OLVASMÁNY: Iz 49,14-15: Az ószövetség „evangélistája” címet méltán érdemelte ki Izajás. Ő Jézusról, a Jópásztorról beszél, mégpedig úgy, ahogy szívébe helyezte őt az Atya. De alaposabb odafigyeléssel ezt mondhatjuk az egész ószövetségről is: az ószövetség szívében voltaképpen Jézus volt. Ezeket a szavakat, amelyeket Izajás vígasztalásul mondott a fogságtól meggyötört népnek, II. János Pál, Benedek, és Ferenc pápától is gyakran halljuk. Hiszen a nyugati kereszténység most az anyagiasság, a fel nem ismert bűn és az önzés babiloni fogságában szenved.

SZENLECKE: 1Kor 4.1-5: Szép leírást hallunk a krisztusi élet mibenlétéről: szolgák, akik Isten titkainak ismerői és hűséges intézői. Szent Pál azt írja, hogy önmaga felett sem ítélkezik. Nem akar abba a hibába esni, hogy emberi szempontból túlértékelje magát, de abba sem, hogy kishitűként hirdesse az Evangéliumot. Életét teljesen Jézus irányítása alá helyezi. Loyolai Szent Ignác lelki indifferencia alatt azt érti, hogy semmit sem akar addig, amíg Isten akaratát nem ismeri fel. 

EVANGÉLIUM: Mt 6,24-34: Isten rólunk való gondoskodását felemelő módon megtapasztaljuk, ha elköteleződünk mellette, és nem szolgálunk két úrnak. Jézus a két urat nevesíti is: Isten és a mammon. Az arám mamóna vagyont jelent. Jézus a mammon szóval a vagyonhoz való beteges kötődést jelöli meg. Ez a kötődés megszűnteti az Istenre figyelést, illetve hamissá teszi szívet. Csak az Istennél lévő szív következtet helyesen. Ha megkérdezne ma egy jó tündér száz édesanyát gyermekük születésekor, hogy gazdagságot, de mindennel elégedetlen, kesergő szívet, vagy szegénységet, de elégedett, derűs szívet kérnek-e neki, akkor még ma is jelentős túlsúlyban lenne a második választás. Aztán minden erőnkkel azon dolgozunk, hogy a második valósuljon meg. A mennyei Atya úgy gondoskodik rólunk, hogy adja Jézust, adja az Egyházat és adja a szentségeket. A mi problémánk, ha ezt nem értékeljük.

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

1. Az évközi 8. vasárnapot ünnepeljük. Ma országos gyűjtés van a katolikus iskolák javára. Jövő vasárnap diákmisére várom az iskolai hittanosokat. Kérem a szülők és nagyszülők segítségét.
2. Március 1-jén, szerdán hamvazószerda lesz. Az esti szentmisén a hamvazkodás szentelményének kérésével jelezzük, hogy tudatosan, őszinte lélekkel elkezdjük a nagyböjt szent és megszentelő időszakát. Igyekezzünk minél többen jelen lenni a szerda esti szentmisén. Március 5-én, vasárnap is lesz hamvazkodás Sárisápon, Mogyorósbányán, illetve szombaton Annavölgyben. Hamvazószerdán szigorú böjt van. A nagyböjti péntekeken a böjti fegyelem húsételtől való tartózkodást is jelent.
3. Az idei évre egyházi hozzájárulás nyugta ellenében történő beszedésére továbbra is megbízatást adtam Sárisápon Szőke Sándorné Papp Máriának, Mogyorósbányán Birkésné Jutkának, Annavölgyben Pécskei Józsefné mellett Szabó Miklósnénak is. Ebbéli szolgálatukat az egész plébániai közösség nevében hálásan köszönöm. Természetesen, a sekrestyében és a plébánián is átvesszük az egyházi hozzájárulást.

Katolikussá válni, vagyis betölteni ezt a legfelemelőbb küldetést a világban az Egyházban, az Egyház által lehet. Szentségi életet csak az Egyházban és az Egyház által élhetünk. Az Egyház az alapszentség. Minden más szentség az Egyházzal való kapcsolatunkra hat. Nem a szentség önmagában, hanem az Egyházban való létünk segíti a lelki gyógyulásunkat.  A keresztség beleojtja az életünket az Egyházba. A bérmálás megerősíti az Egyházzal való kapcsolatunkat, és az Egyház küldetésének tevékeny részesévé tesz. A szentáldozás az Egyházzal való teljes egységünk színvallása és megünneplése. Nem a szentáldozás, mint magáncselekmény, hanem az Egyházban való létünk teszi egyre teljesebbé az életünket. A bűnbocsánat szentségében a pap feloldozása által Isten megbocsájtja bűneinket, és kiengesztelődünk az Egyházzal, amelyet bűneinkkel megsebesítettünk. A betegek kenetét véve az Egyház különleges oltalma alá kerülünk. A szentségi házasság révén új életállapotunkban, párunkkal és leendő családunkkal együtt ojtódunk bele az életet biztosító szőlőtőbe, hogy házaséletünk bőséges gyümölcsöt teremjen. Az egyházi rend jogosítja fel az arra kiválasztott férfiakat, hogy az Egyház szervezői, a szentségek gondnokai, a katolikus hit őrzői és a katolikus nevelés irányítói legyenek.