OLVASMÁNY: Mal1,14-2,8-10: Malakiás az utolsó író próféta az ószövetségben. Kr. e. az V. században szolgált. Két témát érint. Az egyik a papok hűtlensége, ami alkalmatlanná teszi őket a nép vezetésére, a másik a kevélyek evilági jóléte, és az igazak ebből fakadó dilemmája. Malakiás jelzi, hogy Isten igazságos ítélete mindent a helyére fog tenni. Az igazság akkor is igazság, ha nem látszik, vagy ha elrejtik.

SZENTLECKE: 1Tessz 2,7-9,13: A tesszalonikai egyház példamutató élete abból fakad, hogy Isten szavát nem úgy fogadták, mint emberi tanítást. Nem filozófiai vitára bocsájtották a hithirdetést, hanem hozzáigazították az életüket.

EVANGÉLIUM: Mt 25,1-12: Emberi atyaság vagy emberi tanítói katedra nem emelheti magát Isten fölé. Ha megteszi, akkor saját magának szerezhet rövidtávú sikert, de az emberek életét összezavarja és tévirányba tereli.

Szent Imre ünnepe – Templombúcsú

OLVASMÁNY: Bölcs 4,7-15: A hívő ember szívét is felzaklathatja egy-egy próbatétel, korai haláleset vagy tragédia és felkiált: Miért? Mi, emberek bizonyára úgy rendeznénk el a világot, hogy mindenki egészségben és kevés gond közepette sokáig éljen, minden gyermek egészségesen és csodálatos képességekkel szülessen, a természet rendje emberi irányítás alatt álljon, ne legyen szegény, ne legyen gond. Vagyis kialakítanánk egy olyan világot, ami a legkényelmesebb nekünk. vagyis kialakítanák egy olyan világot, amelyben az ember megszűnik ember lenni. Leibnitz írja: Ez a világ, figyelembe véve az ember (ősbűn utáni) természetét, a legjobb világ, minden lehetséges közül.

SZENTLECKE: Róm 8,28-30: Az istenszeretőknek minden a javukra válik. Ki árthat nekünk, ha Istenhez hűségesek vagyunk? Ki ítél el bennünket? Mi szakíthat el minket Istentől? Prohászka írja: Ha Szent Imre hosszú ideig sikeres király lett volna (aminek megítélése később a történészek bonckése alá kerül) sokkal kevesebbet adott volna ennek a nemzetnek, mint az az erkölcsi példa, amely most fiataljaink elé áll. Az emberi élet értéke nem önmagában, hanem maradandó hatásaiban keresendő.

EVANGÉLIUM: Lk 12,35-40: Csípőtök legyen felövezve. Ez a feladatra várakozó ember készenléti helyzete. Az imádsággal kezdődik: Csendben lenni. Jelen lenni. Befogadni.

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Az évközi 31. vasárnapot ünnepeljük. Szent Imre templomunk búcsúja van. Első vasárnap lévén délután 3 órakor szentórát tart a Rózsafüzér Társulat.

MISESZÁNDÉKOK – SÁRISÁP: V: pro populo; H: a Rózsafüzér Társulat élő és + tagjaiért; Sz: (….); P: (….); V: + Urbanics Ferenc és + Rédei József atya

A templom búcsúja, mint a neve is mutatja, búcsúnyerési lehetőség, s mint ilyen, különleges ajándék Istentől a hívek számára. Ha ez a gondolat, vagyis a búcsúnyerési lehetőség elsikkad, akkor az ünnep elveszíti katolikus jellegét. A búcsú egyben a hitvalló elődökre való tiszteletteljes emlékezés is. A valódi tisztelet és hála mindig azonosulási szándékot fejez ki. Egy elhunyt nagyapára úgy emlékezünk helyesen, ha beszélgetünk róla, és felelevenítjük életéből mindazt a jót, amit megköszönünk, és amit követni akarunk. Sokakat zavar, hogy a nyugati világban a halloween lépett a halottak napja helyére. Idegennek tarjuk a mi kultúránktól. Azonban a búcsú már évszázadokkal ezelőtt halloveen-né vált ott, ahol vásári komédiára cserélődött le a búcsúnyerési lehetőség. Gyakran éri az a vád az Egyházat, hogy az életöröm ellensége. Valóban problémát látunk az alap nélküli, megjátszott életörömben, amely rendre megkeseredéshez vezet. Ezért először a templom, utána a vásár. Nagy ünnepeink kétnaposak. Először a szakrális, közösségi ünnep az Egyházban, utána a világi vigadalom.

A szentek kultuszát a bulvársajtó igyekszik mellékvágányra terelni. Lehet, hogy nem is úgy volt, sugallják. A minap az áltudományos Viasat History stábja többmilliós költséggel lelkesen követte azt a kazánszerelőt (!), aki elindult leleplezni az Egyház csalásait. Nem a kazánszerelő tudja, hogy mi az Egyház, hanem az az imádságos ember, aki eljut az életáldozat értékének legalább a megsejtésére. Amikor a hülyeség ilyen széles kört megfertőz, akkor nekünk különösen kell ügyelnünk arra, hogy a tiszta forrásból táplálkozzunk. A szentek a tiszta forrásból táplálkoztak, és értelmesek maradtak. Szent Imre ünnepe talán leginkább azt kéri tőlünk, hogy neveljük katolikussá a gyermekeinket. Ha szíven üt bennünket ez a kérés, akkor a tiszta forrásból táplálkozunk. Ha óvatoskodunk és „hely, ráérünk arra még” kifogást találtunk, és szívesebben ülünk le a Viasat History elé, mint a nyitott Biblia elé, akkor nem biztos, hogy értjük, mire van szüksége gyermekünknek, sőt nem biztos, hogy jól szeretjük őt. Igaz, senki sem adhatja azt, amivel ő maga nem rendelkezik. Akkor lehetünk biztosak abban, hogy jól neveltük katolikussá a gyermekünket, ha az üres templomban is tisztelettel van Isten iránt, és a hétköznapi szentmise éppoly szeretetet ébreszt benne Isten iránt, mint a tömjénes ünnepi. A katolikussá nevelés ügyében általában túl korán megnyugtatjuk magunkat, hogy ennyi is elég. A szervizből sem jöhet ki nem jól összerakott autó. Milyen precíz, odafigyelő, hibátlan munka kell a szervizben, hogy közlekedésben ne okozzanak gondot a hibás járművek! S ez csak egy autó. A gyermek legalább ennyi odafigyelést megér.

Charles de Foucauld: Egy dolog szükséges: hogy szeressük Jézust, az Ő nyomában járjunk, kezünk az Ő kezét fogja, az Ő életét éljük, az Ő gondolatait gondoljuk, Ő beszéljen és cselekedjen általunk.