Húsvét 3. vasárnapja

OLVASMÁNY: ApCsel 3,13-19: Szent Péter az Egyház első nyilvános igehirdetésében, a „pünkösdi beszédben”, majd a sánta koldus meggyógyítása utáni beszédében az Egyházban tovább tevékenykedő Jézusról tett tanúbizonyságot. Jézus azokért is feláldozta életét, akik tudatlanságból vagy téves következtetések miatt elutasították őt. Jézus ellenségei is felismerhetik, hogy amire oly nagyon vágyódnak a szívük mélyén, ahhoz a Jézussal való kapcsolatban jutnak hozzá. Péter Jézus áldozatát – ahogy a próféták megjövendölték – szükségesnek és elkerülhetetlennek mondta. A legnagyobb áldozatot is vállaló isteni szeretet nélkül a megváltás csak egy lenne a sok nagy igazság közül, amelyekből kedvünkre válogathatnánk. Látjuk, hogy akik a szeretet területén súlyosan megsérültek, csak és kizárólag a teóriák világában élnek. Nem véletlen, hogy ma már a személyiségfejlődésben kiemelik az értelmi intelligencia mellett az érzelmi intelligencia fontosságát is.

SZENTLECKE: 1Ján 2,1-5: A bűn tönkreteszi az érzelmi intelligenciát. A bűn mélybe húzó erő. A szentgyónás megállítja a lélek süllyedését e spirál mentén, és legalább az előző gyónás állapotába helyezi vissza. A szentgyónással jelzem, hogy nem bútorozok össze a bűnnel, elutasítom azt. A szentgyónással a bűn és Jézus hatása közül egyértelműen az utóbbit választom. János apostol azt tanítja, hogy amennyiben a bűn visszaszivárgott az életembe, ismerjem fel, mondjak neki ellent, és helyezzem egész létemet Jézus szeretetébe.

EVANGÉLIUM: Lk 24,35-48: Jézus feltámadása napjának estéjén megjelenik tanítványainak is. Nézzük a sorrendet. Nem tudósít a Szentírás, de nincs okunk kétségbe vonni, hogy először Mária szívét tölti el örömmel. Utána azoknak jelenik meg, akik a keresztúton vele voltak. Majd azokat ajándékozza meg dicsőséges jelenlétével, akikhez az Egyház küldetése szól. (emmauszi tanítványok) S miután egyértelművé tette a feltámadás örömhírének a terjedési irányát, az apostolok küldetését építi fel és tölti el a Lélek erejével.  

A ZSOLTÁR VÁLASZA: Ragyogtasd ránk, Uram,  *  arcod fényességét!

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Húsvét 3. vasárnapját ünnepeljük. (III. zsoltárhét) Egy hét múlva Jópásztor vasárnapja lesz. Az Egyház papi és szerzetesi hívatásokért imádkozik és ad hálát az Istennek.

Az idei hittanos verseny május 5-én, Dorogon lesz.A téma: az Egyház.

MISESZÁNDÉKOK – SÁRISÁP (április 15-22.) V: + Dombóvári Ferenc és szerettei; H: (….); Sz: (….); P: + Varga János és neje: Basovszki Julianna és szeretteik; V: + Ujjasi Jánosné

Ismét kettészakadt az ország, mondják és fogják a fejüket azok, akik szintén sokat tették azért, hogy ez bekövetkezzen. A kettészakadás, a megosztottság, mint alaphelyzet, az ember természetes adottsága, amelyet mindig nevesített a bölcsességtörténet. Az angyalok megoszlottak. Létrejött a gőgös elkülönülés, az „én tökéletesen elegendő vagyok önmagamnak” hitvallás az egyik csoportnál, és a közösségben maradok, „szívesen szolgálok” készség a másik csoportnál. De gondoljunk Káin és Ábel vallási, kultúrtörténeti és erkölcsi hagyatékára. Emellett szinte minden mitológia vallotta a dualizmust, a sötétség és a világosság összebékíthetetlen ellentétét és küzdelmét. Ez a mitológiai elem végig kíséri az emberi történelmet. Igaz, magamagát mindenki a világosság oldalára helyezi. De ez még egy férj-feleség kapcsolatban sem működik. Szívünk mélyén vágyódunk az egységre. Ezért számos diktátor és ideológiai program állt már elő azzal az ígérettel, hogy nála van az oly nagyon vágyott egység titka. Aztán az egyik csalódást követte a másik. Most éppen az egységes emberiség víziója, a nyílt társadalom eszméje ragad magával sokakat. Nincs ilyen könnyű út. Az ember természetében lévő dualizmust – ÉN és te – Jézus befogadása oldja fel. Jézus a bűnből (mélyre húzó tehetetlenségeinkből) való megváltást nem értelmi belátáshoz kötötte, hanem az Egyházban való létünk ajándékává tette. Az Egyház pedig az Eucharisztia fényében válik az Istennel való bensőséges találkozás és az egész emberi nem egységének eszközévé. 

Boulad: „Hol húzódik a demarkációs vonal a keresztény és a nem keresztény között? Keresztény az, aki jobban szeret.” Akinek a szeretetét nem korlátozza előítélet és az áldozattól való félelem, s jobban nyit az egyetemesség követelménye felé. Jézus az utolsó ítéleten nem azt fogja kérdezni, hogy papként milyen egyházi karriert futottál be, világi hívőként pedig elvégezted-e az civil teológiát, s hány blogjegyzést írtál Jézus szeretetéről, hanem azt, hogy észrevetted-e embertársad szükségét és azokat képességeid latba vetésével orvosoltad-e.

Teilhard de Chardin: Minél előrébb jut az ember tudásban és lelkiekben, minél egységesebb lesz az emberiség a megértésben és a szeretetben, minél alázatosabban lesz ura a természet erőinek, annál szebb lesz a teremtés, annál tökéletesebb az imádás, annál méltóbb testet talál Krisztus a feltámadáshoz, a misztikus test egyetemes kiterjesztéséhez.