Szent István király ünnepe

OLVASMÁNY: Péld 4,10-15. 18-27: Íme, egy példa, hogy 2500 évvel ezelőtt melyek voltak egy fiúgyermek nevelésnek alapelvei. Ahhoz, hogy a fiúgyermek nevelhető legyen, a tanító és az idősebbek iránti tisztelet a társadalomban elengedhetetlen előfeltétel. Az ehhez vezető korai út az udvariassági szabályok elfogadása és gyakorlása. Arisztotelész még az ember önmagával való megelégedettségét (autarkeia), mint a teljes élet felé vezető utat, összekötötte a magas szintű etikával, ma azonban az önmagával való megelégedettséghez alantasabb utakon is elvezetik az embereket. Lásd a valóságshow-k „érték” közvetítését.

SZENTLECKE: Ef 4,17-24: Szent Pál a pogányok alatt nem az istenteleneket értette, hanem azokat, akik kialakítottak a pogány hiedelmekből egy saját maguknak testre  szabott vallást, s ezt élték, az önmagukkal való teljes megelégedettség állapotában. Ebbe belefért a kicsapongás, a butaság, az önzés, a jellemtelenség. Mi azonban Krisztusra figyelünk, s nem úgy, hogy magunk határozzuk meg önkényesen, hogy mikor, meddig és mennyire engedjük be Őt az életünkbe. Ezt nevezi Ferenc pápa szalonvallásnak.

EVANGÉLIUM: Mt 7,24-29: Jézus sziklára építette egyházát, és tőlünk is azt kéri, hogy építsük sziklára az életünket. Sziklára épült az egyház, és sziklaalapra épül mindazok élete, akik nem bomlasztják kívülről vagy belülről az egyházat. A nyugati jóléti világ először elveszítette Jézust, aztán az Egyházat, aztán önmagát, most pedig megoldásként tekint azokra, akik le akarják bontani Európában a kereszténység maradékát is. Céltudatos, önző, kíméletlen vallási fanatizmustól vezérelt tömeg áramlik be a pszichopata emberek Európájába. Nekünk talán erősebb gyökereink és erősebb hagyatékunk van, mint a lelkileg eltompult nyugati pogányoknak. Egyelőre nem tehetünk mást, mint azt, hogy a Szent Istvánnal kapcsolatos alkalmi és ünnepi teória helyett a praxisra helyezzük a hangsúlyt. Szent István fölszabadította a rabszolgákat, egyenlővé tette az embereket, a régi poliszok és városállamok mintájára – a vidéki életnek megfelelő – vármegyékbe rendezte az embereket és egy-egy püspökség alá szervezte őket. Ez francia minta volt. (A németeknél a tartományokat fejedelmek irányították és igyekeztek befolyásuk alá vonni az egyházat.) Legyünk hűségesek egyházunkhoz, Rómához, és tekintsük legfőbb közösségi feladatunknak az Egyház misszióját. Abban, hogy több legyen templomunkban a keresztelés, mindenkinek felelőssége van.     

A ZSOLTÁR VÁLASZA: Légy áldott Szent István király!

 EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Az évközi 20. vasárnapon Szent István királyt, Magyarország fővédőszentjét ünnepeljük. Csütörtökön Szent Bertalan apostol ünnepe lesz.

A máriazelli zarándoklatra a plébánián vagy a sekrestyékben lehet jelentkezni még két hétig. Aki nem tudja most az előleget fizetni, de biztos abban, hogy részt akar venni a zarándoklaton, feltétlen iratkozzon fel.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia gyűjtést hirdetett az üldözött közel-keleti keresztények otthonainak újbóli felépítésére. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, CIB Bank 11100104-18181490-14000003 számú számlájára lehet átutalni az adományokat.

MISESZÁNDÉKOK (augusztus 20-27.) SÁRISÁP – V: + Papp János; H: (…); Sz: (…); P: + Pap Lajos és szerettei; V: + Hégli Imre

XII. Piusz pápa: „Újból és újból felüti a fejét az a tévtan, hogy a nép bír papi hatalommal, a pap pedig a nép megbízásából cselekszik. Úgy képzelik, hogy a szentmiseáldozat is olyan együtt-cselekvés (concelebrátio), amit a nép cselekvő jelenléte nélkül a pap nem is tudna bemutatni. Ezzel szemben le kell szögeznünk, hogy a pap nem a nép (test), hanem Krisztus (a fő) megbízásából cselekszik, s annyiban képviseli a népet, amennyiben a nép hitében a főhöz csatlakozik. A szentmiseáldozat teljes értékű a nép fizikai jelenléte nélkül is, mégse nélkülözze a nép cselevő jelenlétét. A szentmiseáldozatban a nép javára, Krisztus szolgái által válik jelenvalóvá a golgotai keresztáldozat minden gyümölcse, és válik – emberi szem által nem látható módon – jelenvalóvá maga Krisztus, mégpedig teljes megdicsőült valóságában. Bizonyos szempontból mégis azt kell mondanunk, hogy a nép együtt mutatja be a szentmiseáldozatot a pappal, mégpedig úgy, hogy ami a szentmiseáldozatban végbemegy a papi hatalom cselekvése révén, ahhoz lélekben a hívek is csatlakoznak. A nép tehát úgy gyakorolja a keresztségben kapott általános papi hatalmát, hogy teljesen együttműködik a szentmiseáldozatban Krisztust, a Főt megjelenítő pappal, s ezzel részt vesz a világ megszentelésében.” (Kivonat a pápa Mediator Dei kezdetű körleveléből.)

Jóval a II. Vatikáni zsinat előtt a hívek és a papság viszonyáról, vagyis a szentségi papság és az általános papság viszonyáról a Katolikus Egyház megnyitott egy hosszú elmélkedési folyamatot. S más következtetésre jutott, mint a protestánsok, akik kezdetben azt mondták, hogy semmiféle közvetítő nincs Krisztus és a hívő között. Nincs szükség egyházra és nincs szükség papságra, minden hívő közvetlenül, a saját hite révén kerül kifogástalanul helyes kapcsolatba Krisztussal. Ezt ma már nem így látják a protestánsok, ellenben igen nagy számban magukévá tették a katolikusok. A papság elfogadása és az Egyház ismerete nélkül maguk nyitogatják Krisztusnak az ajtót, saját belátásuk szerint, ott és akkor, amikor jónak látják, olyan rést nyitva, amilyet akarnak. A II. Vatikáni zsinat dokumentumaiban a kulcsszó a participáció (részesedés). A hívek a keresztégben elnyert általános papságuk révén részesülnek Krisztus papi hatalmából. Az 1983-ban érvénybe lépett Egyházi Törvénykönyv a participáció kifejezést lecserélte a kooperációra. A hívek a keresztségben elnyert általános papságuk gyümölcseit a szentségi papsággal és az Egyházzal való együttműködés révén nyerik el, vagyis ekképpen részesülnek Krisztus papi hatalmából. Hiszen Krisztus papi hatalma csak és kizárólag a világ megszentelésére, és nem egyéni ambíciók kiélésére adatik át az embernek.

Van ennek gyakorlati vonatkozása is. Annyiban katolikus valaki egy adott gyülekezetben, amennyire együttműködik a papjával. Enélkül kialakít magának egy saját vallást, és azt éli boldog tudatlanságban, mert valami miatt az neki – de nem Krisztus Egyházának – „nagyon jó”. Tévedés arra következtetni, hogy minél inkább tusakodom a felelős lelkipásztorral, annál jobb keresztény vagyok, és annál hitelesebben képviselem Krisztus Egyházát.

Prohászka Ottokár: Szent Istvánnal a középkori mély, alázatos kereszténység belépett a magyar történelem színterére, és belegyökerezett a magyar néplélekbe. Szent István a XI. század nagy lelki megújulásának közvetítője volt: királya, papja, prófétája népének, kinek hitéből és buzgalmából milliókra áradt élet.