OLVASMÁNY: Sir 27,30-28,7: Csak az ragaszkodik haragjához, akit a bűn irányít. Hogy kereshet Istennél gyógyulást az, aki haragot tart? Bizony, nem keres gyógyulást, mert fel sem ismeri, hogy neki bűne van, hogy őt voltaképpen a bűn irányítja. Egyszer egy házilag készített kiadványt adott a kezembe egy keresztény közösség. Az Oltáriszentségről szóló húsz oldal mindegyikén volt egy rövid ima a papok megtéréséért. Naivan megkérdeztem: És a saját megtérésükért nem szoktak imádkozni? Látszott a megdöbbent tekintetükön, hogy régen sértette meg őket ennyire valaki. Még hogy nekik bűnük! Nekik semmi közük gyerekeik egyházilag törvénytelen házasságához, válásához, unokáik erkölcsi felfogásához. Nyilván az alázat szóval sem tudnak mit kezdeni. Vajon így érthetik, hogy mi is az a megtérés? 

SZENTLECKE: Róm 14,7-9: Vannak olyan mondatok a Szentírásban, amelyeket, ha százszor olvasunk is, érintetlenek maradunk tőlük. Aztán egyszer csak, látszólag minden előzmény nélkül szíven ütnek, és irányítani kezdik az életünket. Igen sok ilyen mondat van Szent Pál rómaiakhoz írt levelében is. Nem önmagunknak élünk, hanem Istennek, hallottuk ma. 

EVANGÉLIUM: Mt 18,21-35: Mint oly sok jézusi tanítással, ezzel is lehetünk úgy, hogy nem nekünk szól. Általában meggyőző felmentéseket találunk: Jézus nagyon jól mondja, de akinek nem inge ne vegye magára. S nekünk nem ingünk. Nem nekünk szól. Pedig mindegyik nekünk szól, legfeljebb még nem jutottunk el arra az önismeretre vagy lelki finomhangoltságra hogy megértsük, Jézus minden szava nekem szóló személyes üzenet. A betániai Mária figyelmesen hallgatta Jézust. Lelkileg ráhangolódott. Nővére azonban a sürgés-forgás közben el-elkapott egy-egy hangfoszlányt. S legfeljebb azt tovább értelmezte saját magának. Nem gondolhatjuk azt, hogy a Szentírást valamikor régen már megismertük. Életünknek ezzel a részével már rendben vagyunk. Gyakran hallom, amikor az Egyház tanításáról szeretnék tájékoztatást adni: Hagyja, ne fáradjon, én mindent tudok. Mondja, aki harminc éve nem volt templomban.   

 A ZSOLTÁR VÁLASZA: Irgalmas a mi Urunk, Istenünk:  *  könyörületre hajlik szíve.

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Az évközi 24. vasárnapot ünnepeljük. (IV. zsoltárhét). Jövő vasárnap Szentírás vasárnapja lesz. Csütörtökön Szent Máté evangélista ünnepét tartjuk.

Szeptember 20-án, szerdán testületi megbeszélés lesz a plébánián. (Ha nem úgy kezdem a mondatot, hogy „Mogyorósbányán…”, akkor minden közlés Sárisápra vonatkozik!!!)

A fatimai jelenés századik évfordulója tiszteletére október 6-án Máriazellbe megyünk. Ott megünnepeljük Magyarok Nagyasszonya ünnepét is. Mivel csak este 6 órára érkezünk meg, október 8-án, Magyarok Nagyasszonya ünnepén Sárisápon este 7 órakor kezdődik a szentmise. A zarándokok számára a tájékoztató levél elkészült.

Október 13-án, pénteken az esti szentmise után a szentségimádás egyben a fatimai jelenés századik évfordulójának helyi megemlékezése is lesz. Minél több család minél teljesebb létszámban vegyen részt. Családjainkat és plébániánk lelki megújulását a Szűzanya oltalmába ajánljuk. (Mogyorósbányán ez a felajánlás szeptember 17-én, a búcsún történt meg.)

MISESZÁNDÉKOK (szeptember 17-24) SÁRISÁP – V: A főpásztor szándékára; H: + szülők, + nagyszülők; Sz:(….); P: + ifj. Kurucz András és + húga, Mária és + szülők; V: + Szekeres István (első évf.)

A szentmise ereje és erőtlensége

Ferenc pápa a vasárnapról kezdett sorozatbeszédet. Ismét lényeglátóan szólt: Jézus valamennyi kegyelme elérheti lelkünket a vasárnapi szentmise által. A szentmise nem csupán az Eucharisztiából akar bennünket részesíteni, hanem az Eucharisztia élő részévé akar bennünket formálni. Ez egyben az örök élet feltétele is. A szentmise kegyelme nem csupán azokat tudja elérni, akik jelen vannak a templomban, hanem azokat is, akiket hitünk erejével bevonunk, akikkel eucharisztikus közösséget vállalunk: családtagjaink, elhunyt szeretteink.  A szentmise, és az azon való jelenlét minősége katolikus életünk fundamentuma. Amelyik egykorvolt katolikus szülő nem jön a gyermekével a szentmisére, meghozta azt a döntést, hogy gyermeke márpedig nem lesz katolikus. Szentmise nélkül nem lehet katolikussá válni. Tehát a szülő döntött, hogy az értékrend, ami eddig megőrződött a családjukban, az ő szándéka szerint itt és most befejeződik. Katolikussá nem a hittan által, s főleg nem az iskolai hittan által, hanem a szentmise révén válunk. Miért engedik el olyan sokan olyan könnyedén a szentmisét, mondván, nincs rá szükségük, nem ad semmit sem nekik? Mert a szentmisével kapcsolatosan megrekedtek a felszínen. Csupán vallási szokást, kitárgyalandó kulturális eseményt, legfeljebb egyéni lelki megerősödést látnak és keresnek benne, nem pedig a feltámadt Jézussal való bensőséges találkozást. Az már egy igen jó közelítés az Eucharisztia lényege felé, ha valaki a családjáért megy a szentmisére, és mindent megtesz azért, hogy családja is jelen legyen. A lelkipásztor nem törődik azzal, hogy a helyi kegyúri rendszer milyen szerepet jelölt ki neki, hanem az anyaszentegyház megbízásából hirdeti a megtérés egyetemes szükségességét, az Eucharisztia általi növekedést mikéntjét. A lelkipásztor legfőbb feladata az, hogy a hitbéli megújulás szükségének felismeréséhez és annak szándékához elvezesse a rábízott nyájat. A lelkipásztor legfőbb gondja az Eucharisztia.

Megérkezett az egyházmegyei körlevél. Ennek bevezetőjében Főpásztorunk a következő buzdítást adja. Úgy vélem, hogy a fenti gondolatok egybecsengenek vele. „A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülve szeretettel kérem a felelős lelkipásztorokat, hogy az előírt egyházmegyei szentségimádási alkalmakon túl is tartsanak rendszeres szentségimádásokat a rájuk bízott templomokban. Erősítsük az Oltáriszentség tiszteletét a hívekben, és buzdítsuk őket az Eucharisztia minél gyakoribb vételére, akár hétköznapokon is. Emlékeztessük őket, hogy a Krisztussal és egymással való egységünk és az üdvösség felé vezető utunk tápláléka az Ő Testének vétele. Teremtsünk gyónási lehetőségeket és bűnbánati alkalmakat, hogy ezek hiánya senkit se tartson távol az Oltáriszentségtől. Bátorítsuk mindazokat, akik rossz beidegződések vagy téves ismeretek folytán elzárkóznak a szentáldozástól, holott akadályt jelentő helyzetük könnyen megváltoztatható lenne. Legyünk azon, hogy minél több hívő számára fontossá váljon a hétköznapi szentmiséken és a szentségimádásokon való részvétel, mert a Krisztussal való találkozás semmi mással nem pótolható öröm és kegyelem forrása.”