OLVASMÁNY: Jer 23,1-6: Jeruzsálem prófétája a szent helyen tapasztalható istenhit és templomi kultusz elégtelenségéről beszél, s ezért a papokat teszi felelőssé. Olyanok fogják tovább vinni a szövetséget, akik a szent helytől távol, idegen földön élnek. Őket gyűjti majd egybe az Úr. Pásztorokat rendel föléjük, akikre hallgatni fognak, és újból az Isten Népévé lesznek. Isten mindig megtalálja azokat a teremtményeit, akik révén mindaz a kincs, amit az Egyházára bízott, fennmarad és még inkább fejlődik. Az ószövetségi nép hűtlensége nem tudta megakadályozni a megváltást. A pogányok ugyanis befogadták. A keresztények nem tudják tönkre tenni az Egyházat, legfeljebb áldásaiból maradnak ki, és mások részesülnek belőle.

SZENTLECKE: Ef 2,13-18: Mit jelent távol élni Krisztustól? Aki nemesebb célok nélkül, csak önmagának, a pillanatnyi érdekeinek él, távol él a megváltás kegyelmeitől, távol van Jézustól. Üdvözítőnk a saját testében egyesíti az ószövetség népét és az újszövetséget, az emberi és az isteni természetet. Ledönt minden válaszfalat, ami Isten és ember, ember és ember között van. Igaz, hogy ezeket a válaszfalakat mi újraépíthetjük, ezzel azonban eltávolodunk Jézustól és eltávolodunk az emberi élet legfőbb értékeitől. Magunkba zárkózott duzzogók leszünk, és nem szárnyaló lelkű fiai az Istennek.

EVANGÉLIUM: Mk 6,30-34: Boldogan, de kimerülten térnek vissza a tanítványok a missziós útról. Jézus pihenésre biztatja őket. Csakhogy Jézus mindig tevékeny, ahogy az Atya is. Helytelen a deisták azon elképzelése, hogy Istennek minden feladata befejeződött a teremtéssel. Beindította az evolúciót, aztán más dolga akadt. Isten folyamatosan jelen van a világban, szeretetével fenntartja, sőt az embert bevonva teremt tovább. Jézus nem a deisták istene, hanem az Atya szeretetének kiáradása. Ennek lettek megtapasztalói a pihenés nélkül maradt tanítványok. Azaz, mégis pihentek. A pihenésnek egy új, teljesebb formáját ismerték meg: az öröm állapotát. Azt az örömöt, amelyet csak az Isten munkatársának szegődött ember élhet át. A depressziós, önző, alantas szórakozásokat űző, bűnös életvitelű ember akár mennyi pénzt költ a pihenésre, sohasem fogja pihentnek és teljes értékű embernek érezni magát. Ehhez a lélek mélyén lévő istenképmás felragyogása szükséges. Jézus gyakran olyannak lát bennünket, mint az elcsigázott, szanaszét koszláló, pásztor nélküli juhok. Ez nem egy pihentető állapot. Ezért szeretne egybegyűjteni bennünket, hogy megtanítsa nekünk az élet igéit. Azonban az ember azzal, hogy megszünteti az Egyházzal való kapcsolatát, illetve kialakít magának egy könnyített kivitelű, akciós egyházat, elveszíti az élet igéit is. Az Egyház lényegét tekintve sohasem gyengül, legfeljebb a vele való kapcsolatunk.      

 A ZSOLTÁR VÁLASZA: Az Úr nékem pásztorom,  *  ínséget nem kell látnom.

 EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Az évközi 16. vasárnapot ünnepeljük. (IV. zsoltárhét) Hétfőn Szent Brigitta, Európa társvédőszentjének, szerdán Szent Jakab apostolnak az ünnepe lesz. Csütörtökön Szent Joákim és Szent Anna, a boldogságos Szűz Mária szüleinek emléknapja lesz. Isten éltesse a Brigittákat és az Annákat!

A héten kedden Mogyorósbányán és szerdán Sárisápon elmarad a szentmise.

Pénteken fejeződött be a hittanos tábor. Próbáltuk megismertetni a gyerekekkel, hogy mi a hittanos tábor sajátossága. Nem kiszolgáltatjuk magunkat, hanem együtt, egymásért cselekszünk, s eközben közösen dicsérjük Istent a teremtett világ szépségéért és a barátságban rejlő örömökért. A tizenöt gyermek táborának háttérmunkáit népes szülői csoport segítette. A táborozó gyermekek és szüleik nevében is köszönjük Bercsényi Melinda, Vitekné Lakics Marika, Vitek Károly, Borsosné Polányi Orsolya, Borsos József, Gúth Tímea, Török Judit, Ábrahámné Farkasdi Erika, Vámosné Balogh Bernadett, Török János, Pál József, Kollár Tamás, Szőke Erzsébet önzetlen munkáját. Kiemelten köszönjük Kollárné Mázsi Krisztina ezúttal is megtapasztalt, mindenre odafigyelő, profi szervező munkáját. A szülői segítségnek köszönhetően az egyhetes tábor a sok programmal együtt mindössze 192 ezer forintba került. Köszönjük dr. Vass Rozália, Borsosné Kinga, és dr. Kollárné Marika adományait. A győztes csapat (Gombola Dóra, Kletner Zsolt, Kollár Éva, Kánvási Tóth Eszter, Lőrinc Szilárd) augusztusban budapesti kiránduláson vehet részt, amelynek keretében megtekintjük a Szikla-kápolnát.

MISESZÁNDÉKOK – SÁRISÁP (július 22-29.). V: + ifj. Gula János és neje Tutervai Magdolna; H: +id. Svigruha János, + szülei, + fia, József; Sz: (– –); P: (…); V: A zungói áldozatokért.

Kárpátalján, Nagydobronyban, Böjte Csaba testvér erdélyi művéből ihletet merítve, 62 nagyon hátrányos családi helyzetből származó magyar leány számára építettek nevelőotthont. Kettő és tizenkettő éves korban kerülnek be a házba a gyerekek. A tanulás mellett gazdálkodnak, állatokat gondoznak, sokat játszanak, énekelnek, imádkoznak. S mióta Magyarországról futók hoztak nekik adományokat, minden nap együtt futnak. Több budapesti család látogatja őket, és a leányaik nagy barátságokat kötnek a nagydobronyi lányokkal. A családból származó sérüléseket nem lehet meg nem történtté tenni, de jelentős mértékben tudják gyógyítani. Íme, kicsiben egy példa, hogy miképpen kellene nagyban is működnie az Egyház krisztusi küldetésének.

„Az egyházi iskolák felé nagy reménnyel fordul a társadalom lelki állapotáért aggódó Egyház. Üdvözölni kell az egyházi iskolák bizonyos autonómiáját, hogy a helyi értékek (karizmatikus személyek) minél gyümölcsözőbb formában hassanak. Ez az autonómia azonban nem jelentheti az Egyház sajátos megközelítését és egyedi értelmezését. Mindenféleképpen egységes, lelkes, átgondolt cselekvés kell ahhoz, hogy a gyermekek alól ne elfogyjon az Egyház, hanem visszaépüljön. A nehézségek közismertek. A szülők közül sokan nem ellenségesek a kereszténységgel szemben, sőt értéket látnak benne, de már nem keresztény módon ünneplik a vasárnapot. Az sem megnyugtató, ha ünneplik ugyan, de csak formálisan. (Faluban: a régi megszokásokat felügyelve; városban: elmegyünk meghallgatni egy menő pap prédikációját.) Ebben a két esetben az Egyház minden üzenete mellétalál. A mai szülők számára már idegen mindaz, amit az Egyház a maga nevelési elveivel képviselni akar. A szülők nem tartják fontosnak, hogy megérkezzen a gyermek – legalább a vágyaiban – arra a morális szintre, ahová az Egyház hívja. Az esetek többségében az egyháztudat és a szentségi házasság is szorosan összefügg. Bár itt is meg kell jegyezni, hogy a nem jól ápolt szentségi házasság önmagában nem garancia a család jövőjével kapcsolatos tisztánlátásra. Mindezek mellett – éppen a globalizált világ hatásaként – egyre több a lelki probléma, az egyéni útkeresés, az önmegváltó teóriák iránti vonzalom. A globalizált világból egyre jobban kiszorul az Egyház, és nehezen tud visszatérni, hogy kiépítsen egy olyan lelki bázist, amely komoly meghívó erővel meggyőző alternatívát ad az egyre kevésbé tudatosan élő embereknek. Az az érzésünk, hogy olyan karizmára és olyan egységes cselekvésre és Jézus-követésre van szükségünk, mint amivel a bencések a középkor kezdetén kereszténnyé formálták Európát. S a jövőt építő, előre tekintő, felelősségteljes cselekvés helyszíne most nem a plébánia, hanem az egyházi iskola. Ahol lehet nagyot rombolni és lehet áldásosan építeni a lelkeket. Mint Nagydobronyban.” (M. L.)