OLVASMÁNY: Iz 53,10-11: Izajás legismertebb messiási éneke az 53. fejezet, a Szenvedő Szolgáról. A pompához szokott uralkodók elnémulnak és nemzetek ámulnak az Ő áldozata láttán. Mindentől megfosztják, ami egy emberben megnyerő és lenyűgöző. A szenvedésben megmutatkozó nemes lelke, rendíthetetlen szeretete emeli őt mégis mindenki fölé. Az Ő sebei szereztek nekünk gyógyulást. Szenvedése sokakat megigazultakká tesz. A Megváltót követve a halál az áldozattá válás lehetőségét adja. Nem a földi jólét az ember végső célja, hanem az üdvösség, ahová Jézus áldozatához társulva léphetünk be. Amikor a szentmisében mondjuk: Halálodat hirdetjük Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat – akkor a teljes emberré válásunk folyamatába lépünk be.
SZENTLECKE: Zsid 4,14-16: Biztosak lehetünk abban, hogy Jézus nem hagy magunkra gyengeségeinkben. Bemutatta, hogy Isten létére mélyen átélte az emberi sorsot, azzal teljes szolidaritást vállalt. Jézus megtestesülésével, tanításával, szenvedésével és feltámadásával váltott meg minket. Szenvedése azt is jelzi, hogy együtt szenved minden emberrel, aki a bűn rabságából a szenvedés kapuján elindult a szabadságra.
EVANGÉLIUM: Mk 10,35-45: Amikor Jézus a reá váró szenvedésről beszél, két apostol, Jakab és János szeretnének bizonyosságot kapni arról, hogy őket ez nem éri hátrányosan. Sőt! Jézus pedig azt válaszolja, hogy nem fogják elkerülni ők sem a lelket nemesítő szenvedést, de ezzel nem tudnak érdemeket bebiztosítani. Nem azzal nyer valaki kiváló helyet a mennyországban, ha sok szenvedést vállal önként. Az embert az teszi egyre igazabbá, ha belesimul az Isten akaratába, és átadja magát a Szentlélek alakító kegyelmének. Nem a fanatikus szenvedésünk győzi meg az embereket hitünk igazáról, hanem az, ha megmutatjuk Isten iránti feltétlen bizalmunkat és szeretetből fakadó engedelmességünket, amelyet még a nehéz emberi sors sem tud megtörni.
A ZSOLTÁR VÁLASZA: Kegyes szened legyen rajtunk, * tebenned van bizodalmunk.
EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI
Az évközi 29. vasárnapot ünnepeljük. (I. zsoltárhét) Ma van a Missziós vasárnap. A katolikus templomokban a missziók javára országos gyűjtés van. Délután 15 órától szentórát tartunk.
Október 23-án, kedden Mogyorósbányán elmarad az esti szentmise. Az ünnep miatt ezen a napon Sárisápon lesz 16 órakor a szentmise.
November 1-je, csütörtök, Mindenszentek napja: parancsolt, kötelező ünnep. Mogyorósbányán 17 órakor lesz a szentmise. Sárisápon ezen a napon 18 órakor lesz az ünnepi szentmise. Másnap, november 2-án, Halottak napján Mogyorósbányán 17 órakor lesz a falu és a közösség családjainak halottjaiért a szentmise. Előtte ½ 5-kor lucernáriumot végzek a temetőben, és kérésre sírt szentelek. Sárisápon mindannyiunk halottjaiért 18 órakor kezdődik a szentmise, utána a temetőben lucernáriumot végzünk. Sárisápon sírszentelést a lucernáriumot követően lehet kérni, vagy vasárnap a szentmise után.
Tegnap Sárisápon sokan vettek részt a templom körüli munkában. Köszönet érte.
MISESZÁNDÉKOK – SÁRISÁP (október 21-28.) V: + Jurásek János és felesége, Lukácsi Ilona és szeretteik; H: (….); K: Azokért, aki életüket családjukért, embertásaikért, hazájukért áldozták; Sz: + id. Lakics Gyula és felesége, Pender Teréz és szerettei; P: (….); V: + id. Tutervai József és neje, Varga Etelka és + hozzátartozók
Ferenc pápa Missziós vasárnapra ezúttal is körlevelet írt. Többek között ezt olvassuk: „Elragadottnak és elküldöttnek lenni: e két érzés, mely szívünket, különösen fiatal korban, mint belső erő vezeti. Senki nem érzi át olyan mélyen az élet hívogató szavát, mint egy fiatal. Az a felelősség, hogy örömben éljünk a világban, óriási kihívást jelent. Az a tény, hogy nem saját elhatározásunkból élünk a földön, sejtetni engedi, hogy létezik egy minket megelőző terv és kezdeményezés, mely mindnyájunkat éltet. Mindnyájan arra vagyunk meghívva, hogy elgondolkodjunk azon, hogy ’Küldetés vagyok ezen a földön, ezért vagyok ebben a világban’. (Evangelii Gaudium)” Magyarán, nem azért lépek be egy munkahelyre, hogy élvezzem a korszerű kávéfőzőt, a mosdó technikai adottságait, a kényelmes széket, a teakonyha felszereltségét, és jópofaságaimmal szórakoztassam a kollégákat. Ott feladat van, amit el kell végezni, mégpedig a tőlem telhető legjobban. A földre sem kéjutazás miatt születtünk meg.
A misszió nem néhány kiváltságos ember feladata az Egyházban, hanem mindannyiunké. Az a keresztény, aki nem lép be a misszió feladatába, egyhelyben jár és másokra szorul, hogy elnyerje az üdvösségét. A misszió ugyanis másokkal való úton levés. A politikai misszió (gyarmatosítás) azzal a tévhittel lép be mások életébe, hogy elhozta nekik a legtökéletesebb emberi találmányt, a demokráciát, ami mindenkit boldoggá tesz és mindenkit elsegít a kiteljesedéshez. Egészen más a keresztény misszió. Elmegyünk testvéreinkhez, hogy útitársnak hívjuk őket azon az úton, amely Istenhez vezet. Ha egy apa beül a tanítói székbe és kihirdeti saját bölcsességét gyermekének, akkor hamarosan kiderül, hogy a gyermeknek másfajta bölcsességre van szüksége. Akkor tudja kereszténnyé nevelni az apa a gyermekét, ha meghívja őt arra a zarándoklatra, amelyet ő maga is jár az Isten felé. (A politikai misszió is sokkal eredményesebb lenne, ha nem egy „kész terméket” szállítanának az „elmaradottak” közé, hanem megívnák őket, hogy közösen munkálkodjanak egy sokkal jobb demokrácián, mint amit az emberi önteltség eddig kialakított.) A misszió lényege az, hogy küldött vagyok, de nem magamat küldöm, hanem az Istentől érkező küldetést vállalom. Minden keresztény megkapta a missziós parancsot. A fiatal anyukák beszélgetnek-e a játszótéren a gyermekek megkereszteléséről? Az idősek tanúságot tesznek- e egymásnak, hogy miképpen kell kinéznie egy végrendeletnek? Az egyházi iskolás fiatalok átérzik-e, (meggyőzik-e őket róla) hogy nyertes csapatban játszanak, de csak addig amíg ebbe másokat is meg akarnak hívni? Missziós lelkület nélkül a kereszténység már nem ad életet. Szent XXIII. János pápa szerint: Múzeum lesz, néhány nagytudású múzeumőrrel. Amelyik keresztény már nem ad semmi esélyt annak, hogy a hite tovább fejlődjék, nem vár ehhez segítséget a lelkipásztorától, belekerül az „igazaknak” abba a kategóriájába, akikről Jézus is lemond.