OLVASMÁNY: Bölcs 2,12. 17-20: Az Egyház gyakran nagy ellenszenvvel találkozik azok részéről, akik a szabadelvűséget hirdetik és gyakorolják. Őket az Egyház közelsége zavarja. Nincs távol tőled az Ige, közel van, az ajkadon és a szívedben, mondja Szent Pál a rómaiaknak (10,8), s ez nagyon irritáló lehet sokaknak. Az Egyházzal szemben sok gesztust tesznek az iszlámnak, mert az még messze van a szívüktől. A Bölcsesség könyve nagy lélektani ráérzéssel fogalmazza meg a mindenkori keresztényüldözés egyik legfontosabb hátsó indítékát. Ami nem zavar bennünket, azt jobbára észre sem vesszük. Ami viszont kellemetlenné válik, azt ellenszenvvel, majd pusztító haraggal elutasítjuk.

SZENTLECKE: Jak 3,16-4,3: Szent Jakab is kiváló lélekismerőként mutatkozik be. Az irigy olyan dologra ácsingózik, mondja, amiben nincsen része. Haraggal tekint ezért arra, akinél ezt a vágyott értéket felfedezi. Ezért van annyi háború és viszálykodás. Ha valamire vágysz, akkor kérd az Istentől, s meg fogod kapni; először a belátást, hogy valóban arra van-e szükséged és valóban úgy szolgálja-e a javadat, ahogy te elgondoltad.

EVANGÉLIUM: Mk 9,30-37: Jézus ismét a kereszthaláláról beszél. Miután Pétert erős szavakkal kioktatta, a tanítványok már nem merték megkérdezni, hogy miképpen kapcsolódik össze a messiási mű az áldozattal. Viszont újabb tanújelét adták annak, hogy mennyire fogva tartja még őket az ószövetségi messiás-kép. Túllépnek Jézus nehezen felfogható mondatain, és a messiási időn ábrándoznak. Önző módon akarnak nyertesei lenni a messiási országnak. Mondhatnánk azt, hogy gyerekesek. Jézus mégis egy gyermeket állít példaképül eléjük. A gyermek befogadása azt jelenti, hogy a gyermek tiszta hite kezd irányítani bennünket, és ennek a tiszta hitnek az őrzői akarunk lenni. Jézus azt mondja, aki egyet megbotránkoztat e kicsinyek közül, jobb lett volna neki, ha meg sem születik. (Mt 18,6) A megbotránkoztatás azt jelenti, hogy tönkre tesszük a gyermek lelkét káromkodással, istentagadással, Jézus és az Egyház kigúnyolásával.   

A ZSOLTÁR VÁLASZA: Isten megsegít engem,  *  az Úr oltalmazója életemnek.

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Az évközi 25. vasárnapot ünnepeljük. (I. zsoltárhét). Hétfőn lesz Szent Gellért ünnepe. Jövő vasárnap Szentírás vasárnapja lesz.

Az Eucharisztikus kongresszusra készülve főpásztorunk a szentáldozásról ír körlevelében. A szentáldozáshoz ne kapcsolódjon semmiféle világi, a liturgiától eltérő udvariassági gyakorlat. Nyerjen kifejezést, hogy figyelmünk teljesen az Úr Jézussal való kapcsolatra irányul. Ha a királyhoz járulunk, nem a körülötte állóknak integetünk. Az áldozó ne vegye ki a szentostyát a pap kezéből, hanem tisztelettel fogadja tőle, akár az ajkára, akár a tenyerébe kéri helyezni. A kézre áldoztatáskor mintegy trónust formálva a kezünkből, tisztelettel fogadjuk a menny és a föld Urát. A szentáldozás során a pap, illetve az akolitus se végezzen a szent cselekményt „kiegészítő” tevékenységet. A kisgyermekek kis kereszttel való megáldása a szentmise végén külön történjen és a pap végezze.

MISESZÁNDÉKOK – SÁRISÁP (szeptember 23-30.): V: (….); H: + Hajnal Jánosné, szül. Bulfán Ilona és szerettei; Sz: (….); P: + ifj. Kurucz András, + húga, Mária, + szülők; V: + Zsombok István, felsége, unokája és szerettei.

„A zsinat kijelenti: a gyermekeknek és a fiataloknak joguk van ahhoz, hogy ösztönzést nyerjenek az erkölcsi értékeknek helyes lelkiismerettel való megbecsülésére és személyes állásfoglalással való elsajátítására, valamint Isten tökéletesebb megismerésére és szeretetére. Nyomatékosan kéri tehát a zsinat a népek vezetőit és a nevelés irányítóit: gondosan ügyeljenek arra, hogy e szent jogaitól senki meg ne fossza az ifjúságot. Az Egyház híveit pedig felszólítja, hogy áldozatra készen munkálkodjanak a nevelés minden területén, főleg azzal a célkitűzéssel, hogy a nevelés és oktatás mindenkinek kijáró jótéteményeit eljuttassák a földkerekség valamennyi lakójához.” (Részlet a II. Vatikáni zsinat keresztény nevelésről szóló nyilatkozatából.)

„Az Egyház azt képviseli, hogy a kultúrának az emberi személyiség kiteljesedését, a közösségek és az egész emberiség javát kell szolgálnia. Ezért úgy kell művelni a szellemet, hogy fokozódjék benne a képesség a csodálatra, a lényeglátásra, a szemlélődésre, az önálló ítéletalkotásra, továbbá a vallási, erkölcsi és szociális érzék kifejlesztésére.” (Részlet a II. Vatikáni zsinat Gaudium et Spes kezdetű apostoli buzdításából.)

„Korunkban egyre szorosabbá válik az emberiség egysége, és mindjobban egymásra vannak utalva a népek. Az Egyház ezért fokozott figyelmet szentel annak a kérdésnek, hogy miképpen viszonyul a nem-keresztény vallásokhoz. Most annak a kötelezettségnek a nevében, hogy növelje az egységet és a szeretetet az emberek között, sőt a nemzetek között is, azt veszi elősorban fontolóra, ami közös az emberekben, ami összeköti őket egymással.” (Részlet a II. Vatikáni zsinatnak a nem-keresztény vallásokról szóló nyilatkozatából.)

Balás Béla: „A lelkipásztori bölcsesség része, hogy tudomásul vesszük, a híveknek mást mond az evangélium, mint a papnak, ők mást látnak a keresztelésben, a házasságkötésben és a szentmisében, mint amit a pap maga hitével belelát.”