OLVASMÁNY: Ez 34,11-12. 15-17: A felhő és a sötétség napján szétszóródott juhokat a pásztor egybegyűjti, és meggyógyítja a sérülteket. A felhő és a sötétség akkor szűnik meg, amikor engedjük, hogy Isten Jézusban egybegyűjtsön minket, és engedjük, hogy ő maga gyógyítson bennünket.

SZENTLECKE: 1Kor 15,20-26,28: Ádámtól a halál származik, Krisztustól az élet. Aki elfordul Istentől, az mindent csak az embertől és emberi erőből remél. A történelem bőségesen szolgáltatja a példákat, hogy mire jut az ilyen igyekezet. Jézus azt kéri, hogy következtessünk a jelekből, olvassuk jól a jeleket. A Római Birodalom pusztulását is a nagy békeidő készítette elő. A jólétben aláhanyatlott az emberi minőség. Azok a „nagyok”, akik emberi képességeikben bízva, hódítással, politikai praktikákkal akartak alkotni, kudarcot vallottak. Csak az ér el sikert, aki a szeretetre alapoz. A kereszténység az egyetlen vallás, amely a feltétlen szeretetet hirdeti, és a szeretetben határozza meg tulajdon lényegét. (Isten a szeretet.) Aki szeretetben marad, az nem múló sikereket ér el, hanem magához ragadja az ÉLETET.

EVANGÉLIUM: Mt 25,31-46: Ebben az evangéliumi részletben ismerjük fel az ember végső megítélésének egyetemes rendjét. Ez éppúgy vonatkozik a katolikusra, mint a buddhistára, a muszlimra vagy az önhibáján kívüli vallástalanra. Az üdvösség végső és mindenkire vonatkozó kritériuma a felebaráti szeretet. Aki ebből semmit sem akart megvalósítani, az nem csak a földi életben marad magára, de az örök életben is. Mi katolikusok sem hivatkozhatunk az ítéleten arra, hogy volt a családunkban püspök, de még csak arra sem, hogy bezzeg milyen nagy tisztelettel öveztek az emberek, hanem csakis arra, hogy milyen mértékben tudtam megvalósítani a hivalkodás nélküli, tiszta és általános szeretetet. Vajon miért vonatkoztatja magára Jézus mindazt a jót és rosszat, amit embertársainkkal elkövetünk? Mert az Atya örök akarata – olvassuk az efezusiakhoz írt levélben –, hogy Krisztusban, mint főben egyesítsen mindent, és Jézus által gyermekeivé legyünk. Csak a szeretettel lehet az életet szolgálni, és csak a szeretettel lehet az életet megnyerni. Az üdvösségre vezető legrövidebb és mindenki által elérhető út: a felebaráti szeretet.

A ZSOLTÁR VÁLASZA: Az Úr nékem pásztorom, * ínséget nem kell látnom.

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Krisztus Király ünnepe van, az egyházi évünket befejező vasárnap. (II. zsoltárhét) Csütörtökön Szent András apostol ünnepe lesz. A keresztény ember Krisztusban a világmindenség királyát ismeri fel, vagyis azt, hogy benne és általa áll fenn minden. A mi életünk is parányivá zsugorodik, ha nem Krisztus élteti. Jövő vasárnap advent első vasárnapja lesz. Ádvent során hétfőn, szerdán és pénteken reggel 6 órakor roráté szentmisét tartunk. Az első december 4-én lesz. Ebben az időszakban nincsen esti szentmise. A roráté misék után gyónási lehetőség van. Nem tartunk külön adventi lelkigyakorlatot, viszont a roráté szentmisék kiváló egyéni lelki előkészületet adnak. Igyekezzen minden család egy-két rorátéra eljutni. (Gondoljunk arra, hogy lehetetlen magasszintű lelki értékekhez jutni áldozat nélkül.)

December 1-én, pénteken tartjuk meg az elmaradt bérmálási előkészítő hittant.

December 2-án, szombaton a gyermekekkel adventi koszorút és karácsonyi ajándékokat készítünk a plébánián ½ 10-től ½ 12-ig.

MISESZÁNDÉKOK – SÁRISÁP: V: + Urbanics Mátyás; H: (…); Sz: (…); P: (…); V: + id. Horváth Jakab és szerettei.

Az új egyházi év nem egyszerű ismétlést, hanem új kezdetet hoz. Kifáradt és kiégett katolikus az, aki mindig ugyanazt akarja ismételgetni. Isten semmit sem ismétel. Amit ő ad, az mindig új és megismételhetetlen. Ennek felismerése és elfogadása szükséges ahhoz, hogy hitünk jól vezessen bennünket, hogy dinamikus, élő, missziós keresztény életet éljünk. Aki hitéletét maga alakította ki, és mindig csak azt ismételgeti, voltaképpen ellenáll az Isten kegyelmének. Szent II. János Pál pápától hallottuk: „A test átalakulása a feltámadásban történik meg, de a szív és a lélek átalakulása itt a földi életben, a kegyelem által”. Az új egyházi évben kitűnik egy jeles feladat: felkészülni az Eucharisztikus Világkongresszusra. Emellett figyelnünk kell Ferenc pápára, aki ebben a nagyon veszélyeztetett korban folyamatosan felhívja figyelmünket az igaz hit cselekedeteire, az Evangélium útmutatása alapján. Korunk számára iránymutatást nem a korunkhoz igazított kongruens kereszténység fog adni, hanem az Eucharisztia krisztusi valóságának mind szélesebb körben való megélése. Az Eucharisztia nem a szentostya maga, s nem áll meg az egyéni szentáldozás meghittségénél. Az Eucharisztia a világ élete, a mind teljesebb közösség az üdvözítő Jézussal. Hogy miképpen van életem központjában az Eucharisztia, megmutatja, hogy milyen értéknek tartom Jézust ebben a világban. Akkor fordulok kellő lelkülettel az Eucharisztia felé, ha felismerem, hogy életem még nagyon kezdetleges állapotban van az üdvösséghez képest. (Voltaképpen ez a keresztény alázat.) Aki már most tökéletesnek véli magát, az kikerüli az Eucharisztiát.

Szent Ágoston: Istenem, vétkeztem és eltűrted; elhagytalak, és még mindig fönntartasz. Ha bánkódom, megbocsátasz; ha visszatérek, ismét befogadsz, sőt, ha halogatom ezt, türelmesen vársz rám. Visszahívsz, ha eltévedek, édesgetsz, ha keménnyé válok; megvárod, míg felébredek kábultságomból; magadhoz ölelsz, ha végre hozzád térek.