OLVASMÁNY: Kiv 32,7-14: A szövetségkötés eseményeinek a leírása azt a drámát mutatja be, amely végig kíséri az emberiség történelmét. Az aranyborjú annak a szimbóluma, hogy az ember maga akar saját magának háziistent állítani az igaz Isten előtti meghajlás helyett. Mózes közbenjár a népért, sőt azt kéri, hogy Isten őt törölje ki az élők sorából. Aztán olyan történik, ami az ószövetségre való hivatkozással sokáig az Egyházban is jelen volt. Mózes a bálványimádók közül megölet mintegy háromezer férfit. Sokáig az újszövetség korában is úgy gondolták némelyek, hogy a bűnt meg kell torolni ahhoz, hogy Isten büntető beavatkozását elkerüljük. A szentek azonban mindig arra tanítottak bennünket, hogy a rosszat szeretettel  is gyógyítsuk, és mi is járjunk közbe az Egyházzal és Máriával, hogy a bűn rombolását Isten rendkívüli kegyelme megállítsa. Ezt emberi hatalom nem képes megtenni. Az Isten helyett cselekvő emberi hatalomnak egészen szélsőséges megnyilvánulása volt a kommunizmus. Addig kell verni az embereket, mondták, amíg el nem fogadják azt a jót, amit mi adunk nekik. Korunk liberális őrülete pedig úgy terjeszkedik, hogy addig gúnyolják a velük egyet nem értőket, amíg azok beadják a derekukat. Igazából mindketten, ahogy erre Szent II. János Pál pápa is rámutatott, az aranyborjú imádatát szervezik.

SZENTLECKE: 1Tim1,12-17: Az ember csak a megtérése után tud szembenézni hibáival és közeli vagy távoli múltbéli tévedéseivel. Szent Pál ennek egészen megrendítő példáját adja. Úgy beszél a régi Saulról, mint akihez már nincs is köze. Pál a megtérésben rátalált Jézusra, a bűnt már bűnnek mondja, a szeretet és az élet megrontójának. Mindent felölír az az öröm, amelyet Jézus ébresztett a szívében. Hogy a megtérés még nem történt meg egy ember életében annak az a biztos jele, hogy nem képes bocsánatot kérni, tévedését beismerni, mindenért másokat okol és a nem haragszom, de nem felejtek álszent magatartást követi. Inkább megszünteti a kapcsolatot azokkal, akikkel rendeznie kellene az áldatlanná vált helyzetet. Az élet rendezéséhez csak a megtért embernek van ereje.

EVANGÉLIUM: Lk 15,1-32: A három példázatban (elveszett bárány, elgurult drahma, tékozló fiú) több közös elem van. Valami, illetve valaki elveszett és újból meglett. Az elveszett bárány továbbra is a nyájhoz tartozott. Az eltűnt drahma értéke megmaradt. Az elzüllött ember az atyának a fia marad. Nem tudom, hogy van-e olyan világirodalmi alkotás, amely szebben szól az emberi méltóságról. Még pontosabban arról, hogy mennyire erős pecsét bennünk az istenképiség, mennyire számon tart bennünket, mint fiait az Atya. A tékozló fiú történetében sokszor elkerüli a figyelmünket az, ahogy az Atya elhagyja az ünnepséget és a duzzogó idősebb testvérhez megy. Most őt győzködi, most ő szorul rá a gyógyításra. Jézus nemcsak a törvénytudónak mondja az irgalmas szamaritánusról szóló példázat végén, hogy menj és te is cselekedj hasonlóképpen (Lk 10,25), hanem mindannyiunknak. Legyetek tökéletesek (és boldogok), mint a ti mennyei Atyátok. Gyakoroljátok ti is az irgalmasságot.      

A ZSOLTÁR VÁLASZA: Felkelkelek és útnak indulok,  *  Atyám házába térek.

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Az évközi 24. vasárnapot ünnepeljük (IV. zsoltárhét) Mogyorósbányán Mária Szent Neve tiszteletére búcsúi szentmisét tartunk.

Szombaton Szent Máté ünnepe lesz.

MISESZÁNDÉKOK – SÁRISÁP (szeptember 15-22) V: + Varga László és szerettei; H: + Papp Lajos és szerettei; Sz: + szülők és nagyszülők; P: + szülők, + testvér és szeretteik; V: (….)

MISESZÁNDÉKOK – MOGYORÓSBÁNYA (szeptember 15-22.) V: (….);  K: A Dániel és a Robotka család + tagjai; V: + Mogyorósi Máté és felesége, + Dániel Katalin

Dufoit: A kereszt, a megpróbáltatás új megvilágításba helyez mindent, ami körülöttünk és bennünk van. Megmutatja önmagunk nyomorúságát, de nagyságát is. Kényszerít bennünket, hogy beismertjük bűnösségünket, de felkínálja magát, hogy megszabadítson a bűn igájából és felemeljen a tökéletesség felé.

Rónay György: Ne félj, lélek, Isten nem hagy el téged. Ha százszor ennyi volna a terhed és érdemed fűszálénál is kevesebb, Ő számon tart téged, s mint anyád, gyöngéden föléd hajol. Egyedül Ő az, aki feloldja a félelmedet és a szenvedés magányát.

Vianney Szent János: Föl sem tudjuk fogni Isten hatalmas jóságát irántunk, amely abban mutatkozott meg, hogy a bűnbánat szentségét ajándékozta nekünk. Ha azt a kegyelmet kaptuk volna, hogy bármit kérhetünk Krisztus Urunktól, bizonyára sohasem jutott volna eszünkbe, hogy ezt kérjük. De Ő tudta, hogy mire van a legnagyobb szükségünk. Arra az isteni irgalomra, amely kiemel minket a bűn örvényéből, és visszahelyez bennünket az élet útjára.

Oscar Wilde: Az ember életének az a legfönségesebb pillanata, amikor letérdel a porba, mellét veri és élete valamennyi bűnét felismeri, megvallja és Jézus gyógyító kezébe helyezi.