OLVASMÁNY: Iz 55,6-9: Csak a megigazulás útján haladva találhatjuk meg Istent, mert ezen az úton egyre közelebb jutunk hozzá. A gonosz tettek azonban egyre távolabb visznek Istentől, és eljuttathatnak a tartós haraghoz, az Isten tagadásához. Az igaz ember nem lehet istentagadó. Azonban vannak olyan istentagadók, akik nem adták el a lelküket, akik nem gonoszok, nem a harag állapotában élnek, de nagyon rossz hatások érték őket. Őket türelmes, megértő szeretettel viszonylag könnyen Istenhez lehet vezetni. A megigazulás belső út. Nem az, amelyet a „sikeresség” eléréséhez a világ mutat. Csak ezen belső úton, az imádság, az alázat útján és a folyamatos megtérés szándékával lehet közelednünk Istenhez. Ő más úton jár, mint a világ. Az Ő gondolatait nem a világ közvetíti, hanem az alázatban megigazult lélek.

SZENTLECKE: Fil 1,20-24.27: Szent Pál szinte himnuszt énekel afölötti örömében, hogy a megigazulás gyümölcseit megtapasztalta, saját életében. Már nem ehhez a mulandó világhoz tartozik. A Krisztusban feltárulkozó új élet teljesen magával ragadta őt. Azonban nem gondolja azt, hogy ezzel megszűnt a testvérei iránti felelőssége.

EVANGÉLIUM: Mt 20,1-16: Mi, emberek, szeretnénk a világ rendjét a magunk logikája és a magunk belátása szerint meghatározni. Így folyamatosan beleütközünk az isteni logika falába. Úgy gondoljuk, nekünk sokkal több jár, mint amivel mi tartozunk másoknak. Istennek az a dolga, hogy megbocsásson, halljuk gyakran. Azt már kevésbé halljuk, hogy nekünk pedig az a dolgunk, hogy Istent szolgáljuk. Ha ebben a szolgálatban átmenetileg gyengélkedünk vagy megtévedünk, akkor a legteljesebb mértékben számíthatunk Isten irgalmára. Ha azonban az Isten irgalmát is csak a magunk javára, a magunk önző életének megerősítésére követeljük, akkor nagyon hoppon maradunk. Jézus egy merőben új logikát hozott el az emberek közé. Kétezer éves tapasztalat, hogy a jézusi logika békét és életet hoz. Az öntelt emberi logika beszűkülést, haragot és könnyet. A szőlőmunkásokról szóló példabeszéd az igazságos társadalom modellje is lehetne. A közös javakból egyenlő mértékben részesülnek az erősek, a gyermekek, az öregek és a betegek is. Ezt a társadalmi eszményt a kereszténység hozta el, s megszüntette a Taigetoszt.  

 A ZSOLTÁR VÁLASZA: Közel az Úr azokhoz,  *  akik oltalmát kérik.

 EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Az évközi 25. vasárnapot ünnepeljük. (I. zsoltárhét) Szentírás vasárnapja van. Pénteken Szent Mihály, Szent Gábor és Szent Rafael főangyalok ünnepe lesz. Jövő vasárnap már október első vasárnapja. Októberben minden esti szentmise előtt negyedórával litániát imádkozunk. Október a rózsafűzér hónapja.

Hamarosan elkészül a karácsonyig szóló programtervezetünk, és olvasható lesz a honlapunkon. Október 3-án Mogyorósbányán, október 4-én pedig Sárisápon lesz hittanos szülői értekezlet. (Erről a jövő héten levelet kapnak a szülők.) Ezt követően kezdjük el a plébániai hittanokat. Sárisápon péntekenként elsőáldozási és bérmálási hittan lesz, Mogyorósbányán minden második vasárnap délután ministráns klub és felsős hittan. Sárisápon október közepén az óvodás hittanos foglalkozások is elkezdődnek.

A nyári táborokban részt vevő gyermekeknek és családjaiknak, valamint a táborokban segítőknek október 15-én vasárnap délután 15 órai kezdettel tartunk a plébánián családi délutánt. (Sport, uzsonna, a tábori élmények felelevenítése, esetleg tábortűz.)

MISESZÁNDÉKOK  –  SÁRISÁP (szeptember 24. – október 1.) V: + Szekeres István (1. évf.); H: (…); Sz: + Svigruha Jánosné Viszkok Teréz és szerettei; P: + Vass László; V: (…)

 Mibe szólhat bele az Egyház és mibe nem?

A lombikbébi program körül kialakult heves vitában ez a kérdés többször megfogalmazódott. A programot jelenlegi állapotában védők általában teljesen megvonnák a szót az Egyháztól, ki szellemesen gúnyolódva, ki gyalázkodva és fenyegetődzve. Négy álláspontot körül formálódott az Egyház véleményével való szembe helyezkedés. 1. Nekem mindegy, hogy mit mond az Egyház, nem hiszek Istenben és nem hiszek az Egyházban, tehát zavartalanul élem a magam meggyőződését. 2. Papok, tessék kivonulni a családok életéből most, és azonnal! Hogyan szólhatnak bele ebbe a kérdésbe olyan férfiak, akiknek sem gyermekük, sem családjuk, sem feleségük nincsen? 3. Én hiszek Istenben, s nekem ehhez semmiféle egyházra sincsen szükségem. Az én lelkiismeretemet ne ellenőrizze az Egyház, és főleg ne akarjon bennem bűntudatot kelteni. 4. Az Egyháznak semmilyen illetékessége sincsen a társadalomban. Előbb-utóbb teljesen meg kell szűnnie. Csak ártalmára van az emberiségnek.

Talán az első vélekedés a legkevésbé problémás. Korunk divatos tolerancia tételét mondja fel. A második vélekedés haragos, és nyilván a személyes érintettség miatt támadó. A vallás természetéből fakad, hogy olyan morális elveket tanít, amelyeket az élet visszaigazolt. Nem haragudhatunk arra az emberre, aki a feladatát végzi, amikor kihelyezi a táblát az uszodába: „Vigyázat, mélyvíz!” A pap maga is családból jött, és attól, hogy nincsen saját családja, nem felejtette el azt. Ráadásul sok ezer családot megismerve és elfogulatlanul figyelve jobban látja bizonyos folyamatok végét. (Kicsit szemtelen a visszavágás, nemrég hallottam: Attól, hogy nem tojtam, még ismerhetem a tojást.) A harmadik vélekedésben az „Isten igen, Jézus nem” vagy a „Jézus igen, egyház nem” szlogen köszön vissza. Végeredményben az ilyen ember életelvében nem kap szerepet sem Isten, sem Jézus, sem egyház, csak és kizárólag az ő egyéni kényelmes önzése és éppen aktuális érdeke. A negyedik vélekedés túl azon, hogy erősen hiányos történelmi ismeretekről vall, nem veszi észre, hogy ez a mentalitás még a holokausztot is helyeselni tudta egykoron, vagyis bizonyos embereket feleslegesnek tartott a társadalomban. Sajnos, ki kell mondani, hogy sokan azok közül, akikben a legnagyobb az indulat az Egyházzal szemben, ugyanilyen indulattal gúnyolják a szeretetet, a tőlük eltérő módon gondolkodókat, és téves fogalmuk van az emberi méltóság egyetemes voltáról.

Amikor az Egyház „beleszólt” a lombikbébi program felhőtlen örömébe, akkor nem boldog édesanyákat és az Isten által nagyon szeretett gyermekeiket akarta leminősíteni, hanem egy bioetikai kérdés rendezetlenségére hívta fel a figyelmet. Magyarországon – ellentétben például Németországgal – nincsen szabályozva az eljárás. A programba bevonható harmadik személy is, megbontva a szülői egységet, és felelőtlenül sok petesejtet termékenyítenek meg, s ezek többségét a kanálisba öntik. Tehát az emberi embriót az élet egy szakaszában úgy kezelik, mint a haszonállat embrióját. Ha itt sérül az emberi személy tisztelete, akkor a későbbiekben már nehezen áll helyre. Kezembe került egy hölgy olvasói levele. „Csak és kizárólag az én dolgom, hogy mikor kapom be a legyet. Ehhez az egyháznak semmi köze.” Vajon az az édesanya, aki a fogantatását így tudta szemléltetni, fel fogja fedezni gyermekében az isteni élet nagy lehetőségét?