Kreisz István; V: + Ligeti Ferenc és szülők

Seregély István érsek: Jézus legfőbb tanítása és útmutatása a szeretet. Ez a kereszténység alapja is. Mindig Jézusra szegezzük a tekintetünket, hogy a szeretetben való gyengélkedésünk ellenére új erőre kapjunk, legyen erőnk a megbocsájtásra, bocsánatkérésre és megújulásra. Az Egyház Jézus szeretetéből fakadó ajándék. Az az édesanya, aki gondoskodik rólunk, tanít bennünket az isten- és emberszeretetre. Nem az a feladatunk, hogy kitaláljuk az Egyházat, hanem az, hogy megtaláljuk. Az emberséget sem kitalálni kell magunknak, hanem felfedezni magunkban. A család értéke is háttérbe szorul, ha emberi elképzelések mentén akarjuk megcsinálni és nem Istenre figyelve akarjuk Istentől eredő ajándékként átvenni. A polgári házasságkötéssel mindenki maga akarja megcsinálni a családját. Látjuk, miként megy. Ellenben a szentségi házasság azt jelzi, felismertük, a család csak Isten szeretetében tud kifejlődni.

Radó Polikárp: Az önmagában nem elég, ha keresztényként ruhát, pénzt, tanácsot adunk a felebarátainknak. Az is nagyon fontos, hogy megérezzék, mi őket magunkkal egyenrangúnak látjuk.

Minden választás közeledtével elkeseredünk a közéleti hangnemtől, a politikusaink többségének neveletlenségétől, az emberi méltóságot csak szólamokban hangoztató magatartásuktól. Úgy esnek egymásnak, mint két futballcsapat ultrái. Látszik, hogy az egyes emberek és emberi közösségek sok-sok gonddal küzdenek, amit önmaguk nem képesek megoldani. A keresztény ember azáltal nyújt segítséget e lelki sivárságban, hogy párbeszédet kezdeményez, mindvégig higgadt marad, és rávetíti az Evangélium fényét a megoldásra váró feladatokra, felhívja a figyelmet arra, hogy Jézus a mai kornak is orvosa.