OLVASMÁNY: Iz 66,10-14: Általában az örömhöz és a jókedvhez okot keresünk vagy társítunk, s ha ez elmúlik az öröm és a jókedv is elmúlik. Gyakran azt is tapasztaljuk, hogy milyen szélsőséges érzelmi ingadozásokra képes az ember. A próféta az örömöt és az ünnepet Jeruzsálemhez, az Isten városához köti. Jézus pedig az Atyával való kapcsolatunkhoz. S ez nem csupán a kőből épült falak között történik meg, de sokkal inkább a lélekben, ha az a Szentlélek temploma. Ez nem azt jelenti, hogy elhagyhatjuk a templomot, hanem azt, hogy ott a Szentlélek befogadása megtörténjen.

SZENTLECKE: Gal 6,14-18: Minden ember boldog akar lenni, énekli a negédes sláger. S ez ma a világban egyre fogcsikorgatóbban, egyre több frusztrációt takargatva a felszínes módon zajlik. A boldogságra, az egységre, a békére való képtelenséget az embernek önmagában kell keresnie. Az új ember hordozza a lelkében a béke ajándékát, aki képes megélni és megmutatni a megváltott létének örömét. Nem a jelen eseményeiből rakosgatja össze örömöcskéit, hanem belép az Atya szeretetébe és abba a távlatba, ami az istenszeretőknek megnyílik. Szent Pál Krisztus keresztjével dicsekszik, ami kivezette őt önelégültségének zsákutcájából. Nem rajta múlnak a dolgok, hanem a kegyelmen, amelynek forrását Jézus feltárja és elérhetővé teszi nekünk.

EVANGÉLIUM: Lk 10,1-12. 17-20: Jézus azt kéri, hogy hiteles élettel tegyünk tanúságot az emberek előtt megváltottságunkról, az öröm bennünk élő valódi természetéről. Arra is felhívja a figyelmünket, hogy – bár kötelességünk a tanúságtevés – ezzel olyan jellé válunk, amely kiváltja sokakból az ellenkezést. Két síkon nyitogatja ugyanis a kegyelem a régi ember bezárt világát. Mindenkinek van egy rejtett, belső viszonya az Istennel, amely nagyon megrekedhet, ellaposodhat, vulgárissá válhat, ha nem kap „külső” segítséget. Van, aki igencsak nyitott erre a külső segítségre. A megszállott megtévedettekkel azonban nem tudunk mit kezdeni. A pride-felvonulástól, az abortuszt ünneplőktől egyszerűen el kell fordulnunk. Semmi közösséget sem vállalhatunk velük. Ahogy azoktól a politikai fantasztáktól is el kell fordulnunk, akik úgy papolnak az egységről, hogy szívükben az arra való képtelenséget hordozzák, s kifejezik, hogy „undorodnak” azoktól, akik erre rámutatnak, netán a fizikai likvidálásuk gondolatával is el-eljátszanak.      

A ZSOLTÁR VÁLASZA: Minden föld Istent dicsérje!

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Az évközi 14. vasárnapot ünnepeljük. (II. zsoltárhét) A héten, csütörtökön lesz Szent Benedek apátnak, Európa fővédőszentjének ünnepe. A héten kedden Mogyorósbányán, szerdán pedig Sárisápon elmarad az esti szentmise. Hétfőn Sárisápon 15 órakor temetés lesz: Tóth Imréné született Kiss Julianna.

A héten volt a plébánián a hittanos napközis tábor, amely eredeti célja szerint az iskolai hitoktatás elméletét igyekszik a gyakorlati életbe beleszőni. Ismét sok önzetlen segítő jóvoltából tudtuk megrendezni a tábort. A programot Kollárné Mázsi Krisztina fogta egybe. Köszönet a segítőknek is: Török Judit, Szakács Tímea, dr. Pleininger Eszter, Kollár Mária, Szőke Erzsébet, Borsosné Polónyi Orsolya, Borsos Zsuzsanna, Juhászné Szilvia, Vajdáné Marika, Tóth-Pál Zsuzsanna, Guth Tímea, Pirityi Mónika, Viszkok Vince nagymamái; és mindazoknak is köszönet, akik a táborhely előkészítésével, süteménnyel, gyümölccsel, adománnyal, az utaztatásban való segítéssel támogatták a programot.

MISESZÁNDÉKOK – SÁRISÁP (július 7-14.) V: + Családtagok; H: (….); Sz: (––); P: (…); V: + Borsos János és szerettei

„A Főnek és a Pásztornak hivatalát gyakorolják a papok Krisztus teljhatalmából való részesedésük mértéke szerint. A püspök nevében egybegyűjtik Isten családját, mint testvéri közösséget, amelyet egy szellem éltet, és Krisztus által a Szentlélekben odavezetik az Atyaistenhez. Az Egyházat építve a papok kövessék Krisztus példáját: legyenek mindenkivel szemben barátságosak, a népszerűséget azonban ne hajhásszák, magatartásuk a keresztény tanítás és élet követelményeihez igazodjék, tanítva és mint kedves gyermekeket intve is a híveket az apostol szavai szerint: ’Állj elő az Evangéliummal, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel’ (2 Tim 4,2)” (Zsinati határozat a papi szolgálatról)

„Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és amit kezünkkel tapintottunk: az élet Igéjét hirdetjük nektek. Igen, az élet megjelent, láttuk, tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, amely az Atyánál volt és megjelent nekünk. Amit láttunk és hallottunk, azt nektek is hirdetjük, hogy ti is közösségben legyetek velünk. Mi ugyanis az Atyával és az ő Fiával vagyunk közösségben.” (1Jn 1-3)

Így ír Szent János apostol a világban való feladatunkról. Csak az képes tanúságot tenni arról, aki öröktől van és éltet bennünket, aki hallott róla, szemlélte, kezével tapintotta. A misszióra képtelen keresztény eddig az élményig nem jutott még el.