OLVASMÁNY: Ter 18,1-10: Isten mindig küldi hozzánk a jó hírt hozókat. Kérdés, hogy várjuk-e őket, és marasztaljuk-e őket. Ábrahám három idegen vándort fogadott be, és mindennel ellátta az ifjakat. Talán ez is kellett ahhoz, hogy Isten beteljesítse ígéretét és megszülethessen fia, Izsák. Már nem a rabszolganő fia lesz az örökös, hanem Sára gyermeke. Ábrahám nem elkeseredett a hosszú, gyermektelen várakozás alatt, hanem megmaradt az Isten jósága tükrözőjének. Voltaképpen rossz környezetet ad a gyermeknek az a szülő, aki ugyan lenyűgöződik a kicsi „tündérségétől”, de nem látja meg szívében az Isten iránti olthatatlan vágyat. Aztán ösztönösen kioltja ezt a vágyat, hogy a továbbiakban már ne legyen dolga vele. S önmaga válságéletéhez igazította a sokkal többre hívatott gyermeki életet. Isten helyett ad neki okostelefont.

SZENTLECKE: Kol 1,24-28: Az ember keresi a gondtalan életet, az egyre nagyobb jólétet. Ugyanakkor sokan lemondtak már a történelemben a kényelemről, az anyagi javaikról és remetének, szerzetesnek mentek. Királyi és főnemesi családok sarjai a legszegényebb országokba jelentkeztek missziós szerzetesnek. S ezek nem életunt, megkeseredett emberek voltak. Sőt! Szent Pál egészen különleges értelmet ad annak a döntésnek, amely nem elutasítja, hanem örömmel vállalja a másokkal való sorsközösséget, sőt az együtt-szenvedést, a conpassio-t. Hozzákapcsolódunk Jézus megváltó áldozatának a művéhez, segítjük azt kiáradni a világba. Szent Pál azt mondja, hogy különös gondunk legyen a pogányokra, akik önhibájukon kívül vannak távol Krisztustól, és csak mi ajándékozhatjuk meg őket a feltámadt Jézus jelenlétével. Tudatosítva bennük, hogy értük is meghalt az Isten Fia.

EVANGÉLIUM: Lk 10,38-42: Nem szeretjük a lusta, haszontalan embereket és nagyra értékeljük azokat, akik dolgosok, szorgalmasok. Azonban azzal a jelenséggel is találkozunk, hogy a szellemi munkás lenézi a kétkezit, a kétkezi a szellemit, a városi a falusit, a falusi a városit, a nő a férfimunkát a férfi pedig a női munkát nem becsüli a sajátjával egyenlő szinten. Az evangéliumban Jézus arra mutat rá, amit Weöres Sándor úgy fogalmaz meg, hogy a létért való küzdelem felemészt bennünket, ha nem alakul át az élet bennünk létezéssé. Az élet ösztönösség, a létezés fokozatos fölemelkedés. Fölemelkedni az életig vagy lesüllyedni a halálba. Sokan felesleges időpocsékolásnak tekintik a vallásos embernek az Istenre, a lelkiéletre és az imádságra szánt idejét. Holott ezek azok az evezőcsapások, amelyek a felfelé viszik a vadvízen a csónakot és nem engedik a zuhatag felé sodródni. The point of no return! Olvassuk Amerikában a közeli vízesést jelző táblákon. (Innen már nincs visszatérés.) Az Istenre, az imádságra és a vallási élet fejlesztésére szánt idő sokszorosan megtérül az életünkben. Nem elfásul az életünk, hanem erősödik, nem hullik darabjaira a családunk, hanem az öröm közössége marad.        

A ZSOLTÁR VÁLASZA: Uram, ki lakhat  *  a te hajlékodban?

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Az évközi 16. vasárnapot ünnepeljük. (IV. zsoltárhét) Hétfőn Szent Mária Magdolna, kedden Szent Brigitta, Európa társvédőszentje, csütörtökön Szent Jakab apostol ünnepe lesz, pénteken pedig a Boldogságos Szűz Mária szüleinek, Szent Annának és Szent Joákimnak az emléknapja. Isten éltesse a névnapjukat ünneplőket!

MISESZÁNDÉKOK – SÁRISÁP (július 21-28.) V: + Gula János és felsége, Tutervai Magdolna; H: + id. Malárik János és felesége, Gula Julianna és szeretteik; Sz: + Svigruha János és fia + József és + szülők; P: élő Kapus László; V: + Lengyel László és Ollé Erzsébet.

Prohászka Ottokár: Nekem a vallás nem bevégzett történelmi tény, amelyet hagyományként követek, Jézus élete nem múltbéli esemény, amelyet úgy bizonyítanak, mint bármely más múltbéli történést. Nekem nem tan, amelyet az ész érveivel és logikával, meggyőző erővel igazolnak. Nem rajtam kívül eső történet, amellyel, mint kinyilatkoztatott igazsággal megajándékoznak engem, hanem folytonos, bennem zajló esemény, amelynek a középpontjában vagyok. Krisztus megváltása bennem is történik, a misztérium engem is elér, bennem ismétlődik.

A munkaidő fokozatos csökkentése előnyökkel jár a legtöbb ember számára. Okosan fel kell tehát használni a szabad időt lelki és szellemi kikapcsolódásra és a testi egészség erősítésére. Ezt szolgálja a kedvenc tevékenység és a spontán tanulmányok; az utazás ismeretlen vidékekre, ami egyrész csiszolja a szellemet, másrészt az új ismeretségek révén kölcsönös gazdagodást eredményez; továbbá a testgyakorlat és a sportesemények, amelyek elősegítik a lelki egyensúly egyéni és közösségi megőrzését s testvéri viszonyt létesítenek minden rendű és rangú és nemzetiségű ember között. A keresztény hívők tehát vegyenek részt e korunk sajátosságait képező kollektív kulturális eseményekben, hogy emberi és keresztény szellemmel itassák át őket. (II. Vatikáni zsinat)