OLVASMÁNY: Dán 7,9-10.13-14: Az „ősöreg” az archaikus vallás nyelvén azt jelenti, amit a filozófiában az örökkévaló. Az „emberfia” titulus, amit Jézus is magára vett, arra utal, hogy a Megváltó valóságos Isten és valóságos ember lesz. 451-ben a Kalkedoni zsinat így fogalmazott: Egyetlen személyben ott van az isteni és az emberi mivolt (tökéletes emberi és isteni lényeg) összekeveredés és megoszlás nélkül. A Megváltó emberlétünket felöltve formál bennünket Isten gyermekeivé. A prófétai látomások (Illés, Jeremiás, Ezekiel, Dániel) arról tanúskodnak, hogy Isten országa rejtetten az ószövetségben is közöttünk volt.
SZENTLECKE: 2Pét 1,16-19: Szent Péter e levélben utal a tábor-hegyi élményére, arra, hogy szemtanúja volt Jézus megdicsőülésének. Jézus tehát nem a feltámadásban „érdemelte ki” ezt a dicsőséget, hanem mindig a lényegéhez tartozott, igaz elrejtve, ám olykor a kiválasztottaknak megmutatva.
EVANGÉLIUM: Mt 17,1-9: Többször látjuk az evangéliumban, hogy minél nagyobb és fenségesebb a misztérium, annál kisebb a kiválasztottak köre. A lényeg meglátására be kell érni. Az küldetéssel jár, s nem csupán pillanatnyi elragadtatással. Aki belelát Isten és az élet mélységeibe, az többé nem lehet semleges, Isten szolgálatába lép. Ha nem teszi, meghasonlik önmagában.
A ZSOLTÁR VÁLASZA: Király az Úr! * Legfönségesebb az egész világon!
EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI
Az évközi 18. vasárnapot ünnepeljük. (II. zsoltárhét, IV. kötet) Ma van Urunk színeváltozásának ünnepe. Azon kevés ünnepek egyike, amely Nyugaton hamarabb megjelent, mint Keleten. Már a VII. században ismert. III. Kallixtusz pápa 1456-ban, a nándorfehérvári diadal miatti hálából augusztus 6-ra helyezte. A színeváltozás eseménye közvetlenül Virágvasárnap előtt történt, ám a nagyböjt nem alkalmas e misztérium mély átélésére, ezért az évközi időt gazdagítja meg Egyházunk ezzel az ünneppel.
Szerdán Szent Terézia Benedikta (Edit Stein), csütörtökön pedig Szent Lőrinc diakónus ünnepe lesz. Edit Steint Európa társvédőszentje.
A két táborra a számlák összesítése alapján közel 400 ezer forintot fizettünk ki. A Hitoktatási Felügyelőség 90 ezer forinttal támogatta a táborainkat, a résztvevők befizetése 103 ezer forint volt, s kaptunk két magánszemélytől 10-15 ezer forintot, a Szent Imre Plébánia karitászától 10 ezer forintot, s volt egy 100 ezer forintos adomány is. Emellett igen jelentős volt a szülők és a táboroztatást segítők élelmiszer adománya, valamint a nagy segítséget jelentő „háttérmunka”. Mindenkinek hálás köszönet!
A héten hétfőn Sárisápon, kedden pedig Mogyorósbányán elmarad az esti szentmise.
Két temetés lesz a héten. Csütörtökön 17 órakor: Pál Lajosné (95 éves); pénteken 17 órakor: Szatai Ferenc (94 éves).
MISESZÁNDÉKOK – SÁRISÁP: V: + Horváth Jakabné, szül.: Csicsmann Mária és szerettei; H: (––); Sz: + Tutervai József és szerettei; (Cs: 17.30-kor gym: + Pál Lajosné; P: 17.30-kor gym + Szatai Ferenc) P: (…); V: + Urbanics Ferenc, neje: Basovszki Ilona és szerettei
Horvát Tibor SJ: A feljelentő levelek patológiája
„A feljelentő levelekre jellemző, hogy írójuk sohasem egyeztet azzal, akiről írta. Ez felvet bizonyos karakterológiai és jellembeli kérdéseket. A feljelentő levél írója mindig hazudik, hiszen csak a negatív dolgokat gyűjtögeti össze, mert ártani akar. A feljelentő levél írója általában nehézkes a párbeszédben, és bizonyára antiszociális problémái is vannak. Saját korlátjai miatt nagyon szenved, és ezekért másokat kárhoztat. Egyéni sértettség vezérlő őt, és nem a közösség valódi java. Bár egyéni sérelmét mindig a közösségre való hivatkozás mögé rejti. Gyakran a feljelentés mögött az húzódik meg, hogy az egyéni, kényelmes vallási kedvtelés új kihívással szembesül, s ettől az illető megzavarodik. (A papnak nem csupán az épületek karbantartásán, felújításán, korszerűsítésén kell fáradoznia, hanem sokkal inkább a lelkek karbantartásán, felújításán, korszerűsítésén.) Máskor pedig a sértett önérzet veszi kézbe a tollat a feljelentő levél megírása céljából. Sokan megszenvedik az elismertség hiányát, a társadalmi hátrányokból fakadó szociális peremlétet, ezért az Egyházban kialakítják magukban az isteni kiválasztottság-tudat, a tiszta morális érzék és a tökéletes lényeglátás képességének képzetét. Ha valaki e területen bántja meg őket, eleven sebbe nyúlt, és kiszámíthatatlanná válnak a reakciók. A külső szemlélő számára gyűlöletnek látszik, de a feljelentő ezt sohasem fogja így érezni. A feljelentő levél írója sohasem fog bocsánatot kérni. Ő nem tévedhet. Azért építi fel önmagában az isteni kiválasztottság, a tökéletes lényeglátás és a morális felsőbbrendűség képzetét, hogy ne kelljen önvizsgálatot tartania, ne szembesüljön karakterológiai és pszichikai adottságaival. Ezért a feljelentő levél írója mindig úgy tünteti fel a mondandóját, hogy a többség nevében ír. Ő voltaképpen mások véleményét tolmácsolja. Különösen Európa keleti részére jellemző a feljelentgetés kultúrája. Nyugaton ezt nagyon megvetik. Alattomosságnak tartják a nyílt megmérettetés és a nyílt párbeszéd előli elbújásnak. A kommunizmus számos ártalma között ott volt a jellemroncsolás is. Általános gyakorlattá tette a feljelentgetést. Ez a történelmi örökség még sokáig velünk marad. Az Egyháznak ma már nem külső támadások, hanem belső, lelki rendezetlenségek miatt kell elsősorban szenvednie. Emiatt nem tud jobban hatni a világra.”
Horvát Tibor atya iskolaigazgatóként következetes volt abban, hogy azonnal leültette egymással szemben a feljelentőt és a feljelentettet, akár tanárokról, akár szülőkről volt szó. Tanúja voltam néhány nagyon kínos magyarázkodásnak. Egy idő után teljesen megszűnt a feljelentgetés. Háttérbe szorult az infantilizmus, és előtérbe került az érett, felnőtt személyiség, jó példát adva ezzel a gyermekeknek. Gyakran mondta a fiataloknak: Ne akarj addig vallásos lenni, amíg nem akarsz jellemes lenni. Hamis a vallásosság a jellem pontos ismerete nélkül.
Sajnos azt is le kell írni, hogy a helyi misszió hatékonyságát és Jézus jelenlétét gyengítő meggondolatlan, rosszindulatú pletykálkodás súlyos bűn. Idős embernél ez pontosan olyan súlyos bűn, mint a fiatalkori paráználkodás vagy a házasságtörés. Efelől ne legyen kétség.