OLVASMÁNY: Préd 1,2; 2,21-23: Az ószövetségnek egy igen késői könyve a Prédikátor, talán a Krisztus előtti 3. századból való. Jelzi a hellenizmussal való találkozást. Az irodalmi műfaj sajátossága szerint a gyülekezet egy tagja Dávid fia, vagyis Salamon nevében beszél. Ezzel jelzi, hogy bölcselkedik. A könyv magán viseli a sztoikus filozófia hatását. Zénón azt vallotta, hogy a bölcsesség birtokába jutott rabszolga voltaképpen a király, míg a javakban dúskáló, tudatlan hatalmasok saját szenvedélyeiknek a rabszolgái. A boldogság nyitja a szenvedélyektől való megszabadulás. A Prédikátor azt hirdeti, hogy ne kösse az ember hiábavalóságokhoz az életét, inkább törődjön bele a mulandóságba. (Egyébként a görög filozófiában a sztoicizmus ellenhatás az epikureizmus volt, amely a hedonizmust, a parttalan élvezetet hirdette.) A görög sztoikus filozófiának ez a pesszimizmusa behatolt a közvetlen Jézus előtti történelmi időszak messiásvárásának hangulatába. (S valamiképpen jelen volt a középkori keresztény lelkiségben is.) Vajon mi az életünk vége felé a Prédikátor szavait hangoztatjuk vagy az evangéliumi örömhírt a betegágyunk körül állóknak? 

SZENTLECKE: Kol 3,15; 9-11: Szent Pál Krisztus ismeretében egészen másképpen közelíti meg az emberi életet. Krisztussal együtt mi is feltámadunk, azért figyelmünk az odafönt valókra irányuljon. Nem hiábavalóságnak mondja tehát az emberi törekvéseket, hanem célt és értelmet ad azoknak. Egészen másképpen anya az, aki fölfelé, az égre tekint. Egészen másképpen pedagógus az, aki Istenről tanúságot tesz. Egészen másképpen nagyszülő az, aki Isten kezébe helyezte életét. Egészen másképpen fiatal az, aki imádkozik. Szent Pál szerint a feltámadás mennyei reménye nélkül élő ember a testi szenvedélyeinek a rabszolgája és hiú törekvéseinek vesztese lesz. Aki Istenbe veti bizalmát folyamatosan megújul a végső célba érkezésig, aki önmagában bízik egyre lejjebb csúszik. 

EVANGÉLIUM: Lk 12,13-21: Tipikus példa ez a céltalan, hamis vallásosságra, amikor Jézust arra szeretnénk felhasználni, hogy minket igazoljon, nekünk adjon igazat. Sokan még az Egyház tanításával, és a lelkipásztorral is megküzdenek, mert annyira meg vannak győződve saját igazukról. Valójában Jézust sem akarják mélyebben megismerni, mert zavarba ejtené magabiztosságukat. A prédikációt azért hallgatják meg, hogy utána megkritizálhassák, vagy egyszerűen belealszanak. Ezek azok az emberek, akik nagyon nehezen törnek ki abból a keretből, amellyel bebiztosították maguknak a saját életüket. Nehezen vágnak bele abba a kalandba, amelyre Jézus hívja őket, s amely kaland során megszülethet bennük az új, immár a teljességre nyitott ember. Nagyon sok esetben az ember kóros „gazdagságát” az a téveszme adja, hogy a megistenüléshez elég ő saját magának, ennek a képességét önmagában hordja, nem kell ehhez Jézus, az isteni megváltó. Igen sok zseni ebben a hiszemben él.        

A ZSOLTÁR VÁLASZA: Uram, menedékünk lettél  *  nemzedékről nemzedékre. 

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI 

Az évközi 18.vasárnapot ünnepeljük. (II. zsoltárhét) Kedden lesz Urunk színeváltozásának ünnepe. Az ünnepi szentmise Mogyorósbányán lesz 18 órakor.  

MISESZÁNDÉKOK – SÁRISÁP (augusztus 4-11.) V: + Horváth Jakabné szül. Csicsmann Mária és szerettei; H: + Üveges István és felesége, Varga Mária; Sz: Beteg gyermekért; P: A Rózsafüzér Társulat szándékára; V: + Urbanics Károly és szerettei 

Ernesto Cardenal: Istenben élünk, minden felől körülvesz bennünket jelenvalóságának légkörével. S ahogy a levegő tele van fény- és hanghullámokkal, amelyeket sem a természetes emberi látással, sem a természetes emberi hallással nem érzékelünk, épp úgy nem halljuk Isten adóját csak akkor, ha ráállunk a megfelelő hullámhosszra. Aki csupán csak a világban kiépített adóállomásokra van hangolva, nem fogja fel azt a csodálatos üzenetet, amely elcsendesült lelke mélyén az Istentől érkezik.  

Vonderach:A kereszténységre való meghívás nemcsak az Istennel, de a többi, számomra most még ismeretlen hívővel való egységet és közösséget is magába foglalja. A keresztségben megkaptuk az isteni Lélek nagy adományát, de ez felelősséggel és kötelezettséggel jár mások felé. Az egység feltétele saját magunk elégtelenségének alázatos beismerése, a megbocsátásra való készenlét és egymás kölcsönös elviselésének vállalása. Ezek nélkül nem lehetünk Krisztusnak és egymásnak testvérei.    

Weöres Sándor: Senki se áltassa magát a reinkarnáció tanával, hogyha meghalt, majd e földre újra születik. Igaz ugyan, hogy tele van tapasztalattal, tudással, amit nem szerzett, hanem örökölt. Ilyen szempontból nem először él. S az is igaz, hogy holta után mások éppígy viszik őt magukkal. Ilyen szempontból nem utoljára él. Csakhogy ez a másik, harmadik, sokadik újjászületése nem azonosa, hanem örököse.  

Lev Tolsztoj: Aki lelke mélyén felfogta Jézus üzenetét, úgy érzi magát, mint a madár, amely először érzékeli, hogy szárnya van. Ez az érzés megszünteti a félelmet, megnyílik a szabadság végtelenje.