OLVASMÁNY: ApCsel 2,14.36-41: Péter pünkösdi beszédének rendkívüli a hatása. Az Egyházban olyan ez, mint a szerelem. Valamit beindít, de a továbbiakban a figyelem már arra irányul, az válik lényegessé, ami a „szerelem” hatására elkezdődött, vagyis a család. Az Egyházban sem a karizmatikus lelkesedés a lényeg, hanem az, hogy miképpen végezzük az Egyház szolgálatát és miképpen tudjuk sajátunknak az Egyházat. A múlt században egy karizmatikus pap a megérkezésekor rendkívüli hatást keltett és a megtérések folyamatát indította el a plébániáján. Tíz év múlva már nem jöttek hírek rendkívüli gyógyulásokról. Minden a hagyományos keretek között zajlott. Valaki rákérdezett, miért nem történnek továbbra is rendkívüli gyógyulások? A pap azt válaszolta, hogy annak megvolt a maga ideje. Most a meggyógyult emberek közösségi szolgálatának az idejét éljük. A gyógyulások most már a gyóntatószékben és a hívek szolgálata által történnek, sokkal csendesebben, de pont olyan értékesen. Péter a pünkösdi beszédében nem áltatja az embereket, kimondja, hogy minden embernek szüksége van a bűntől való szabadulásra, amit bűnbánat révén kap meg Jézustól.  A bűntől való szabadulást érthetjük egy minket érintő, konkrét, súlyos, személyes bűnre is, de érthetjük arra is, hogy kiszabadultunk a bűn végzetes, nyomasztó hatásai alól, hogy más erőhatások alatt álljunk már. Sokan ezt a nagyon vágyott „nyugalmat” úgy érik el, hogy kiegyeznek a bűnnel. Ami ugyan nem zaklatja már őket, de lehúzódik a lélek legmélyére, hogy ott végezze el titokban a drámai pusztítást.

SZENTLECKE: 1Pét 2,20-25: A mostani pandémiában kezdetben a bizonytalanság, a bajt legyőző gyógyszer hiánya okozta sokakban a legnagyobb riadalmat. Mennyivel másképpen hat majd az emberekre akkor, amikor már rendelkezünk az ellenszerrel. Péter azt írja, hogy rendelkezünk már a haláltól, a teljes elbizonytalanodástól és az összeomlástól megmentő gyógyszerrel. S ez a gyógyszer: Jézus Krisztus.  Saját sebeinkre úgy tekinthetünk, mint amiket Jézus magára vett, hogy meggyógyíthassa őket. Amíg a sebeinket Jézustól rejtegetjük vagy nélküle akarjuk gyógyítani, addig a kudarcok sokaságával találkozunk és minden apró méltatlanság miatt aránytalanul elkeseredünk.

EVANGÉLIUM: Jn 10,1-10: A hamis pásztor jellemzője a panegirista magatartás. A görögnél és a latinoknál azt az írót jelentette, aki megrendelésre és jó pénzért bárkit felmagasztalt, messze érdemein túl. Az emberek többsége jó néven veszi az ilyen felmagasztalást. A temetéseken a kántor panegirista volt, amikor jó pénzért megírta és elénekelte azt a búcsúztatót, amely szentté avatta a széltolót. Korunk talajt és célt vesztett embertömege vonzódik az álprófétákhoz és az álgyógyítókhoz. A You Tube-on őket tizenöt millióan nyitják meg. Azokat, akik a megtérés szükségességéről is beszélnek, ezerötszázan, ugyanannyi idő alatt. VI. Pál pápa mondta többször, hogy az álprófétákkal szemben csak egy esélyünk van, ha mi az életünk példájával hitelesítjük azt, amiről beszélünk.    

A ZSOLTÁR VÁLASZA: Az Úr nékem pásztorom,  *  ínséget nem kell látnom.

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Húsvét 4. vasárnapját ünnepeljük. Ma van a Jópásztor vasárnapja, könyörgő nap a papi és a szerzetesi hivatásokért. Májusban az esti szentmisék előtt elimádkozom a májusi litániát. Bár úgy tűnik, hogy enyhül a koronavírus okozta helyzet, de ugyanolyan intenzitással imádkozzunk továbbra is, bűnbánattal és nagy bizalommal Isten irgalmát remélve.

A Főpásztor rendelkezése szerint egyházmegyénk valamennyi templomában május 3-a után is marad az eddigi járványügyi rendelkezés a szentmiséken és az egyházi szertartásokon azért, hogy az egész egyházmegye területén egységes álláspontot képviseljünk Budapesttel és a Budapest környéki településekkel.

MISESZÁNDÉKOK – SÁRISÁP (május 3-10.) V: Az édesanyákért, hálából; H: (….); Sz: (….); P. (….); V: + Üveges Károly és neje, Viszkok Mária

Ferenc pápa a papi és szerzetesi hivatások (Jópásztor) vasárnapjára írt apostoli buzdításában az Evangéliumnak azt a szakaszát állítja elénk, amelyben az apostolok hajóba szállnak a háborgó tavon, hogy Jézus után menjenek. Amikor a vihar győzni látszik, Jézus közeledik a vízen. Hívja Pétert, hogy induljon el feléje. Az elbizonytalanodó és ezért süllyedni kezdő Péternek Jézus kinyújtja a kezét és a víz felszínén tartja őt. Ebből a példázatból a szülők, a papok és maga a pápa is igen gazdag útmutatást és bátorítást kapnak. A keresztény család és a keresztény nevelés ma azt jelenti, hogy megindulunk Jézus után a háborgó vízen. Jóllehet minden arra biztat, hogy maradjunk a nyugalmas parton, amíg az erő, a hit és morális érzék szemernyi szikrája is ki nem ég belőlünk.

Szent VI. Pál pápa: „Jézusom, lelkek isteni Pásztora, ki apostolaidat meghívtad és a lelkek halászává tetted őket: vond magadhoz a buzgó és nemes ifjú lelküket is, hogy tanítványaiddá és segítőiddé váljanak. Add, hogy érezzék a világ üdvözítése utáni szomjadat, amiért folyton megújítod papjaidnak keze által oltárainkon áldozatodat. Add, hogy minél többen kövessék hívó szavadat, folytassák művedet a földön, építsék Titokzatos Testedet, az Egyházat. Add, hogy Egyházad a föld sója és a világ világossága legyen. Ámen.”