OLVASMÁNY: Bölcs 12,13.16-19: Isten gondoskodó szeretettel nevel bennünket. Gyakran megesik, hogy aki ezt nem érzi, maga sem tudja helyesen nevelni a gyermekeit. Balett, sport, ruha, ínyenc ételek, karrier, nyelvtanulás, hobbi, szórakozás, extra nyaralás, mások lenézése helyettesíti a nevelést. S teljesen kimarad az idősek tiszteltére, az udvariasságra, a mások iránti segítőkészségre, az isten törvényeinek megértésére való érzék kiművelése, a vallás értelmének feltárása. Az előbbi olyan, mint amikor egy nagy tálba minden finomságot belezagyválunk, ám ebből nem lesz kulturált, egészséges háromfogásos ünnepi étel, sőt félő, hogy a végeredmény komposzt lesz. Az ember nagyon sokáig meg tudja magyarázni tévedéseit, s ez nehezíti a jótékony változás elkezdését. Isten és az ő törvénye azonban az egyetlen igazság. Ezt csak idei-óráig lehet elrejteni.
SZENTLECKE: Róm 8,26-27: Isten tudja, hogy mit kíván bennünk a lélek, s Ő a lelkünk javára cselekszik. Amikor tusakodunk Istennel, akkor ezt egyszerűen nem vesszük észre. A jó szülő sem azért korlátozza gyermeke jelenét, hogy ártson neki, hanem azért, mert óvja a jövőjét. Gyakran az is előfordul, hogy akit ellenségemnek érzek és elutasítok, ő segít ki legjobban a gőg, az önteltség és a korlátoltság kelepcéjéből. Ellenségem az, akinek a jelenlétében elakadok. Sokszor az ellenségem jelenlétében a rossz burjánzása akad el bennem.
EVANGÉLIUM: Mt 13,24-43: Jézus ezt a példázatot ismét a szűk tanítványi körnek magyarázta el. Jelezvén, hogy ennek követése különösen fontos lesz az evangelizációs feladatok végzésében. Nem Isten akarja a rosszat a világban, hanem az Istennel szembeszálló erők. Mégsem léphetünk fel pusztítóan velük szemben, mert akkor eszkalálódik a rombolás, hanem csakis a meggyőzés, a jó példa, a szeretet eszközével. Éppen úgy, ahogy a szülő viselkedik rossz útra tévedt gyermekével. A rossz rombol és pusztít. A jó azonban mindig gyógyít és helyreállít. Sőt olyan, mint a kovász. Előbb-utóbb mindenütt érződik a hatása. Teréz anya sem a gazdagokat kezdte el csépelni, hanem a szegények gondozását, oltalmazását végezte.
A ZSOLTÁR VÁLASZA: Urunk, édes Istenünk. * mennyire jó vagy hozzánk!
EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI
Az évközi 16. vasárnapot ünnepeljük. (IV. zsoltárhét) Kedden Szent Jakab apostol ünnepe, szerdán a Szűzanya szüleinek, Szent Joákimnak és Szent Annának emléknapja, szombaton pedig Szent Mártának az emléknapja lesz. Ezen a héten Sárisápon és Mogyorósbányán elmaradnak a hétköznapi szentmisék. Isten éltesse az Annákat és a Mártákat!
Hétfőn reggel 8 órakor indulunk a plébánia elől a pilismaróti nagytáborba. Ha kérdés merül fel még a táborral kapcsolatosan, vasárnap délután is fel lehet hívni telefonon.
MISESZÁNDÉK (június 23-30.) SÁRISÁP: V: + ifj. Gula János és neje: Tutervai Magdolna; H: (–); K: (–); Sz: (–); P: (–); V: + Urbanics Károly és szerettei
Áldozás két szín alatt. Mintegy harminc évvel ezelőtt Kanadában hosszabb időt töltöttem el egy szerzetesnővérek által vezetett intézményben. Amikor nekibátorodtam, hogy angolul végezzem a nővérek kápolnájában a szentmisét, az első alkalommal figyelmetlen voltam. Nem biztosítottam számukra a két szín alatti áldozást. Kedvesen, mosolyogva közölték a szentmise után, hogy ők mindig két szín alatt szoktak áldozni. Biztosítottam őket, hogy figyelmesebb leszek, de morfondírozni kezdtem. Teljesebbnek tartják így az áldozást? Nemde az Egyházzal való teljesebb közösségünk a szentáldozás célja, ami megvalósulhat a szentostya méltó vétele által is. Hiszen nem az áldozás maga, hanem az Egyházban való létünk gyógyít. (Ezért nem lehet függetleníteni a Katolikus Anyaszentegyháztól a szentáldozást.) Egyazon lényeg válik jelenvalóvá mindkét szín alatt, teljesen és nemcsak felerészben. A szentostyában Krisztus saját keresztáldozatának hatásaival, megdicsőült létével jelenvalóvá lesz. A kiomló vér pedig az új és örök szövetség jele. E kettő együtt adja az Eucharisztiát. Szentmise nem létezhet a szövetség jelének megjelenítése nélkül, de az Eucharisztiával való kapcsolatunk önmagában, a Szentostya által is megvalósul. (A tabernákulumban nem őrizzük a Szent Vért.) Tudok olyan gluténérzékeny papról, aki „csak” a Szent Vérrel áldozik. Már-már belekezdtem a teológiai okfejtésbe, amikor a főnökasszony szavai lenyűgöztek: A két szín alatti szentáldozás számunkra azt jelenti, hogy az Egyházzal való mélyebb elköteleződésünk okán a szövetség jelét is magunkra öltjük. Ez a mondat nagyon hatott rám, s ebben látom a két szín alatti áldozás nagyobb körre való kiterjesztésének alapját.
Ötszáz évvel ezelőtt a reformátorok általánossá tették az Úrvacsora két szín alatti vételét, hogy a papokat besorolják a hívek egységes közösségébe. Azt tanították, hogy egyetlen közvetítő van Isten és ember között, mégpedig az Úr Jézus Krisztus, ennélfogva a papokat és az ő privilégiumukat elutasították. A keresztségben kapott általános papság önmagában elegendő az üdvösség elnyerésére, nincsen szükség szentségi papságra. Egyébként is egyedül csak Isten tudja, hogy kik tartoznak valójában az egyházhoz. A papok a „lelki egyház” (ecclesia abscondita) megvalósulásának legfőbb akadályai. Isten közvetlenül árasztja a megigazulás kegyelmét a bűnbánóra, nincs szükség a papok közvetítő szolgálatára. Ezzel voltaképpen Luther azt mondta ki, hogy nincs szükség az Egyház közvetítő szolgálatára. (A wittenbergi 95 pontot tanulmányozva sokan megjegyzik, hogy Luther egyházképe felismerhetetlen.) A reformátorok tehát a laikus egyház eszményétől vezettetve demokratikus, alanyi joggá tették az Úrvacsora két szín alatti vételét. Hallottam már olyan vélekedést is, hogy a két szín alatti szentáldozás általánossá tételével a Katolikus Egyház elháríthatná magától azt a vádat, hogy diszkriminál, egyenlőkre és egyenlőbbekre osztja a krisztuskövetőket. Ezt a kérdést nem lehet elszakítani az elmélyült egyházismerettől. Ismét felidézném a torontói nővér kellően megalapozott, alázatos, szeretetteljes, de határozott kérését.
Gondoljunk bele abba, hogy amikor két megbérmált jegyes nászmisében kötnek házasságot, milyen szépen kifejeződik a házasság szentségének mély titka és a két szövetség hasonlósága azáltal, hogy két szín alatt (egy kenyérrel és egy kehelyből) áldoznak. A bérmáláskor is fontosnak érezném a két szín alatti szentáldozást abban az esetben, ha a jó bérmálási felkészítés elérné azt, hogy az Egyház iránti valódi elköteleződés vágyával lépnének a fiatalok a püspök elé, ha a bérmálással ők „eljegyeznék” magukat azzal az Anyaszentegyházzal, amely eddig felnevelte őket, és megmutatta nekik a teljes élet elérésének az útját.