OLVASMÁNY: Bölcs 18,6-9: A Bölcsesség könyve példaként állítja a Messiást váró nép elé az ősök bizakodását. Hittek abban, hogy Isten megszabadítja őket az egyiptomi rabságból. Követték Mózes rendelkezéseit az indulást megelőző utolsó vacsorán, majd rázendítettek atyáik hálaénekére. Ez a tanítás nekünk is szól. Az Isten melletti hűség, az Evangélium bátor képviselete, az Egyházunk iránti elköteleződésünk kivívja sokak ellenszenvét. Azt tapasztaljuk, hogy ezek miatt komoly nehézségeink támadnak. Mégis bátran nézünk az események elébe, mert mindig megtörténik az igazak szabadulása és a gonoszok bukása. Ezért az igaz az életet választja, miközben a gonosz a bukása felé halad. Sokan azonban helytállásunk és hűségünk példáján magukba szállnak és megnyitják Isten előtt a szívüket.

SZENTLECKE: Zsid 11,1-2. 8-19: A hit görög szava, a pisztisz elsősorban bizalmat jelent. Az Istenbe vetett hit a bizalommal kezdődik. Nem azzal a bizalommal, hogy előbb-utóbb teljesíteni fogja azt, amit kitartó agitálásommal kérek tőle, hanem azzal a bizalommal, amely mer teljesen Istenre hagyatkozni. Sokan meg is vallják, hogy csak önmagukban hisznek. Abban, amit ők képviselnek. A megújulással szemben, amit folyamatosan felkínál a Szentlélek, pánikreakcióik vannak. Ők már készen vannak, mindent jól tesznek. Elfogadják azt a békét, amit a világ kínál fel nekik. A mi Istenünk, akit a szívünkbe fogadunk, az élet egyetlen ura. A végtelenség ígéretével, a teljes élet ajándékával lép be életünkbe, hogy minden veszteségünkért kárpótoljon, és kiemeljen önféltésünk cellájából, reménytelenségünk önvédelmi állásából.

EVANGÉLIUM: Lk 12,32-48: Az ókor és a középkor embere abban különbözik tőlünk, hogy nekik a legféltettebb kincsük az üdvösségük volt. De nem csak a saját üdvösségük, hanem a szeretteiké is. Őrájuk is így tekintettek, mint akiket elsősorban az üdvösség útján kell támogatniuk. A mai ember legfőbb értéke az, amit meg tud venni. Amikor Jézus az állandó éberséget kéri tőlünk, akkor bizonyára nem a folyamatos és a vakon követett vallásgyakorlásra gondol, hanem arra a lelki készségre, amely folyamatosan befogadja az Evangéliumot. Sokan tanultuk nyolc évig az orosz nyelvet, ott ültünk az órákon, de a végén megszólalni sem tudtunk oroszul. Nem fogadtuk be. Nagyon fájdalmas dolog, amikor egy keresztény így jár az Evangéliummal és az Egyház tanításával. A legutóbbi népszámlálási adatok szerint a katolikusok arányszáma tíz év alatt 52 %-ról 37 %-ra csökkent. Az ateisták stabilan tartják a 22 %-ot, a közömbösök azonban már 27 %-on állnak. Ők azok, akik megvannak keresztelve, de semmit sem jelent nekik az Egyház. Nem mondhatjuk, hogy ehhez semmi közünk, hiszen a mi családjainkban zajlik ez a leépülés. Vállalnunk kell – kilépve a komfort zónánkból, mondja Ferenc pápa – a hősies és gyümölcsöző istenszolgálatot, a példamutatást, a taszítás helyett az Egyházba való bevonzást.       

A SZOLTÁR VÁLASZA: Boldog az a nemzet,  amelyet az Úr örökségül választott magának.

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Az évközi 19. vasárnapot ünnepeljük. (III. zsoltárhét) Csütörtökön Mária mennybevételének főünnepe lesz. Arra is emlékezünk, hogy 1038-ban ezen a napon hunyt el Szent István király, aki halála előtt néhány hónappal a Boldogságos Szűz Máriának ajánlotta fel országa koronáját.

Nagyboldogasszony ünnepe kötelező főünnep a katolikus Egyházban. Augusztus 15-én, csütörtökön az ünnepi szentmise Mogyorósbányán 18 órakor, Sárisápon 19 órakor kezdődik. A héten kedden Mogyorósbányán, szerdán pedig Sárisápon elmarad az esti szentmise.

Augusztus 20-án Sárisápon 10 órakor kezdődik a szentmise, Mogyorósbányán 18 órakor.

MISESZÁNDÉKOK – SÁRISÁP (augusztus11-18.) V: + Urbanics Károly és szerettei; H: (….); Sz: (–––); P: (….); V: + Hégli Imre és szerettei

XIII. Piusz pápa 1950. november 1-jén hirdette ki Mária mennybevitelének dogmáját. Ez az Egyház eddigi legutolsó dogmája. (A II. Vatikáni zsinat nem hirdetett dogmát.) Már az V. században találkozunk olyan liturgikus könyvvel Jeruzsálemben, amely említést tesz Mária „elszenderülésének” vagy mennyei születésnapjának megünnepléséről. Rómában a VII. század közepétől ünnepelték, Assuptio beatae Mariae néven. Nagy Károly idejében a gallikán liturgia január 18-án ünnepelte. XII. Piusz pápa a dogma kihirdetésekor az ünnepet augusztus 15-ére tette és a parancsolt főünnep rangjára emelte az egész Egyházban.

Istenünk! Te páratlanul csodás dolgot műveltél, amikor a Boldogságos Szűz testét és lelkét a mennybe fölvetted. Add, hogy megdicsőült Szent Anyánk pártfogásával gyarlóságunk ellenére is eljussunk hozzád a boldog örökkévalóságba.

Karl Sonnenschein: Ha a katolikus Egyháznak semmi többlete nem lenne más egyházakkal szemben, csak az Istenanya-kultusz, már önmagában ez is csodálatos lenne.

Mórus Tamás: „Könnyű jónak lenni, amíg az erényt jutalmazzák, a bűnt pedig büntetik. Ilyenkor igazvoltod mértékét nemigen lehet mérni. De ha olyan idők járnak, amikor a bűnt jutalmazzák, az erényt pedig büntetik, s te ebben a helyzetben erőd megfeszítésével csak félig maradsz igaz, lehet, hogy Istennél teljesen igaznak fogsz számítani.

Mindszenty József: Ugyanaz a kéz, amely szűkre zárja a hitnevelés kapuját, szélesre tárja a nevelőintézetek, a pszichiátriák és a börtönök ajtaját.

Beethoven: Vezessétek idejekorán Istenhez a gyermekeket. Másutt nem fognak boldogságot és biztonságot találni. (…) Nem az örök sötétség a realitás, hanem az örök fény. (…) Az élet keresztjei olyanok, mint a kottában a keresztek: fölemelnek.