OLVASMÁNY: 2Kir 4,8-16: A sunemi asszony megtapasztalhatta, hogy a nagylelkűség mindig isteni ajándékkal társul. Miután befogadta Elizeus prófétát, megnyílt az ég áldása és az idős házaspárnak fia született. Úgy is mondhatjuk, teljesen alkalmassá váltak egy fiúgyermek emberré nevelésére.

SZENTLECKE: Róm 6,3-4: Liturgikus alapszöveggé vált, mégis nehezen érthető Szent Pál mondása: a keresztségben Krisztussal együtt eltemetkezünk a halálba. Általában nem is merjük megemlíteni a keresztelést előkészítő családi hittanokon. Mondhatnánk így is: Mi majd úgy fogunk meghalni, hogy Krisztussal temetkezünk el a halálba. Tehát a feltámadás képességével halunk meg. Az evilági síkon sikerorientált keresztény azonban nem akar ennyire előre nézni. A halálhoz csak nyomasztó gondolatokat társít. Szent Pál tovább viszi a gondolatot. Ha meghaltunk a bűnnek, akkor a megdicsőült élet előérzetében egyre inkább erősődik a vágyakozásunk az iránt, ami a hűséges földi életet lezáró halálunkkal lesz osztályrészünk.

EVANGÉLIUM: Jézus erőteljes szavakkal figyelmeztet bennünket arra, hogy amennyiben csak a földi, biológiai életet akarjuk élni, elszakítva azt a mennyei vonzástól, megközelítőleg sem tudjuk kihozni a földi életből azt, amit akkor adna, ha hittel élnénk. Apát, anyát testvért, hitvest akkor szeretjük jól, ha szívünk mindvégig nyitva van az ég felé.

A ZSOLTÁR VÁLASZA: Hadd énekeljem örökké  *  Urunknak irgalmas jóságát.

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Az évközi 13. vasárnapot ünnepeljük (I. zsoltárhét) Ma van az úgynevezett Péterfillér-gyűjtés a világ katolikus templomaiban. Ezt az összeget a pápa rendelkezésére bocsájtjuk. Hétfőn lesz Szent Tamás ünnepe. Isten éltesse a Tamásokat.

Szerdán és a csütörtökön este 7-től 9-ig kertrendezési munkára várunk férfiakat a plébániára. A napközis tábort készítjük elő, hogy élmény legyen a gyermekeknek.

A július 10-én kezdődő sárisápi napközis táborba jelentkezett mogyorósbányai gyermekek minden reggel ½ 9-re legyenek a templom előtt. Kocsival behozzuk őket Sárisápra, és ½ 5-re haza is visszük őket.

MISESZÁNDÉKOK (július 2. – július 9.) SÁRISÁP. V: (….) H: A Rózsafüzér Társulat élő és + tagjaiért; Sz: + Hozzátartozók; P: + Hozzátartozók; V: + Urbanics Sándor és szerettei

Egyház nélkül nincs Eucharisztia, Eucharisztia nélkül nincs Egyház. Nem csupán értelmezik egymást, de végső soron egy és ugyanazon valóságról van szó: Jézus misztikus Testéről. Az Egyház nem ott van, ahol beszélnek róla, hanem ott van, ahol cselekszik. Az Eucharisztia nem ott van, ahol egy kifogástalan dogmatikai definíció bemutatja, hanem ott, ahol a hatásai megjelennek. Évek óta figyelem, de az elmúlt két évben még inkább felerősödött a következő jelenség. Ha a közmédiumokban vagy vallási műsorokban, megjelenik egy „világi” teológus, vagy vallásosnak ismert közszereplő, az első mondatával elhatárolódik az Egyháztól. Tízből kilenc mentegeti magát, amiért katolikus. Inkább teozófiát hirdet. Ilyeneket mond: Én voltaképpen katolikus vagyok, de nem kategóriákban és nem a sémákban gondolkodom, hanem értékek mentén. Mintha ezt mondaná: Nem a saját családomról, és a tőle kapott értékeimről szeretnék beszélni, hanem úgy általában a családról. Az ilyen műsor rendre lapos lötyögés lesz és blabla. Nincs általában család, csak konkrét emberi közösség van. Mindig ott motoszkál a fejemben, amikor valaki másoknak osztja az észt a családi élet okos és értelmes megéléséről: És neked, személy szerint mit jelent a családod? Eddig mit adtál át a gyermekeidnek az Evangéliumból?

Olvasom az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus jelmondatát: Minden forrásom belőled fakad. Mennyire kifejezi az Eucharisztiát ez a zsoltárrészlet! Ismét eszembe jutott Barsi Balázs ferences atyának a teljesség felé nyitó meglátása: Az egész világegyetem eucharisztikus jellegű. Az idei előkészületi év jelmondatával azonban már gondom van. „Az Eucharisztia az egyéni keresztény élet forrása.” Amikor az Egyház egyre inkább laikussá válik, és egyre általánosabb a katolikus értelmiség körében a Katolikus Egyháztól való frappáns, de szégyenkező elhatárolódás, akkor egy komoly kihívás előtt állunk. S a feladatot bölcsen, szeretettel fel kell vállalnunk. Nincs az Egyház eredeti küldetéstudatában egyéni keresztény élet. Ettől még inkább szétesne a világ. A világ remélt egységének egyetlen lehetősége az Egyház, vagyis az Eucharisztia, vagyis a feltámadt Jézusban való közösség szentsége. Az Eucharisztia tehát a közösségben megélt egyéni katolikus (egyetemes) életünk forrása. Folyamatos védekezésben vagyunk a világ vádjaival szemben: a katolikus egyház nem nyitott, kirekesztő, bűnösökre és igazakra osztja az embereket, szentségtana felesleges és sokakat elidegenít, papjai hiteltelenek és idejétmúltak lettek. Nem azzal válaszolunk helyesen ezekre a bulvárvádakra, ha elegánsan elhatárolódunk. Voltaképpen mindent ugyanígy kell csinálni: a karitatív munkát, a karizmatikus életet, az egyházi iskolákat, az ifjúsággal való foglalkozást, a nyitottságot minden jóakaratú ember iránt, csak kihangsúlyozva, hogy „minden forrásunk belőled fakad”. Miből fakad minden forrásunk? Az Eucharisztiából, amely létrehozza a Római Katolikus Anyaszentegyházat, mégpedig azért, hogy eucharisztikus gyógyító erővel ölelje át az egész teremtett világot. Lehet elhatárolódni a Római Katolikus Anyaszentegyháztól, de akkor a küldetésünktől határolódtunk el, a teremtett világot mamahotelnek, a „katolikus egyházat” pedig legfeljebb munkahelynek fogjuk tekinteni.