OLVASMÁNY: 1Kir17,10-16: Az ószövetségben a királyság megjelenésével igen komoly szerep jut a prófétáknak. A politika még csak azt sem tudja teljesíteni, ami a megbízatása, nem tudja megvalósítani az igazságos társadalmat. Nincs ereje és képessége ugyanis azt adni az embernek, ami a legfontosabb: az élet értelmét, az emberi lét kiteljesedésének útját. Ez a prófétákra hárult. Ma is ez a szerepe az Egyháznak a társadalmakban. Jóllehet a szekularizált társadalom embere elveti az Egyházat, mert elhiszi, hogy másutt és máshol is ki tud teljesedni. Illés próféta cselekedete messzire mutató jelképes cselekedet: az Egyházat is előre vetíti. A száreptai özvegyasszony befogadta az Isten emberét, ezért a két legfontosabb életfenntartó dologban többé nem szenvedett hiányt: búzalisztje és olaja soha nem fogyott el. A búzaliszt a természetes életre, az olaj a természetfeletti életre utal.
SZENTLECKE: Zsid 9, 24-28: Krisztus nem emberek által épített templomba lépett be, hanem a mennybe. Ezáltal pedig lehetővé tette, hogy az Egyház az Isten országát tükrözze a földön. A Jézus előtti papság emberi erővel rendelkezett és saját nevükben tevékenykedtek. Nem Istent, hanem az embereket képviselték. Az újszövetség papja Krisztus nevében jár el és Krisztust képviseli az emberek között. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy mindazok a keresztények, akik a papjuk küldetését aláássák az emberek között, szentségtörő módon vannak jelen az Egyházban, hiteltelenítik az Egyházat az emberek között, helyette a saját projektjüket népszerűsítik.
EVANGÉLIUM: Mk 12, 38-44: Lehetőséget ad a mai evangélium arra, hogy a templom és a keresztény ember viszonyáról elmélkedjünk, illetve megfontoljuk azt, hogy miképpen tud önmaga és mások számára gyümölcsöző módon jelen lenni a keresztény ember az Egyházban. A maga által épített „egyházba” szorult-e bele, vagy Krisztus Egyháza kiteljesedésének élményében fejlődik-e a lelke? A keresztény ember életének fejlődését tökéletesen megmutatja a szentségimádás iránti vonzalma, illetve az a lelkület, ahogy jelen van a szentmisén, ahogy belép a templomba.
A ZSOLTÁR VÁLASZA: Áldjad lelkem az Urat, * dicsőítsed az Istent!
EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI
Az évközi 32. vasárnapot ünnepeljük. (IV. zsoltárhét) Jövő vasárnap országos gyűjtés lesz a karitász javára.
MISESZÁNDÉKOK – SÁRISÁP (november 11-18.) V: + Urbanics Ferenc atya és + Rédei József atya; H: A Rózsafüzér Társulat szándékára; Sz: (….); P: + Nagyszülők és szeretteik; V: + Teréz
Lehetőséget ad arra a mai evangélium, hogy a templom és a keresztény ember viszonyáról elmélkedjünk. A mai történetben két merőben különböző templomi jelenlétet szemlélhetünk. A gőgös farizeusok, az írástudók és a gazdagok nagyon otthonosan mozogtak a templomban, nagyon otthon voltak. Otthon, de nem az Isten Házában. Ellenben a szegény asszony egész lénye arról tanúskodik, hogy ő viszont az Isten színe elé járult. Amikor Jézus megtisztítja a templomot, határozottan jelzi, hogy az ő jelenléte autentikusabb itt bárki másnál. Ő hívatott megmondani, hogy mit vár tőlünk az Isten. Már a templomba belépve jelzem, hogy gazdag farizeusként vagy evangéliumi szegényként érkeztem-e. Gazdag farizeus az elittudattal érkező keresztény, aki a templomban nem a szentség atmoszférájába lépett be, mert saját atmoszférájától nem tud megválni. Evangéliumi szegény, aki belépve a templomba átéli, hogy Isten színe elé járult, akivel szemben csak szegénynek érezhetjük magunkat. S nem gondolhatjuk azt, hogy bármit is mi adunk Istennek. Ellenben Ő és csak ő gazdagíthat minket.
Számos nyelvben a templomot és az Egyházat ugyanazzal a szóval jelezzük. (kirche, church, chiesa, iglesia) A templomi lelkületünk az Egyházban való lelkületünknek gyakran tükörképe. Az Egyházat – miként a szentmisét is – nem tehetséges emberi szervezőerő, hozza létre, hanem az Eucharisztia. Amilyen az Eucharisztiával való kapcsolatom, olyan az Egyházzal való kapcsolatom is – és fordítva. Az Egyház, miként az Eucharisztia is számomra misztérium: Krisztus titokzatos Teste. A hívő keresztény alázatosan (a folyamatos megtérés lelkületével) halad e misztérium magaslatai felé.
A keresztény ember helyes magatartása a templomban az alázat. S vegye rendkívül nagy megtiszteltetésnek, ha ő ott valamilyen szolgálatot végezhet. Az Egyház paródiája jön létre minden esetben, amikor valaki önmagának ad tisztséget a keresztény közösségben, s azt nem a lelkipásztortól veszi át. Új lelkipásztor érkezésével minden megbízatást meg kell erősíteni a közösségi szolgálatok terén: képviselőtestület, kántor, sekrestyés, felolvasók, áldoztatók, énekkar vezető, ministráns vezető stb. Elkerülendő, hogy a közösség megújulását néhány gőgös keresztény hátráltassa. Az új lelkipásztor érkezése elsősorban a hitbéli növekedés esélyét adja. Vannak azonban, akik pánikszerűen menekülnek ettől a lehetőségtől. Ők adnak munkaköri leírást a papnak, ellenőrzik és felügyelik, hogy változás ne történjen, legfeljebb annyi, hogy Jézus egyre kisebbedjen, ők pedig egyre nagyobbodjanak. Ha meggyengül az egyháztudat, akkor az egekig nőhet az öntudat. A keresztény morális szerint a legfontosabb krisztusi erény az alázat. Enélkül valóban az Egyház paródiáját valósítjuk meg, ami taszít minden új megtérőt. Hogy egy plébánia valóban Krisztus útján jár-e, azt egyetlen dolog jelzi, mégpedig az, hogy hány új, megtérő család csatlakozik hozzá egy évben. Az élő, eleven kereszténységnek van missziós ereje. A magánhasználatra elképzelt kereszténység kihal.