OLVASMÁNY: Iz 62,1-5: A babiloni fogság után Jeruzsálem újból felragyog, igazságát meglátják a népek. A zsidóság életében Jeruzsálem a remény és a dicsőség városa, a rá való emlékezés is erőt ad. Mindaz, amit Izajás Jeruzsálemről mond, azt mi az Egyházra vonatkoztatjuk. Igazsága mindig felragyog, bár olykor babiloni fogságra vetik. Azt is tudni kell, hogy a fogságban vált igazán vallási közösséggé és küldetéstudatában erőssé a választott nép. Az Egyháznak is jót tesz, amikor küzdenie kell a fennmaradásáért, és azért, hogy megtalálja azt a nyelvezetet, amelyen eljut az Evangélium az emberekhez.

SZENTLECKE: 1Kor 12,4-11: A különféle adományokat ugyanaz a Lélek osztja ki tetszése (isteni terve) szerint, aki egyben tartja és élteti Krisztus testét, az Egyházat. A Szentlélek adományai nem az egyénnek szólnak, hanem a közösségnek. A zeneszerző nem magának ír zenét, hanem az embereknek. A zenész nem csak a maga örömére játszik, hanem másokat akar megajándékozni különleges tudásával. A kegyelmi adományokat azért kapjuk, hogy mások lelke is részesedjen belőlük, és egybeálljon egy nagy közös örömmé.

EVANGÉLIUM: Jn 2,1-11: Amikor Jézust valóban beengedjük az életünkbe és Ő ott teljesen jelen lehet, akkor kezdődik a „jó bor szakasz”, azt követően, hogy addig csak lőréhez jutottunk. S ez a szakasz akár életünk legvége is lehet. Természetesen más a helyzet akkor, ha már régtől fogva a jó bort ittuk. Gyakran halljuk kortársainktól: Magamat akarom megvalósítani. Ez a mondat annak a problémának a felismerését is jelentheti, hogy eddig nem a saját életünket éltük, mert túlzottan eluralkodtak benne a „szakértők” (a lőrét árulók), nem hagyva lehetőséget annak, hogy mi a saját belső útmutatásainkra figyeljünk. Az is probléma, ha a külső szakértők helyett maga az ember válik megtérés nélküli „szakértővé” a saját életében. Bizony, magába térés nélkül az ember elveszíti önmagát, nagyszájú világmegváltóvá válik, aki mindenkit meg akar javítani, csak önmagát nem. A megtérés nélküli, önmagát fenntartó ember is imádkozik, emígyen: Szeretnék találkozni Istennel, létem forrásával; szeretnék találkozni Istennel, a béke forrásával; de nem akarok találkozni Istennel, mint az igazság forrásával.        

A ZSOLTÁR VÁLASZA: Hirdessétek minden népnek,  *  mondjátok el az Úr csodás tetteit.

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Az évközi 2. vasárnapot ünnepeljük. (II. zsoltárhét) Ma van az elvándorlók és menekültek világnapja. Pénteken Szent Pál apostol megtérének ünnepe lesz (Pál fordulása). Ehhez a naphoz kötődik mindig az ökumenikus imahét.

Január 20-án, vasárnap délután 3 órakor a sárisápi Művelődési Házban tartjuk az idei ökumenikus imaórát református testvéreinkkel.

MISESZÁNDÉKOK

SÁRISÁP (január 20-27.) V: Fogadalmi szentmise; a bányaszerencsétlenségek áldozataiért; H: A bányaszerencsétlenségek áldozatiért; Sz: (….); P: (….); V: + keresztszülők, + gyermekeik

MOGYORÓSBÁNYA (január 20-27.): V: élő és + családtagokért

Peter-Hans Kolvenbach (mint jezsuita generális, Ferenc pápa egykori főnöke volt): „Az ember bűne a „gazdagsága”, amely a legfőbb akadálya annak, hogy Isten önmagát ajándékozhassa, és életének és szeretetének kincseit mindenkinek átadhassa. Mert a „gazdag” ellentétben Istennel, akitől mindent kapott, és ellentétben embertársaival, akiknek mindennel tartozik, mindent csak a maga számára akar megszerezni. (Voltak a történelemben olyan gazdagok, s nem kevesen, miközben filantrópként viselkedtek, valójában istennek képzelték magukat.) Manapság is tudni kell, hogy Istenhez, aki a szegény Úrban nyilatkoztatta ki önmagát, lehetetlen bárkinek is megtérni anélkül, hogy megtérjen szeretetben az emberekhez, meghozva az Evangélium szerinti döntést a szegénységben, elköteleződve az igazság kihívásai mellett.”

A bibliai nyelvhasználatban a szegénység nem anyagi helyzetet jelöl, hanem vallási jelentést hordoz. Szegény az, aki ráébred, hogy saját anyagi adottságaitól függetlenül, a végtelenbe mutató vágyait csak Isten gazdagsága tudja betölteni. Az ember olyan szépségre, jóságra és igazágra vágyik, amely csak Istenben van jelen hiánytalanul.

Vergílius: Trahit sua quemque voluptas. (Mindenkit saját vágyai vonzanak. vagy: Azt csináljuk, amit kívánunk.) Vannak azonban felszínen lévő vágyak, ezeket a külső világ tartja fenn bennünk. Ezeknek a felszínen lévő vágyaknak a követelődzései megakadályoznak bennünket abban, hogy felismerjük az igazabb, mélyebb, hozzánk tartozóbb, nemesebb vágyainkat. Nem lehet a gyermeket úgy nevelni, hogy nem tanítjuk meg őt a belső hangra figyelni. A kívülről jövő információk zajos tömege nem nyomhatja el azt a csendes információt, ami a lelke mélyén szólal meg, és magától az Istentől jön.  A mások iránti tisztelet, a vallás és az imádság nélkül nevelt gyermeket voltaképpen kitesszük a rabszolgapiacra, hogy ott bárki prédája lehessen.